Lakás másként _ konyha
A konyha annyira fontos helyiség, hogy már korábban is írtam egy cikket „A lakás lelke” címmel, a konyhák fejlődéstörténetéről, egy konkrét konyhatervvel kapcsolatban is sok elvi megállapítást tettem a „Konyha-kitérő” cikkben, illetve „Az én váram” sorozat 11. része is a konyháról szól – a jelenlegi, sajátomról… de ezek a cikkek 2013-ban íródtak, és bármennyire vállalok minden szavát, most 2017-ben is lehet új dolgokat mondani erről a központi helyiségről, ami tulajdonképpen már nem is külön helyiség, hanem a lakás közösségi terének a része.
Egy középkorú férfi megjegyezte egy ingatlanbefektetőknek tartott rendezvényen, hogy az „amerikai konyha” talán most már kimegy a divatból…
Nem Uram, esze ágában sincs kimenni a divatból, sőt!
Mármint azokban a lakásokban, ahol nem a cseléd tálalja fel az ételt a háziaknak, a nappali tartózkodás tere, az úgynevezett közösségi tér (szemben a privát szférával), arra való, hogy együtt legyünk mi, akik együtt élünk egy lakásban!
a stílus egyéni, a funkcionális elrendezés alapja a hatékonyság
Egy fiatal anya szájából hallottam legutóbb, hogy mennyire utálja a jelenlegi lakásukat, mert bármit kell elkészítenie, akár csak a babának valami apróságot, a nappalitól távol eső konyhában száműzöttnek érzi magát.
Az más kérdés, hogy a magyar lakások jelentős hányadában még mindig a „tisztaszoba” elv szerint a konyha valahol jó távol van a nappalitól, és rendszerint még mindig a hagymaszag az indok, pedig ez is már egy rég lejárt lemez.
Akkor nézzük meg, hogy mit érdemes figyelembe venni a korszerű konyha tervezésénél:
Elsődleges szempont a konyha kapcsolata a közösségi tér többi részével, vagyis az, hogy miközben a konyhában dolgozunk, a tekintetünk a nyitott tér felé, a „társaság” felé forduljon.
Két egymással párhuzamos pultrendszer a legideálisabb, amit persze a hely adottságai módosíthatnak némiképp, de alapvetően igaz ez az elrendezés, amikor a magas elemek, mint a hűtő, a sütő-mikró és egyéb tárolószekrények a fal mellett, míg a munkapult nyitott része a térbe fordul,
A fal melletti részen a magas elemek, a munkapult a tér felé nyitott…
fiókban minden – jól áttekinthető, kényelmesen kivehető
hatékonyság
organizáció
ergonómia
A párhuzamos elrendezés azért praktikus, mert félfordulatokkal, kevés szaladgálással elérhető szinte minden, még egy viszonylag nagy konyhában is.
Az ilyen, hatékony elrendezést az egyre javuló minőségű vasalatok tették lehetővé: azok a fiókrendszerek, amelyek tekintélyes súlyokat kibirnak, így az alsó szekrényekbe kitűnően lehet organizálni a főzéshez-sütéshez szükséges eszközöket.
Sokkal kevesebb szekrénybe, sokkal jobban el tudunk pakolni, és keresgélni sem kell, mélyen bebújva kotorászni, mert minden kihúzható, minden annyi helyet foglal el a különböző magasságú fiókokban, amennyire szüksége van – nem többet, vagyis nincsenek kihasználatlan terek!
A korábban szokásos L vagy U alakú konyhák ugyan hatalmas munkapultot eredményeztek, de a sarokelemek sosem voltak praktikusan kihasználható szekrények. Viszont jó drágák!
Mára azt is megkérdőjelezzük, hogy valóban kell nekünk a hatalmas munkapult?
Szerintem, nem igazán – nagy konyhapult = nagy rumli lehetősége.
praktikusság
könnyen takaríthatóság
Ha kizárjuk annak lehetőségét, hogy a nagy konyha egyfajta státusz-szimbólum, használható, áttekintehető és könnyen takarítható konyhát szeretnénk, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem biztos, hogy hatalmas konyhapultra van szükségünk!
Ellenben a jól szervezettség a konyha minden tároló-rendszerére igaz, nemcsak az eszközökére, hanem az élelmiszertárolásra is.
Persze, nem kell minden lakásban hatalmas hűtőszekrény – egy városi kislakásban a beépített hűtő számtalan, kisebb változata is elegendő lehet, a száraz-élelmiszer tárolására pedig kamraszekrények elképesztően sokféle kombinációban szolgálhatnak minket.
tartósság
időtállóság
A konyhabútoroknak nemcsak különböző stílusa van, hanem a divatja is gyorsan változik – ez egyfelől nagyon jó dolog, mert mindig vannak technikai újdonságok, praktikus fejlesztések, de azért nem kell túlságosan komolyan venni, hiszen egy jól megtervezett és rendesen megépített konyha 20-30 évig működhet anélkül, hogy fel kellene újítani.
Ráadásul a konyhadivatnak is megvannak a maga vadhajtásai, olyan megoldások, amelyek talán nagyon vonzóak egy bútorkiállításon, de a napi gyakorlatban már sokkal kevésbé.
Például a rengeteg nyitott polc a konyhában kifejezetten idegesítő annak, akinek ezt takarítania kell, bár lehet, hogy a fotókon nagyon szimpatikus, változatos képet fest.
A színek és a felületek anyagainak a megválasztása is sokkal inkább annak a függvénye, hogy milyen az egész lakás, vagy legalábbis a központi , nappali tér hangulata – a konyha nem szabad, hogy valami kirívó képződmény legyen benne.
a 2016-os milánói bútorszalon egyik darabja
Lehet vad színeket alkalmazni, ha az illik az egész tér kompoziciójába, de éppen azért, mert a nappali terében más bútorok is vannak, az a szemlélet kezd uralkodóvá válni, hogy a konyhabútor „fogja vissza magát”. A tavalyi, milánói bútorkiállításon meglehetősen sok sötét színű konyhabútor jelent meg, amelyeken többnyire fogantyú sincs – egyre jobban hasonlítva egy elegáns nappali bútor képéhez.
a nappali egyik részlete – a konyha
