Munkaszervezés_10
az új ablakok helye – a hőszigetelés még megoldandó feladat
A légudvari falak problémája részben megoldódott. A régi ablakot a kád felől befalazták, a felső, laza részt megerősítve, kiékelve a födémgerendáig egy stabil szerkezetet hoztak létre, majd lebontották az erre merőleges falat addig, amíg a 7 cm-es válaszfaltéglák voltak.
A zártszelvényes falmegerősítést szolgáló vízszintes profil alatt betettek egy áthidalót és kialakították a két, jövendő fürdőszoba-ablak helyét.
A probléma továbbra is a 14 cm-es téglafal-vastagság, amit kívülről nem tudunk szigetelni. Elvileg vannak belülről alkalmazható hőszigetelések is, bár ezt csak végső esetben ajánlják.
Tekintettel arra, hogy a két kritikus falszakasz fürdőszobában van, ahol csempével burkoljuk ezeket a falakat a PROMATECT-tipusú belső hőszigetelés semmiképp nem alkalmazható, tehát az egyetlen lehetőséget abban látom, hogy a falvastagságot növelem a belső tér rovására: egy 5 cm vastagságú ytong téglasort húzunk fel belülről, amit nem egyszerű párazáró réteggel látunk el a belső felületen, hanem a vizes helyiségekben amúgy is szükséges kenhető vízszigeteléssel a burkolás előtt.
Persze itt is van azért egy kis probléma, mert a tégla és az ytong hőátbocsátási tényezője különbözik, ezért ott, ahol a tégla-ytong fal van, a tégla jobban le fog hűlni, de nem akkora a különbség, mint a tégla és a poliuretánhab-jellegű hőszigetelés között, és ez az a kompromisszum, amit még be lehet vállalni akkor, ha a párazárás megoldott, és a két faltipus találkozásának síkjára nem kerülhet pára, ami lecsapódhat. Bár nem könnyű megoldani, de a már meglévő két ablaknyíláson át, az elérhető külső falfelületre igyekszem hőszigetelő vakolatot felvinni, vagy legalább csemperagasztóval egyenletes felületet létrehozni , hogy az eső ne verje a 100 éves csupasz téglát – a régi vakolat, a fotón látható, hogy mennyire szétporladt.
Talán sokak számára érthetetlen, hogy ennyit foglalkozom ezzel a falrésszel, bevállalva az időbeli csúszást és a többletköltségeket, de nekem fontos, hogy ha egy lakást felújítunk, akkor az minden részletében legyen olyan, ami korunk követelményeinek megfelel.
víz-csatorna-klima terv
a vízóra-belépítő doboz
Tegnap elkezdődőtt a víz-csatorna- alapszerelés.
Az első nap a meglévő vezetékek feltárásával indult, és megbeszéltük a helyszínen a terv apró részleteit, illetve, ami a terven nem szerepel – a beépített vízóra helyét.
Végleges állapot egy csempe nélküli (előszoba) falon.
Végül, a hálószobához tartozó, zuhanyzós fürdőszoba wc-tartálya mellé tesszük, az öblítő nyomólappal egy magasságban. Ez ugyan azzal jár, hogy egy évben egyszer be kell engedjük a leolvasót (a kéthavonta-leolvasást magunk végezzük, interneten jelentjük le), illetve mostanában már elfogadják azt is, ha lefényképezzük a mérőt és kitesszük a kinyomtatott fényképet a bejárati ajtóra az éves leolvasás idején.
Azért tettem ide a beépítő doboz képét, mert az utóbbi időben a facebook-csoportban megjelentek rémes képek arról, hogy egy új fördőszobában milyen alpári módon „oldották meg” a vízóra elhelyezését.
Nos, ez itt kezdődik: meg kell tervezni a helyet, és a vízvezetékszerelő kell beépítse ezt a dobozt, hogy aztán esztétikusan nézzen ki a dolog.
A jobboldali képen egy előszobában elhelyezett vízóra és elzárócsap látható – itt elég alacsonyan van, mert még így sem egy látványelem, de kényelmesen le lehet olvasni. A vízórát a bejövő vezeték közelébe tesszük, ha egy mód van rá, mert különben a nyomás alatti vezetéket el kell vinni a mérőig, aztán onnan minden más helyre, de a döntést semmiképp nem szabad a vízvezetékszerelő kényére-kedvére bízni, még akkor sem, ha olyan tündéri-jó szerelőnk van, mint az enyém, akivel együtt dolgozom már jónéhány éve.
Munkaszervezés_9
a vashoz hegesztett „tüskékkel” rögzítik a régi falszakaszt
Amikor már teljesen elkeseredtem attól, hogy nem találok kőművest, aki megcsinálja a légudvari falat, elmentem a fodrászhoz és levágattam a hajam – ez a nőknek mindig jót tesz. A magam megnyugtatására még megittam két üveg sört is, aztán eldöntöttem, hogy nem idegeskedem tovább – másnap találkoztam azzal a kőművessel, aki tudta, hogy csinálja meg, és ma reggel már ott is volt az embereivel.
Rögtön hívtam a vízvezetékszerelőmet, hogy értesítsem a fejleményről, és megpróbáljuk újraszervezni a munkát, hogy még április első hetében megcsinálhassuk a hőszigetelő, kikönnyített beton-aljzatot. Mintha az elefánt átjutott volna a tű fokán…
Ma délelőtt találkoztam a ház takarító-cégének egyik alkalmazottjával, hogy a pincében megtaláljuk a lakás vízellátását biztosító felszálló vezeték elzárócsapját…nincs ilyen! A teljesen lepusztult pincében nagy nehezen felfedeztem a központi mérőt és az ahhoz tartozó elzárócsapot. Mást nem találtam – egyébként, az egész vezeték, a mérő előtt és után is, elképesztő állapotban van. Gyakorlatilag bármikor széteshet a nyomás alatti vezeték! A következő közgyűlésen be fogom mutatni a fotókat az egyébként önkormányzati tulajdonban lévő pince és a rajta keresztülhaladó vezetékrendszer állapotáról. Abszurdum, hogy nincs felszállóágakként szétválasztva a rendszer, nem lehet lezárni részeket.
Egyébként, az utcai frontról megközelíthető pince sok ablakkal, igazán kiválló adottságú hely, érthetetlen az is, hogy az önkormányzat miért nem adja el valakinek, aki értelmesen tudná hasznosítani.
Tegnap este végre nyugodtan tudtam már tervezni – azóta ütemesen dolgozom fel a restanciámat. Az elmúlt három hétben nagyon rossz hatásfokkal ment a munka, mert a kőműves-hiány pótlására tett igyekezetem teljesen elnyomta a kreatív energiáimat. Tegnap este végre felszabadultam, zenehallgatás mellett újra tudtam tervezni.
A kőműves-keresésnek túl sok tanulsága nincs, hiszen baleset mindenkit érhet, nem lehet rá felkészülni, és nem lehet tartalékban tartani más embereket tavasszal, amikor minden jó szakembernek nagyon sok a munkája.
Kétségtelen, lakásfelújítást, ha lehet, januárban kell elkezdeni, mert ahogy kisüt a tavaszi nap, egyre nehezebb pótolni egy esetlegesen kieső embert. De ma igyekszem megint a dolog pozitív oldalát látni: igaz, találkoztam egy csomó gyenge kőművessel, olyanokkal is, akik játszották a primadonnát, hogy mit miért nem tudnak megcsinálni, elment egy csomó idő, idegeskedés ezzel, de végülis találtam egy jó szakembert, akinek a szaktudása, a hozzáállása és az embersége is az, amit elvárok egy építőiparban dolgozótól. Hakol letová (הכול לטובה) – mindenből ki lehet hozni a jót, mondják a héberek.
Lakás másként _ konyha
A konyha annyira fontos helyiség, hogy már korábban is írtam egy cikket „A lakás lelke” címmel, a konyhák fejlődéstörténetéről, egy konkrét konyhatervvel kapcsolatban is sok elvi megállapítást tettem a „Konyha-kitérő” cikkben, illetve „Az én váram” sorozat 11. része is a konyháról szól – a jelenlegi, sajátomról… de ezek a cikkek 2013-ban íródtak, és bármennyire vállalok minden szavát, most 2017-ben is lehet új dolgokat mondani erről a központi helyiségről, ami tulajdonképpen már nem is külön helyiség, hanem a lakás közösségi terének a része.
Egy középkorú férfi megjegyezte egy ingatlanbefektetőknek tartott rendezvényen, hogy az „amerikai konyha” talán most már kimegy a divatból…
Nem Uram, esze ágában sincs kimenni a divatból, sőt!
Mármint azokban a lakásokban, ahol nem a cseléd tálalja fel az ételt a háziaknak, a nappali tartózkodás tere, az úgynevezett közösségi tér (szemben a privát szférával), arra való, hogy együtt legyünk mi, akik együtt élünk egy lakásban!
a stílus egyéni, a funkcionális elrendezés alapja a hatékonyság
Egy fiatal anya szájából hallottam legutóbb, hogy mennyire utálja a jelenlegi lakásukat, mert bármit kell elkészítenie, akár csak a babának valami apróságot, a nappalitól távol eső konyhában száműzöttnek érzi magát.
Az más kérdés, hogy a magyar lakások jelentős hányadában még mindig a „tisztaszoba” elv szerint a konyha valahol jó távol van a nappalitól, és rendszerint még mindig a hagymaszag az indok, pedig ez is már egy rég lejárt lemez.
Akkor nézzük meg, hogy mit érdemes figyelembe venni a korszerű konyha tervezésénél:
Elsődleges szempont a konyha kapcsolata a közösségi tér többi részével, vagyis az, hogy miközben a konyhában dolgozunk, a tekintetünk a nyitott tér felé, a „társaság” felé forduljon.
Két egymással párhuzamos pultrendszer a legideálisabb, amit persze a hely adottságai módosíthatnak némiképp, de alapvetően igaz ez az elrendezés, amikor a magas elemek, mint a hűtő, a sütő-mikró és egyéb tárolószekrények a fal mellett, míg a munkapult nyitott része a térbe fordul,
A fal melletti részen a magas elemek, a munkapult a tér felé nyitott…
fiókban minden – jól áttekinthető, kényelmesen kivehető
hatékonyság
organizáció
ergonómia
A párhuzamos elrendezés azért praktikus, mert félfordulatokkal, kevés szaladgálással elérhető szinte minden, még egy viszonylag nagy konyhában is.
Az ilyen, hatékony elrendezést az egyre javuló minőségű vasalatok tették lehetővé: azok a fiókrendszerek, amelyek tekintélyes súlyokat kibirnak, így az alsó szekrényekbe kitűnően lehet organizálni a főzéshez-sütéshez szükséges eszközöket.
Sokkal kevesebb szekrénybe, sokkal jobban el tudunk pakolni, és keresgélni sem kell, mélyen bebújva kotorászni, mert minden kihúzható, minden annyi helyet foglal el a különböző magasságú fiókokban, amennyire szüksége van – nem többet, vagyis nincsenek kihasználatlan terek!
A korábban szokásos L vagy U alakú konyhák ugyan hatalmas munkapultot eredményeztek, de a sarokelemek sosem voltak praktikusan kihasználható szekrények. Viszont jó drágák!
Mára azt is megkérdőjelezzük, hogy valóban kell nekünk a hatalmas munkapult?
Szerintem, nem igazán – nagy konyhapult = nagy rumli lehetősége.
praktikusság
könnyen takaríthatóság
Ha kizárjuk annak lehetőségét, hogy a nagy konyha egyfajta státusz-szimbólum, használható, áttekintehető és könnyen takarítható konyhát szeretnénk, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem biztos, hogy hatalmas konyhapultra van szükségünk!
Ellenben a jól szervezettség a konyha minden tároló-rendszerére igaz, nemcsak az eszközökére, hanem az élelmiszertárolásra is.
Persze, nem kell minden lakásban hatalmas hűtőszekrény – egy városi kislakásban a beépített hűtő számtalan, kisebb változata is elegendő lehet, a száraz-élelmiszer tárolására pedig kamraszekrények elképesztően sokféle kombinációban szolgálhatnak minket.
tartósság
időtállóság
A konyhabútoroknak nemcsak különböző stílusa van, hanem a divatja is gyorsan változik – ez egyfelől nagyon jó dolog, mert mindig vannak technikai újdonságok, praktikus fejlesztések, de azért nem kell túlságosan komolyan venni, hiszen egy jól megtervezett és rendesen megépített konyha 20-30 évig működhet anélkül, hogy fel kellene újítani.
Ráadásul a konyhadivatnak is megvannak a maga vadhajtásai, olyan megoldások, amelyek talán nagyon vonzóak egy bútorkiállításon, de a napi gyakorlatban már sokkal kevésbé.
Például a rengeteg nyitott polc a konyhában kifejezetten idegesítő annak, akinek ezt takarítania kell, bár lehet, hogy a fotókon nagyon szimpatikus, változatos képet fest.
A színek és a felületek anyagainak a megválasztása is sokkal inkább annak a függvénye, hogy milyen az egész lakás, vagy legalábbis a központi , nappali tér hangulata – a konyha nem szabad, hogy valami kirívó képződmény legyen benne.
a 2016-os milánói bútorszalon egyik darabja
Lehet vad színeket alkalmazni, ha az illik az egész tér kompoziciójába, de éppen azért, mert a nappali terében más bútorok is vannak, az a szemlélet kezd uralkodóvá válni, hogy a konyhabútor „fogja vissza magát”. A tavalyi, milánói bútorkiállításon meglehetősen sok sötét színű konyhabútor jelent meg, amelyeken többnyire fogantyú sincs – egyre jobban hasonlítva egy elegáns nappali bútor képéhez.
a nappali egyik részlete – a konyha
Munkaszervezés_8
lépcső – munka közben
Ma újabb kőművessel találkoztam – fölöslegesen.
Ha valaki azt hiszi, hogy nem érzem át a megrendelői oldalt, akkor téved: most, amikor tervező és megrendelő is vagyok egyszerre, és egy ostoba focibaleset miatt borul az ütemterv (a kőművesem elfocizta a lábát, ezért most menet közben kell találnom helyettest), mélyen átérzem, hogy milyen bosszantó az, amikor egyik szaki a másik után jön és elmondja, hogy miért nem tudja megcsinálni azt a munkát, amire hívtam.
A mai először kitalált egy mondvacsinált indokot, de valójában arról van szó, hogy miután nem ismerjük egymást, első kanyarban csak a legsürgősebb munkával, a légudvari fal rendbehozásával akarom megbízni. Ha azt rendesen megcsinálja, akkor jöhet a betonozás. Csakhogy a légudvar egy napi munka két embernek, nem lehet érte túl sokat kérni, ezért a legvadabb ötletekkel állnak elő, hogy miért nem.
A „mester”, aki eljött, nyolchónaposterhes-hassal, tuti nem megy föl a létrára, hogy megerősítse a falat, az alkalmazottai pedig nem biztos, hogy tudják, mit, milyen sorrendben kell csinálni. Túl nagy rizikó, túl kevés pénz, bár az árról még nem is esett szó.
Holnap egy régi emberem jön, aki tele van munkával, de még sosem hagyott cserben, amikor segítséget kértem.
fémek és fények…
A lakatosmunka ma befejeződik – remélem. Dél körül értem oda, pont jókor, hogy megakadályozzak egy durva hibát. Az első három lépcső 15 cm magas, így tudtam elérni, hogy a harmadik lépcső 120 cm széles „pihenője” egyben szék-magasságú, és az étkező egyik oldalán amolyan pad szerepet tölt be. A lakatosmunka nagy részét a műhelyben előregyártották, így a lépcsőket is. Csakhogy elnézték, és a harmadik lépcső már 19 cm magas lett, ezzel mintegy „beásta az első lépcsőt” a még meg nem lévő padlóba. Szerencsére a munkát a galéria-magassággal kezdte, tehát a javítás viszonylag egyszerű volt, az alsó két lépcsőt 4 cm-el fel kellett emelni.
Nem mindegy, hogy mennyire kell visszabontani egy ilyen szerkezetet, ami ráadásul kapcsolatban van a dobogóval is – szóval, viszonylag kis munkával meg lehetett oldani, mert épp, jókor jöttem, és észrevettem azt, amit a lakatos, aki nyakig volt már a munkában, elnézett. Nem hibáztatom, emberek vagyunk, mindegyikünk tévedhet, ezért kell mindig ellenőrizni. A „külső szem” mindig jobban észreveszi, ha valami nem stimmel. Amíg csak a hibát láttuk, és a javítás módját még nem, mindketten kicsit frászban voltunk, mert nem tudtuk, hogy hány óra vagy hány napi munka veszhet kárba ezért a hibáért.
Az építőipar tele van izgalommal…
Mire befejeztem ezt a beszámolót, a lakatos is befejezte a munkát… én nem vártam meg a helyszínen, idekanyarodott a lakásomhoz a kulccsal. Megköszöntem a munkát, kifizettem, kezet fogtunk. Ha valami nem lesz 100% – ő is, mint a többi, sok projekten át velem dolgozó szakember, visszajön, kijavítja. Nem aggódom, hogy nem teszi meg.
L. másként _ háztartási helyiség
A háztartási helyiség nem ismeretlen fogalom Magyarországon, de általában családi házaknál tűnik fel az alaprajzon.
Ugyanakkor a városi, társasházi (régebben lakótelepi) lakásokban még mindig a fürdőszobába tervezik a mosógépet, és a szárítógéppel nem is kalkulálnak.
Pedig a XXI. század második évtizedében ez több, mint hiba!
Számtalan kutatás eredményeképpen tudjuk, hogy a családon belüli munkamegosztás lényeges eleme a háztartások gépesítése – a férfiak részvétele a házimunkákban nő (egy-egy gombot ők is meg tudnak nyomni, ha az ember lánya türelemmel elmagyarázza nekik), illetve ennek a részvételnek és magának a gépesítésnek köszönhetően a dolgozó, hivatásukban sikeres nők túlterheltsége csökken, ami a családi élet, a házastársi kapcsolat, a gyerekekre szánható idő növekedése miatt is kedvező fordulat.
Megjegyzem, hogy amikor konkrét forrást kerestem a háztartás gépesítési foka és a háztartási munka családon belüli megosztása közötti összefüggésre, magyar forrást alig találtam, holott ez évtizedek óta ismert, különösen az amerikai, feminista szakirodalomban.
kertes családi ház háztartási helyisége
Ahogy nőtt a háztartások gépesítése, úgy tehette meg egyre több nő, hogy értelmesebb munkát végezzen, mint a mosogatás, vagy a mosás, takarítás.
divatos megoldás
Ugyanennek a folyamatnak lényeges eleme az elektromos készülékek elterjedése, mert ezek, a maguk elektronikájával minden korábbinál jobban szabályozhatók, időzíthetők, automatizálhatók.
Tehát, amikor a magam részéről, ahol csak tehetem, kihajítom a gázt, mint energiaforrást, és egyre több háztartási munkát elektromos gépekre terelek, az egyre „okosabb lakás” felé teszek lépéseket.
leagább egy szekrény…
A szárítógépnek a lakás állagmegörzésének szempontjából is igen fontos a szerepe, mert különösen télen, rengeteg lakásban azért nő meg drasztikusan a páratartalom, ennek következtében a lehülő felületeken a páralecsapódás és a penészesedés, mert valahol ott ténfereg egy ruhaszárító állvány, teli, lassan száradó ruhával, aminek egy részét aztán vasalni is kell.
Hová tegyük a vasalódeszkát, a létrát, a porszívót és a felmosóvödröt?
Aki valaha takarított már lakást, az tudja, hogy ezek fontos eszközök, de célszerű tárolásuk sokhelyütt nem megoldott, ebből következően esetlegesen vannak valahol a lakásban.
Sokan azért ragaszkodnak még ma is a kamrához, nem mintha sonkáknak, kolbászoknak és egész télre való befőtteknek kellene a hely, hanem mert oda el lehet súvasztani ezeket a dekorációnak nem alkalmas kellékeket.
A probléma megoldása pedig sokkal inkább egy önálló háztartási helyiség, vagy legalább szekrény, ahová pontosan megtervezzük az összes, lakásfenntartáshoz szükséges kellék adekvát helyét. Tapasztalatból tudom, hogy a legkisebb lakásba is be lehet tervezni akkor, ha szem előtt tartjuk ezt a szempontot.
Munkaszervezés_7
alakul a galéria-rendszer
Ma délben, miközben a lakatosok szaporán dolgoztak, megjöttek az új ELMŰ mérők – nappali és „vezérelt” 3 fázis, egyenként 32 amper mindkét mérőn. Kényszerű ebédszünetre mentek a lakatosok, míg elkészült a mérőcsere.
Szépen alakul a galéria szerkezete – a gyerekszoba-háló „szoros kapcsolatban” van a nappali tér galériájával, kiegyensúlyozott terhelés – csak részben a poroszsüveg boltozatú födémgerendákra, sokkal nagyobb részt a környező, teherhordó falakra, főként a középső főfalra. Kifejezetten büszke vagyok erre a tervező-kivitelező közös alkotásra, mert ha minden ilyen hatékonyan működne az építőiparban, akkor a határ tényleg a csillagos ég!
Mivel a légudvar falának a problémájára még mindig nem találtam megnyugtató megoldást, mert ha a fürdőszoba alaprajzának a rovására is oldom meg a falvastagítást, a vakolatlan, rémes állapotú, külső falszakasz további állagromlásával kell számolnom… a villanyszerelőnek is elpanaszoltam, amikor ő a galériára rácsodálkozott… és láss csodát, tudott valakit ajánlani, aki talán meg tudja oldani a külső hőszigetelést. Ahogy hazaértem, felhívtam, és csütörtökön délben már találkozom a vállalkozóval a helyszínen – nem tudom, hogy miért, de most valahogy jó előérzetem van. Csütörtökön meglátjuk, hogy igazam volt ebben, vagy sem.
Tegnap este valaki nagyon beletaposott a szakmai önérzetembe, úgyhogy ma reggel nem tudtam visszafogni magam, leírtam a népszerű lakber-facebook-csoportban, bár tudtam, hogy heves érzelmeket kelt majd:
„Tegnap 56 percet beszéltem egy potenciális megrendelővel telefonon, hogy a végére egészen biztos legyek benne, hogy nem tud annyit fizetni, amennyiért elvállalnám ezt a munkát. Azzal együtt, hogy a felújítás lényegét jelentő problémát már megoldottam, amikor kb. egy hónapja a helyszínen voltam. Azzal együtt, hogy nagyon szép munka lehetne, izgalmas feladat annak minden részlete…
Csakhogy: a megrendelő bevallotta, hogy egy tervből ő nem tudja, hogy milyen lesz a valóságban, de egy variáció neki nem elég, talán neki nem tetszik, miért nem csinálok többet (?), nem tudja, hogy ez egy befektetés, vagy ő akar benne lakni, és ha olyan sok pénzt rákölt a lakásra, milyen biztosíték van arra, hogy talál jó bérlőt?
Az ilyen megrendelő a tervező rémálma, mert olyan, mintha egy süketnek kellene operát komponálni, aki döntésképtelen, de legalább felzabálja az ember minden idejét, mert úgy gondolja, hogy ha fizet, akkor nem a munkám eredményét, hanem engem vett meg, minden szabadidőmmel együtt.
Harminc évnyi munkásságom alatt sok ilyen megrendelőt ismertem, bármilyen érdekes munka is volt, az ilyen megrendelővel totál ráfizetés, és közben rémesen érzi magát az ember, mert percenként változtatja a véleményét, ennek megfelelően a tervet is szeretné, és ha „engedelmes” a tervező, akkor a végén rá sem ismer a saját tervére. Öreg vagyok én már ehhez…
2015-ben volt az utolsó olyan munkám, amit teljes lebonyolítással elvállaltam, és azzal együtt, hogy a feladatot megoldottam, fogcsikorgatva befejeztem, megfogadtam, hogy soha többet!
Egy jó szót, egy köszönömöt sosem kaptam, de egy év múlva úgy mesélte a tulajdonos, mintha az ő érdeme lenne, hogy kiadásokból évi 8%-os a befektetés megtérülése. Persze, az ő pénze, de hogy abból a nyomorult lakásból két vonzót alakítottam ki, az viszont az én érdemem, és semmi mást, csak ennek elismerését vártam volna…
Azért szervezek workshopokat, személyes konzultációkat, azért írok erről, hogy minél több ember legyen tájékozott, mielőtt egy-egy munkát megrendel, nézze meg, hogy kinek adja a megbízást, de hagyja is a szakembert kihozni a legtöbbet a lakásából.
Ezen közben a tervezőket is rávenni arra, hogy fektessenek több munkát abba, hogy megismerjék a megrendelőt, az igényeit, vegyék azt komolyan, de sose legyenek gerinctelen kiszolgálói – van, amikor tudni kell nemet mondani!
Jó eredményt, ami a tervező szakmai reputációját növeli, a megrendelő elégedettségével jár, csak akkor lehet elérni, ha harmonikus az együttműködés a megrendelő és a tervező között. Van amikor ez már az elején látszik, hogy nem fog összejönni – akkor nem szabad elvállalni a munkát, bármennyire fontos is.
Amikor tömegével látok nagyon rossz elosztású lakásokat, akkor a tervezőktől nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy a megbízó akarta ezt így – ez alattvalói attitűd, egy jó szakember nem „rajzol meg” olyasmit, ami szakmai elveivel ellentétes! Aki mégis megteszi, az ne higgye magáról, hogy jó tervező – ő csak egy gerinctelen szolga.
Sokan fordulnak hozzám tanácsért – örömmel segítek. Ismerem a saját képességeimet és a magam korlátait is. Szeretném, ha minél több ember élne a saját igényeire szabott jó lakásban, ezért tartom olyan fontosnak a tervezés első fázisát, a funkcionális rendszer kialakítását, és tisztelem mindenki privát izlését – sosem akarom megváltoztatni azt, de elvárom minden megrendelőtől, aki maga is bevallja, hogy nincs semmilyen szakmai ismerete, hogy tisztelje az én szakmaiságomat, vegye komolyan amit javaslok, mert én is komolyan veszem az ő igényeit.”
Munkaszervezés_6
a galéria kezdete
A lakatos csak vasárnapra tudta megszervezni, hogy négy markos legény felcipelje a harmadikra a „vasakat” – a galéria előre leszabott, műhelyben előkészített részeit.
Tíz óra körül érkeztek, és igyekeztek nagyon óvatosan lépkedni, hogy a feljelentgetős szomszéd álmát meg ne zavarják…
Nem jött össze – miután felmondta a leckét, hogy vasárnap nem lehet dolgozni, sikerült megértetni vele, hogy senki nem fog neki a galéria megépítésének, csak felhordják az anyagot.
Ma reggel, a Rádió Bézsből (11:00) mentem a lakásba, és a gyerekszoba galériájának egy része már állt. Egy fotót sikerült csak csinálnom, mert a telefonom közölte velem, hogy a tárhelyem betelt – mielőbb nagytakarítást kell csináljak. Ha metrón utazom, akkor szoktam telefon-memóriát takarítani, de mostanában inkább gyalog járkálok a városban… Na majd holnap, kora reggel odamegyek, mielőtt a munkások jönnének, mert néhány mérést is el kell végezzek – amivel nem akarom feltartani őket.
Nemrég felhívott az a festő-burkoló testvérpár, akik miatt szombaton kiugrottam az ágyból, és közölték, amit már akkor sejtettem, amikor szombaton elváltunk: nem vállalják a légudvari fallal kapcsolatos javítási munkát. Túl macerás. Mivel számítottam rá, hogy ezt a választ kapom, felkészültem a további megoldás-keresésre.
A légudvar falainak külső síkja a társasház gondja kellene legyen, munkaszervezés szempontjából is egyszerre kellene megoldani az összes emeleten, de tisztában vagyok a realitásokkal – még a ház belső udvarának felújítása is több éves program, pedig az igazán látványos. Évtizedek kellenek, amíg a kevésbé szem előtt lévő részletekre is gondolnak. Ha a lehülő felületeket csökkenteni akarom, akkor nekem kell megtalálnom a kivitelezhető megoldást, még akkor is, ha az bizonyos területvesztéssel is jár.
Munkaszervezés_5
A kőműves sérülése most komoly szervezési problémákat okoz, mert a galéria-szerkezet után először a légudvari bontást kellene befejezni és megépíteni az új falat, hőszigetelni a megmaradó részt, kialakítani az ablakok helyét, felhúzni a szerelőfalakat a gépészeti szereléshez. Ez nem olyan munka, amit bárki megcsinálhat. Egy hetem van arra, hogy kitaláljam, ki fogja megcsinálni és megszervezzem a március 20-val kezdődő hétre.
Délután felhívott a kőműves, hogy begipszelték a lábát, négy hétig rá sem állhat… de azután is kérdéses, hogy mikor kezdhet dolgozni. Kereshetek új kőművest, mert négy hétig biztos nem várok rá, bármilyen jó szakember.
a légudvarok falával csak a magamfajta megszállottak foglalkoznak…
Ma reggel – a szombati pihenőnapomnak annyi – találkoztam egy festő-burkoló testvérpárral. Pozitív attitűd volt részükről a pontosság, és ahogy az elvégzendő feladatokat tárgyaltuk, úgy tűnik a szakértelmükben is megbízhatok, de volt valami, amit ki nem állhatok: amikor valaki hosszasan részletezi, hogy mit miért nem lehet megcsinálni… ahelyett, hogy arra nézvést lennének ötletei, hogy mit HOGYAN lehet megoldani. Nyilván, nem a legvonzóbb munka a légudvar falainak rendbe tétele, de azért mégsem megoldhatatlan feladat annak, aki meg akarja csinálni. Hétfőn kapok választ, hogy egyáltalán elvállalják, vagy egy kevésbé macerás munkát csinálnak, másutt… na ilyenektől leszek ideges.
Tegnapelőtt komoly „továbbképzésen” voltam a Devi magyarországi forgalmazójánál az Eurovill termékfelelős, Szabó Csaba irodavezetőnél. Az árajánlathoz ugyan még át kell küldjem neki a módosított tervet, de most végre megértettem, hogy mikor, milyen elektromos padlófűtést érdemes csinálni. Bár erre, majd a workshop 6. alkalmával részletesebben is kitérek, az számomra nyilvánvaló, hogy a fűtőszőnyeg akkor célszerű, ha van egy meglévő fix aljzat, amire már csak a hidegburkolatot teszik rá, viszont akkor, ha „tövig” visszabontjuk a padlót, mint az én esetemben, akkor az esztrich betonba helyezett betonvashálóra szerelt fűtőkábelek a tuti megoldás. Tehát, maradunk a „kiterített cserépkályha” tipusú padlófűtésnél, aminek a „reakcióképessége” lassúbb, de 20 éves garancia van arra, hogy nem kell felszedni a burkolatot egy meghibásodás miatt. Igaz, jó szakembert kell találnom a betonozáshoz is…
Azt hiszem, mielőtt egy újabb felújítási projektbe kezdek, előbb egy kőművesképzőt indítok – tényleg abszurdum, hogy miközben munkanélküliség dúl a magyar ugaron, nem lehet egy olyan szép szakmára, mint az építés, embereket találni…
Hétfőn kezdik összeszerelni a galéria-szerkezetét – lesznek új fényképek a helyszín metamorfórisáról…
A tervezés folyamata_3
szaniterek és burkolatok
a kiválasztott kád
Miközben a lakatos készíti a galériát a műhelyben, folytatom a tervezést. Az eredeti elképzeléshez képest finomodnak a részletek, ám ehhez bizonyos elemeket konkrétizálni kell.
A tervezés most a gyerekszoba, előszoba, fürdőszobák – traktusban folyik. Ehhez alapként már ott van a lakatos-terv 1:25-ös léptékben.
A poroszsüveg boltozatos födém megváltoztatta a galéria alátámasztására szolgáló oszlopok helyét – ezeket a vas gerendákra illesztjük.
Hogy semmiképp ne okozzunk kárt a valamikor leválasztott szomszédos lakás vékony falaiban, a gépészeti rendszert attól teljesen függetlenül igyekszem kialakítani. A mosógép víz-csatorna-bekötését, de még az elektromos csatlakozást is, a fürdőt és a háztartási helyiséget elválasztó falba tesszük, illetve a kád mögé egy szerelőfalat húzunk, abban lesznek a vízvezetékek és a túlfolyó elvezetése.
Ahhoz, hogy a gépész szerelő el tudja végezni az alapszerelést pontosan meg kell határozni a kiállások helyét.
A wc-k és a mosogató esetében már nyilvánvaló volt, a háztartási helyiség határát a galéria-oszlopok kijelölik, de a kádhoz és a mosdókhoz csak akkor tudjuk biztonságosan meghatározni a helyet, ha kiválasztom a konkrét kádat és a mosdókat. Miután alaposan körülnéztem az interneten, a tegnapi napot célirányos ellenörzésre szántam: elmentem néhány olyan üzletbe, ahol bele is ülhetek a kádba, mielőtt megrendelném.
Igy sikerült kiválasztanom azt a kádat, ami nem túl nagy, nem kell túl sok vizet tölteni bele ahhoz, hogy kellemesen érezze magát az ember, ugyanakkor elég széles ahhoz is, hogy alkalomadtán zuhanozni is lehessen benne. Mivel két fürdőszoba lesz, az egyik zuhanyzóval, a másik káddal, ezt a kádat alapvetően nem zuhanyozásra fogják használni, de sosem szabad kizárni ennek lehetőségét – ezért jók az aszimmetrikus kádak. Geometriájukból fakadóan viszont egészen pontosan meg kell adni a csaptelepek helyét – ott, ahol a legkeskenyebb a kád pereme.
A mosdók kiválasztása sem túl könnyű dolog, ezért jó, ha az ember 1:25-ös léptékben tervez – itt már minden centiméter jelentősége nyilvánvaló.
Sok felújító-építkezővel ellentétben én nem költök túl sokat a szanitáris elemekre, burkolatokra. Jó minőségűnek kell lennie, de egyáltalán nem szempont, hogy divatos márka legflancosabb darabja legyen. Egyik ismerősöm milliós nagyságrendű Philippe Starck kádat, wc-t, mosdót vett – mai napig nincs befejezve a lakása, mert elfogyott a pénze ezekre.
A kád lábbakkal, automata szifonnal együtt nem lesz több, mint 60 ezer forint, az egyik mosdó (Alföldi Miron mosdó, aszimmetrikus 57×37 cm), ami a kádas fürdőszobába lesz, ára 20 ezer körül, a zuhanyzóba való 25 ezer lesz. A padló és részben fürdőszobai falburkolat is 33×33-as spanyol gresslap mintás és alapszürke változatban, 4500 forint/négyzetméter volt (Bauhaus). Igy is 400 ezer fölött fizettem a burkolatokért.
Ezek a „látszó elemek” ugyan fontosak, de nem attól lesz jó egy lakás, ha 200 ezres mosdót teszünk bele!
Pár évvel ezelőtt, egy férfi építész, aki megnézte az én kis 30 négyzetméteres lakásom, ami ugyanilyen elvek szerint készült, eldicsekedett azzal, hogy ő milyen extra kilincseket vett az ajtókra, a saját tervezésű, befektetésre szánt lakásába… őszintén szólva, nehezen tudtam elnyomni a mosolyomat, pedig nekem is fontos minden apróság.
Miután eldöntöttem, hogy milyen kád, mosdók lesznek a fürdőkben, este, miközben egy dokumentumfilmet néztem fél szemmel, egy pohár bor mellett terveztem az udvari traktus két szintjét – rajtam kívül, még alig valaki érti, miről is van szó, ahhoz ezt le kell tisztázni, és a két szintet szétbontani, de éjfélkor azzal a megnyugtató érzéssel feküdtem le, hogy a problémákat megoldottam, és már a világítás rendszere is kezd kialakulni…
a lakatos terv alapra minden más is…
Munkaszervezés_4
A bontás utáni héten a terepen nem folyt építés, mert az újramérés eredményeként a terveket elkezdtem átdolgozni.
A koncepció maradt, de ahogy az egyes szakterületek kivitelezőivel találkoztam és megbeszéltük a részleteket, egyre több dolgot lehetett pontosítani.
egy korábbi munkám lakatosszerkezetének részlete
Még mindig vannak homályos részletek, de szépen haladtunk a technológiai sorban elsődleges lakatos-szerkezet tisztázásában. A lakatos-terv elkészítése előtt és után is találkoztunk a lakatossal a lakásban, az általam rögzített méreteket együtt is ellenőriztük, mert a lakatos-szerkezet nem a legegyszerűbb: dobogó, két lépcsősor, két galéria, ami bizonyos pontokon össze is kapcsolódik.
Ezen a héten, miközben a lakatos a műhelyben dolgozik és készíti elő az egyes elemeket, amiket aztán fel kell hordani a harmadik emeletre és a helyszínen beépíteni – én egyeztetek a Devi szakértőkkel a padlófűtést illetően, mert ez a padló rétegrendjének kritikus eleme. Korábban a hőszigetelés feletti betonvashálóra kapcsoltuk a fűtőszálakat, de most szeretnék egy közvetlenül a burkolat alá helyezett fűtőszőnyeget alkalmazni, amit még nekem is meg kell ismernem alaposabban.
A fűtésrendszer nem csupán a rétegrendet, hanem az elektromos hálózatot alapvetően befolyásolja, ezért az elektromos alapszereléshez még hiányoznak adatok. A vasárnapi workshopon valaki megkérdezte, hogy milyen világítás lesz – hát, bizony még nem nagyon tudom. Az biztos, hogy különféle LED-ek, de, hogy pontosan milyenek és hová, őszintén szólva, még nem tudom. Az ilyen folyamatos tervezésnél a nagyobb dolgokból megyünk a részletek felé…
egy korábbi munkám lakatos-szerkezetének részlete
Közben beszéltem az alsó szomszédommal, és elkértem az ő redőnyösének a koordinátáit – ő is külön redőnyössel dolgozott, nem az ablakosok csinálták neki a redőnyt. Ezt a részletet is még meg kell gondolnom újra… Ha a redőnyös nem azzal kezdi, hogy miért nem lehet megcsinálni, és elfogadható árat ad, akkor talán mégis meg kellene csináltatni – ha viszont lesz redőny, akkor ahhoz elektromos pontot is kell terveznem, tehát ez is egy olyan probléma, amit a jövő hét végéig tisztáznom kell.
Sajnos, a kőműves most beteg – focizás közben lesérült, ezért azok a kőművesmunkák, amelyek haladhatnának, azok is állnak. Nem nagy tragédia, mert most a lakatos-szerkezet elkészítésével és a tervek pontosításával halad a munka, és bízom a kőművesben, hogy amint neki be kell lépnie, jó munkaszervezéssel pótolja a most kiesett időt.
A FŐGÁZ-tól ma kaptam egy levelet – azok után, hogy tegnap leszerelték a mérőt:
„Köszönettel vettük 2017. február 24-én érkezett megkeresését, amellyel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk. A(z) ……….sz. alatti felhasználási helyen felszerelt … gyártási számú gázmérő végleges leszerelési folyamatát 2017. február 02-án kérésének megfelelően elindítottuk. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a számla már korábban elkészült és kiegyenlítésre is került Önök által. Illetékes munkatársak hamarosan felveszik a kapcsolatot Önnel a megadott, … telefonszámon. Végül tájékoztatjuk, hogy a megrendelés érvényessége 60 nap, érdemi ügyintézésig szíves türelmét kérjük. Esetleges további kérdésével forduljon bizalommal ügyfélszolgálatunkhoz!”
Azt hiszem, hogy ezzel az ügyfélszolgálattal van még hová fejlődniük…
A heti programomhoz tartozik még az is, hogy fürdőkádat és két mosdót vegyek… az első fürdőkádamat úgy vettem, hogy a bemutatóteremben szépen beleültem – mivel kényelmes volt, és nem kellett hatalmas mennyiségű vizet engedni belé, megvettem. Sajnos, már nem gyártja az Alföldi azt az aszimmetrikus kádat, ami annyira praktikus és szép, hogy eddig már több projektben is használtam. Később katalógus alapján vettem kádat, amit nagyon megbántam – soha többé nem teszem! Egy sokkal nagyobb, egyenes kád – őrült sok víz kell bele, mégsem kényelmes.
Az aszimmetrikus kádaknál pontosan kell tudni, hogy hová kerül a csaptelep, ezért már az alapszerelés idején ki kell választanom a kádat. A mosdók esetében is jobb, ha ezt a döntést nem halogatjuk – kiválasztani, megvenni, maximum, ha lehet még egyezkedni az eladó céggel, hogy tartsák maguknál addig, amíg biztonsággal tudjuk a lakásban is tárolni.
Ma felhívtam egy új festőt, akivel eddig még nem dolgoztam, de nagyon jó referenciát kaptam. A hét második felében találkozunk a helyszínen, mert a bontás után nyilvánvalóvá vált, hogy a tapéták és festékrétegek sokaságát kell lehántani a falakról.
Lakás másként _ előszoba
svéd funkcionalitás és esztétika
A “Lakás másként” rovatban szavakban fogalmazom meg, amit fontosnak tartok egy-egy dologról a lakásban, mert szerintem, így, helyiségekre bontva is a közvetlen környezetünk roppant izgalmas téma:
az előszoba
Megvallom őszintén, az elmúlt nyárig nem sokra becsültem az előszobát – Izraelben a zárt lépcsőházból egyenesen a közösségi térbe, a nappali-étkező-konyha-komplexbe „zuhanunk” bele.
Bár én többször próbáltam egyfajta belépőt kreálni, tükörrel, szekrénykével, ahová le lehet tenni a kulcsokat, a napszemüveget, a postát, az éppen használatos cipőket, táskát, de őszintén szólva ez a gondolat nem különösebben ragadta meg az izraelieket.
Mint minden, ez is mentalitás, kultúra és éghajlatfüggő funkcionális kérdés.
Hagyományosan az izraeliek nem veszik le a cipőjüket a bejáratnál, mert az egész lakásra jellemző „hidegburkolatot” sűrűn felmossák. Kabátot az év nagy részében nem hordanak… Számukra sokkal fontosabb a lakás tereinek nyitottsága, és ha van is valami „belépő” – többnyire csak a családi házaknál, ahol nem a zárt lépcsőházból nyitnak a lakásba – annak nincs különösebben nagy jelentősége.
tipikus izraeli nappali – könnyen felmosható padlóval
Nyáron Stockholmban voltam egy barátnőmnél és ott értettem meg igazán az előszoba fontosságát: az éghajlat miatt itt sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy hová tesszük a nedves cipőket, a kabátokat, a sapkákat, kesztyűket.
a sapkás-kesztyűs komód
A barátnőm lakásának előszobája mintapéldája a funkcionalitás és az esztétika harmóniájának: ahogy belépünk, a tekintetünk a kis, fiókos szekrényke feletti kerek tükörre esik, alatta fonott kosárka a kulcsoknak.
Az ajtó háta mögött vannak a vállfára akasztott kabátok, alatta a cipők, de van hely a kosaraknak, táskáknak és az esernyőknek is.
Az ajtó mellett egy cipősláda, amire kényelmesen le lehet ülni, amikor cipőt cserélünk.
Mielőtt a nappaliba lépnénk, jobbra egy komód – a sok-sok sapkának, sálnak, kesztyűnek, felette a polcokon utazások emlékképei.
Na és persze, az elmaradhatatlan növények… ebben a természetve ágyazott, kertvárosi, társasházi lakásban láttam először úgy szobanövényeket, hogy azok szerves részei voltak a berendezésnek, ott voltak, ahol éppen lenniük kellett, még az előszobában, vagy a fürdőben is, nem tolakodóan, hanem a „helyükön”.
A stockholmi előszoba bútorai egyszerűségükben izlésesek – jó ide megérkezni.
Persze, egy tervező sosem akarja lemásolni egy más kultúra téralakítási megoldásait, de tanulni érdemes belőlük, hasznosítani lehet azt, ami a mi viszonyainkra is igaz.
A lakótelepi lakások egy méter széles előszobái semmire nem jók, csak közlekedők, amelyek inkább elválasztják a helyiségeket, mintsem összekötik. A falra szerelt fogas, amire egy rendes kabátot felakasztani vétek…
Ezzel szemben a régi, polgári lakások előszobái sokszor túlméretezetettek, nagy bútorok szállítására alkalmas széles ajtókkal, egy lakótelepi lakás szobájának nagyságával vetekedő négyzetméterben…
Gondos tervezéssel, minden probléma megoldható: olykor a lakótelepi előszobát célszerű összenyitni a nappalival és a megnövekedett térben már nagyobb esély van arra, a bejárat közelében megoldjuk a „megérkezés” funkcióit.
cipőszekrény a lépcsők alatt
A nagy alapterületű, polgári lakások előszobáiból könnyebb jól berendezett előszobát tervezni, még akkor is, ha az előszoba területéből itt-ott elveszünk, például a szomszédos fürdőszobák vagy a háztartási helyiség javára.
A nagyon kicsi, lényegében egyterű, stúdiólakásokban is meg lehet oldani a „megérkezés” funkciót, legfeljebb nem a legszokványosabb módon: az „én váramban” a lépcsők rejtik a cipőket, a saját kabátaim a galériára vezető lépcsők alatt vannak, a vendégek kabátait pedig a háztartási helyiségben lévő vállfákra lehet feltenni, mert ha éppen vendégek jönnek, akkor nem mosok.
A lényeg, hogy az előszoba, előtér, belépő olyan kellemes érzést keltsen, amilyet maga a lakás – a funkcionalitás elsődlegessége mellett adjon ízelítőt abból, hogy mire számíthatunk a lakás többi terében.
Munkaszervezés_3
padlófűtés – fűtőszőnyeggel
Hihetetlen! Felhívott a technikus a FŐGÁZ-tól.
Érdemes ordítani a telefonba!
Hétfő reggel 8-10 között kijönnek és leszerelik a gázmérőt! (4 és fél hét a beígért 6 hét helyett)
Eredetileg 8-11-ig kellett volna várni rájuk, de mondtam, hogy én 11-kor adásban leszek, ahhoz legkésőbb fél 11-kor el kell indulnom, tehát a szerelőknek 10-ig meg kell érkezniük ahhoz, hogy a munkát el is tudják végezni (fél óra munka 21561 forintért). Igy, nagy kegyesen megengedték, hogy csak két órát várjak az üres lakásban… és ezt nevezik szolgáltatásnak 2017-ben…
A nap mégis legfontosabb eseménye, hogy a lakatossal – a már elkészült lakatostervvel a kezünkben újramértük, amit kell a megvalósításhoz. Sabati jóhírként kapom az árajánlatot. A lakatos tudja, hogy ő fogja csinálni. Nem kérek több árajánlatot másoktól. Megbízom benne – már vagy a nyolcadik projekt lesz ez, amit vele csináltatok. Ha egyszer úgy érzem, hogy nem lehet megbízni benne, akkor többé nem dolgozom vele – ezt ő is tudja.
Mivel a gépésszel való helyszíni szemle után már megállapítottuk az új padlószintet – 2 cm-el magasabban, mint ahogy az eredetileg volt – a következő hét legfőbb teendője, miközben a lakatosok dolgoznak, hogy rögzítsük a padló rétegrendjét.
Munkaszervezés_2
gázóra a levegőben…
Tegnapelőtt végre megkaptam a FŐGÁZ-tól a gázóra leszerelésének számláját: 21561 forint. Azonnal utaltam, és azóta megint csönd.
A „műveletet” február 2-án kezdtem, amikor bementem a központjukba és személyesen intéztem az összes papírmunkát, ami a gázszolgáltatás megszüntetésével kapcsolatos.
Eltelt egy hét, két hét, semmi. Minden héten telefonáltam, hogy mi van, miért nem küldik a számlát? Hat hét az átfutási idő! Hat hét! Az ember agya elszáll ennyi tehetetlenségen! Évekkel ezelőtt pár nap alatt túl voltunk a számlázáson, és amint befizettem, hívott a technikus, hogy mikor jöhet leszerelni. Most hat hét!
Ismerem az ügymenetet – sokadszor csinálom, mert minden lakásban, amit az utóbbi években felújítottam, kihajítottam a gázt. Kis lakásokban egyértelműen jobb az elektromos padlófűtés. Ez a lakás, a maga 68 négyzetméterével határeset, de miután a szobák frontja nyugati, sok napot kap, a lehülő felületei elég kicsik a teljes területhez képest, maradtam az elektromos padlófűtésnél, felbővítettük az elektromos kapacitást.
Amikor kezdődött a bontás, akkor is felhívtam a FŐGÁZ-t, bontás közben és amikor befejeztük, akkor is. Igen, a legutolsó alkalommal már üvöltöttem a telefonba, hogy milyen szolgáltatást ez? Hat hét – szajkózta az ügyintéző… na, lassan tényleg hat hét lesz, hogy méltóztatnak leszerelni, mert ma volt egy hónapja, hogy elindítottam az ügyet, és a gázóra még mindig ott van a lakásban…
Az ablakosoktól megkaptam az árajánlatot, de vannak bizonyos részletek, amiket tisztázni kell ma velük.
Tervezési kérdés is egyben, hogy az ablakokat redőnnyel vagy anélkül rendeljem.
Én nem szeretem a redőnyöket és az ablakokat takaró függönyöket sem. Utóbbit bármikor lehet pótolni, ha a lakásnak új tulajdonosa lesz egyszer, de a redőnynek kiépített helye van, amit ma már nem holmi gurtnikkal huzigálunk, hanem elektromos rendszerrel működtetjük.
Utóbb kiderült, hogy elég problémás és ebből következően költséges a meglévő helyre új redőnyt szereltetni – csak azért, mert valamikor, esetleg, egy másik tulajdonosnak kellene.
Az utcai homlokzatot tisztelem, restauráljuk a tok vízszintes díszítő elemét, meghagyjuk a redőnysínt, csak letisztitjuk a rozsdától és lefestjük szépen, de redőny nem lesz.
A fürdőszoba-ablakokkal kapcsolatban is van egy kis problémám, mivel azok helye még elég „képlékeny”, és valószínűleg nem éri meg túl kicsi ablakokat rendelni.
A tervezés folyamata_2
adottságok és lehetőségek – tervmódosítás
Miután kedden a lakatos elment, ottmaradtam az üres lakásban és lemértem a jövendő konyha és a lehetséges csatornabekötés távolságát, figyelembe véve, hogy az 50-es lefolyócsőnek lejteni is kell a bekötés irányába.
Rossz érzésem támadt, mert túl nagy a távolság, ráadásul a korábbi válaszfalak alatti gerendák magasabbak mint a többiek, és egy ilyen magasabb gerenda felett vezet az út a bekötésig.
Amikor a koncepcionális terv készült, még csak annyit tudtam, hogy a korábbi konyhában volt mosogató, de csak a bontás után derült ki, hogy annak a vize a szomszéd lakáson keresztül ürül, vagyis nincs önálló csatorna-strangja.
a volt mosogató csatornája a szomszéd lakás felé, alatta kanyarog egy ólomcsőben a víz…
Lényegében, mióta láttam a feltárt padlót, egyre biztosabb voltam, hogy a mosogatót, a mosogatógéppel együtt át kell vinnem a „félszigetre”, és még így is előfordulhat, hogy meg kell növelnem a padlószintet ahhoz, hogy megfelelő takarása legyen a lefolyónak.
kémény, mint a páraelszívó kivezetése.
Már a galéria-terv módosításakor gondoltam arra, hogy a félszigetet meghosszabbítom, mert ha mosogató kerül oda, akkor is kell maradjon egy manipulációs pult-rész.
Ma délelőtt, amikor a gépész-szerelő megnézte a feltárt hálózatot, igazolta minden előzetes rossz érzésem.
Vagyis át kell tervezni a konyhát.
A cserépkályha kéménybekötése viszont megoldja a páraelszívó-kivezetésének gondját – minden rosszban van valami jó!
A padlószintet meg kell emelnünk 2 centivel – mielőtt a lakatos megépíti a galériát, fixálnunk kellett a jövendő padlószint magasságát a régihez képest. Ez pedig az új, rendesen kiépített csatorna-rendszer következménye kell legyen, még akkor is, ha ez a két centi hiányozni fog majd a galéria belmagasságából, és a padló rétegrendjében 2 centivel több lesz a lépésálló hőszigetelés .
A kényszer nagy úr, sokszor éppen ez indítja be a kreativitást: a félsziget 120 cm hosszú lesz, az étkezőasztal felé eső oldalon a mosogatógép, a falhoz közel eső oldalon a mosogatótálca, alatta kihúzható két fiókban a szemetesedények, a tisztitószerek. Mivel én szeretem a magas pultot, a szokásos 90 cm helyett 93 cm kényelmes nekem, a mosogatógép és a pult között marad egy „hézag”, és két oldalt is „lazán” vagyok, hiszen a 45-ös mosogatógépet veszek ide is. Vagyis, a mosogatógép „köré” tudok egy kihúzható-betolható pótpultot csináltatni… mondtam már, hogy minden rosszban van valami jó?
Munkaszervezés_1
Előzmények: Felújítás-figyelő és Napló_bontás sorozat, párhuzamos sorozat: a tervezés folyamata.
A terv csupán a gondolat közvetítője. Az újonnan teremtett valósághoz meg kell szervezni a kivitelezést. Ez nem kevésbé fontos munka mint a tervezés vagy a kivitelezés.
A lakásfelújítás nehézsége és gyönyörűsége egyben az, hogy állandó kihívásokat jelent mind a három területen. A tervezésben az a tény, hogy itt centiméter pontossággal kell dolgozni az adott kereten belül, és a hely adottságaiból kell kihozni a maximumot – alázatra tanítja a tervezőt, ezért is lenne hasznos, ha a fiatal építészek először lakásfelújításokkal foglalkoznának.
A kivitelezésnek különleges nehézsége az, hogy minden szakma megjelenik egy kis alapterületen, éppen ezért a munkaszervezés lényege, hogy ne legyenek üresjáratok, de egymást se zavarják a különböző munkacsapatok.
Tudom, hogy hol vannak a koncepcionális terv gyenge pontjai – ahol úgy kell pontosítani, vagy módosítani, hogy ne kerüljünk lehetetlen helyzetbe, ezért még a bontás közepette felhívtam egy megbízható emberemet, hogy ezen a héten vegyük meg a belső ajtókat. A képen látható részlet azt demonstrálja, hogy a jövendő konyha két, párhuzamos pultja között miként kell majd beépíteni a gyerekszobába vezető ajtót úgy, hogy a jobb oldalon is legyen elég hely a konyhaszekrényeknek, sőt egy szerelőfalnak is, hogy a vezetékek vésése során ne kerüljünk át a szomszéd lakásába (igen vékony a két lakás közti fal).
A két traktus között üveges ajtók lesznek, hogy a belső, udvari traktusba is juttassak valamennyi természetes fényt a napos, nyugati tájolású utcai frontról.
Ez a hét tehát azzal kezdődött, hogy miközben pontosítom a tervet, megvettük azokat az elemeket, amelyek a továbbépítéshez hamarosan kellenek. Nem vehetünk meg mindent egyszerre, mert az zavarná a munkát, tehát hétfőn csak az 5 belső ajtót szállítottuk a helyszínre.
Kedden találkoztam a lakatossal – egy majdnem teljesen elkészített 1:25-ös léptékű galériatervvel, amit a helyszínen kielemeztünk, mert a gyakorlati szempontokat az tudja a legjobban hozni, aki dolgozik az anyaggal. Évek óta dolgozom vele, ez a nyolcadik projekt, amit a terveim alapján készít, félszavakból is megértjük egymást, ezzel együtt vagy egy órán át beszéltük meg az összes részletet. Ma be kell fejezzem a részletes tervet, hogy holnap elkészítse az árajánlatát, pénteken felmérje a helyszínt a végleges terv alapján, a jövő héten a műhelyben legyártsa és a helyszínen beépítse a galériát, a dobogó keret-rendszerét.
Ma reggel az ablakos-cég képviselőjével találkozom, aztán a gépész-szerelővel. Egyiknek sem egyszerű a feladata…