Lakás másként _ bejárat
Fodor Jánosnak azt ígértem, hogy a Rádió Bézsben (37:15-től 53:00 -ig)”aprópénzre váltom” azt a témakört, hogy mitől jó egy lakás (lakótér)? A hétfő délelőtti „Lakás másként” sarokban szavakban fogalmazom meg, amit fontosnak tartok egy-egy dologról, mert szerintem a lakás témaköre roppant izgalmas beszélgetéstéma lehet, de ha valaki további információkkal szeretné mindazt kibővíteni, itt találhat forrást:
A mai adás témája volt:
a bejárat
Hol kezdődik a bejárat?
Családiháznál, társasháznál a kapunál. Vagyis ott, ahol még nem az én privát szférám kezdődik, mégis „árulkodik” rólam is – hiszen ezen az úton jutok be a saját világomba…
Történetileg a kapuknak tulajdonvédelmi szerepe volt és persze ma is az, gondoljunk arra, hogy amikor a rendszerváltás után az állami bérlakásokat a benne lakók megvették, szinte az első intézkedés az volt, hogy felszerelték a kaputelefonokat és zárni kezdték a társasházak kapuját.
Mielőtt a nemzetközi silányság építészete elárasztotta a világot, a kapuk nagysága, formája, anyaga és színe szoros összefüggésben volt a használat praktikumával és hűen tükrözte a hely kultúrális viszonyait.
Ez persze a lakás, a lakóépület minden részletére igaz – mára azért veszett el ez a tudás, mert a sztandartizált, tömeges lakásépítés, a lakótelepek, a tipustervek alapján épített Kádár-kocka családiházak leszoktatták az embereket, hogy figyeljenek az ilyen részletekre.
Ugyanakkor, a jó lakás, lakóépület ismérve éppen az, hogy összhangban van a benne lakók életformájával, izlésvilágával, látványa szavak nélkül elmondja, hogy kivel állunk szemben. „Mutasd a lakásod, megmondom ki vagy” – akkor igaz, ha tudatosan formáljuk a környezetünket.
Az Oszmán Birodalom idején Jeruzsálemben a kettős kapu volt a jellemző. A nagy, kétszárnyú, nehéz kapu egyik oldalán egy meglehetősen kicsi ajtócska nyílt – ez volt a személybejáró.
A nagy ajtó méretéhez viszonyítva furcsán alacsony bejáró azonban cseppet sem volt véletlen. A ház gazdája nem tudhatta, hogy a kapu előtt álló milyen szándékkal érkezik. A belépő le kellett hajtsa a fejét, és át kellett lépje a magas küszöböt – ez a bizonytalan egyensúlyú testartás helyzeti előnyt jelentett a házban lévőnek a hatékony védekezésre az alkalmatlan látogatóval szemben.
Ugyanakkor, ezekben a nagy családos lakóépületekben tekintélyes méretű raktárak voltak, ahová az árut tevékkel hordák, tehát akkor, amikor egy-egy rakomány megérkezett, két erős férfi kinyitotta a súlyos, kétszárnyú kaput, hogy a teve a rakománnyal beférjen.
Az a ház, ahol én lakom Budapesten, 1882-ben épült, amikor a tulajdonos, báró Podmaniczky László a maga lovas hintójával érkezett haza, ezért kellett a széles és magas kapu.
Itt nincs küszöb, hiszen a kerekes hintónak ez értelmetlen akadály lett volna, viszont kétoldalt volt kerékvető, amely „egyenesben tartja” a hintót, hogy ne ütközzön az épület falaihoz.
A kapuk, méretüknél fogva itt is elég súlyosak, de amikor a báró megérkezett, akkor nem őtekintélyessége, hanem a szolgák nyitogatták a kaput.
Ma viszont komoly problémát jelent a nehéz kapu egyik szárnyát kinyitni, még a fiatalabbaknak is, nemhogy a házban lakó idősebb embereknek. A társasházi közgyűlések visszatérő témája a kapu ügye, mert az eltelt 130 évben a funkció alapjaiban változott meg, és ehhez kell megtalálnunk az adekvát formát.
A későbbi korokban épült lakóépületek kapuinak – amikor már nem kellett a lovaskocsival keresztülhajtani – a külső mérete sok esetben nem csökkent, hiszen a kapunak nem csupán az elsődleges funkciót kell szolgálnia, hanem egyfajta hangsúlyt adni a bejáratnak, vagyis orientációs szerepe is van.
Ilyenkor a kapu külső mérete még elég nagy, de a két, hatalmas szárnyat felváltja a középen elhelyezett, keskenyebb ajtó, mellette és felette tömör, vagy üvegezett fix elemekkel.
A kapuk anyaga is illeszkedett az időben változó használathoz. A tömör, nehéz fa, időnként még fémmel is borított kapukat felváltották a könnyedebb, üvegezett változatok.
Azzal együtt, hogy a kapu már csak gyalogos áthaladásra szükséges, továbbra is megmaradt az orientációs szerepe…
A korszerű kapuk lényege a társasházakban a jó vasalat, amivel könnyedén nyithatók, az elektronika, amivel a zárszerkezet biztonságát garantáljuk, kamerás kaputelefon…
A tervezés folyamata_1
a koncepcionális terv kialakulása
közösségi tér – első változat
Előzmények: Felújítás-figyelő és Napló_bontás sorozat
Egy lakásfelújítás tervezése abban a pillanatban kezdődik, amikor az ember először látja a lakást, és felméri a benne lévő lehetőségeket.
A következő lépés a helyszín pontos felmérése és a program kidolgozása (kinek, milyen célból építünk).
A lakásban lévő potenciálból és a programból alakítjuk ki a koncepcionális tervet. Csakhogy ez a koncepcionális terv a felújítás folyamán módosulhat, illetve egyre pontosabbá válik.
A módosítások a bontás után feltárt részletekből adódhatnak. Konkrét esetünkben az, hogy a lakásban poroszsüveg boltozatra kell a zártszelvényes galériát építeni, azt is jelenti, hogy az alátámasztásokat össze kell hangolni a födém gerendakiosztásával.
A péntek délutánomat tehát azzal töltöttem, hogy igyekeztem összegyeztetni az eredeti galériatervet a feltárt adottságokkal, de közben meg kellett oldanom a központi, nappali-közösségi tér arányrendszerét alapjaiban meghatározó lépcső-dobogó-galéria összefüggéseket.
Vallom, hogy a felbukkanó problémák megoldása akkor jó, ha az nem megalkuvás-irányba jelent kompromisszumot, hanem jobbá teszi a tervet. A koncepciótervben érvényesítettem azt az elvet, hogy a „szintmozgatás” funkcionális kell legyen, de egyben javítsa is a térarányokat.
hálószoba – első változat
A hálószoba feletti, zárt alvókuckó a 6.00 x 2.55 x 3.90 (H) -es térarányt úgy igyekeztem javítani, hogy a legbelső 1.50 méteres szakaszon megosztottam a belmagasságot. Az alvógaléria a tér mélységének csak az egynegyedét foglalja el, ami alatt a garderobe, még akkor is, ha az nincs ajtóval leválasztva.
Már a bontási tervben módosítottam: ezen a részen megemeltem az amúgy is csak egy dupla ágynak elegendő helyet, hogy ide legalább kész szekrényt vehessek. Vagyis a 2.05 helyett 2.40 lesz az alvógaléria alatti belmagasság.
A nappaliban már az első variációnál küzdöttem azzal a problémával, hogy az 1.50-es galéria túl keskeny a 6.00 x 4.40 x 3.90 (H) térhez képest. Pénteken tehát azon gyötrődtem, hogy lehetne ezt a galériát 1.80 széles sávra felnövelni, hiszen ez szoros összefüggésben van a dobogóval, a lépcső-rendszerrel, és a konyhabútorral is.
A lépcsőnek kényelmesnek és szépnek kell lenni. Alapvető téresztétikai elem!
Kényelmes lehet egy 12 fellépésből álló 18/30-as lépcső – ilyen van az „Én váramban” – nagyon bevált, bár az OTEK szerint nem jó (2×18+30=66cm 60-63 helyett), de amint azt már több helyen leírtam, itt is nekem van igazam és nem az elavult OTEK-nak.
Ha viszont 1.80-ra akarom felnövelni a galéria szélességét akkor egy lépcsőt „előre kell hozzak”. A megoldáshoz hozzájárult az a tény, hogy a két szoba közti ajtó-nyílás bontás utáni szélességét lecsökkentem két nyerstégla oszloppal, 155-ről 90 cm-esre, ezzel a két helyiség közti térkapcsolat szolidabbá válik, elbír még egy lépcsőmélységgel való csökkentést. Igenám, de ahhoz, hogy az étkező mellé kényelmesen le lehessen ülni a dobogón 45 cm-es magasság lenne az ideális…
És itt jön az az attitűd, ami a tervezésnél elengedhetetlen: nem alkuszom meg azzal, hogy 18×3=54 cm-en legyen ez az „ülőfelület” – pedig a mostani étkezőszékekre szótárakat pakolva demonstráltam magam számára, hogy az sem katasztrófális…
A sabati vacsora után a borocskámat kortyolva, nem tudtam az asztalon hagyni a félmegoldást: a felnagyított terven, 1:25-ben próbáltam okosabb lenni, de sehogy sem ment. Még egy pohár Vylyan, és elmegyek aludni – gondoltam – sabati munkán nincs áldás… és akkor bevillant, hogy miért is ragaszkodom ahhoz, hogy a 12 lépcső ugyanolyan magasságban legyen?
Mert így szoktuk… de a dobogóra való fellépés és a lépcső többi része között van egy „pihenő”, az első három fellépés tulajdonképpen elválik a 9 többitől… mi lenne ha, az első három lépcső csak 15 cm magas lenne és a 9 következő pedig 19 cm magas? 3×15=45 pont kényelmes székmagasság, a dobogó is alacsonyabb lehetne, ami az ablakokhoz viszonyított arány szempontjából kifejezetten hasznos, ugyanakkor a felfelé ívelő lépcső 19 cm-es fellépése még mindig nem túlzás, főként, ha figyelembe vesszük a feljárás gyakoriságát (a galéria funkciója könytár-dolgozó, illetve átjárás a kuckós hálófülkébe).
Ez egy „apró” részlete a tervezésnek…
Napló_bontás 9.
„tövig” visszabontva – poroszsüveg boltozat felülről
A lakás kipucolva! A bontásnak vége. Minden fölösleges dolog elszállítva. Kemény munkával töltött két hét után kézfogással elbúcsúztam a bontó-brigádtól (pénzt is kaptak a kézfogáson túl…). Mindenkinek megköszöntem az igyekezetét – szerintem, nagyszerű munkát végeztek.
Persze, minden házban van valaki, aki ahelyett, hogy a saját problémájával foglalkozna, világháborús házmester módjára „feljelentget” – szívhezszóló levelet kaptam ma a közös képviselőtől, hogy 8 (!) napja nem visszük el a sittet a földszintről…
De a korábban és utánunk is ott hentergő bútorok nem zavarják az illetőt. Annak nincs gazdája, aki gondoskodna róla, hogy ne csúfítsa a bejáratot.
Három 8 köbméteres és egy 3 köbméteres konténer lett tele a zsákokkal, és a kazánba való faanyagot egy kis teherautóval két fordulóval szállították el.
Újramértem a felszabadított területet – megkezdődött a koncepció-terv felülvizsgálata.
A bontás során szembe kellett néznünk azzal a problémával, hogy a korábbi fürdőszoba légudvarra néző fala eredetileg is csak egy sor nagyméretű tégla volt (14 cm vastag), amit bizonyos helyeken 7 cm-es válaszfaltéglával pótoltak, ahol a nagyobb ablakot kisebbre cserélték.
Ez így, nyilvánvalóan nem maradhat, de a wc oldalán egy olyan tégla áthidalót találtunk, ami a szomszéd, azóta már befalazott ablaka felett végződik.
Hogy ne repedjen meg a fal a szomszédnál, megálltunk a bontással és kitámasztottuk a kritikus részt.
Jövő héten sorra jönnek a különböző szakemberek, hogy a pontosított tervnek megfelelően árat és időbeli ütemezést adjanak. Mindenki már fel van készítve egy hónapja arra, hogy kb. mikor kell belépjen, de azzal, hogy poroszsüveg boltozatú a födém, megfordult a technológiai sor – először a galéria lakatos-szerkezetét kell megcsinálni, aztán a gépészeti alapszerelést, majd az elektromos alapszerelést, utána jöhet a padló rétegrend és a vakolatjavítás.
A lakatossal megerősítjük a légudvar téglaboltozatát, hogy aztán újrafalazzuk és hőszigeteljük a légudvar felőli falat. Ugyanígy, az ablakok alatti vékonyabb falat is kiegészítjük bontott téglából, hogy minden hőhídat felszámoljunk.
parapetfal jelenleg
Napló_bontás 8.
falnyílás a két szoba között – ez egy „kis kozmetikázásra” szorul
Ahogy tünnek el a sitteszsákok a lakásból, tisztul a tér, egyre jobban fel lehet mérni a problémákat és persze a lehetőségeket is. A koncepcionális terv folyamatosan válik pontosabb tervvé.
poroszsüveg boltozat felülről nézve
Miután az alsó födém poroszsüveg boltozat, célszerű a technológia sort felcserélni – a fém galéria-szerkezetet a fém gerendákra ültetni.
A jövendő galéria vonalában letisztítottuk a plafon vakolatát – fafödém, ami a padlástól elválaszt.
Az ajtók helyét kipucoltuk egészen az áthidalóig és a két szoba közti falról, a nappali felé eső részen leszedtük a vakolatot. Ez a fal nyersen marad, de ahhoz, hogy ez szép legyen, ki kell kaparászni a maltert a téglák közül egy ujjnyi mélységben, újra kell „fúgázni”, majd drótkevével lekefélni és végül lenolajjal átdörzsölni, hogy pormentesítsük.
Csakhogy ez az áthidaló nem túl szépen sikerült a hajdani mestereknek, ezért ma megbeszéltem a kőművessel, hogy a félretett szép téglákból, ami a bontásból maradt, épít a falnyílás két oldalára egy-egy 30×30-as oszlopot, gondosan ügyelve, hogy szép legyen a nappali felől, hiszen ott nyersen marad. Ezen felül, a már meglévő áthidaló alá, ami egy kicsit egy öregasszony fogsorára hajaz pillanatnyilag, egy szépen ívelt áthidalósort épít, ezzel korrigálva az elődök slampos munkáját. Igy a hálóba vezető ajtó még mindig magas lesz, ámde 155 cm széles helyett csak kb. 90 cm, ami sokkal jobban megfelel a mai használatnak.
A Napló következő része ITT
Személyes konzultáció
Workshop helyett, most személyes konzultáció!
Az egyik facebook-csoportban, amelynek több mint 37 ezer tagja van, naponta tesznek fel olyan kérdéseket, amelyeket nem lehet pár szóval megválaszolni, hiszen az ismeretek hiányának olyan mélységét kellene kitölteni, amire az internetnek ez a formája alkalmatlan. Belsőépítészek, lakberedezők, tervezők igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy milyen nagy kockázatot vállal az, aki lakásának felújítását szakértelem nélkül, maga akarja megtervezni. Legtöbb „ötletelő” a pénzhiányra hivatkozik, amikor a tervezésre nem akar megbízást adni – úgy gondolja, hogy ezt a tételt meg lehet spórolni… a szakemberek tudják, hogy az építtetők itt követik el a legnagyobb hibát, mert nagy értékű dolgokat kockáztatnak, apró megtakarításért. Az építkezés végén már ők is tudni fogják, de akkor már késő – elszalasztották a lehetőséget, hogy a lakásukból a legjobbat hozzák ki.
Szerezz tudást, mielőtt hasonló hibába esel! Filléres kiadás ahhoz képest, amit nyerhetsz! Sokszor teljesen felesleges tárgyakkal ajándékoznak meg minket, vagy mi a szeretteinket. E helyett ajándékozz tudást, olyan ismeretek megszerzésének lehetőségét, amelyek bárkinek hasznosak lehetnek!
A januári sorozat után ezeket a workshopokat pár hónapra szüneteltetjük, mert ritka alkalom adódott, hogy egy lakásfelújítás teljes folyamatát végigkísérhetik az érdeklődők. Viszont ez a sorozat már elkezdődött és minden hely foglalt.
Akit érdekelnek az alábbi témák, személyes konzultáció keretében, egy-egy közvetlenül egyeztetett időpontban lehetősége nyílik arra, hogy az adott témakörben tudást szerezzen, vagy konkrét problémáját megoldjuk.
Jelentkezni lehet itt: workshop.mihaly.eva@gmail.com
Az én váram
A lakástervezés-, átalakítás menetéről általában: a használói igények felmérése, a hely, a lakásban rejlő potenciál, az időfaktor…
Miként szolgálja a lakásunk a saját kényelmünket?
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Lakásfelújítási gyorstalpaló
Azoknak, akik a lakásfelújítás bonyolult világában nem akarnak eltévedni: alapvetően a tennivalók sorrendjét, kapcsolatát és a csapdahelyzeteket vesszük sorra.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Feminista konyha, nemcsak férfiaknak
A XXI. században újra a konyha lesz a lakás lelke – ha jól akarjuk érezni magunkat az otthonunkban.
Áttekintjük a konyhák „történeti átalakulását”, hogy jobban megértsük a korszerű konyha fontos szerepét.
A konyhabútor, mint rendszer és az apró részletek: anyagok, felületek, munkapultok, konyhai gépek. Általános szabályok és az egyediséget biztosító kivételek.
Megtárgyaljuk a konyha és az étkező, illetve a nappali kapcsolatát.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Tisztaszoba helyett, nappali tér
A jó lakás visszatükrözi a benne lakók életformáját, ettől kényelmes és szerethető.
Másfelől a nappaliban köt bennünket a legtöbb konvenció, a társadalmi elvárások szüvevénye, tehát mindenekelőtt egy rövid történeti áttekintéssel eljutunk korunk nappali terének korszerű követelményeihez, hogy aztán megtervezhessük a számunkra ideális szobát, illetve térkapcsolatot.
Az egyterű stúdiólakástól a több szalonos vidéki házig számtalan variációja a nappali fogalmának.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Hálótértől a master bedroom-ig
A hálószoba-, és gyerekszoba-variációk a stúdiólakástól a luxusvilláig.
A növekvő-változó családban mindenki privát terének a kialakításánál figyelembe kell vennünk a családtagok egymáshoz való viszonyát: egy csecsemő nagy valószínűséggel a szülői hálóban alszik egy darabig, ugyanakkor egy kamasz gyerek ideális helye minél távolabb a szüleitől…
Ezen a workshopon azt is megbeszéljük, hogy miként lehet egy lakás szobáit az életszakaszoknak megfelelően rugalmasan alakítani.
Szó lesz a bútor-divatról, az éves milánói bútorkiállítás tanulságairól…
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
…….
A praktikusan szép fürdőszoba
A fürdőszoba az egyéni tisztálkodás intim tere, ezért lehet kicsi is, ámde szuper-funkcionális, és ebből fakadóan szép.
Elszakadunk a lakberendezési magazinok divatos fotó-enteriörjétől, valóságos igényekre, megvalósítható fürdőszobát tervezünk, optimális költségekkel.
Mivel a konyha után a fürdőszoba a lakás legdrágább része, különleges figyelmet érdemel az anyagválasztás, a részletek, az amortizáció folyamata. Sokan „elszállnak” a csempék csodálatos világában, holott a fürdőszoba lényege éppen az, ami a burkolat mögött rejlik.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
……
Rumli nélkül
A legtöbb magyar lakásban a fürdőszobában van a mosógép, nincs adekvát helye a felmosóvödörnek, a partvisnak, a vasalódeszkának vagy a létrának, pedig ezek minden háztartásban szükséges eszközök.
Ahhoz, hogy rend legyen egy lakásban, precízen meg kell tervezni mindennek a helyét…
Minél kisebb egy lakás, annál inkább döntőek lehetnek ezek a részletek, hiszen a legkisebb lakásban is ott lesznek azok a kellékek, amelyek a tisztaságot és a rendet szolgálják. Háztartási helyiség még a 29 nm-es stúdiólakásban is megtervezhető, ha kellő figyelmet fordítunk rá.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
—–
Céltudatos vásárlás
Milyen lakás kell nekem, és miért nem jó az, amiben lakom?
Eladni, vagy felújítani? Mikor, milyen döntést érdemes hozni?
Hány évre keresek lakást?
Mi lesz a lakással, ha “kinőttem” vagy túl nagy már nekem?
A későbbi értékesítés mennyiben határozza meg a keresést, vagy az átalakítást?
Mi a reális pénzügyi keret?
Milyen eszközökkel lehet növelni egy ingatlan értékét a pénzen kívül? Lehet az ingatlan kellemes otthon és jó befeketetés is egyben? Ingatlanbefektetés, mint önálló nyugdíjalap.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Jelentkezni lehet itt:
workshop.mihaly.eva@gmail.com
Napló_bontás 7.
Felettünk fafödém és a padlás
Jelenlét
Ma reggel is konténereztünk (és holnap is fogunk), úgyhogy már hét órakor ott voltam a munkásokkal.
Az egyik szomszéd köszönés helyett azzal szólított meg, hogy:
-„De jó, hogy itt van, tegnap hét előtt öt perccel arra ébredtem, hogy viszik le a talicskát a munkásai”
– És?
– „Nyolc előtt nem lehet dolgozni!”
– Nyolc előtt nem lehet zajos munkát végezni, de a konténer fél nyolcra jön és a földszinten viszik ki a zsákokat, csendben. (a szomszéd a második emeleten lakik)
– „Ha ezt a közös képviselő megtudja” – mutatott a földszinten felhalmozott sittestsákokra…
– Tudja, mert tájékoztattam arról, hogy mit csinálunk.
– „Ha megsérül a fal, kifesteti Magukkal”
– Nem sérül meg, mert egyszer használjuk fel a sitteszsákokat, vagyis kivül tiszta, a törmelék nem érintkezik a fallal…
Vannak emberek, akiknek lételemük a kekeckedés.
Aki egy építkezést maga vezet le, nem fővállalkozóval bonyolíttatja le, hanem minden szakág munkásaival maga állapodik meg, akkor az azt jelenti, hogy minden nap ott kell legyen a „terepen”.
Nem egész nap, de minden nap.
Minden nap feljegyzem, hogy hányan dolgoztak aznap, és mit csináltak. A konténer megérkezésétől az elviteléig (másfél-két óra) ott vagyok végig, mert így „szárnyakat kapnak” a dolgozók – az én kezemben is seprű vagy lapát. Ha kiborul egy-egy zsák, véletlenül, akkor én lapátolom a konténerre, és a végén én mosom fel a bejáratot, amikor a többiek már felmentek a harmadikra, hogy felszereljék a csigát. (Minden nap elbontják, hogy a lakók életét ne akadályozzák vele.)
A jelenlét nagyon fontos eleme az építkezésnek, éppen úgy, mint az, hogy a munkásokkal való kapcsolat a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen kell alapuljon. Ez olyan apróságokon is múlik, hogy mindenkinek köszönök amikor odaérek, és elköszönök, amikor eljövök. Triviális? Van akinek nem, mert ma is volt egy szomszéd, aki keresztülnézett rajtam, amikor mostam fel a bejáratot, mert a munkásruhámban nem ismert fel, és aki ilyen munkát végez, az számára levegő…
Amikor Izraelben dolgoztam, arab építőmunkásokkal, elég nehéz helyzet elé állítottam őket azzal, hogy egy nő a főnök. Az meg végképp zavarba hozta őket, amikor alábbhagyott a munka intenzitása és erre magam is szerszámot ragadtam – „besegítettem”. Hirtelen mindegyikük meg akarta mutatni, hogy ő a férfi, és ütemesen dolgozni kezdtek…
Ma rekordot javítottak a fiúk: a konténerre háromnegyed óra alatt felhordták a 250 zsákot. Kilenc órára már a felmosással is végeztem, újra csigáztak ketten, hogy a még lakásban lévő zsákokat holnap el tudjuk vinni. Ma délután tudjuk csak felmérni igazán, hogy péntekre is kell rendelni konténert, vagy elég lesz az, ami holnap reggel érkezik.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 6.
Konténerezés
Ezer sitteszsákot vettem eddig, összesen.
Hétfőn lecsigáztak belőle kb. 300-at (a harmadik emeletről a földszintre).
A sitteszsákokat nem lehet teli tölteni, mert egyfelől a salakkal, vagy téglatörmelékkel őrületesen nehéz lenne, másfelől a zsákot több ízben is mozgatják, meg kell fogni úgy, hogy a benne lévő törmelék ne hulljon ki. Egy zsák 85 forintba kerül a közeli festékboltban, ahol bankkártyával tudok fizetni. A zsákokat mindig én veszem meg.
A konténert is én rendelem és fizetem ki.
Ma reggel egy 8 köbméteres konténer érkezett fél nyolcra – mi már reggel 7-kor ott voltunk, hogy helyet foglaljunk a kapuhoz legközelebb eső parkolóban.
Négy ember vett részt a munkában: két talicskás, egy aki felrakta a talicskára a három zsákot, egy aki a konténerben rakta szorosra a zsákokat. 250 zsák törmelék fért a konténerre és a jó szervezésnek köszönhetően egy óra alatt fent voltak a zsákok. Mire befejeztem a bejárat takarítását (seprés, majd felmosás) már el is vitték. A munkások folytatták a lecsigázást, holnapra megrendeltem a következő konténert.
Megkaptuk az első dícséretet a lakóktól: nagyon rendesen dolgoznak ezek az emberek – mondta az egyik kutyás hölgy. Az alattunk lévő szomszédasszonnyal is beszéltem, ők tavaly nyáron, 4 hónapon át újították fel a lakásukat. Behívott, hogy megmutassa. Közben azt is le tudtam mérni, hogy a fenti kopácsolás mennyire zavaró. Hát, kellemesnek nem mondható – a szombat-vasárnapi pihenő és az, hogy négy órakor befejezik a munkát, elviselhetővé teszi.
Miközben a konténerre vártunk, megtudtam, hogy a munkások minden nap Szolnokról járnak fel Pestre – másfél óra oda, másfél óra vissza. Reggel hétkor már itt vannak, négy órakor indulnak vissza. Minden reggel fél ötkor kelnek. Ha valaki sokallja az építőiparban dolgozók munkadíját, mindig tegye fel a kérdést magának, hogy ő ezt hajlandó lenne megtenni a megélhetéséért?
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 5.
Újrahasznosítás
Szombat-vasárnap nem dolgozunk. Pénteken fél négykor már befejezték a bontást, megkapták a heti munkabérüket – az árajánlat alapján az elvégzett munka arányában. Teljes elszámolás a munkafázis befejeztével történik. Eddig négy napon át, átlag négy ember dolgozott a bontáson.
Hétfő: lecsigázás a harmadikról a bejárati szintre. Kedden konténerre pakolás – sittelszállítás. Közben a lakásban, ahogy kitisztul a terep, a bontás „finomhangolása” folyik.
Eddig 850 sitteszsákot vettem. Ez nem mind klasszikus törmelék, mert a parkettából és a téglából is a jobbakat félretesszük (zsákolva) – újrahasznosításra.
Bár vadul elbontok mindent, ami a jövendő térkialakítást zavarja, de a használható anyagokat nem a konténerbe dobáljuk.
Az ajtólapokat, a parkettát, a téglákat igyekszem felhasználni – ha nem ebben a lakásban, akkor másutt.
A tüzelhető faanyagokat is elviszi valaki – itt rengeteg párnafa, alátétgerenda, az ajtótokok gerendái, stb. hasznosítható íly módon.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 4.
A barkácsolás bűne
Amitől tartottunk, az lett nyilvánvalóvá, amikor kibontották a wc alatti aljzatot: a 4 colos lefolyó átmegy a szomszéd fürdőszobájába és onnan az alattunk lévő szintre.
Mivel nincs szabályos, az összes szinten átmenő strang, amit a padlás felé kellene kiszellőztetni – a rendszer összes bűze ebben a lakásban tobzódik.
Ahhoz, hogy tisztességes rendszert építsünk ki, nem lehet megspórolni azt, hogy a lefolyó-strangot felfelé meghosszabbítsuk, hogy kiszellőzzön.
A mosdó, kád, zuhanyzó bűzelzárói nem bírják ki azt a nyomást, amit egy ilyen rendszerben lévő gázok jelentenek. Ezért történt az, hogy amikor a szomszéd lehúzta a maga wc-jét, akkor is egy nagy löket bűz csapódott ki a lakás fürdőszobájában.
A csatorna csak egy dolog az építőiparban kritikus részletek közül, amelynél a barkácsolás bűne az arcunkba csak – néha szó szerint.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 3.
Áttörés
A mai nap eseménye a nagy szoba és a konyha közti, eredetileg létező, de valamikor egy téglasorral lezárt átjáró kibontása volt.
Ennek nagyon fontos szerepe lesz a lakás átszellőztetésében.
Ahogy a fürdőszobaberendezéseket elbontották, kiderültek a víz és csatorna-rendszer „disznóságai” – ha elzárjuk a főelzáró-csapot, akkor a falszomszédnak sincs vize – a valamikor leválasztott lakások gyönyörűsége!
A bontóbrigád dicséretére legyen mondva, hogy ezt is ügyesen megoldották, bár a vízvezeték-szerelő készenlétben állt, hogy megakadályozza az árvizet, a kőműveseknek köszönhetően erre nem volt szükség – a fenti képen látható vödör-kompozíció délre „letisztult”- a falból sem maradt semmi…
Mondtam már, hogy a bontáshoz is ész kell?
Mindenesetre, a víz-, és csatornarendszert a strangokig vissza kell bontanunk, még azon az áron is, hogy a szomszéd lakás ellátásához szükséges vezetéket is mi építjük ki, hogy végre „elváljunk egymástól”.
Még nagy talány, hogy merre megy a wc 4 colos lefolyója…
Holnapra, talán az is kiderül…
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 2.
Miután szétbontották a két szoba közti ajtótokot – valójában a gerendatok borítását (az ajtólapok újrahasznosítása a terv része), a fiatal kőműves azt hitte, hogy a felső gerenda az áthidaló, ezért a tok gerenda-szerkezetét bent hagyták. Ma reggel megkértem, hogy a felső gerenda fölötti részen szedjék le a vakolatot, mert így nyilvánvalóvá vált, hogy nem a gerenda az áthidaló, mert felette ott van a szabályosan, téglából kirakott áthidaló, a fa gerenda csupán az ajtótok része.
A fiatal kőművest az tévesztette meg, hogy manapság egyenes áthidaló-elemeket építenek be, de amikor ezt a házat, a XIX. század végén építették, még a klasszikus tégla áthidalási módszereket alkalmazták – ami már nyilvánvaló volt abból is, hogy a födém poroszsüveg boltozatú.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 1.
a bontás kezdete
A bontás első napja – tegnap a villanyórát rakták ki a bejárati ajtó mellé (ELMŰ követelmény) és áramtalanították a falakban lévő vezetékeket.
Ma kezdték a bontást a jövendő hálószoba egyik sarkában, hogy feltárjuk az alatta levő födémet – a parkett alatt párnafák, amelyeket egy-egy keresztbe lefektetett fagerendára rögzítettek. A párnafák alatt salakfeltöltés, ahogy azt sejtettük.
A födém pedig poroszsüveg boltozat. Mivel a poroszsüveg boltozat nem egyenes, hanem az acélgerendák között domborodik, majd csak akkor tudjuk meg, hogy a jelenlegi padlószinhez képest pontosan hány centink van az új rétegrendre, ha kibontottuk a teljes felületet.
poroszsüveg boltozat metszete
A Napló következő része ITT
W_bontás előtt – kérdések
Le Corbusier modulorja – arányrendszer
A holnapi workshop-terepszemle, amely egy 69 négyzetméteres lakás felújítási folyamatának első lépését igyekszik bemutatni, a következő kérdések köré csoportosul:
- Miben különbözik az a lakásvásárló, aki felújítandó lakást keres megvételre attól, aki új építésűt, vagy felújítottat?
- Hogyan ellenőrizzük, hogy a jövendő használó életformájának megfelel-e az a lakás, ami felújítás előtt áll?
- Mi az a lakásban rejlő potenciál? Hogyan határozzuk meg?
- Hogyan kell felmérni egy lakást? Hányszor mérjük fel a lakást?
- Hány mérete van egy ablaknak?
- Mi az a lépték? Mit milyen léptékben érdemes megrajzolni?
- Hogyan állapítjuk meg az épület szerkezetét, és miért fontos tudni, hogy egy épület milyen szerkezeti elemekből áll?
- Mikor kell statikus mérnököt hívni a helyszínre?
- Mi az a födém, rétegrend, feltöltés?
- Milyen falak bonthatók?
- Milyen gépészeti problémákkal szembesül az, aki felújít egy lakást?
- Mi a szerepe a tájolásnak?
- Miért fontos az átszellőztethetőség?
- Hogyan világítsunk be egy 4,8 méter hosszú előszobát?
- Milyen a korszerű funkcionális rend, és az miért nem ugyanaz, mint 100, 50, vagy akár 20 éve volt?
- Miként befolyásolja a döntéseinket az idő-tényező?
- Mi a szerepe az arányosságnak a lakótér-alkotásban?
- Mi a különbség a nagy és a tágas között egy lakótérben?
- Mi a helyes arány a közösségi és a privát terek között?
- Miben különbözik egy belvárosi lakás egy kertvárosi családi háztól?
- Mi a fontosabb – a vendég-wc vagy a háztartási helyiség egy belvárosi lakásban?
- Mekkora egy ideális konyha és milyen rendszerben érdemes a bútorokat elrendezni 2017-ben?
- Milyen technológiai újdonságokkal érdemes számolni a tervezés során?
- Miért nem érdemes végleges tervet készíteni a bontás előtt?
- Melyek a fix pontok a koncepció-tervben, és melyek, amelyek változnak és miért?
- Mi maradjon meg a régi ajtókból, ablakokból, burkolatokból?
- Mit lehet újrahasznosítani a kibontott anyagokból?
- …
- …
Ha valakinek vannak további kérdései, vagy válasza a fenti kérdésekre, csak bátran írja ide a facebookos hozzászólásként – a nap folyamán is követem a hozzászólásokat.