és a kakildát hová tegyem?
Az ember lehet jogkövető, törvénytisztelő akkor is, ha minden szabályt nem fogad el maradéktalanul. Ha megkérdezi, hogy miért? Mi volt a jogalkotó szándéka? És az a szándék valóban azzal a szabállyal teljesül, vagy esetleg a megoldás elavult, netán sosem volt jó, igazán?
A magyar építésügyben rengeteg ostoba szabály van (bizonyára vannak jók is, de ez a cikk nem azokról szól majd), aminek az egyik eklatáns példáját szeretném elemezni:
99. § Tisztálkodó helyiség és illemhely
(9) Élelmiszer tárolására, feldolgozására, fogyasztására, forgalmazására szolgáló helyiségből WC-, vizelde szerelvénnyel felszerelt helyiség közvetlenül nem nyílhat.
Ebben a szabályban két árulkodó kifejezés van arra vonatkozóan, hogy nem tesz különbséget lakóépület és közintézmény között: „élelmiszer…forgalmazására” és a „vizelde”.
Mint tervező és mint használó is teljes mértékben elfogadom a szabályt éttermek, kávézók, iskolai étkezdék, stb. esetében, sőt, a magyar gyakorlatnál sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznék a mellékhelyiségek tervezésére!
Mint nőt, halálra bosszant az a fajta hozzáállás a témához, miszerint a féfi és női wc-t különválasztva ugyanannyi területet biztosítanak mindkét nemnek, miközben a férfiaknak „vizeldéjük” vagyis pisoár is van a blokkjukban.
Rendszeres problémám, hogy a repülőtéren, amikor leszáll a gép, az útlevélvizsgálat előtti női wc-knél hosszú sor áll, míg a férfiaké szinte üres – azért tudom, mert néhány esetben hozzám hasonlóan harcos nőtársaimmal megrohamoztuk a férfi-wc-t, a vizeldénél álló férfiak nem kis megdöbbenésére…
Nemrégiben az egyik moziban is hasonló jelenet játszódott le az előadás után, mert a férfi-wc-ben két pisoár is volt a wc-n kívül, a nőknél pedig csak egy wc.
Ehhez persze tudni kellene, hogy mennyi időt igényel egy férfi állva „vizelése” szemben egy női pisiléssel, tudni kellene, hogy az oda bemenő egyének esetleg kabáttal, táskával bajlódnak, mert nem a saját lakásukban vannak, stb.
Stockholmban az egyik múzeumban, ahol egyébként csodás étterem és bár is van, frappánsan oldották meg a dolgot: nincs külön női és férfi wc, hanem két hatalmas sorban wc-k, míg középen mosdók – „vizelde” nincs. A két folyosót semmi nem zárja le, mert miért is kellene a mosdókat eltakarni bárki elől?
A wc helyiségben akasztók, hogy a táskát feltegye az ember lánya – ruhatár már a múzeum előcsarnokában van.
Ahol nincs ruhatár, ott a kabátokra is kell gondolni, repülőtéren pedig a nagyméretű kézicsomagokra, amit az ember cipel magával…
Van a világnak olyan csücske is, ahol gondolnak a kisgyerekes családokra, és vannak családi wc-k, ahová kényelmesen be tud menni a papa vagy a mama a két-három éves gyerekkel, be tudják csukni az ajtót…
Ugyanebben a nyilvános wc-ben rongálás-biztos mosdók, mozgásérzékelővel, de a folyamatos tisztaságról (wc-papír, szappan, papírtörlő, stb.) gondoskodik a megfelelő személyzet.
Ami egy nő szívét külön megörvendezteti – a rengeteg tükör, és valaki végre rájött, hogy a tükör nem a kézmosásához kell! Fantasztikus!
Valaki végiggondolta, hogy a családi fürdő és a nyilvános wc nem ugyanaz a műfaj!
Éttermekben, bárokban nagy jelentősége van a smink-javításnak a női mosdóban, és annak, hogy az asztaloknál ülő vendégek ne a wc-felíratú ajtót bámulják evés közben.
Vagyis a wc-blokk elhelyezése, a látványkapcsolat sok esetben itt is fontosabb, mint a közbeiktatott közlekedő. Ezek apró dolgoknak tűnnek, de egy lelkiismeretes tervező bizony ezekre figyel, nem pedig arra, hogy hány wc-t és milyen zsilipelést ír elő a szabályzat.
A leglényegesebb kérdés azonban a közhasználatú wc-nél mégis a tisztaság!
Hiszen a higiéniát nem a dupla zsinilpelés biztosítja, hanem az, hogy az üzemeltető milyen gyakran és milyen alaposan takarítja ezt a helyiséget.
Anyám arra nevelt, hogy ha idegen helyre megyek, akkor előbb nézzem meg a wc állapotát, aztán fogadjak el ételt…
Ha egy étterem tulajdonosa azt akarja, hogy igényes közönsége legyen, akkor óránként ellenörzi a wc-t.
Egyik kedvenc tel-avivi éttermemben olyan a mosdó és a wc, hogy oda szívesen megy be az ember, és nem egyszer éppen ott futottam össze a tulajjal, amint ellenőrizte, hogy minden rendben van-e.
Egészen más történet a lakástervezés, ahol az ember a saját környezetében él, a maga tisztasági mércéje a legfőbb szabály.
Az első lakásátalakítási munkám Izraelben egy ortodox család kétszintes háza volt, ahol a kb. 20 főt is leültetni képes étkezőből nyílt a vendég-wc.
Magától értetődően, a korábbi egy nagy helyiséges wc-t szétválasztottam, egy kicsit megnöveltem az alapterületét úgy, hogy előbb egy elegáns, kényelmes, nagytükrös kézmosóba lépünk, és csak onnan a wc-be, de még így sem a wc-csészét látjuk telibe, ha nyitva az ajtó.
Akkor még nem is tudtam, hogy az ortodoxok életét szabályozó halacha elő is írja a „zsilipelést”, mert engem csak az a szempont vezetett, hogy ebben az étkezőben sokan fognak leülni, vagyis sokan mennek majd a mosdóba is, és ezt a két funkciót úgy kell tudni elválasztani, hogy ne okozzon senkiben kellemetlen érzéseket.
Ráadásul, a mosdóban lévő nagy tükör, azt is lehetővé tette, hogy a vendégeskedő hölgyek ellenőrizzék a kifogástalan külsejüket.
A megrendelőmet éppen az győzte meg, hogy a korábbi építészével szemben én meg tudom oldani a problémákat, hogy életük minden részletét elemeztük, és így alakult ki a fontossági sorrend.
Mindemellett, függetlenül attól, hogy ki a megrendelő, a wc-fürdő szellőzése a másik nagyon fontos eleme annak, hogy a természetes emberi tevékenység minél kevésbé legyen zavaró momentum.
Sokszor tapasztaltam, hogy azzal együtt, hogy ablak volt a helyiségen, a szellőzése gyatra volt, mert az ablak nyitási módja zavarta a helyiség privát jellegét – senki sem szeret úgy zuhanyozni, vagy a wc-n ülni, hogy a szomszédok belátnak az ablakon -, ezért minden esetben rávettem a megbízót, hogy csakis bukó (vagy bukó-nyíló) ablakot tegyen wc-re, fürdőre, a külső síkon egy fix szúnyoghálóval, mert akkor biztos nyitva lesz, akár hűvös időben is, és a helyiségből el tud távozni az elhasznált levegő vagy a pára. Az üveg itt, természetesen, savmart, vagy valamely mintás üveg (az izlések különbözők), de az átláthatatlanság egységes.
Ha nincs lehetőségünk ablakot nyitni – aminek persze nemcsak szellőztetési szerepe van, hanem a természetes fény mindig előnyösebb a mesterséges megvilágításnál, ezért, ha egy mód van rá, akkor ablakot a fürdőre, minél nagyobbat – akkor gépi szellőzéssel oldjuk meg a dolgot, de a szagok terjedését nem a dupla ajtó fogja megakadályozni!
Funkcionálisan a közeli kézmosó a harmadik fontos szempont, szerintem, tehát az a wc, amelyben vagy amely közvetlen közelében nincs kézmosó, az higiéniás szempontból pocsék megoldás, akkor is, ha a konyhától egy közlekedő választja el. Vagyis a szabályalkotó, feltételezetten jó szándékát a közegészség megőrzése érdekében, nem éppen alkalmas szabállyal igyekszik megoldani.
Különösen problematikus kérdés a fürdő-wc-mosdó helyiség elhelyezése egy olyan apró lakásban, ahol a bejáratin kívül csak ezen a helyiségen van ajtó.
A mellékelt terv ilyen: minden négyzetcentiméterre oda kell figyelnünk ahhoz, hogy használható tereket hozzunk létre.
Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy nem igyekszünk diszkrét módon megoldani a fürdőbe való belépést, a szellőztetést, vagy az alapvető higiéniát, a kézmosást.
Példánknál maradva a fürdő a központi térből egy olyan ajtóval nyílik, amelynek a nyitásakor csak a hálósarok felől lehet belátni a helyiségbe. A belépő itt is először a mosdót és a felette lévő nagy tükröt észleli. A fürdő padlószintje két lépcsőfokkal magasabb, ez is, más szempontok mellett a nappali-étkező tértől való optikai elválasztást hivatott szolgálni. Az asztalnál ülőket és a konyhában tevékenykedőket pedig már végképp eröltetett lenne kapcsolatba hozni a wc-vel…
Érdemes megvizsgálni, hogy mi történne, ha ráeröltetnénk a szabályzatot erre az apró lakásra? Minimum még egy ajtó kellene, amit persze nem használnának, mert belelógna a térbe, altorlaszolná az utat az étkező és a hálórész között, és azt az előnyét ennek a kis lakásnak, hogy belátható-átlátható a tér, meggyilkolná!
A szocializmus kockafejűséget privilégizáló időszakában épített lakások természetesen kielégítik a szabályzatot, ennek megfelelően labirintusszerű közlekedők és teljesen fölösleges ajtók szabdalják őket, élhető terek hiányában.
A szabályzatalkotó valószínűleg nem a XXI. század eleji gépészeti rendszerek ismeretében alkotta meg a fenti szabályt…
Nem tudom, hogy melyik példa ihlette, de azt hiszem, hogy ideje felülvizsgálni az álláspontot egy ilyen fontos kérdésben…
Iciri-piciri kényelmes…
Az egyik workshop-résztvevő konkrét probléma előtt állt és meghívott egy belvárosi aprócska lakás megtekintésére – potenciálfelmérés: mit lehet ebből kihozni?
A lakás elég borzalmasan nézett ki, az alapterülete is kicsi (29 nm), a belmagassága is alacsony, ráadásul az előszoba-konyha-fürdő belmagassága más, mint a szobáé.
Egy 5 emeletes ház valamikori mosókonyhája lehetett eredetileg a cselédlépcsővel megközelíthetően a padlásszinten, de éppen ezért a hely adottságai kedvezőek: nyugati, világos-napos, méretéhez képest nagy ablakokkal.
A kérdés nem az, hogy érdemes rá költeni, hanem, hogy mennyit?
Amikor a tulajdonos megkapta az átalakítási vázlatot, az első megjegyzése az volt, hogy nem tudja, lesz-e elég pénze ezt megvalósítani…
A válaszom az volt, hogy fürdőszobát, konyhát, bútorokat, padlóburkolatot mindenképp ki kell cserélni, hogy egyáltalán lakható legyen, a különbség az én javaslatom és a „megszokott” térkapcsolatok között csak annyi, hogy némi tudással és szellemi energiával ezeket a dolgokat igyekeztem a kor követelményei szerint és praktikusan csoportosítani úgy, hogy mindennek legyen helye, ugyanakkor kellemes térérzete alakuljon ki a lakásban tartozkodóknak.
Jelenleg a „szokásos módon” közlekedők szabdalják ezt a pici lakást is…
Mivel nem különösen nagy a belmagasság (H=265) és egyetlen szoba van, a háló-részt minimálisan tudtam csak felemelni (H=133), de ez is nagyon fontos a térszervezés szempontjából, mert az ágy alatt jelentős tárolási felületet tudok biztosítani anélkül, hogy a megmaradó teret szekrényekkel túlterhelném. Lényegében a tűzfal mentén egy zárt sávban oldottam meg a fürdő, a háló és a tárolás funkcióját, hogy a fennmaradó területet egybenyitva egy átlátható konyha-étkező-nappali tér alakulhasson ki.
A fürdő szintjét két 19 cm magas lépcsővel felemeltem (38 cm burkolt magasság), így bárhol is van a strang – feltárás nélkül ezt pillanatnyilag nem tudjuk megállapítani – a wc lefolyóját el tudjuk vezetni.
85 x 120-as épített zuhany (70 cm hosszú padlóösszefolyóval és üvegkabinnal) mellette beépített víztartályos függesztett wc, úgy, hogy a tartályt „befaragjuk” a konyha-fürdő falba, csak a tartály magasságáig bontva egy nyílást a falba, így a tartály stabilitását is biztosítjuk. A konyha felől a tartályt ytonggal beburkoljuk, és az oszlop végéig a tartály fölött egy mélyedést képzünk, az étkezőasztal felett kialakított álmennyezet széléig. A jelenlegi közlekedő terét az oszlopnál lezárjuk, és az így képződött 66 cm széles nyílásban lehet egy mosdó, ami alatt a helyre beépített szekrény felette nagy tükör. A szemközti falon a mélyedésben egy pipereszekrény, mellette az elektromos törölközőszárító radiátor. Mivel a fürdő padlószintjét megemeltük, megtehetjük, hogy a zuhany ne csupán a lefolyó irányában lejtsen, hanem 5 cm-el alacsonyabb is legyen, így bármilyen sok vízzel zuhanyozik valaki, nem áll fenn a veszély, hogy kiárad a fürdőszoba…
A lépcsőfokok és a pihenők tömbösített bükkfa borításúak, a többi padló – hidegburkolat, mert alatta elektromos padlófűtés (DEVI) van. Természetesen, a nappali leülős részén egy nagy szőnyeggel hatásában is meleget tudunk kelteni, bár a padlófűtés nagyszerűsége éppen abban áll, hogy télen meleg, nyáron kellően hűs, és persze könnyen takarítható.
Bár mostanában nem divat a konyhában felső szekrényeket csinálni, ebben a konyhában a korlátozott méretek miatt szükséges. A tűzhely felett legalább 70 cm széles páraelszívó, annak mindkét oldalán felső szekrények, tányéroknak a mosogató feletti részen és száraz élelmiszernek a hűtő felett. Poharaknak bögréknek alkalmas helyet lehet kialakítani a wc-tartály feletti mélyedésben az étkező felől. Régen, a konyhai étkezőasztaloknak volt egy-két fiókja az evőeszközök számára – rendkívül hasznos dolog, itt nagyon jót tenne egy ilyen asztal 100×120-as méretben.
A lakásba lépő számára az első látvány az étkező és a korábbi szoba felé kibontakozó tér. Az ajtó mellett egy kis, falra szerelhető szekrényke a kulcsoknak, szemüvegnek, a nappaliban alacsony bútorok, a két ablakot összekötő „pad”, ami a speciális kanapé melletti lerakóhely – dohányzóasztalra nincs szükség. A térben két apróbb fiókos szekrényke van és egy nagy, falra szerelhető TV.
Az ablakok: A1, A2, A3 a függőfolyosóra nyíló ablakok, ezért megosztanám őket és az alsó harmadukban fix részt, a felső kétharmadukban bukó-nyíló részt tennék. Az A4 fürdőszobai ablakot kiszélesíteném és bukóablakot szerelnék oda. Függöny helyett én a savmart hőszigetelt üveget praktikusabbnak tartom itt is.
Mivel a fűtés elektromos padlófűtés, és minden más is villannyal működik, a gázórát le kellene szereltetni, és a villanyóra kapacitását felbővítve ki kellene helyezni a folyosóra (ELMŰ előírás, és ésszerű is). A biztosítéktáblát és az internet-bekötést a kulcsos szekrényke fölé egy erre a célra kialakított szekrényben kellene elhelyezni, előlapja lehet tükör is egyben. Az alacsony belmagasság miatt kicsit problematikus a fürdőben elhelyezni a boylert, látványnak is elég ronda lenne, ezért én a galéria 95 cm-es része alá tenném: 80 literes Ariston szépen elfér, ha a bekötő vezetékeket mellé helyezik el (értelmes vízvezetékszerelő kell, aki nem csak azt tudja, ahogy szokta csinálni…)
Építési napló_11. rész
Hatalmas kihagyással, most folytatom a mamám lakásának asztalosmunkáit.
Őrületes tempóban dolgozunk, ezért most csak néhány munkaközi fotót teszek fel, hogy lássuk a folyamatot:
Az Építési napló 9. részében volt egy kép a boyler helyéről – ezzel mind a vízvezetékszerelő, mint a többi szakember megszenvedett, de ahhoz, hogy a boyler ne „díszítse” a fürdőszobát, ugyanakkor elérhető legyen egy hiba esetén, meg kell szenvedni, hogy aztán örüljünk sok éven át…
Itt már alakul…
Dani, a nagy „felületes” ma elkezdte megdolgozni a bútorokat…
Emlékeztetőül, a boyler-sarok eredetileg így nézett ki:
A sorozat itt kezdődött…
A következő rész ITT olvasható…