Folyosók nélkül…1.rész
Egy nyikhaj becsmérlő szavai miatt nem terveztem volna át ezt a házat, ha aznap éppen egy hivatalban nem várakoztattak volna vagy egy órát… hogy ne érezzem elfecséreltnek az időt, nekifogtam… papír, ceruza volt nálam…
Az egyik Facebook csoportba tette föl a tervet valaki, kritikát kérve.
Vidéki ház két ember számára – többet nem tudunk a jövendő használók életéről.
Először tehát a kritika, aztán az áttervezés folymata és a koncepciós terv maga.
A ház pozitív vonásaival kezdem: a telek északi, építési vonalára van feltolva az épület, oldalhatáros, „L” alakban, „védelmezőn” közrezár egy déli-délnyugati teraszt. A hagyományos, magyar falusi házak arányrendszerét idézi, azzal együtt, hogy nem az utca irányában zárja a látványt, amit a tájolás indokol. Bár kicsit furcsa, hogy a telek hosszában átvezetve a ház felső szárával párhuzamos a kocsibeálló, ha belegondolunk, ez nem rossz, hiszen a „kocsiút” tovább tágítja a terasz által meghatározott szabad teret. A kocsiból kiszállva pedig a tető túlnyúlásának védelmében lehet a bejárathoz eljutni. Ez a túlnyúlás a déli-délnyugati napsugárzás elleni is némi védelmet ad a háznak. Kicsit a nagyszüleim falusi házának verandáját is felidézi ez a megoldás.
A két szárny arányai is elég jók: a bruttó nagyjából 5 méteres épületszélesség a hosszabbik oldalon háromszorosa hosszat ad, a rövidebben kétszeres hosszat. Vagyis bruttó 100 négyzetméterről beszélünk, amiből ha levesszük a külső falak területét, ami a jó hőszigeteltség érdekében 50 cm vastag, 75 nettó, hasznos alapterületről beszélünk, ami elég kell legyen két ember kényelmes lakóhelyének, különösen, ha a nappali-étkező alternatívája az év 8 hónapjában egy hatalmas terasz.
Összefoglalva: az épület erényének tartom a magyar építészeti hagyományokhoz való kapcsolódást, a hagyományos, kádár-kocka előtti falusi házak arányrendszerének tiszteletteljes átvételét, ugyanakkor a tájolás miatt a szokások bátor módosítását. Pont ez az, ami a magyar, vidéki házépítés mintája lehetne a jövőre nézve: ami érték, azt megőrizni, de ami a telek adottságainak nem felel meg és a használat szempontjából nem elég jó, azt változtatni.
De itt vége is az erényeknek, mert a helyiségek elrendezésében egy elavult rendszert eröltet, ahelyett, hogy ugyanolyan bátran változtatna, mint a terepre ültetésben. A hiba látványosan megmutatkozik a hosszú folyosóban, ami a hálószobához vezet. Ennek a folyosónak a legfőbb hibája, hogy semmi mást nem szolgál, mint azt, hogy a központi térből eljussunk a hálóba. Erre 5.5 négyzetmétert elpazarolni nagy kár.
Ha egy pár kényelmes lakhelyéről beszélünk, akkor 2018-ban minimum, hogy olyan hálószoba-komplexet alakítsunk ki, amelyben a hálószobából megközelíthető egy fürdőszoba és bőven van ruhatárolásra alkalmas hely. Igaz, ezt jelenti, hogy kell egy külön wc kézmosóval, és az időnként ottalvó vendégek számára egy zuhanyozó.
A zuhanyozó amúgy is hasznos lehet a háziak számára is, mivel két ember is lehet olyan helyzetben, hogy egyidejűleg szeretnének wc-re menni, vagy tisztálkodni… szóval, 2018-ban épült házban, illendő egy kádas fürdőszoba és egy zuhanyzós, vagy külön wc, kézmosó, zuhany.
Na persze a mosógépet sem tunkoljuk a fürdőszobába, hanem kialakítunk neki egy háztartási helyiséget, ahol a mosás, vasalás funkciója mellett helyet kapnak a takarító eszközök és szerek, mert egy lakást takarítani is kell és ha ezeknek az eszközöknek nem tervezünk helyet, akkor azok rumlihoz vezetnek. A kamra nem alkalmas helyiség erre!
A tárolás alapszabálya, hogy mindent ott tároljunk ahol használjuk a dolgokat. A kamra egy rosszul kihasználható helyiség, a rumliképződés melegágya, tehát ehelyett kell a mosásnak és a takaritócuccoknak egy háztartási helyiség, az élelmiszereket hűtve vagy száraz formában kamraszekrényben a konyhában helyezzük el, a ruháknak, cipőknek pedig szintén a használat szerinti adekvát helyet kell találnunk: kabátoknak, cipőknek lehetőleg a bejárat közelében, a felsőruháknak a hálószoba közelében, és ha van is zárt garderob-szobánk, a fehérneműknek, trikóknak, zokniknak jobb egy fiókos szekrény a hálóban, természetes fény mellett.
A dolgozó-vendégszoba nem kell, hogy egy kupacban legyen a hálóval – elavult szemlélet az, hogy a háznak vannak nappali és „éjszakai” terei! Szerintem, vannak közösségi terek, ahol szeretünk együtt lenni, és vannak privát terek, ahová szeretünk elvonulni. A hálószobában nemcsak aludni lehet! A dolgozó-vendégszoba pedig lehet privát tér, de lehet közvetlenebb kapcsolatban is a közösségi térrel.
A lakás központja a konyha-étkező-nappali, de a konyhán van a hangsúly – a ház „tűzmelege”. Nem véletlen, hogy egyre inkább összevonjuk egy térben a közösségi funkciókat. Itt van egy másik fontos szempont is, mégpedig az, hogy a konyhában dolgozó az ideje jelentős részét a tér felé fordulva tölthesse, ezért a korszerű konyha a párhuzamos pultok konyhája, amikor a falhoz símúló magas elemekkel szemben a térbe állítva alakítjuk ki a manipulációs pultot.
A fentiekből adódik, hogy az „L” alak középső részébe célszerű tenni a közösségi teret, és a telek belső részébe a háló-komplexet, illetve az utcához közeli részre a dolgozó-vendégszobát. A vendégség időben ritkán megjelenő funkció, akkor a ház amúgy is vendég-üzemmódba kerül, aztán elmúlik ez az idő, és a szoba dolgozóvá válik újra. Ha ez a szoba mégis egy hosszabban ottlakó, vagy egy gyerek szobája lesz, akkor kétségtelenül, ennek a szobának a lakója kevesebb privát közlekedővel kell együttéljen, de ennyit megér az, hogy nincs labirintus a lakásban.
A ház szerkezetének az én olvasatomban áttekintehetőnek kell lennie, mind alaprajzi elrendezésben, mind a térbeli kompozícióban: vagyis a tetőszerkezet lényeges eleme ennek az egész történetnek.
Ha valaki magastetős házat épít, és nincs szüksége további területre a tetőtérben, akkor célszerű beintegrálni a tető alatti légteret, ezzel is növelve a térhatást. Különösen kis alapterületű házakban célszerű legalább a közösségi tér magasságát növelni azzal, hogy a hőszigetelést nem padlás formájában, hanem a tetősíkban helyezzük el.
A ház oldalhatárorra épül, vagyis azon az oldalon csak 60×60-as kis ablakokat lehet nyitni – mégis fontos oldal ez is, az átszellőzés miatt, tehát „szaporítanám” őket – savmart üveggel, bukóablak formában nincs átlátás, de javul az átszellőzés, és persze fényt is kapunk észak-keleti irányból.
A fenti elvek alapján készült alaprajzot a következő részben közlöm…
Egy kis figyelem…
Bár ezer dolgom lenne, ma belebonyolódtam egy vitába a facebookon, és úgy éreztem, a kritika nem elég, be is kell bizonyítani, hogy egy kis figyelemmel, ugyanazon a területen jobb belső elrendezést lehetett volna elérni.
Ezért kinyomtattam, léptékhelyesen 1:50-re nagyítottam, és átterveztem, amit most melléklek, az eredeti tervre rárajzolva, amit Csongrádi János tervezett.
Az épület egy diákszállás-projekt, amiről éppen tegnap hallottam az Ingatlanbefektetők Napja konferencián.
Nem a homlokzattól ájultam el, mert azzal csak foglalkozzanak az építészek és a laikusok, engem az alaprajz érdekelt, annak a funkcionalitása és a térszervezés mikéntje.
És akkor, bár minden tiszteletem Csongrádi Jánosnak, nem tudom elnézni azt, hogy az alaprajz nem elég jó…
Két diák lakásáról van szó, külön hálókkal és egy közös térrel, közös fürdővel, wc-vel.
Nos, attól, hogy diákok, attól még élnek társasági életet, vagyis hívnak barátokat, tehát a központi térben a nagy asztal borzasztóan fontos, de ugyanígy a konyha is. Arról nem is beszélve, hogy a konyhabútor sokkal jobb, ha a téglaalap keskenyebbik végében van, mert ezáltal a központi tér arányosabb.
A diákok is esznek, és bármilyen étel elkészítese igényel egy bizonyos, minimális konyhaméretet. Hűtő kell, mosogató kell, sőt, mosogatógép is, nem élünk a XX. században, és a mosogatógép már korunk követelménye, kb. mint a wc, vagy a hűtő – igen uraim, ez így van. Nem szoktak mosogatni, de éppen azért, hogy a diákok is értelmesebb dologgal töltsék az időt, kell a mosogatógép!
A külön wc csak akkor ér valamit, ha van ott kézmosó… A kabátszekrényt nem turmixoljuk bele a konyhába, hanem az előszobában oldjuk meg…, annál is inkább, mert a wc-ajtó és a bejárati ajtó összecsapódását is ki lehet így védeni. A strang pontos mérete ismeretében talán még egy kis részt lehetne a fürdőbe integrálni, ami lehetne egy beépített szekrény, hiszen péládul két lánynak elég sok cucc kell a fürdőbe is…
A nagy zuhanyozó jó, de nem kell túlzásba vinni, főleg, ha a többi funkció nincs elég jól megoldva…
A szobáknál ilyen esetben nagyon célszerű a közös falba készített mélyedés, mert azon felül, hogy egy síkba hozza a monstrumokat, hangszigetelési szempontból is előnyös.
Az erkélyajtó az egyetlen szellőztetési forrás, azt rányitni az ágyra, elég rossz megoldás. Az ágyat a szekrényekhez való viszonytól függően két, különböző helyen tudom elképzelni úgy, hogy a fennmaradó tér is még arányos.
Funkcionalitás és térszervezés ! Kompromisszumok nélkül, ugyanazon a területen. Csak ez hiányzott, és ezt negyed órányi gondolkodással meg lehetett oldani, vagyis az egészhez nem kellett volna sok, hogy tökéletes legyen.
Sabat salom!
U.i. A félreértések elkerülése végett: nem gondolom, hogy a terv módosítása az építészeti tervek leadása után lehetséges volna – pont erre szerettem volna a figyelmet ráirányítani! Amit meg lehetett volna csinálni az építészeti tervek készítése közben, azt utána már aligha – esetünkben a függőleges strangcsatorna terven még áthelyezhető, ha már megépítették, akkor nem. Ugyanez vonatkozik a homlokzatra. 20 cm-el áthelyezni az erkélyajtókat, nem hiszem, hogy aránybeli problémát okozott volna a homlokzaton, de kivitelezés után nem megoldható. Pontosan ezért kellene a tervezés során együttműködnie az építésznek és a belsőépítésznek, lakberendezőnek, nem pedig akkor kiadni az egészet egy belsőépítésznek, amikor az építészeti tervek már megváltoztathatatlanok.
Tervezői sirámok…
Igazán nem panaszkodhatom, rengeteg a munkám, mind-mind izgalmas feladat, szakmai kihívás: hogy lehet jó lakást csinálni a borzalmasakból. Mivel nagy gondot fordítok a kezdeti információ-szerzésre, a tervezést megelőző mélyinterjúra (nem haszontalan, hogy évekig újságíróként dolgoztam), mindig sikerül a megrendelő személyes vágyait beépítenem a tervbe – ezek adják a lakás „egyéniségét”, amit sokszor meglepve, de örömmel fogad a megrendelő.
A probléma ott kezdődik, amikor a lelkes megrendelő úgy gondolja, hogy ha ez ilyen jól ment, akkor talán lehetne még itt-ott változtatni… Néha magam is felajánlok néhány lehetőséget, amelyek előnyeit-hátrányait is felsorolom, de alapjában véve a koncepció-terv egy zárt kompozíció, a térszervezésnek megvan a maga logikája, összefüggésrendszere, ezért falakat ide-oda tologatni nem lehet büntetlenül.
Bár egy térbeli, funkcionális kompozícióról van szó, azért a szabályok ugyanazok, mint például egy festmény vagy egy szobor esetén: az arányok adják a harmonikus érzést, és az átgondolatlan módosítások ezt az arányrendszert törik össze.
Ahhoz, hogy nem szakmabeliek is megértsék a probléma lényegét most igyekszem a magam tervezői gondolkodásának a mechanizmusát leírni, és ezt példákkal is érzékeltetem.
Egy igényes fiatal nő otthona
A háború utáni feldarabolás eredménye
Az első példa egy V. kerületi, elegáns utca második emeleti lakása, amely eredendően, minden valószínűség szerint egy nagypolgári lakás volt, amikor építették, majd a háború után feldarabolták kisebbekre.
A rendszerváltás után megvette egy olasz befektető, kvázi felújította, de a bontás során kiderült, hogy mennyire felületes munkát végeztek.
Nemrég megvásárolta egy gondoskodó apa az okos, nagy jövő előtt álló egyetemista lányának, szétverték az egészet és az új programra kellett kényelmes lakást tervezni.
A felmérési terv – az olasz befektető átalakítása
A lánnyal a helyszínen találkoztunk, engem a kivitelező hívott, aki az egyik workshopom aktív résztvevője, és úgy gondolta – nagyon helyesen -, hogy egy ilyen értékes lakás átalakítását jó lenne megterveztetni.
A kivitelező gondoskodott egy felmérési tervről, amit csak ellenőrizni kellett, tehát következett a „mélyinterjú”, amit a lelkes megrendelő egy szöveges beszámolóval is kiegészített, mert ráérzett arra, hogy minden apróság fontos lehet.
Ebből az esszéből csak néhány részletet idézek, amelyre, mint megrendelői igényre reflektál a koncepcióterv:
„szeretem az angol romantika és a skandináv minimalizmus szokatlan keverékét… Inkább régimódinak mondanám az ízlésem, ugyanakkor fontosnak találom, hogy praktikus legyen az otthonom. Ismered Wes Anderson (A Grand Budapest Hotel) rendező filmes világát?… Szeretek főzni, a tűzhelyet és sütőt egyaránt használom. Mindenképp legyen hely növényekre és fűszernövényekre a konyhában. Szégyenlésre méltóan rengeteg ruhám, kabátom, cipőm, táskám van. Nem egy nagy helységet képzelek el, hanem inkább egy maximálisan kihasznált teret telepakolva. A sok albérlet után, a hálószobám úgy képzelem el, hogy csak aludni fogok ide járni. Egy óriási francia ágyat képzelek el a szoba közepére ahol az ajtó is lesz a nappaliba. Nagyon megfogott az ötleted, hogy rakjuk át a hálót a lakás másik felére…már csak azért is, mert nélkülözhetetlen számomra, hogy a lakás átjárható és áttekinthető legyen. Szóval ideálisan úgy képzelném el, hogy a gardrób a hálóból nyílik (ajtó sem kell), és innen el tudok jutni a fürdőszobába is. Amit a legfontosabbnak találok a nappaliban az az óriási könyvespolc. Mindenképp lesz szükségem egy tanuló sarokra nagy íróasztallal, kényelmes székkel ahol írhatom az esszéim.”
koncepció terv
A koncepcióterv rajzi részét (1:50-es léptékben készített bútorozott terv) magyarázó szöveg egészíti ki minden esetben, mivel a megrendelők nagy része számára az alaprajz megértése nehézséget okoz.
A lakásátalakítás sarkalatos kérdése az volt, hogy a kazánt ki tudjuk rakni az előszobába, vagy sem. Valamikor, a cserépkályha fűtésnél, a kéménybekötés a szobákból volt logikus, azonban egy gázkazánt semmiképp nem tennék az utcai front elegáns szobáiba. Miután megkaptam a kivitelezőtől a pozitív választ, sikerült kipaterolnom a kazánt az előszobába, kezdett helyreállni az arányosság az alaprajzi elrendezésben.
A kamraszekrény és a fiókok fantasztikus lehetőségei…
A konyha valójában roppant egyszerű, mégis van benne egy kis csavar: igen, a fény útjába tettem az asztalt, így ki is lehet nyitni az ablakot, amire ragasztott, 3+3 mm savmart üveget teszünk, hogy az udvarról ne lássanak be. A „sötét sarokba” tettem a magas szekrényeket, amelyek két méter felettiek, rengeteg cucot képesek befogadni, de alapvetően három részből áll ez a blokk: hűtő, lent fiókos mélyhűtővel, felette tároló szekrény, bal oldalon, középen egy 30 cm kihúzható száraztároló teljes magasságban – őrületesen sok dolgot lehet ebbe pakolni, ráadásul jól szervezhető módon (ehhez is csatolok fényképeket lent). Jobb oldalon a sütő-mikró kényelmes magasságban, alatta fiókok és felette tároló szekrény. Már ebben a részben is elképesztő mennyiségű dolgot lehet elrakni, de a lényeg a másik oldalon van, ahol 330 hosszban van a pult, de nem hagytam ki a mélyedésbe rejthető, szellőztethető kamrát. Úgy oldottam meg, hogy a felső szekrények síkjáig jön ki, de magasságban megosztott, a pult alatti részben lehet tárolni úgy, hogy minden kihúzható, a pultmagasság feletti részben pedig polcok, de a mélységből adódóan ide elférnek az összes háztartási gépek, amelyeket a pultra teszünk, amikor használjuk őket: kenyérpirító, turmixgép, stb. csak kinyitod az ajtót és már használhatod is őket. A kamra előtt, a pult folytonosságát is adó kerekekre állított, újfajta zsúrkocsi áll, de könnyen félrehúzható, ugyanakkor a kamrából kivett holmit oda is lehet tenni, alkalmas vágódeszkának, de a klasszikus zsúrkocsi is lehet belőle azzal, hogy betolod a nappaliba ha vendégeid vannak. Ez az elem a kulcsa annak, hogy egyfelől ki lehet használni ezt a mélyedést a konyhában, másfelől megmarad a pult folytonossága a mosogató és a tűzhely között, amikor arra van szükség. A konyhában az előszobafaltól indul a pult egy mosogatógéppel, egy nagy mosogatóval, ahogy szeretnéd, utána a mobil pult, majd a gáztűzhely egy 100 méteres szekrényben, alatta fiókok, amelyekben rengeteg fazék, tányér, keverő-kavaró eszközök elférnek. A mosogató alatt is fiókos megoldással van két fiókban hatalmas tároló, a szelektív szemétnek – én magam is szelektálok, de ide férnek az összes nejlonzacskók, mosogatószerek, stb. A mosogató-blokk felett van felső szekrény, poharaknak, tányéroknak, a gáz felett páraelszívó, mégpedig olyat érdemes venni, ami lapos, kvázi polc is.
Lingel karosszék
A háló nagyon egyszerű, és abszolút szimmetrikus, nemcsak arányos… Ide szerelnénk fel a régi szárnyas ajtót, amit kétoldalt teljesen rá lehet hajtani a falra, ha nyitva akarod hagyni. Szemben a 180/200-as ágy, de ha 200/200-est akarsz betenni az is elfér. Az ágy maga egyszerű, de a nappalival való kapcsolata miatt szép ágytakaró kell ide, ami harmonizál a „fejtámlával” – a szomszéddal határos falat ugyanis én beburkolnám fával, esetleg kárpitoznám egy részét, és ebben a részletben hoznám be a Wes Anderson világot. A fa jó hangszigetelő, a kárpit még jobb, és itt egy szép nagy felületről van szó. Az ágy két oldalán nagyon egyszerű szekrényke, vagy akár a falburkolatból konzolosan kiálló 4 cm vastag polc is elég, attól függ, hogy mit akarsz ott tartani.
Bejárati ajtó: Ez az a cég nagyon szépeket tud csinálni, egyedi izlésre szabottan.”
&
Dohányzóasztal helyett óriáspuff a divat…
A terv helyszíni magyarázatára, sajnos nem tudtam elmenni, mert a hetek óta tartó betegségem újra fellobbant és teljesen elment a hangom. Ha ott lehettem volna, a helyszínen, kapásból kivédem a módosítási ötleteket, de így csak írásban tudtam reagálni:
Az ajtónyitásokat nagyon alaposan megfontoltam, mert nincs annál rondább dolog, mint amikor egy ajtó beleáll a térbe! Bármennyire szereted elkülöníteni a helyiségeket, amikor nem főzöl és rend van a konyhában, akkor minden bizonnyal az ajtók nyitva lesznek. Éppen ezért nem mindegy, hogy hová, mire nyílnak rá. A szobaajtó a 80 cm vastag középső főfalra nyílik, és nem a térbe áll be.
&
27 négyzetméter kényelem
Orvostanhallgatónő, aki azért választotta egy gangos ház második emeleti lakását, hogy csendben tanulhasson.
Ez határozta meg a tervezés fő motívumát: egyszemélyes lakás, ahol időnként megfordul a külföldön élő barátja, de az év nagy részében a tér az elmélyült tanulást kell szolgálja.
Egy ablak, egy ajtó, valamikori szoba-konyhából eszkábált fürdőszobás garzon – minden bontandó!
Poroszsüveg boltozatú födém, amelyben el kell vezetnünk a bejárat melletti falba vésett 110-es lefolyót (utólagos komfortosítás eredménye). A belmagasság 3.40, amiből le kell vennünk kb. 10 cm hangszigetelést. Kádas fürdőszobát, konyhát, háztartási helyiséget, sok tárolót és egy 160×200 ágyat kellett elhelyezni a térben úgy, hogy legyen egy nagy (tanuló)asztal. Kanapéra nincs szükség, csak egy kényelmes fotelnak találjak helyet – kaptam a programot, amit persze később egy kicsit tovább is csiszoltunk…
„Azt mondtad, hogy már nem vállalsz tervezést másoknak” – vetette szememre nemrég valaki… Koncepció-terveket csinálok, és az elmúlt hónapokban úgy alakult, hogy két olyan megrendelővel találkoztam, akikkel ragyogó volt az együttműködés, ezért nem volt szívem átadni másoknak a kiviteli terv készítését. Ez elég megterhelő, de ha a végeredmény jó lesz, akkor nem bánom. Hiszen jól tudom, a megrendelő nem egy tervet, hanem egy jó lakást szeretne, ehhez pedig a biztos út, ha „végig fogom a kezét”.
Az orvostanahallgatónőt régebbről ismertem, a házunkban lakott, hasonló hullámhosszon vagyunk, ezért kifejezetten élvezetes volt a feladat megoldása, már az első perctől. Felmértem a lakást, ő pedig részletesen leírta nekem, hogy szeretne élni ebben a lakásban, sőt azt is, hogy mi a terve arra az időre, ha „kinövi”.
Mindig a legproblematikusabb helyiségekkel kezdem a tervezést – itt a 110-es lefolyó erősen meghatározta a wc helyét, tehát a fürdőszobával kezdtem, annak az előterében a mosó- és szárítógéppel, majd a konyhával. Eleve 1:25-ös léptékben dolgoztam, mert itt már minden milliméternek jelentősége van. A térszervezés lényege egy ilyen pici lakásnál, hogy kihasználjuk a magasságot, de úgy, hogy az ne rongálja a térérzetet.
Arányok, arányok, arányok!!!
A nagy ágy egy ilyen kis lakásban szemmagasság fölé kívánkozik, de nem túl magasra. A járófelület 144 cm magas, az ágy 180 cm és a matracot, ágyneműt takaró korlát 220-240, ezért a bejárati szinten álló nem lát rá az ágyra, de látja a szoba eredeti sarkait, vagyis megmarad a tágasság érzés. Az ágy alatti rész a garderob, fiókos és akasztós elemekkel, a szerkezet mélyén pedig minden egyéb elraktározható, a bőröndöktől a sílécekig.
A térszervezés váza egy zártszelvényekből készült lakatos-szerkezet. Az egyik legbonyolultabb, amit az elmúlt években terveztem.
Miután elkészült a váz – ami a megrendelőnek is nagyon tetszett – a konyha-fürdőszoba-blokk feletti részen még néhány módosítást végzünk, hogy a tér teljessége még inkább megmaradjon, csak azt a részt „dobozoljuk be” ahol a villanyboyler lesz. Így megmarad egy elég nagy felület 216 magasságban, ahová szobanövényeket is tehet a korlát közvetlen közelében, ugyanakkor „kiteregetheti a jegyzeteit”, amelyek ott is maradhatnak napokig, senkit nem zavar…
A terv kivitelezés alatt van, a történet folytatása következik…
Felújítás-figyelő workshop
A nagy érdeklődésre és elhúzódó kivitelezésre való tekintettel a sorozat egy-egy alkalmaira külön lehet jelentkezni.
A részvételi díj ezekre az egyes eseményekre 2000 forint.
Jelentkezni lehet: workshop.mihaly.eva@gmail.com
Egy-egy felújítás folyamatát cikksorozatokban is lehet követni, de most alkalom nyílik arra, hogy egy 68 négyzetméteres, belvárosi lakás átalakulását „élőben” is megtapasztalják az érdeklődők.
ablakok a jövőre
1. Terepszemle a felújítás előtti lakásban – a meglévő állapotot dokumentáló felmérési terv, illetve az abból készült bontási terv. A statikus mérnök szakvéleményének szerepe – a felújítási koncepció ismertetése a helyszínen.
* A 2017.02.12-i workshopok résztvevőinek köszönöm az aktivitást.
2. Bontás után – a felszabadult tér, helyiség-kapcsolatok, a padló rétegeinek elemzése és a feltárt lehetőségek ismeretében a miként lesz a koncepcionális tervből konkrét felújítási terv és annak melyek a rész-tervei. Annak elemzése, hogy miért kellett megfordítani a sorrendet – az alapszerelés előtt a fém galéria-szerkezetet megépíteni, azzal együtt, hogy az új padlószint megállapításához precízen felmértük a gépészeti rendszer kiépítésének lehetőségeit.
* A 2017.03.05-i workshopok résztvevőinek köszönöm az aktivitást.
3. A nagy belmagasságú lakás belső szintjei (dobogó, galéria) konstrukciójának megépítése után, a lakatos-szerkezet elemzése.
munka közben…
* A 2017. március 19-i workshopok résztvevőinek köszönöm az aktivitást.
4. Alapszerelés – a lakás teljes felújításának lényeges eleme az új infrastruktúra kialakítása: viz-, és csatorna-rendszer, energiaellátás, elektromos hálózat, gyengeáramú hálózat (TV, telefon, internet), a világítás rendszere. A villanyórák helye és az energiaellátáshoz szükséges kapacitás, illetve a lakáson belüli biztosíték-tábla helye és szerepe.
* A 2017. április 23-i workshopok résztvevőinek köszönöm az aktivitást.
5. Az új falak helye és szerkezete – hő-, és hangszigetelés, a megújuló padló és plafon rétegei. Mit építünk ytongból, mit gipszkartonból, hogy néznek ki az új padló rétegei az elektromos padlófűtéssel, miként javítjuk a plafon szerkezetét, hogy a lakás hőháztartása jobb legyen és egyben kijavítsuk a régi plafon egyenetlenségeit. Kőműves javítások.
* A 2017. május 21-i workshopok résztvevőinek köszönöm az aktivitást.
6. Burkolatok, ajtók, ablakok – padlóburkolat az elektromos padlófűtés felett, a dobogó és a lépcsők burkolata, a galériák padlója, a különböző falburkolatok: anyagfajták, színek és formák. Az ajtók és ablakok szerepe, formája, mérete. A különböző döntések indoka. A meglévő falak kezelésének fázisai.
* A 2017. szeptember 3-i workshopok résztvevőinek köszönöm az aktivitást.
7. A konyha és a fürdőszobák berendezése, mint a lakás legdrágább helyiségei – a praktikusság és a szépség kapcsolata. Az izlés és a harmónia összefüggései. Anyagfajták, tartósság, kivitelezési problémák és megoldásaik. Elvi kérdések tisztázása a méretekkel kapcsolatban.
* A 2018. február 5-i workshopok résztvevőinek köszönöm az aktivitást.
8. A tárolás, a háztartási helyiség, a beépített bútorok szerepe. A régi tárgyak átalakulása, illetve helye egy korszerű lakásban.
* Mivel az építkezés meglehetős csúszásban van, a következő alkalom a burkolás befejezése után lesz, amikor az asztalosmunkák még javában folynak…
* A 2018. június 17-i workshopok résztvevőinek köszönöm az aktivitást.
9. Világítás, dugaljak és kapcsolók helye, formája – az elektromos rendszer látható elemei. A világítás már évtizedek óta a belsőépítészet egyik legdinamikusabban fejlődő ága. A mesterséges fény helye, a világítási technikák különböző fajtái figyelhetők meg ebben a lakásban. A szokásostól eltérő módon vannak elhelyezve a kapcsolók és a dugaljak is.
10. Végső simítások : mobil bútorok helye, dekoráció, kárpitok és szőnyegek, a színek, formák és anyagok harmóniája
A felújítás 2017. február 13-án kezdődött, a terepszemlék a munka előrehaladásának ütemében változnak.
Építési napló_12. rész
A konyha szemből – még korántsem végleges formában
Dermesztően hat rám, hogy négy éve kezdtem el ezt a lakásfelújítást, és valójában még most sincs teljesen készen.
Mivel a lakást a mamámnak vettem, azzal a szándékkal, hogy a közelembe költözik, a kezdeti lendület alaposan megcsappant, amikor kiderült, hogy neki esze ágában sincs elhagyni a saját lakását, bármilyen nehézségeket is okoz ez az ő korában…
Mivel rengeteg más dolgom is volt az elmúlt években, ez a lakás maradt a „mostohagyerek” – amivel ritkán volt időm foglalkozni.
Azonban az elhatározás, hogy „az én váramat” eladom, szükségessé tette, hogy fejezzem már be ezt a lakás, hogy legyen hová költözni.
Az idei nyár csúcsmelege pedig még egy további lökést is adott: a mamám lakásába ugyanis már be van építve a légkondicionáló – ami, valljuk be, elég csábító tulajdonság, ha kint negyven körüli a hőség.
Ugyanakkor, ez a lakás a lakatos-szerkezetre épített asztalosmunkák kísérlete, ami azt jelenti, hogy bár van fürdőszoba és konyha, még mindig nagyon sok tennivalója van az asztalosnak. Sok-sok apróság…
Elvileg csak három emeletnyi kell költözzem, de hiába csinálom már két hete, még nem látom a végét. Hihetetlen, hogy mennyi cuccom van abban az aprócska lakásban, amiben immáron tíz éve élek!
Még a konyha sincs teljesen készen, de már működnie kell, ha itt vagyok huzamosabb ideig, úgyhogy most az a helyzet, hogy a konyha nagyjából működőképes, pénteken még főztem is, bár a sütő használati utasítását még át kell tanulmányoznom, vagyis a sütő-mikróm még nem üzemképes. A konyhába még lesznek kisebb „doboz-polcok”, amelyek méretét még most kísérletezem ki – ehhez viszont nagyon jó, hogy már használom is a konyhát, hiszen gyakorlatból tudom, hogy mi hiányzik még.
Van egy nagy érkezőasztalom is, aminek a felülete nagyon nem sikerült, ezért visszacsiszolom és magam fogom lefesteni, de hozzá még speciális lábak is kellenek, amiket a kedvenc lakatosom kell legyártson.
A fiókos szekrény felülete is közönségesre sikeredett – lélektelen munka, jobb elfelejteni, tehát ezt is visszacsiszolom és magam fogom lefesteni – hónapokig néztem (novemberben készült el, túl gyorsan, mint utóbb kiderült), de nem tudtam megbarátkozni vele, így megkértem az asztalosom, hogy hozzon nekem egy kézi csiszológépet, míg ő szakadságon van, és nekiestem…
Minden más mellett, úgy tűnik, hogy ez a lakás még jó ideig készül, de azzal, hogy felköltöztem, kényszerítem magam, hogy minden nap dolgozzam rajta és az asztalost is toszojgassam befejezni a munkát.
Egyelőre, a klíma biztosította 25 fokos hőmérsékleten kívül minden részlet arra emlékeztet, hogy mennyire szerettem a régi lakásom, ahol mindennek megfelelő helye volt már, amit itt még hosszú munkával kell kialakítanom. A régi lakástól való elválás azonban elkezdődött és mire ezt az újat belakom, addigra, remélem, a régitől is meg tudok válni. De egyelőre nem könnyű…
Eladó – felújítandó
A lakatos, akivel évek óta dolgozom, megkért, hogy nézzek rá az anyósa lakására, mit lehet kihozni belőle – el szeretnék adni.
Mivel a lakás nagyon jó helyen van, a XIII. kerületben, a Szent István park közelében, a ház is nagyon rendezett, csak a lakást kellene úgy átalakítani, hogy a mai kor követelményeinek megfeleljen.
A lakás nincs rossz állapotban – ennél sokkal rosszabbakat szoktam látni -, de az elrendezése korszerűtlen: széles, hasznos tárolókat nem tartalmazó előszoba, csőszerű konyha, hatalmas, de rendezetlen fürdőszoba mosógéppel és gázboylerrel, egymásból nyíló két szoba, az egyik udvarra, a másik az utcára. Hálószobának egyik sem jó.
példa a koncepcióra – egy 2.40×5.00×3.40(H) helyiség tagolása – a terven lévő nappali sokkal kellemesebb arányú ennél – 3.20×4.70×3.70(H)
Az átalakítás lényege az volt, hogy az udvari traktusban rendet csináljak: egy kényelmes zuhanyzós fürdőszobát, háztartási helyiséget, privát, külön bejáratú hálószobát, kényelmes étkezőt, konyhát, tervezzek sok tárolót: az előszobában, a hálóban, a nappaliban, diszkréten és a hosszúkás, utcai szoba arányait javítsam egy vendégágyat is tartalmazó fekvőgalériával.
Persze, korszerűsíteni kell a fűtési rendszert (parapetkonvektor van jelenleg) és egységes padlófelületet célszerű létrehozni. 45 négyzetméter 3.70-es belmagassággal ideális az elektromos padlófűtésre.
Számomra fontos, hogy az alaprajz áttekinthető legyen, világos orientációval. A funkciók értelmesen legyenek szétválasztva, majd az egészet egy harmonikus anyag-, szín- és formahasználattal tegyem kellemessé. A mellékelt terv még csupán koncepció, de innen kell elindulni.
Akit érdekel a lakás megvásárlása, forduljon hozzám privát üzenetben a facebookon.
A tervezés folyamata_6
a padlófűtés
A padlófűtést nem én tervezem valójában. Elküldtem egy bútorozott tervet az Eurovill-nek, amelyen bejelöltem, hogy hol szeretnék padlófűtést, és milyen intenzitással:
- a beépített bútorok és a kád alatt egyáltalán nem lesz fűtés (kék),
- a dobogó és a lépcsőfeljárók alatti térben ritkábban letekert fűtőszálakkal (sárga),
- a teljes intenzitású fűtés pedig a szabad padlófelületek alatt (piros)
Három termosztátot terveztem, amelyek az egyes térségek fűtését szabályozzák. Az egyik a központi tér, az előszoba, és a kádas fürdőszobának a hőmérsékletét szabályozza, azzal a kitétellel, hogy a fürdőben van még egy törölközőszárító, patronos radiátor, ami szükség esetén rásegít a padlófűtésre, mivel a fűthető alapterület és a légtér aránya itt rosszabb, mint a zuhanyzós fürdőszobában. A másik a hálószoba és a hozzá tartozó fürdőszoba fűtését szabályozza, a harmadik pedig a gyerekszobáét.
letekergetett fűtőszálak
Az előszoba bejárathoz közel eső részén, ahol le is lehet majd ülni, felvenni a cipőket, intenzívebb a padlófűtés, mivel itt 3.8-as belmagassággal számolunk, míg azon a részen, ahol csak áthaladunk, legfeljebb kivesszük s cipőket, és 2.05 a belmagasság, megritkítjuk a fűtőszálak távolságát.
A dobogó alatt is lesz fűtés, de nem olyan intenzív, mint a szabad felületeken.
A gelériákon viszont egyáltalán nincs fűtés, mert az „én váram„, ahol a galérián alszom, tökéletes példája annak, hogy semmi szükség a galérián, főként, ha az hálóhely, bárminemű fűtésre. Kis bizonytalság csak a vendéghálóhelyt illetően van bennem, mert az kicsit különválik a központi tértől, bár a nyílást megnagyobbítom, lehet, hogy a „kuckó” hűvösebb lesz. Ha ez a félelmem beigazolódik, akkor a szerkezeti falra készítünk egy falvédőt, ami alá infrapanelt teszünk, és ezzel tudjuk temperálni az alkalmi alvóhelyet.
Ez a sokadik lakás, amit elektromos padlófűtéssel tervezek – minden eddigi, használati tapasztalatomat beépítve igyekszem a lehető legjobbat és a legprecízebbet ide megcsinálni.
Ehhez például, nemcsak kiválasztom, hanem meg is veszem az aszimmetrikus kádat, csinálok rá egy sablont kartonpapírból, és azt fogjuk lekövetni, mert nincs annál rosszabb, mint kilépni a kádból egy olyan részre, ahol hiányoznak a fűtőszálak. Ugyenezen oknál fogva a zuhanyzóban is fűtött lesz a padló.
Másik nagyon fontos tanulsága a korábbi munkáimnak, hogy azon a napon, amikor a szerelők letekerik a fűtőszálakat, ott kell lennem… egész nap, és mindent ellenőrizni, lefényképezni, mielőtt az egészet bebetonozzuk.
A tervezés folyamata_5
az elektromos pontok terve
Sokáig nyűglődtem az elektromos pontok megtervezésével. Először meg kell rajzolni a lakás két szintjét, bebútorozva, majd erre rátenni a dugaljak, a termosztátok, és a kapcsolók helyét – ez a könnyű rész.
elektromos pontok terve az alapcsövezéshez – a pontok kijelöléséhez további méretek szükségesek
A világítás megtervezése a problematikusabb. Már ebben a fázisban tudni kéne, hogy milyen lámpákat akarok a végén. Hiába „látom már a lelki szemeimmel” a kialakuló teret, a világítás annyira fontos, hogy ahhoz már szinte minden részletet kellene ismernem: a bútorok anyagát és színét, a berendezés stílusjegyeit és legfőképpen konkrétan kiválasztani az adott lámpát. Na ez az, ami borzasztó időigényes dolog, mert nekem, megvallom, az internetes lámpavásárlás nem megy. Vettem már lámpát interneten, anno, az én váram építésekor, de nem az igazi – látnom kell, lehetőleg meg is fogdosnom ahhoz, hogy eldöntsem – ezt akarom.
a galéria terve
A funkcionális fényeket még nem túl nehéz meghatározni: szekrények belső világítása, amelyek ajtónyitásra kapcsolódnak, vagy a bejárat előtti és utáni mozgásérzékelővel működő lámpák… azokkal „van bajom”, amelyek önmagukban, mint tárgyak esztétikai értékkel bírnak, vagyis a falilámpák és a plafonról lelógóak. Az asztali vagy állólámpáknak csak dugaljat kell biztosítani.
Ismerem a trendeket, vannak olyan lámpák, amik nagyon „menők” manapság – vagyis azokat tuti nem akarom! Egyfelől, minden szakmai fórumon már unalomig láttam őket, másfelől, az én lakásaim egyszerűek, a térkialakításukkal operálnak, nem a benne lévő tárgyak különlegességével.
Viszont szeretem a totál fényt és a visszafogottat is, ezért sokféle fényforrást alakítok ki – az én váramban minden fényt leoltani azt jelenti, hogy az elindulás előtt pár percet ezzel töltök, holott az egész lakás 30 négyzetméter… éppen ezért, most azt kértem a villanyszerelőtől, hogy a két mozgásérzékelővel működő bejárati fény kivételével, egy mozdulattal tudjam lekapcsolni az összes fényforrást – ettől még a dugaljra kapcsolt mozgatható lámpákat bőven elfelejthetem, de majd arra is találunk megoldást, az okos ház kütyükkel.
Talán a legfontosabb az étkezőasztal felett függesztett lámpa, amit a tér különböző magasságú pontjairól láthatunk, ezért hajlok arra, hogy talán nem is egy lámpa kellene legyen, hanem több kisebb kompozíciója. Ez akkor is látványos darab kell legyen, ha végtelenül egyszerű.
lépcső-világítás inspiráció
Barcelonában fényképeztem ezt a lépcsőt, amit persze nem fogok leutánozni, de nagyon elgondolkodtatott, hogy a világító rugdosó miként lenne megoldható a nappali terében, a galériára vezető lépcső esetében különösen.
Bár korábban már csináltam valami hasonlót, de közel sem ilyen merészet, most viszont úgy gondolom, hogy elég érdekes az első három lépcső és azt következők arányrendszere ahhoz, hogy világítással is hangsúlyozzuk… Ezt össze tudnám kötni a galéria konzolos részét kiemelő LED-vonallal, és amolyan hangulatvilágítást adhatna a térnek.
éjjeli lámpa – például…
A szülői hálóban függesztett lámpák lesznek az éjjeli szekrények felett is, és az ablak előtti asztal „fésülködő részénél”.
Az ágyak mellett olyasmi kellene, ami oldalra nem ad fényt, csak lefelé, hogy felkapcsolásuk ne ébressze fel az ágy másik oldalán szunyókálót, viszont a tükör előtt lehet valami „sziporkázó” – kettő helyett akár nyolc…
Funkcionális fény a szoba garderobe-részén lesz, egyfelől a galéria aljába süllyesztett módon, illetve a szekrények nyitásakor belső világításként.
Falilámpák vannak a gyerekszobában a lépcsőforduló hangsúlyos helyén és megérkezésnél a galérián. Itt azt a falmélyedést fogják közre, ahol a gyerekek könyvei lesznek, amiből elalvás előtt olvasnak…
Na igen, TV csak a nappaliban van, a többi helyen más adathordozót használnak…
Falilámpaként olyat kell találjak, ami nemcsak szemből szép, hanem oldalról is…
Az ágyak mellé mobil, csiptetős vagy asztali lámpát teszünk, az alsó szinten funkcionális LED-csíkok – itt a fény, és nem a lámpatest a lényeg.
Bár általában nem szeretem az alacsony belmagasságú részek plafonba süllyeszett lámpáit, itt az előszobában mégis megteszem, hogy kellő fény legyen a cipősszekrényekhez, a falra akasztott biciklinek.
Itt, az alacsony menyezeti fénysornak amolyan orientációs szerepe is van – bevezet a közösségi térbe.
Az előtéri részben, ahol az egyik oldalon a háztartási szekrény, illetve a háromszintes kabáttartó van, a másik részen egy leülős hely a cipősszekrényekkel, csak a galéria magasságában elhelyezett rejtett fény világítja meg a teret, a többi szekrény-belső világítás, nyitásra kapcsolódik és a lényege, hogy a szekrény tartalmát világítsa meg.
A fürdőszobákat sem a ma divatos lábazati fénnyel turingoltam (a konyhapult lábazatában van fénycsik + 0.15), és a wc-n olvasás sem egy támogatott életforma – a mosdó feletti tükör kap fényt, és miután olyan „picik” a fürdők, ez lényegében elég is. A kád felett magasan, és a zuhany mellett, szintén rejtetten a nedvességtől, LED-csik ad némi súroló fényt, és a szekrényt itt is belülről világítjuk.
A konyhában a felső szekrények alatt LED-szalag, a páraelszívó világítása, illetve a félsziget feletti részen a galéria aljában egy 60×60-as LED tálca szolgáltatja a totálfényt. Diszkrét fényként ott a lábazati LED-szalag, hogy a lakás leginkább szutykosodó részén lássuk amit takarítani kell.
A tervezés folyamata_4
a fürdőszobák és a háztartási helyiség terve
A légudvari falak rendbetételének módja alapvetően befolyásolja a fürdőszobák részleteinek a megtervezését. Amikor kiderült, hogy a külső hőszigetelésre most nem találok kivitelezőt – egyébként a légudvari fal külső részének felújítása a társasház feladata lenne, de erre az elkövetkezendő 20 évben sincs reményem – maradt az a megoldás, hogy belülről növelem meg a falvastagságot.
Ez persze területvesztéssel jár, pont azon a helyen, ahol minden centiméternek jelentősége van. Végül, mégis meghagytam a szülői hálóhoz kapcsolódó fürdőszoba 1 méteres szélességét, és a kádas „gyerek”-fürdő azon részében, ahol a wc van, fennmaradó 85 centiméteres szélességet fogom csökkenteni a légudvari fal mentén 5 cm-es ytong előfalazólappal, ami azt jelenti, hogy a kétoldali csempeborítással a netto szélesség ezen a ponton 75 cm lesz. A 10 cm-esnek jelölt gipszkarton fal valójában egy 7.5 cm-es profilon 2×2 impregnált gipszkartonnal, 12.5 cm lesz, amiből a 80 cm-es teret 1 cm-el csökkenti – a 60 mm-es zártszelvény szélső síkja 1.08 méterre van a középső tartófaltól, ha ehhez illesztem a falszerkezetett.
A facebookon kialakult egy vita arról, hogy mennyi kell legyen a wc minimális szélessége, csakhogy a felhozott sémák egyike sem illeszthető ehhez az esethez, hiszen nem egy különálló wc-kézmosó helyiségről, hanem egy 180×190-es (csempeburkolat után, nettó méretű) fürdőszoba teréhez kapcsolódó 75×100-as nyúlványban van a wc-csésze úgy, hogy két oldalról már semmi nem csökkenti ezt a szélességet. A kiszélesedő tér felé haladva a mosdó mellett lesz egy törölközőszárító, ami 5 cm-re lóg ki a falsíkból, tehát ezen a ponton is van 70 cm áthaladási szélesség, ami nagyobb, mint a 75-ös fürdőszoba-ajtó nettó nyílásszélessége (60 cm). Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fürdőben a szanitáris elemek „könyök alatti magasságúak”, vagyis a helyiség térhatását nem akadályozza az elrendezésük, éppen ezért a kényelmet nem csökkenti a viszonylag kicsi padlófelület. A „közép-közlekedős” elrendezés okán, félfordulatokkal elérjük a mosdót, a kádat vagy a wc-t, illetve az ajtó két oldalán a tároló-részeket.
Vagyis, különbséget kell tenni a kicsi és szűkös, vagy a nagy és kényelmes fogalmak között. Egy jó térkihasználású fürdőszoba, szerintem, nem feltétlenül nagy, hanem gondosan elhelyezett szanitáris elemekkel egy viszonylag kis alapterületű fürdő is lehet nagyon kényelmes, nem pedig szűkös.
A szülői hálóhoz kapcsolódó bruttó 100 cm-es szélesség is csökkenni fog az előbb említett tényleges gipszkarton-mérettel és a kétoldali csempeburkolattal, tehát az végső soron netto kb. 94 cm széles lesz.
A ház tűzfalához szerelt rejtett wc-tartályokat szintén 5 cm-es előfalazó ytonggal burkolom a szokásos dupla rétegű impregnált kartonozás helyett, ezért jelöltem 20 cm vastagnak a tartály-részt.
Ha nagy a fürdőszoba, akkor nem szoktam „plafonig” csempézni, de a „saját szabályaimat” is átértékelem az adott hely célszerűség-kritériumai szerint. A kádas fürdőszoba kritikus részén, a légudvari falakat, a teljes belmagasságig (kb. 2.50) burkolom a padlóra is használt spanyol gresslappal (33.3×33.3). (A lakás tényleges belmagassága kb. 3.80, de az egyik workshop-résztvevő okos javaslatát megfogadva ennek a belmagasságnak egy részét a gyerek-háló galériáról megközelíthető térként fogom hasznosítani.)
A kád hosszában a szomszéd lakás vékony falával érintkezne, ezért itt extra módon 15 cm vastag ytong (elő)falazatot fogok kombinálni 7.5 cm vastaggal, ezáltal egyfelől felnövelem a szomszéddal határos falvastagságot, másfelől az egysíkú falfelületet megtöröm egy kis mélyedéssel. Technikailag, ehhez az előfalazáshoz a lakatossal készíttetek zártszelvényből „alátétet”, hogy ne a poroszsüveg-boltozatot, illetve a csatornabekötést terhelje, hanem a szomszédos gerendákra vigyük át a terhet.
A kádat a hozzá tartozó lábakkal és szifonnal veszem meg, de az előlapokat nem szeretem, helyette 5-ös ytonggal aláfalazunk, és burkoljuk. Az íves felületet persze nem könnyű szépen burkolni, de éppen ezért, felkészültem arra, hogy ide egy színben illő másfajta burkolatot teszek. Hogy ne legyen „bemutatótermi” hatású sokféleség, ezért „mászik fel” a padlóburkolat a síma falakra, hogy azon kívül csak ez az íves felület és a kád feletti mélyedés kapjon valami mást, esetleg a mosdó feletti fal nagy tükre kap hasonló szegélyt. Egymagában esetleges lenne, de ha valahol „visszatér”, akkor a praktikum és a szín-forma harmónia kiegyensúlyozottá teheti a fürdőszobát.
A kád mellett egy tároló-szekrény lesz az itt már 2.05 magas plafonig. Vélhetőleg, ezt is gipszkartonból építjük, és a kád felőli részét, valamint a lábazatot burkoljuk. A szekrény ajtaja fából lesz úgy, mint a mosdó melletti rakodópolcos szekrényke. Felette, a mosdó széléig, 150 cm-es hosszban 100 cm-es magasságban tükör – a nagy tükör számomra mindig elengedhetetlen része a fürdőszobáknak, amelyet beépítek a falburkolatba. Ezen a falon 2 méter magasságig lesz burkolat – 3×33.33.3 padlóburkolat kúszik fel a falra + 1 méter tükör, illetve a mosdó és a wc között, a törölközőszárító alatt is, természetesen, 6 sor 33.33-as padlóburkolat. A wc-tartály felett rendszerint nem szoktam burkolni, de tekintettel arra, hogy az egyik oldalon 2.5-ig a másik oldalon 2 méterig lesz burkolat, meg kell gondoljam, hogy ezt miképpen „hidalom át”.
Mindebből, ha valaki összehasonlítja a vízvezetékszerelőnek adott tervvel is, kiderül, hogy a folyamatos tervezés azt jelenti, hogy a koncepció ugyan változatlan, a részletek menet közben csiszolódnak. A kád melletti falmélyedés mérete például azért csökkent, mert a sarokban van a szomszéd lakáshoz átmenő vízvezeték kötése – ha egyszer a szomszéd lakásban is felújítják a rémes ólom vezetékeket, legyen elég falvastagság a kötéshez eljutni úgy, hogy a mi fürdőnk burkolata ne kerüljön veszélybe.
A szülői háló fürdőszobája látszólag roppant egyszerű – nettó 94 x 290-es tér, amelybe a hálószobából nyíló ajtó alig lóg bele, hiszen a 70 cm-es szerkezeti fal szoba felöli síkjára építjük be.
A wc mellett egy létra, amely többnyire törölközőtartó szerepet tölt be, de arra is alkalmas, hogy a légudvari falon lévő, és ennek a fürdőnek a szellőzését biztosító ablakhoz hozzá lehessen férni, megtiszítani, időnként. A funkció adja a formát, és ezt az adottságot viszem tovább a tér anyagainak a kiválasztásában. Például, ha fa létra lesz, akkor lehet, hogy a wc-ülőke is hasonló fából lesz, a mosdó alatti szekrénykével együtt…
A zuhanyzó meglehetősen kényelmes, nem csupán a méretével (netto 95×100), hanem azzal a kis padkával is, amire le lehet ülni, ha az ember meg akarja mosni a lábát. Az ülőke egyébként az előszoba felől cipősszekrény funkciót tölt be. A nappali felé kialakult egy mélyedés, ami arra lesz jó, hogy oda le lehet tenni a tusfürdőt, sampont, egyebeket. A zuhany kétoldalra nyitható üvegfalat kap és a padlószintje 2 cm-el lejjebb lesz, mint a zuhanyzóé, ezzel, valamint a nagy befogadóképességű hosszúkás lefolyóval biztosíthatjuk, hogy a víz semmiképp ne csorogjon ki… tehát, nem egy órmótlan küszöb, hanem a padlószintkülönbség a megoldás.
A zuhanyzós fürdőszoba plafonszintje meglehetősen változó, hiszen lesznek benne 3.8-es belmagasságú részek, és 2.05 magasságúak úgyszintén. A boylereket (2 lesz – egy 80 literes a zuhanyzónak és egy 120 literes a kádas fürdőnek, illetve a konyhai mosogatónak) is el kell „dobozolnom”, persze úgy, hogy azért hozzáférhetők legyenek amikor szerelni kell őket. A vízvezetékszerelőm már ismeri a boylerek elhelyezésével kapcsolatos mániámat.
A tükör itt is fontos szerepet kap a mosdó felett, de őszintén szólva, még nincs kialakult elképzelésem… Ebben a fürdőben a zuhanyzó 2 méter magasságban, körben burkolva lesz, de a többi falat maximálisan a wc-tartály magasságáig akarom burkolni, ezért lehet, hogy a tökröt sem építem be a burkolati síkba, hanem egy keretbe helyezve rakom a falra. De különösebben ez még nem foglalkoztat, annál is inkább, mert most a legsűrgősebb feladatom az elektromos pontok megtervezése.
A tervezés folyamata_3
szaniterek és burkolatok
a kiválasztott kád
Miközben a lakatos készíti a galériát a műhelyben, folytatom a tervezést. Az eredeti elképzeléshez képest finomodnak a részletek, ám ehhez bizonyos elemeket konkrétizálni kell.
A tervezés most a gyerekszoba, előszoba, fürdőszobák – traktusban folyik. Ehhez alapként már ott van a lakatos-terv 1:25-ös léptékben.
A poroszsüveg boltozatos födém megváltoztatta a galéria alátámasztására szolgáló oszlopok helyét – ezeket a vas gerendákra illesztjük.
Hogy semmiképp ne okozzunk kárt a valamikor leválasztott szomszédos lakás vékony falaiban, a gépészeti rendszert attól teljesen függetlenül igyekszem kialakítani. A mosógép víz-csatorna-bekötését, de még az elektromos csatlakozást is, a fürdőt és a háztartási helyiséget elválasztó falba tesszük, illetve a kád mögé egy szerelőfalat húzunk, abban lesznek a vízvezetékek és a túlfolyó elvezetése.
Ahhoz, hogy a gépész szerelő el tudja végezni az alapszerelést pontosan meg kell határozni a kiállások helyét.
A wc-k és a mosogató esetében már nyilvánvaló volt, a háztartási helyiség határát a galéria-oszlopok kijelölik, de a kádhoz és a mosdókhoz csak akkor tudjuk biztonságosan meghatározni a helyet, ha kiválasztom a konkrét kádat és a mosdókat. Miután alaposan körülnéztem az interneten, a tegnapi napot célirányos ellenörzésre szántam: elmentem néhány olyan üzletbe, ahol bele is ülhetek a kádba, mielőtt megrendelném.
Igy sikerült kiválasztanom azt a kádat, ami nem túl nagy, nem kell túl sok vizet tölteni bele ahhoz, hogy kellemesen érezze magát az ember, ugyanakkor elég széles ahhoz is, hogy alkalomadtán zuhanozni is lehessen benne. Mivel két fürdőszoba lesz, az egyik zuhanyzóval, a másik káddal, ezt a kádat alapvetően nem zuhanyozásra fogják használni, de sosem szabad kizárni ennek lehetőségét – ezért jók az aszimmetrikus kádak. Geometriájukból fakadóan viszont egészen pontosan meg kell adni a csaptelepek helyét – ott, ahol a legkeskenyebb a kád pereme.
A mosdók kiválasztása sem túl könnyű dolog, ezért jó, ha az ember 1:25-ös léptékben tervez – itt már minden centiméter jelentősége nyilvánvaló.
Sok felújító-építkezővel ellentétben én nem költök túl sokat a szanitáris elemekre, burkolatokra. Jó minőségűnek kell lennie, de egyáltalán nem szempont, hogy divatos márka legflancosabb darabja legyen. Egyik ismerősöm milliós nagyságrendű Philippe Starck kádat, wc-t, mosdót vett – mai napig nincs befejezve a lakása, mert elfogyott a pénze ezekre.
A kád lábbakkal, automata szifonnal együtt nem lesz több, mint 60 ezer forint, az egyik mosdó (Alföldi Miron mosdó, aszimmetrikus 57×37 cm), ami a kádas fürdőszobába lesz, ára 20 ezer körül, a zuhanyzóba való 25 ezer lesz. A padló és részben fürdőszobai falburkolat is 33×33-as spanyol gresslap mintás és alapszürke változatban, 4500 forint/négyzetméter volt (Bauhaus). Igy is 400 ezer fölött fizettem a burkolatokért.
Ezek a „látszó elemek” ugyan fontosak, de nem attól lesz jó egy lakás, ha 200 ezres mosdót teszünk bele!
Pár évvel ezelőtt, egy férfi építész, aki megnézte az én kis 30 négyzetméteres lakásom, ami ugyanilyen elvek szerint készült, eldicsekedett azzal, hogy ő milyen extra kilincseket vett az ajtókra, a saját tervezésű, befektetésre szánt lakásába… őszintén szólva, nehezen tudtam elnyomni a mosolyomat, pedig nekem is fontos minden apróság.
Miután eldöntöttem, hogy milyen kád, mosdók lesznek a fürdőkben, este, miközben egy dokumentumfilmet néztem fél szemmel, egy pohár bor mellett terveztem az udvari traktus két szintjét – rajtam kívül, még alig valaki érti, miről is van szó, ahhoz ezt le kell tisztázni, és a két szintet szétbontani, de éjfélkor azzal a megnyugtató érzéssel feküdtem le, hogy a problémákat megoldottam, és már a világítás rendszere is kezd kialakulni…
a lakatos terv alapra minden más is…
A tervezés folyamata_2
adottságok és lehetőségek – tervmódosítás
Miután kedden a lakatos elment, ottmaradtam az üres lakásban és lemértem a jövendő konyha és a lehetséges csatornabekötés távolságát, figyelembe véve, hogy az 50-es lefolyócsőnek lejteni is kell a bekötés irányába.
Rossz érzésem támadt, mert túl nagy a távolság, ráadásul a korábbi válaszfalak alatti gerendák magasabbak mint a többiek, és egy ilyen magasabb gerenda felett vezet az út a bekötésig.
Amikor a koncepcionális terv készült, még csak annyit tudtam, hogy a korábbi konyhában volt mosogató, de csak a bontás után derült ki, hogy annak a vize a szomszéd lakáson keresztül ürül, vagyis nincs önálló csatorna-strangja.
a volt mosogató csatornája a szomszéd lakás felé, alatta kanyarog egy ólomcsőben a víz…
Lényegében, mióta láttam a feltárt padlót, egyre biztosabb voltam, hogy a mosogatót, a mosogatógéppel együtt át kell vinnem a „félszigetre”, és még így is előfordulhat, hogy meg kell növelnem a padlószintet ahhoz, hogy megfelelő takarása legyen a lefolyónak.
kémény, mint a páraelszívó kivezetése.
Már a galéria-terv módosításakor gondoltam arra, hogy a félszigetet meghosszabbítom, mert ha mosogató kerül oda, akkor is kell maradjon egy manipulációs pult-rész.
Ma délelőtt, amikor a gépész-szerelő megnézte a feltárt hálózatot, igazolta minden előzetes rossz érzésem.
Vagyis át kell tervezni a konyhát.
A cserépkályha kéménybekötése viszont megoldja a páraelszívó-kivezetésének gondját – minden rosszban van valami jó!
A padlószintet meg kell emelnünk 2 centivel – mielőtt a lakatos megépíti a galériát, fixálnunk kellett a jövendő padlószint magasságát a régihez képest. Ez pedig az új, rendesen kiépített csatorna-rendszer következménye kell legyen, még akkor is, ha ez a két centi hiányozni fog majd a galéria belmagasságából, és a padló rétegrendjében 2 centivel több lesz a lépésálló hőszigetelés .
A kényszer nagy úr, sokszor éppen ez indítja be a kreativitást: a félsziget 120 cm hosszú lesz, az étkezőasztal felé eső oldalon a mosogatógép, a falhoz közel eső oldalon a mosogatótálca, alatta kihúzható két fiókban a szemetesedények, a tisztitószerek. Mivel én szeretem a magas pultot, a szokásos 90 cm helyett 93 cm kényelmes nekem, a mosogatógép és a pult között marad egy „hézag”, és két oldalt is „lazán” vagyok, hiszen a 45-ös mosogatógépet veszek ide is. Vagyis, a mosogatógép „köré” tudok egy kihúzható-betolható pótpultot csináltatni… mondtam már, hogy minden rosszban van valami jó?
A tervezés folyamata_1
a koncepcionális terv kialakulása
közösségi tér – első változat
Előzmények: Felújítás-figyelő és Napló_bontás sorozat
Egy lakásfelújítás tervezése abban a pillanatban kezdődik, amikor az ember először látja a lakást, és felméri a benne lévő lehetőségeket.
A következő lépés a helyszín pontos felmérése és a program kidolgozása (kinek, milyen célból építünk).
A lakásban lévő potenciálból és a programból alakítjuk ki a koncepcionális tervet. Csakhogy ez a koncepcionális terv a felújítás folyamán módosulhat, illetve egyre pontosabbá válik.
A módosítások a bontás után feltárt részletekből adódhatnak. Konkrét esetünkben az, hogy a lakásban poroszsüveg boltozatra kell a zártszelvényes galériát építeni, azt is jelenti, hogy az alátámasztásokat össze kell hangolni a födém gerendakiosztásával.
A péntek délutánomat tehát azzal töltöttem, hogy igyekeztem összegyeztetni az eredeti galériatervet a feltárt adottságokkal, de közben meg kellett oldanom a központi, nappali-közösségi tér arányrendszerét alapjaiban meghatározó lépcső-dobogó-galéria összefüggéseket.
Vallom, hogy a felbukkanó problémák megoldása akkor jó, ha az nem megalkuvás-irányba jelent kompromisszumot, hanem jobbá teszi a tervet. A koncepciótervben érvényesítettem azt az elvet, hogy a „szintmozgatás” funkcionális kell legyen, de egyben javítsa is a térarányokat.
hálószoba – első változat
A hálószoba feletti, zárt alvókuckó a 6.00 x 2.55 x 3.90 (H) -es térarányt úgy igyekeztem javítani, hogy a legbelső 1.50 méteres szakaszon megosztottam a belmagasságot. Az alvógaléria a tér mélységének csak az egynegyedét foglalja el, ami alatt a garderobe, még akkor is, ha az nincs ajtóval leválasztva.
Már a bontási tervben módosítottam: ezen a részen megemeltem az amúgy is csak egy dupla ágynak elegendő helyet, hogy ide legalább kész szekrényt vehessek. Vagyis a 2.05 helyett 2.40 lesz az alvógaléria alatti belmagasság.
A nappaliban már az első variációnál küzdöttem azzal a problémával, hogy az 1.50-es galéria túl keskeny a 6.00 x 4.40 x 3.90 (H) térhez képest. Pénteken tehát azon gyötrődtem, hogy lehetne ezt a galériát 1.80 széles sávra felnövelni, hiszen ez szoros összefüggésben van a dobogóval, a lépcső-rendszerrel, és a konyhabútorral is.
A lépcsőnek kényelmesnek és szépnek kell lenni. Alapvető téresztétikai elem!
Kényelmes lehet egy 12 fellépésből álló 18/30-as lépcső – ilyen van az „Én váramban” – nagyon bevált, bár az OTEK szerint nem jó (2×18+30=66cm 60-63 helyett), de amint azt már több helyen leírtam, itt is nekem van igazam és nem az elavult OTEK-nak.
Ha viszont 1.80-ra akarom felnövelni a galéria szélességét akkor egy lépcsőt „előre kell hozzak”. A megoldáshoz hozzájárult az a tény, hogy a két szoba közti ajtó-nyílás bontás utáni szélességét lecsökkentem két nyerstégla oszloppal, 155-ről 90 cm-esre, ezzel a két helyiség közti térkapcsolat szolidabbá válik, elbír még egy lépcsőmélységgel való csökkentést. Igenám, de ahhoz, hogy az étkező mellé kényelmesen le lehessen ülni a dobogón 45 cm-es magasság lenne az ideális…
És itt jön az az attitűd, ami a tervezésnél elengedhetetlen: nem alkuszom meg azzal, hogy 18×3=54 cm-en legyen ez az „ülőfelület” – pedig a mostani étkezőszékekre szótárakat pakolva demonstráltam magam számára, hogy az sem katasztrófális…
A sabati vacsora után a borocskámat kortyolva, nem tudtam az asztalon hagyni a félmegoldást: a felnagyított terven, 1:25-ben próbáltam okosabb lenni, de sehogy sem ment. Még egy pohár Vylyan, és elmegyek aludni – gondoltam – sabati munkán nincs áldás… és akkor bevillant, hogy miért is ragaszkodom ahhoz, hogy a 12 lépcső ugyanolyan magasságban legyen?
Mert így szoktuk… de a dobogóra való fellépés és a lépcső többi része között van egy „pihenő”, az első három fellépés tulajdonképpen elválik a 9 többitől… mi lenne ha, az első három lépcső csak 15 cm magas lenne és a 9 következő pedig 19 cm magas? 3×15=45 pont kényelmes székmagasság, a dobogó is alacsonyabb lehetne, ami az ablakokhoz viszonyított arány szempontjából kifejezetten hasznos, ugyanakkor a felfelé ívelő lépcső 19 cm-es fellépése még mindig nem túlzás, főként, ha figyelembe vesszük a feljárás gyakoriságát (a galéria funkciója könytár-dolgozó, illetve átjárás a kuckós hálófülkébe).
Ez egy „apró” részlete a tervezésnek…
Napló_bontás 9.
„tövig” visszabontva – poroszsüveg boltozat felülről
A lakás kipucolva! A bontásnak vége. Minden fölösleges dolog elszállítva. Kemény munkával töltött két hét után kézfogással elbúcsúztam a bontó-brigádtól (pénzt is kaptak a kézfogáson túl…). Mindenkinek megköszöntem az igyekezetét – szerintem, nagyszerű munkát végeztek.
Persze, minden házban van valaki, aki ahelyett, hogy a saját problémájával foglalkozna, világháborús házmester módjára „feljelentget” – szívhezszóló levelet kaptam ma a közös képviselőtől, hogy 8 (!) napja nem visszük el a sittet a földszintről…
De a korábban és utánunk is ott hentergő bútorok nem zavarják az illetőt. Annak nincs gazdája, aki gondoskodna róla, hogy ne csúfítsa a bejáratot.
Három 8 köbméteres és egy 3 köbméteres konténer lett tele a zsákokkal, és a kazánba való faanyagot egy kis teherautóval két fordulóval szállították el.
Újramértem a felszabadított területet – megkezdődött a koncepció-terv felülvizsgálata.
A bontás során szembe kellett néznünk azzal a problémával, hogy a korábbi fürdőszoba légudvarra néző fala eredetileg is csak egy sor nagyméretű tégla volt (14 cm vastag), amit bizonyos helyeken 7 cm-es válaszfaltéglával pótoltak, ahol a nagyobb ablakot kisebbre cserélték.
Ez így, nyilvánvalóan nem maradhat, de a wc oldalán egy olyan tégla áthidalót találtunk, ami a szomszéd, azóta már befalazott ablaka felett végződik.
Hogy ne repedjen meg a fal a szomszédnál, megálltunk a bontással és kitámasztottuk a kritikus részt.
Jövő héten sorra jönnek a különböző szakemberek, hogy a pontosított tervnek megfelelően árat és időbeli ütemezést adjanak. Mindenki már fel van készítve egy hónapja arra, hogy kb. mikor kell belépjen, de azzal, hogy poroszsüveg boltozatú a födém, megfordult a technológiai sor – először a galéria lakatos-szerkezetét kell megcsinálni, aztán a gépészeti alapszerelést, majd az elektromos alapszerelést, utána jöhet a padló rétegrend és a vakolatjavítás.
A lakatossal megerősítjük a légudvar téglaboltozatát, hogy aztán újrafalazzuk és hőszigeteljük a légudvar felőli falat. Ugyanígy, az ablakok alatti vékonyabb falat is kiegészítjük bontott téglából, hogy minden hőhídat felszámoljunk.
parapetfal jelenleg
Napló_bontás 8.
falnyílás a két szoba között – ez egy „kis kozmetikázásra” szorul
Ahogy tünnek el a sitteszsákok a lakásból, tisztul a tér, egyre jobban fel lehet mérni a problémákat és persze a lehetőségeket is. A koncepcionális terv folyamatosan válik pontosabb tervvé.
poroszsüveg boltozat felülről nézve
Miután az alsó födém poroszsüveg boltozat, célszerű a technológia sort felcserélni – a fém galéria-szerkezetet a fém gerendákra ültetni.
A jövendő galéria vonalában letisztítottuk a plafon vakolatát – fafödém, ami a padlástól elválaszt.
Az ajtók helyét kipucoltuk egészen az áthidalóig és a két szoba közti falról, a nappali felé eső részen leszedtük a vakolatot. Ez a fal nyersen marad, de ahhoz, hogy ez szép legyen, ki kell kaparászni a maltert a téglák közül egy ujjnyi mélységben, újra kell „fúgázni”, majd drótkevével lekefélni és végül lenolajjal átdörzsölni, hogy pormentesítsük.
Csakhogy ez az áthidaló nem túl szépen sikerült a hajdani mestereknek, ezért ma megbeszéltem a kőművessel, hogy a félretett szép téglákból, ami a bontásból maradt, épít a falnyílás két oldalára egy-egy 30×30-as oszlopot, gondosan ügyelve, hogy szép legyen a nappali felől, hiszen ott nyersen marad. Ezen felül, a már meglévő áthidaló alá, ami egy kicsit egy öregasszony fogsorára hajaz pillanatnyilag, egy szépen ívelt áthidalósort épít, ezzel korrigálva az elődök slampos munkáját. Igy a hálóba vezető ajtó még mindig magas lesz, ámde 155 cm széles helyett csak kb. 90 cm, ami sokkal jobban megfelel a mai használatnak.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 7.
Felettünk fafödém és a padlás
Jelenlét
Ma reggel is konténereztünk (és holnap is fogunk), úgyhogy már hét órakor ott voltam a munkásokkal.
Az egyik szomszéd köszönés helyett azzal szólított meg, hogy:
-„De jó, hogy itt van, tegnap hét előtt öt perccel arra ébredtem, hogy viszik le a talicskát a munkásai”
– És?
– „Nyolc előtt nem lehet dolgozni!”
– Nyolc előtt nem lehet zajos munkát végezni, de a konténer fél nyolcra jön és a földszinten viszik ki a zsákokat, csendben. (a szomszéd a második emeleten lakik)
– „Ha ezt a közös képviselő megtudja” – mutatott a földszinten felhalmozott sittestsákokra…
– Tudja, mert tájékoztattam arról, hogy mit csinálunk.
– „Ha megsérül a fal, kifesteti Magukkal”
– Nem sérül meg, mert egyszer használjuk fel a sitteszsákokat, vagyis kivül tiszta, a törmelék nem érintkezik a fallal…
Vannak emberek, akiknek lételemük a kekeckedés.
Aki egy építkezést maga vezet le, nem fővállalkozóval bonyolíttatja le, hanem minden szakág munkásaival maga állapodik meg, akkor az azt jelenti, hogy minden nap ott kell legyen a „terepen”.
Nem egész nap, de minden nap.
Minden nap feljegyzem, hogy hányan dolgoztak aznap, és mit csináltak. A konténer megérkezésétől az elviteléig (másfél-két óra) ott vagyok végig, mert így „szárnyakat kapnak” a dolgozók – az én kezemben is seprű vagy lapát. Ha kiborul egy-egy zsák, véletlenül, akkor én lapátolom a konténerre, és a végén én mosom fel a bejáratot, amikor a többiek már felmentek a harmadikra, hogy felszereljék a csigát. (Minden nap elbontják, hogy a lakók életét ne akadályozzák vele.)
A jelenlét nagyon fontos eleme az építkezésnek, éppen úgy, mint az, hogy a munkásokkal való kapcsolat a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen kell alapuljon. Ez olyan apróságokon is múlik, hogy mindenkinek köszönök amikor odaérek, és elköszönök, amikor eljövök. Triviális? Van akinek nem, mert ma is volt egy szomszéd, aki keresztülnézett rajtam, amikor mostam fel a bejáratot, mert a munkásruhámban nem ismert fel, és aki ilyen munkát végez, az számára levegő…
Amikor Izraelben dolgoztam, arab építőmunkásokkal, elég nehéz helyzet elé állítottam őket azzal, hogy egy nő a főnök. Az meg végképp zavarba hozta őket, amikor alábbhagyott a munka intenzitása és erre magam is szerszámot ragadtam – „besegítettem”. Hirtelen mindegyikük meg akarta mutatni, hogy ő a férfi, és ütemesen dolgozni kezdtek…
Ma rekordot javítottak a fiúk: a konténerre háromnegyed óra alatt felhordták a 250 zsákot. Kilenc órára már a felmosással is végeztem, újra csigáztak ketten, hogy a még lakásban lévő zsákokat holnap el tudjuk vinni. Ma délután tudjuk csak felmérni igazán, hogy péntekre is kell rendelni konténert, vagy elég lesz az, ami holnap reggel érkezik.
A Napló következő része ITT