Munkaszervezés_17
A betonozás-krizis után az első dolog volt, hogy a vasszerkezetet kiegészítsük: a gyerekszoba galériájához, annak padlószintjéhez képest 55 cm-el magasabban lesz egy plusz terület a fürdőszobák felett, és ezzel a szülői háló fürdőjének szellőzését ellátó ablakhoz és a boylerekhez is megoldjuk a könnyű hozzáférést, ugyanakkor kapunk egy „ruhaszárító padlást”.
Az utóbbi időben egyre érzékenyebben figyeltem arra, hogy hol szárítják a ruhát az emberek. A szárítógép nagyszerű dolog, de a viszonylag magas áramfogyasztása miatt sokan takarékoskodnak vele, és persze nagyon sok magyar háztartásban egyáltalán nincs is. Az is igaz, hogy vannak olyan ruhák, amiket nem ajánlatos betenni a szárítógépbe…
Ma már nem visszük a padlásra a ruhát szárítani, a függőfolyosó korlátjára szerelt szárítók, vagy a teraszon, kertben kifeszített kötelek sem mindenkinek jelentenek elérhető megoldást, arról nem is beszélve, hogy ott a ruhák ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. A társasházak lakásaiban, különösen télen, gyakran állandósul a mobil ruhaszárító a nappali, vagy a háló egyik szögletében, pedig ez nagyon nem egészséges, azon túl, hogy szépnek sem mondható.
Kis lakásokban is, többnyire kiszorítottam annyi helyet, hogy a mosógép egy háztartási helyiségben legyen, de a ruhaszárításnak még én sem tulajdonítottam akkora jelentőséget, hogy ennek igazán alkalmas, fix helyet jelöljek ki.
A galéria kibővítése nem az én ötletem volt, hanem az egyik workshop-résztvevőé, akinek ezúton is köszönöm, mert így a fürdőszoba túlzott magassága csökkent, és nyertünk egy olyan területet, ahol remekül lehet majd ruhákat szárítani.
A lakatossal, akivel már évek óta dolgozom együtt, felmértük, hogy mi kell ahhoz, hogy a galéria-bővítést elvégezze. Szerettem volna egy úttal a korlátokat is megcsináltatni vele, de lebeszélt – az én fura, ámre funkcionális korlátaimat jobb, ha akkor csináljuk, amikor a szerkezetre felerősítjük az OSB lapokat, és kikísérletezem, hogy hol van rájuk szükség. Erre pedig a kőműves-munkák befejeztével kerül sor.
Kijevi ügyvéd lakása
A jó lakás tükrözi a benne lakó életvitelét, személyiségét.
Erre nagyszerű példa a következő fotó-sorozat, amely egy kijevi ügyvéd lakásáról készült.
Mindezek alapján igyekszem megfogalmazni, hogy milyen ember lehet a lakás tulajdonosa.
Valójában a tervezés során egy fordított folyamat zajlik: ismerjük a megrendelőt – jól kell ismernünk ahhoz, hogy neki való lakást tervezzünk.
Ez a 100 négyzetméteres lakás árulkodik arról, hogy egy jól szituált egyedülálló pasi lakja, akinek bizonyára vannak alkalmi partnerei, de huzamosabban nem él vele senki – és erről nem csupán a garderobe-szekrény árulkodik. Sokkal inkább a teljesen átlátható tér, amely nem takarja a hálószobát sem, de diszkrét függöny választja el a hálóból nyíló dolgozót – az elfoglalt ügyvéd korán kelő ember lehet, aki a kévéja mellett már olvassa az e-mailjeit, de az éppen nála alvó partnerét nem akarja zavarni, behúzza a függönyt…
Nagyon szép a három nagy ablakkal meghatározott traktus: az étkező-konyha, a nappali kanapés rész és az átlátszó üveggel leválasztott háló-garderobe. Itt is nyilvánvaló, hogy a függesztett fotel a kilátáshoz közel a házigazdát szolgálja, aki azért elég gyakran fogad vendégeket, nemcsak egy italra, hanem többnyire vacsorára. Egy jól menő ügyvédnél ez a networking része…
Roppant elegáns a konyhapult, ahogy el is választja, mégis összeköti a konyha terét a nappalival.
Terasz nincs, ami akár hiányossága is lehetne ennek a lakásnak, de a zöld növényekkel komponált válaszfal mégis becsempészi a természetet ebbe az alapvetően ipari hangulatú miliőbe.
A kanapé nem annyira ücsörgésre, mint heverészésre, közös mozizásra alkalmas.
A lakás nyilvánvaló kényelme mellett feltétlenül közölni kívánja a belépővel, hogy a tulajdonos nem szimplán egy ukrajnai, vagy kijevi ügyvéd, hanem a globális világ polgára, lakása lehetne akár New-Yorkban is, semmivel nem marad el a nyugati, értelmiségi, trendi izléstől. Nincsenek benne újgazdag túlzások, a felkapaszkodottak átlátszó igyekezete megmutatni, hogy vitték valamire, ugyanakkor értő szemek azonnak észreveszik a lakás kialakításába befektetett szellemiséget és pénzt, nemkülönben.
Az óriás mértű ágy különleges hangsúlyt kap azzal, hogy egy üvegfal mögött van a nappaliból nézve – nem takarni, hanem kirakatba rakni akarták. Sikeres emberek szeretik hangsúlyozni az intenzív szexuális életüket, amely mintegy része a rendkívüli képességeiknek.
Az anyagok, a színek megválasztása is egyfajta férfias divatot jelenít meg – szürke, fekete, a tégla terakotta színe, illetve a parkett és a falburkolat barnája, decens elegáncia, amibe játékosan vegyül a sárga, illetve a bejárati-étkező traktusban a piros, éppen csak annyi, mint egy jó csokoládéban a chili.
Minden nagyvonalúan méretezett – a fürdőszoba is. Hogy ez mennyire praktikus, vagy mennyire IN – hagyjuk ezt az egyéni izlés körében. Az elég nyilvánvaló, hogy az ügyvéd úr nem feltétlenül maga takarít…
Mivel az elegáns fürdőben nincs mosógép, feltételezhető, hogy az előszobából nyíló helyiség, amelyet fekete falak határolnak, maga a háztartási helyiség.
Munkaszervezés_16
A fűtőszálak bebetonozása volt a következő lecke, amit elég nehezen abszolvált a kőműves. Kész esztrich-betont akart bedolgozni a harmadik emeleti lakásba, ami egy alvállalkozó segítségét igényelte, de az előre lefixált napon, amikorra a területfoglalási engedélyünk is szólt, a betonos nem jelent meg.
Az egész munka egy hetet csúszott, újraszervezést igényelt és ami még rosszabb volt, hogy az ominózus héten én külföldön voltam, nem lehettem jelen a betonozáskor.
Soha többet ilyet nem teszek!
Hiába megbízható, jó szakember a kőműves, nem lehet magára hagyni! Sokféle munkája közepette csak egy apróságot felejtett el: a betonozás padlószintjét, ami a végleges, burkolt padlószint alatt 2 cm-re kellett volna legyen! Ő pedig a plusz-minusz nullára betonozott!
Amikor a vasárnapi workshop-csoport előtt találkoztam vele a helyszínen, én rosszul lettem, ő kétségbe esett, hogy mindent elrontott…
Ha nem is mindent, de az biztos, hogy komoly nehézséget okozott ezzel.
Két lépcsőt és a rejtett tartályos wc magasságát kell megigazítani, és persze, a galériák alatti tér magassága is csökken.
A jövő héten idehozza a vizvezetékszerelő a wc-csészéket és felpróbáljuk a helyükre, aztán megnézzük, hogy mit lehet csinálni.
A lépcsők magasságát, amiket milliméterre számoltam, az asztalos segítségével, remélem, hogy ki tudjuk javítani, de egy emberi figyelmetlenség számos későbbi problémát és plusz munkát okoz.
De nemcsak, hogy egyedül sosem hagyom a szakikat a terepen, de kész betont sem fogok soha használni az ilyen lakásfelújításokhoz!
A kész betonnal gyorsan lehet dolgozni, de itt nem a gyorsaság, hanem a precíz munka a követelmény, és ezt a „felnyomatott betonnal” nem lehet garantálni.
Napokig depressziósan keringtem a probléma körül, hiszen a többlet-beton fokozza a padlófűtés reakció-tehetetlenségét, vagyis lassabban melegszik fel és lassabban hül le. A fűtés-beállításnál majd ezt is ki kell kísérletezni.
Munkaszervezés_15
Ez a nyolcadik lakás Magyarországon, ahová elektromos padlófűtést terveztem. Az előző hét is jól működik, de szereztem már annyi tapasztalatot az apró kis hibákról, hogy ennél a lakásnál nagyon odafigyeltem arra, hogy minden hibalehetőséget kiküszöböljünk.
A padlófűtés-tervet annyiban módosítottam, hogy három termosztát helyett kettő lesz. Megkaptam a módosított árajánlatot, az előleg-bekérőt, utaltam, tehát kedden reggel a villanyszerelők átvették a dobozokat és jöttek „tekergetni”.
Hogy minél hatékonyabb legyen a munkavégzés, a terv alapján osztottam szét a lakás különöző részeire a letekerendő fűtőszálakat. 10 különböző doboznak kellett lennie, de kiderült, hogy ez nem teljesen így van…
Kiderült számomra, hogy bizony a valamennyire takart felületekre, mint a dobogó, az ágy és a lépcsők alatti részre is magas intenzitású fűtést terveztek, mert a 3.8-as belmagasság miatt ezt tartották indokoltnak…
Csakhogy ez marhaság! Ki a franc akar a plafon alatt, jóval az ember komfortzónája fölött is ugyanolyan hőmérsékletet? A padlófűtés nagyszerűsége éppen az, hogy nem fűti a légtérnek azt a részét, aminek a fűtése teljesen haszontalan! A galériák hőmérséklete alacsonyabb lesz, és pont ez a jó, hiszen ki akar melegben aludni? Annak idején az első lakásnál éppen az volt a célom a padlófűtés alkalmazásával, hogy ne legyen gatyarohasztó meleg a hálóhelyemen!
Ha mégis túl hűvös lenne, például a gyerekszobában, akkor a termosztátot magasabb értékre tesszük és a szabad légtérben melegszik a levegő, de semmiképp nem hasznosul az a hő, amit a dobogó, a lépcsők, vagy az ágy alá terveztek! Teszünk fűtést ezekre a viszonylag zárt helyekre is, mert az első lakás esetében nem tettünk és túl durvának éreztem az átmenetet, de semmi értelme, hogy ezeket a viszonylag zárt helyeket túlfűtsük!
A villanyszerelők már ott voltak a helyszínen, de mégsem hagyhattam, hogy húsz év használatát veszélyeztessük azért, mert a villanyszerelők várnak… az összes dobozt be az autóba, irány az Eurovill, közben telefonon kértem, hogy számolják újra az egészet mire odaérünk. Ez meg is történt, és mire odaértem azzal fogadtak, hogy három dobozt kell kicserélni, és fizessek még 22 ezer forintot… na várjunk csak – kisebb teljesítményért fizessek többet? Igen, mert más fűtőszálra tervezték át, és azok drágábbak…
a dobogó alatt
Na, akkor kezdjük előlről a dolgot: ahhoz, hogy a dobogó alatt ne legyen túlfűtve a padló, ugye kell bizonyos kapacitás/négyzetméter, amit x teljesítményű, y sávszélességű, vagyis z hosszúságú fűtőszálakkal érünk el. Ha 100-ról 80-85-re csökkentjük a padló kapacitását négyzetméterenként, ami kicsit több, mint a fele a szabad területekének, akkor talán nem a „madzag” teljesítményét, hanem a sávok szélességét és ennek következtében a fűtőszálak hosszát is lehet csökkenteni, ugye?
Igen – kaptam a választ.
Akkor tehát ugyanolyan tipusú fűtőszálakból ritkább sávszélességgel lerakott területnek kisebb lesz a kapacitása?
Igen, de akkor, ha túl nagy lesz a távolság a fűtőszálak között, akkor rálépve, érezzük a különbséget… – mondta a szakértő munkatárs…
És ki fog rálépni a padlóra a dobogó alatt? – kérdeztem akkor már egy kicsit emelt hangon, mert azt éreztem, hogy az illető nem gondolta végig a dolgot.
Akkor maradjon ugyanaz a tipusú fűtőszál nagyobb távolsággal? – kérdezett vissza ártatlan szemekkel…
Igen, úgy gondolom, hogy ez lenne a megoldás – mondtam és kivettem a kezéből a fűtőkábel-prospektust, hogy magam találjam már meg azt a hosszúságot, amire ki kellene cserélni a fűtőszálakat. A szakértő utánaszámolt, és csodák csodájára mindannyiszor kijött a négyzetméterre eső csökkentett kapacitás. Tehát a 74 méteres 18T-s DEVIflex-es kábelt 59 méteresre, a 22 métereseket 15 méteresre cseréltük, és ezzel megoldottuk a problémát – visszakaptam közel 20 ezer forintot.
Vagyis, ha nem veszem át az irányítást, akkor két perc alatt negyvenezret veszítek… mert ilyen az építőipar, ezért kell marhára odafigyelni minden apróságra, és bizony, nem elég rábíznunk magunkat a szakértőkre…
a rögzítetőszalagokra letekert kábelek
Vissza a terepre és újra kiosztottam a dobozokat, majd a dobogóval kezdtük a letekergetést.
Mivel a fűtőszálak alatt 10×10-es betonháló van, nagyon könnyű kiszámolni, hogy egy adott négyzetméteren, x hosszúságú sorokkal milyen szélességben kell letenni a szálakat.
A rögzítést, különösen nagy felületen könnyűvé teszik a rögzítőszalagok, mert az elején kiszámolja az ember, hogy az adott sávszélességhez mondjuk minden 5-ik pöcökbe kell illeszteni, és akkor nem kell méregetni, hanem ütemesen haladhat a munka. Kisebb területen, mint például a fürdőszoba, ez már kevésbé működőképes, de itt is jó arra, hogy nagyjából lerakjuk a madzagokat, és csak amikor a teljes hosszúság lent van, akkor rögzítsük vékony kis gyorsrögzítőkkel a betonvashoz.
gyorskötözővel fixált egyenes fűtőkébelek
Mert a másik nagy kérdés mindig, akkor is, ha kiszámoltuk rendesen, hogy az adott távolságra lerakott kábelek, pont kitöltik a terepet, vagy sem…
Például a nappaliban, szépen haladtunk a sorokkal, amikor kiderült, hogy a lépcsők előtti 80×80-as részre már nem elég… és itt jött az a lehetőség, amit csak ugyanolyan teljesítményű madzagokkal lehet megcsinálni, hogy a dobogó melletti lépcsősor alól, ahová amúgy is intenzívebb tárolást terveztem, felszedtük a madzagok nagy részét – hagytunk egy szálat átvezetésnek, és ezeket a lépcső előtti térbe tekertük át.
Fontos dolog az is, hogy a rögzítő-szalagok ne legyenek túl távol egymástól, véleményem szerint úgy 60 centis távolság az ideális, vagyis a katalógusban ajánlott 1 négyzetméterre 2 méter hosszúság kevés! Inkább vegyünk többet és a bontatlan csomagokat vigyük vissza, mintsem hiányozzon a lerakásnál! A túl távolra helyezett rögzítőszalagok eredményezhetik az „ökörhugyozás”-szerű kábelvonalakat, ami azért is rossz, mert a betonozáskor még elmozdulhatnak a kábelek és vagy túl közel, vagy túl távol kerülnek egymástól. Ezért mi mindenütt gyorskötözőkkel fixáltuk a kábeleket.
fürdőszoba falai és a fürdőkád helye
Mivel a lakásban a betonozás után építjük a gipszkarton válaszfalakat, papírragasztóval érzékeltettem a jövendő falak helyét a padlón.
A jövendő ajtóknál a tokok rögzítésének helyét hagytuk ki, ugyanakkor az ajtólap alatt készítettünk átmeneti részt, mert ott tényleg érezzük a lábunk alatt, ha kimarad a fűtés.
Végülis, másfél napos idegeskedés és intenzív munka után a fűtőszálak a helyükön, és most már csak az a kérdés, hogy mit lehetne tanulni ebből?
- Nagyon pontos bútorozási tervet kell készíteni ahhoz, hogy jól tudjuk elhelyezni a fűtőszálakat.
- Nem elég a szakértőkre bízni, minden tételt alaposan ellenőrizni kell, mielőtt beépítésre kerül. A katalógust meg lehet kapni és én magam, a jövőben előre pontosan megtervezem a lerakási távolságokat, és ennek alapján a kapacitást – így adom le árajánlatra.
- A területhez szükséges rögzítő szalagok helyét is megtervezem, és aszerint rendelem meg, nem sacpekábé.
- A fűtőszálakat a munka megkezdése előtti napon átveszem, és gondoskodok kis gyorsrögzítőkről, 10 négyzetméterenként egy százas csomaggal számolva – inkább maradjon pár darab, de legyen rendesen lerögzítve.
- A letekergetést nem kell szükségképpen villanyszerelőknek csinálniuk – azt, hogy az egyes darabokat hová kell bekötni, az az ő dolguk, de az a türelemjáték, amivel a madzagokat le kell tekerni, aztán rögzíteni, sokkal inkább figyelmes, fegyelmezett, aprómunka, úgy is mondhatnánk, hogy „női munka”. A villanyszerelők többnyire se nem olyan figyelmesek, se nem olyan türelmesek, a precízségről már nem is beszélve… már bocsánat, de a javítások mindig figyelmetlenség következményei voltak és vitték az időt…
- A letekerketéshez vékony cérna munkáskesztyűt érdemes viselni, mert a horganyzott rögzítőszalagokat ki kell pöckölni, aztán visszanyomni – az ember keze rémesen retkes lesz, az ujjbegy pedig fájni fog estére…
- A munka nagy részét térdelve kell végezni, ehhez pedig célszerű térdvédőt használni, esetleg olyat amit a profi parkettások.
- Hatvannyolc négyzetméter, 10 különböző intenzitású részből álló padlófűtés letekergetése, jó munkaszervezéssel 2 embernek 1 napi munka, feltéve, ha a munkások nemcsak a kezeikett, hanem az eszüket is használják.
- Mivel a villanyszerelők nem igazán nagy lelkesedéssel csinálják ezt, a következő lakásnál, miután a bekötések helyét tisztáztuk, megfelelő munkaruhában magam fogom megcsinálni, mert mint tervező nem keresek annyit egy nap alatt, amennyiért letekerik, és az időm a felügyelet miatt úgyis elmegy vele…