Kiruccanás – tel-avivi lakás
Egy új sorozatot indítok, hogy egy kicsit kinyissam az olvasóim látókörét: olyan külföldi lakások fotóit teszem fel, amelyek valamilyen szempontból tanulságosak. Igen, itt is sok izraeli lakás lesz, egyszerűen azért, mert azt ismerem jól – az emberek életformáját is, és mert itt alig tudnak róla, hogy milyen építkezések folynak Izraelben.
Az első egy tel-avivi, tengerre néző loft, amilyeneket mostanában, főként toronyházakban építenek, ahol a közösségi terek olyan szolgáltatásokat is nyújtanak, amelyekkel a lakásterület egy részét meg lehet takarítani. Ezért többnyire „szálloda-lakásoknak” is hívják ezeket.
A térszervező erő egyértelműen a panoráma: a tervező nagyon igyekezett, hogy a lakás szinte minden pontjáról lehessen látni. Emellett a minőségi anyagok, és a kivitelezési magas szintje határozza meg az amúgy nagyon egyszerű lakást. Bizonyára vannak olyanok, akik a hegyes szög ellen apellálnak, hiszen a konyhabútor szempontjából nem túl praktikus az a sarok, de ennél, vélhetőleg sokkal fontosabb szempont volt, hogy amikor valaki a konyhában dolgozik, akkor mindig a tengert, maximum a tv-t, vagy a társaságot lássa, és a térbe állított diagonális vonallal pont ezt érte el!
Értem, hogy miért tette így az ágyat, és elfogadom – de én csináltam volna egy alacsony fejtámlát – de nem én terveztem, hát ilyen. A lényeg, hogy annak legyen kényelmes, aki ott lakik…
A zuhanyzó elegáns, és még funkcionális is, hiszen az izraeliek sok időt töltenek zuhanyozással.
Visszatérve a konyhára – a hűtő és egyéb raktározás a fal mellett, viszont van itt egy nagyon cseles raktározó tér a kanapé felé is. Gyönyörű a nagy kő-felület, irigylésre méltó az, aki itt főz. Az izraeliek elég egészségesen táplálkoznak, nem esznek agyonfőzött kajákat, hanem sok zöldséget, gyümölcsöt, éppen ezért az előkészítés vesz sok időt igénybe. Ugyanakkor, nyilvánvaló, hogy aki ilyen lakásban lakik az szeret étterembe is járni, ez a konyha nincs agyonhasználva, de amikor használják, akkor jó annak, aki itt főz.
Forrás: Binyan vediur izraeli belsőépítészeti folyóirat internetes oldala
A gyerekek városa – Holon
2010-ben a világ legjobb 10 polgármesterének egyike volt a brit Monocle magazin szerint : Moti Sasson egy város sorsát változtatta meg alig húsz év alatt. Ron Huldai (Tel-Aviv polgármestere) után, ma is őt tartják a legeredményesebb polgármesternek Izraelben.
A Design Múzeum kapcsán már említettem a nevét, ám a kívánatos városvezetés okán érdemes közelebbről megvizsgálni mi történt Holonban 1993 után, amikor Moti Sassont választották meg polgármesternek.
Moti 1947-ben született a városban, nem sokkal azután, hogy szülei a szíriai Aleppóból bevándoroltak. Érettségiig itt is tanult, majd az évek során három diplomát szerzett, különböző egyetemeken: alapdiplomája a Földközi tenger térségének története és arab irodalom, a második üzleti menedzsment, a harmadik pedig politikatudomány. Először a Bituch Leuminál (állami társadalombiztosítás) volt a költségvetésért felelős vezető, aztán a holoni városházán mint a pénzügyekért felelős polgármesterhelyettes.
1993-ig egy jelentéktelen, poros kisváros volt Holon, tele adósságokkal, lepusztult lakótelepi városképpel, alacsony presztizzsel, amolyan világ-vége hangulattal Tel-Aviv közvetlen közelében. „Holonba temetkezni mennek a tel-aviviak” – járta a mondás, mivel 1991-ig (amikor megnyitották a Jarkon-temetőt) Holon városhoz tartozott a nagy köztemető, ahová akkoriban temették a tel-aviviakat, de természetesen, ezt átvitt értelemben volt szokás emlegetni, jelezve a város kihalt voltát.
Moti, azon túl, hogy fokozatosan, de módszeresen rendbe tette a város gazdálkodását, alapvetően két fő célt tűzött ki:
– legyen miért a városba jönni más, izraeli településekről, később külföldről, hogy a holoniak büszkék lehessenek a városukra,
– a gyerekeknek adni a legtöbbet – kiemelkedő oktatást, művelődést, köztereket, mert akkor a jól szituált szülők is a városba költöznek (az izraeli városok anyagi önállóságát a helyi adó-bevételek adják)
Mivel kezdetben nagyon kevés pénzből kellett „beindítani a pörgést” – fesztiválokat rendeztek: A történet-mesélő fesztiválhoz nem kellett nagy pénz, csak következetes munka – 21 éve működik, minden ősszel. A keleti zene fesztiválja a tavaszi ünnepek idején ad szórakozást az egész családnak. Nő-fesztivál – a pozitív diszkrimináció jegyében, szintén tavasszal. Bábszínházi fesztivál – ma már központ, az időközben megépült színházban.
A köztereket, fokozatosan úgy építették át, hogy azok a gyerekeknek a legjobbak legyenek ” a gyerekek szemmagasságában”, közben tolták a pénzt az oktatás színvonalának emelésébe. Ez ugyan részben állami feladat, de ha egy város a gyerekeket tartja jövője kulcsának, akkor abba kell a pénzt befektetni.
Moti eközben nem gazdagodott meg és nem változtatott életformáján: a hajnali ima után „munka-gyaloglás” a városban, és a problémákat, amelyeket a saját szemével lát, azonnal, telefonon már intézi is.
Kiváló csapatot épített a városházán – a pénzügyekért egy nő felelős: Hana Herzman, aki blogol is… közvetlenül kommunikál a városlakókkal, az érdeklődőkkel. Az ő „mániája” volt a múzeumok létesítése is. Nem a tel-avivi múzeum volt a minta számára, hanem a világ legjobbjai jelentették a mércét, azokhoz képest akart nagyon jó, nagyon egyedi lenni, megtalálni azt, ami Tel-Avivban nincs. Sikerült neki!
Nem egész két évtized alatt 5 múzeumot építettek Holonban, olyanokat, amelyek nincsenek másutt Izraelben, de a világon is kevés:
– a Gyerekmúzeum tematikájában különleges,
– A Karikatúra múzeum nem csak a gyerekeket szolgálja, de kétségtelenül, gyerekcentrikus.
– Ugyanígy, a Régi kocsik múzeuma is nagyszerű nevelési fórum és nem arról szól, hogy régi idők luxusautóit bámulják tétlenül, itt a tömegközlekedés történetéről tudunk meg sokat.
– Az elhíresült Design Múzeum szerény, földszinti folyosóján nagy élvezettel figyeltük, mi felnőttek is, ahogy a porcelán tárgyak készülnek. A vitrinben ott van a kész alkotás, de annál sokkal izgalmasabb az a kisfilm, ami a munkafolyamatot kíséri végig.
– Ki gondolná, hogy a Digitális művészeteknek is lehet már múzeumot építeni? Bár ez inkább közösségi tér, sok-sok foglalkozással, a város legzűrösebb negyedében. A már működő közösségi múzeumot azért telepítették oda, hogy a leghátrányosabb helyzetű gyerekeknek jelentsen izgalmas foglalkozást, előrelépést a XXI. századi tudáshoz.
Építészeti értékei még nem nagyon vannak a városnak, de egy 1934-ben épült Bauhaus házat felújítottak, és a felszabadítási háborúban itt lévő, fontos szerepet játszó Hagana csoportnak állítanak emléket benne – Hosmosa.
Végül, meg kell említeni, hogy van egy kis helytörténeti múzeum is, amely a bibliai korig vezet vissza, és bemutatja azt a különleges kisebbséget, akik magukat Somroniaknak nevezik, és szokásaikban a Mózes 5 könyve szerint leírtakat követik, vagyis „zsidóbbak a zsidóknál”. Sosem hagyták el Erec Izraelt, az időszámítás utáni negyedik századik még több, mint egymillióan éltek itt, de aztán ez a „szent föld” felemésztette őket, ma már csupán 800 lelket számlálnak, nagy részük Holonban él egy zárt közösségben, kisebb részük a Grizim-hegyen.
A fejlesztések alapja azonban az önálló gazdálkodás. Motinak senki nem adott állami, vagy magánadományokat, hogy fejlessze a várost. A pénzt ki kellett gazdálkodniuk. Az igazi elismerés tehát az a polgármester csapata számára, hogy a 2002-ben alakult Fórum 15 tagjai között szerepel Holon.
A Fórum 15 tagjai olyan városok, amelyek nem kapnak állami támogatást a működésükhöz, józan és szakszerű gazdálkodásuk eredményeképpen fejlődnek, nem függenek az állami köldökzsinórón, ami természetesen nem csak anyagi függetlenséget jelent. A városi polgár öntudatos, célja és akarata van. Cselekvőképes, megzsarolhatatlan…
Tel-Avivon és Holonon kívül tagjai: Beer Sheva, Ashdod, Rehovot, Rishon Letzion, Ramat Gan, Givataim, Petach Tikva, Ránáná, Kfár Saba, Herzlia, Natania, Hedera, Haifa.
Ezekben a városokban lakik az izraeli népesség kb. 40%-a, de körzeti központként a lakosság közel 80%-nak nyújtanak különböző városi szolgáltatásokat. A Fórum 15 munkája azt bizonyítja, hogy gazdaságilag önálló, szervezetileg hatékony városok képesek a közös érdekek mentén együttműködni. A Fórum 15 jelenleg legfontosabb, közös célja a környezeti ártalmak elleni közös védelem, a levegőszennyezés, és egyéb ártalmak hatékony csökkentése.
Melyek tehát a jó polgármesterré válás „sassoni” ismérvei:
– a városban született, itt töltötte a gyermekkorát,
– célzott, egyetemi tanulmányokkal bővítette ismereteit,
– munka közben megismerte nagy szervezetek gazdálkodási módszereit,
– volt alkalma megtapasztalni a város gazdálkodásának hiányosságait, és ideje kialakítani egy sajátosan jellemző fejlődési irányt,
– ehhez mindenek előtt jó csapatot alakított ki, és hallgatott arra, amit azok tanácsoltak,
– nem szerzett állást a rokonságnak a városházán, még akkor sem, ha az illető rokon alkalmas lett volna a munka elvégzésére – a korrupció árnyékát is el kell kerülje a városvezető,
– közös erővel kitalálták, hogy miben lehet különleges a legszürkébb porfészek, és következetesen megvalósították,
– nem a szomszéd várost akarták lepipálni látványos akciókkal, hanem nemzetközi mércét állítottak fel maguknak, ezért tudtak akkorát előre lépni,
– mindazonáltal, nem szórták a közpénzt, hanem szisztematikus, sziszifuszi munkával haladtak előre,
– Moti az idők során nem veszítette el a kapcsolatát a környezettel (napi, gyalogos városjárás),
– ő maga és a helyettese is közvetlenül kommunikálnak a városlakókkal – a személyes, utcai találkozás és a bloggolás is nagyon jó módszer erre,
– Moti nem arra koncentrált, hogy ő maga, miként tud meggazdagodni amíg pozícióban van, hanem mindig a város érdeke motiválta döntéseit.