Munkaszervezés_14
Azt hiszem ez az a fázis, amikor az ember felsóhajt: Mikor lesz ebből lakás?!
Haladunk, de még mindig borzalmas állapotok vannak.
A kőművesek nagyon rendesen dolgoztak, péntek délutánra elkészültek a Nikecell, a tükörfólia és a vasháló lerakásával, hogy vasárnap a workshoposok be tudjanak menni.
Ám hétfőn mégsem tudtuk elkezdeni a fűtőszálak letekergetését.
Két okból: az egyik, hogy két hete levelezek a Devi magyar képviseletével, az árajánlatot kétszer módosítottuk, többször beszéltem velük telefonon is.
Az én eredeti elképzelésem szerint 3 termosztáttal oldanánk meg a fűtés-szabályozást.
Az első árajánlatukban 5 termosztát szerepelt – minden helyiségbe raktak egyet.
Erre, szerintem, semmi szükség, és nem csupán azért, mert egy alkalmas termosztát 44 ezer + ÁFA, hanem mert mi értelme van a helyiségeket különböző hőmérsékletűre fűteni?
A fűtőszálak intenzitásával szabályozzuk a fűtött felületeket, de a légtérnek nagyjából azonos hőmérsékletűnek kell lennie a lakásban. A fürdőszobákban van törölközőszárító radiátor, amivel rá lehet segíteni a padlófűtésre, ha ott az átlag hőmérsékletet nem érzi elegendőnek az ember, amikor kiszáll a fürdőkádból vagy a zuhany alól.
Egyedül a gyerekszobában éreztem azt, hogy esetleg magasabb hőmérsékletre kell állítani a padlófűtést, mint a többi helyiségben, mert a gyerekszoba padlófelülete sokkal kisebb, mint a légtere, hiszen a hálóhelyek benyúlnak az előszoba fölé is. Többszöri egyeztetés után maradt a két termosztátos megoldás.
A másik ok az volt, hogy az esztrich-betonozás előtt be kell állítani az épített zuhany padlóösszefolyóját, ehhez ki kellett jöjjön a vízvezetékszerelő, aki kissé megbontotta a szépen leragasztott tükörfóliát és a vashálót. A fűtőszálak lerakása előtt még én magam lefóliázom, leragasztom, mert a zuhanyzó-rész alatt is lesz fűtés, tehát a meleg „elszökését” itt is meg kell akadályozni.
Az összefolyó már a tényleges padlószinten kell legyen, vagyis a betonozásnál nagyon figyelmesen kell itt dolgozni.
Szerdán délután már elmentek a vizesek, a konyhai lefolyót is megigazították, tehát elvileg csütörtökön-pénteken lehetett volna tekergetni. De a villanyszerelők nem tudták beiktatni a számomra kedvező két napot, így csak a munka ünnepe után, kedden kezdik. Vagyis kedden a nap nagy részében ott leszek a helyszínen, hogy minden bizonytalanságot elkerüljünk, és ezt a kritikus munkaszakaszt a lehető legjobban megoldjuk közösen.
A következő részben tehát a padlófűtésről lesz fényképes beszámoló…
Munkaszervezés_13
A reptérről szinte egyenesen a felújítás helyszínére mentem.
Előző nap betonozták a kikönnyített, hő-, és hangszigetelő betont az alapszerelés után. 62 zsákot rendeltem még az elutazásom előtt, amit Húsvét előtt ki is szállítottak, az új kőműves emberei pedig felcuccolták.
Az alapszerelés után megint „termett” vagy 10 zsák sitt (a falvésések nyomán), – amit el kell szállítani – ezeket a mennyiségeket már a kőműves elvisszi a maga kisteherautójával.
Kitakarították a területet, lefóliázták és az ünnep utáni első nap, kedden elkezdtek betonozni. Két óra körül, éppen egy tárgyalás közepén Tel-Avivban, kaptam a telefont az alsó szomszédtól, hogy átnedvesedett a plafon egy csíkban… Azonnal hívtam a kőművest, aki elküldte a fotókat, hogy mennyire igyekeztek elkerülni az átszivárgást…
Még szerencse, hogy az alsó szomszédok igazán megértő emberek, tavaly ők is átélték a saját lakásuk felújításának gyötrelmeit, de éppen ezért, a legkevésbé sem szeretném őket zaklatni hasonló meglepetésekkel. Reméljük, hogy nagyobb területet nem áztatott el, kiszárad és lefestjük, amikor már a festők dolgoznak nálunk.
A kőművesnek is megvolt a maga izgalma a reggeli órákban, még az átszivárgás előtt – mert a homlokzati részen úgy „nyelte az anyagot” a padló, hogy attól féltek – nem lesz elég. A végén még maradt is pár zsák, de legalább egy nap befejezték a betonozást. Nem tudom, hogy mit csináljunk a megmaradt anyaggal, de még mindig jobb, mintha elfogyott volna az utolsó métereknél, és még egy napot kellett volna azzal tölteni, hogy utánrendelni, kiszállíttatni, felcuccolni és bedolgozni.
Szerdán, csütörtökön száradt a könnyűbeton, pénteken terítik le a lépésálló Nikecellt, amit szintén a múlt héten szállítottak ki a burkoló emberei.
A Nikecellre hővisszaverő tükörfóliát terítenek és arra teszik a vashálót – erre tekergetik le a fűtőszálakat, majd a jövő hét folyamán. Aztán jön az esztrich beton réteg.
A fűtőszálak sértetlenségének ellenörzése után, visszajön a lakatos, hogy a fürdőszoba környékének ytongfalaihoz készítsen „alátétet”, illetve a kádas fürdőszoba feletti raktár kialakításához a szerkezet, valamint a most már megtervezett korlátokat is.
Lakás másként _ központi tér
Mivel a konyha manapság a központi tér része, valójában már az előző részben elemeztük ennek a közösségi térnek egy részét. Arra is kitértünk, hogy a térkapcsolat szempontjából előnyös, ha meg tudjuk oldani, hogy a konyhapult „arccal” a nappali felé forduljon, így az is részese a történéseknek, aki éppen az ételt készíti.
A központi tér másik nagyon fontos eleme az étkezőasztal.
Az én, személyes véleményem szerint, sokkal fontosabb, mint az ülőgarnitúra. Ami egyébként szintén sokat változott az elmúlt években.
Illusztrációként egy izraeli építészpár saját lakását hoztam, mégpedig azért, mert tökéletesen tükrözi a központi tér szerkesztésének szabályait és azt is, hogy mennyire „fel is lehet rúgni” ezeket a szabályokat, ha az indokolt.
Amit ebben a térből tökéletesen le lehet venni a korszerű központi térrel kapcsolatban, hogy bensőséges, családias, funkcionális és teljesen egyéni. Ott vannak a hangsúlyok, ahol az adott családtagok azt kijelölik a maguk életformájával.
Itt van például az a „szabály”, hogy lehetőleg az egyes funkciók (konyha, étkező, kanapé-sarok) ne sorolódjanak a térben, hanem egy háromszöget alkossanak, mert az többnyire kellemesebb… itt pedig bizony sorolódik a három rész, mégsincs kellemetlen érzésünk, mert a nagy ablakfelületek nem a láncsor egyik vagy másik végén, hanem azokkal párhuzamosan vannak, mintegy kitágítva a teret oldalirányban.
Egy másik képről pedig az is kiderül, hogy az erkélyajtókkal ellentétes oldalon is kitágul a tér, mert a kanapés részhez közel bevillan a hatalmas tv-képernyő, majd egy oszlop mögött diszkréten meghúzódik a dolgozó, illetve ott van a hálókhoz vezető folyosó.
Érdemes odafigyelni olyan finomságokra is, ahogy az étkező mellett a konyhához közeli ülőkék támlás székek, míg a nappali felé egy pad van… elfogyott a pénzük székeket venni, vagy miről van szó? Persze, hogy direkt így komponálták, hiszen a támlás székek mintegy elválasztják a konyhapulttól, míg a padon lehet mindkét irányban ülni – az asztal felé fordulva, vagy éppen ellenkezőleg: a kanapé felé, vagyis a pad összeköti ezt a kétféle leülős részt!
Az „ülőgarnitúra” is kiment a divatból: a kényelmes, de nem robosztus kanapé mellett könnyed, karfás fotelek, és persze a padra is le lehet ülni úgy, hogy az a „nappali” része.
A TV-nek nem elhanyagolható a szerepe az izraeli lakásokban – a hírek, olykor a rendkívüliek, amelyek bármikor megszakíthatják az élet normális menetét, mint ahogy ezekben a percekben is hallom: Jeruzsálemben a villamoson halálosan megkéseltek egy 21 éves brit egyetemista lányt – a tv nagy, hogy a konyhában dolgozva, vagy az asztal körül ülve is lássák, ha szükséges.
Rendkívül egyszerű, kiegyensúlyozott a geometriája ennek a térnek, nincs benne túl sok figyelemelterelő részlet, így minden egyes tárgy értelmet nyer.
Milyen emberek élhetnek itt?
Az biztos, hogy nem az az elvonulós fajta, ha még a dolgozójuk is a közösségi térre nyílik… Nem hiszem, hogy reprezentálni szerettek volna a nappalijukkal, bár bizonyára fogadnak vendégeket is, de az elrendezés alapjaiban a családtagokat szolgálja.
Nem sokat adnak a formaságokra, de a formákra odafigyelnek…
Szimbiózisban élnek a környezetükkel, de olykor szeretik behúzni a függönyöket…
Nem különösebben nagy a belmagasság, de a rejtett fényekkel sejtelmessé téve növelik a tágasság érzést.
A padlótól a plafonig a falfelületek meleg bézs színűek, semmi rendkívüli, ugyanakkor merészen sötétek a szekrények.
Itt megint ellentmondanak egy általános szabálynak azzal, ahogy a konyha magas elemei kiemelkednek a falsíkból – ez önmagában elég nyomasztó is lehetne a nagy tömegével, csakhogy a dolgozórészen, szinte ugyanaz a tömeg behúzódik a falsíkon belülre, szimmetrikusan a folyosó tengelyére tesznek egy síkban ki-beugráló kompozíciót – gyönyörű!
Bár területileg a konyha majdnem a legnagyobb, a súlypont az étkezőn van – mintegy a lakás abszolút középpontján: a konyha és a nappali között, a terasz és a dolgozó, valamint a privát terekhez vezető folyosó metszésében, amit az egyetlen, nagy pirosas szőnyeg még inkább hangsúlyoz.
Semmi nem különösebben pompázatos ebben a térben – célszerűen egyszerű, még a központi díszítő elem, a lámpa az étkező felett is funkcionális. Láthatóan mindennek van megtervezett helye, ebből fakadóan nincs rumli, könnyű takarítani.
Egészen más életformát tükröz a következő tér, mégis hasonlít abban, hogy nincsenek hermetikusan elválasztva a főzés, az étkezés, és a társas kapcsolatok helyei. Sőt, nagy hangsúlyt kap a külső térrel való intenzív kapcsolat.
A tervezés folyamata_6
a padlófűtés
A padlófűtést nem én tervezem valójában. Elküldtem egy bútorozott tervet az Eurovill-nek, amelyen bejelöltem, hogy hol szeretnék padlófűtést, és milyen intenzitással:
- a beépített bútorok és a kád alatt egyáltalán nem lesz fűtés (kék),
- a dobogó és a lépcsőfeljárók alatti térben ritkábban letekert fűtőszálakkal (sárga),
- a teljes intenzitású fűtés pedig a szabad padlófelületek alatt (piros)
Három termosztátot terveztem, amelyek az egyes térségek fűtését szabályozzák. Az egyik a központi tér, az előszoba, és a kádas fürdőszobának a hőmérsékletét szabályozza, azzal a kitétellel, hogy a fürdőben van még egy törölközőszárító, patronos radiátor, ami szükség esetén rásegít a padlófűtésre, mivel a fűthető alapterület és a légtér aránya itt rosszabb, mint a zuhanyzós fürdőszobában. A másik a hálószoba és a hozzá tartozó fürdőszoba fűtését szabályozza, a harmadik pedig a gyerekszobáét.
letekergetett fűtőszálak
Az előszoba bejárathoz közel eső részén, ahol le is lehet majd ülni, felvenni a cipőket, intenzívebb a padlófűtés, mivel itt 3.8-as belmagassággal számolunk, míg azon a részen, ahol csak áthaladunk, legfeljebb kivesszük s cipőket, és 2.05 a belmagasság, megritkítjuk a fűtőszálak távolságát.
A dobogó alatt is lesz fűtés, de nem olyan intenzív, mint a szabad felületeken.
A gelériákon viszont egyáltalán nincs fűtés, mert az „én váram„, ahol a galérián alszom, tökéletes példája annak, hogy semmi szükség a galérián, főként, ha az hálóhely, bárminemű fűtésre. Kis bizonytalság csak a vendéghálóhelyt illetően van bennem, mert az kicsit különválik a központi tértől, bár a nyílást megnagyobbítom, lehet, hogy a „kuckó” hűvösebb lesz. Ha ez a félelmem beigazolódik, akkor a szerkezeti falra készítünk egy falvédőt, ami alá infrapanelt teszünk, és ezzel tudjuk temperálni az alkalmi alvóhelyet.
Ez a sokadik lakás, amit elektromos padlófűtéssel tervezek – minden eddigi, használati tapasztalatomat beépítve igyekszem a lehető legjobbat és a legprecízebbet ide megcsinálni.
Ehhez például, nemcsak kiválasztom, hanem meg is veszem az aszimmetrikus kádat, csinálok rá egy sablont kartonpapírból, és azt fogjuk lekövetni, mert nincs annál rosszabb, mint kilépni a kádból egy olyan részre, ahol hiányoznak a fűtőszálak. Ugyenezen oknál fogva a zuhanyzóban is fűtött lesz a padló.
Másik nagyon fontos tanulsága a korábbi munkáimnak, hogy azon a napon, amikor a szerelők letekerik a fűtőszálakat, ott kell lennem… egész nap, és mindent ellenőrizni, lefényképezni, mielőtt az egészet bebetonozzuk.
A tervezés folyamata_5
az elektromos pontok terve
Sokáig nyűglődtem az elektromos pontok megtervezésével. Először meg kell rajzolni a lakás két szintjét, bebútorozva, majd erre rátenni a dugaljak, a termosztátok, és a kapcsolók helyét – ez a könnyű rész.
elektromos pontok terve az alapcsövezéshez – a pontok kijelöléséhez további méretek szükségesek
A világítás megtervezése a problematikusabb. Már ebben a fázisban tudni kéne, hogy milyen lámpákat akarok a végén. Hiába „látom már a lelki szemeimmel” a kialakuló teret, a világítás annyira fontos, hogy ahhoz már szinte minden részletet kellene ismernem: a bútorok anyagát és színét, a berendezés stílusjegyeit és legfőképpen konkrétan kiválasztani az adott lámpát. Na ez az, ami borzasztó időigényes dolog, mert nekem, megvallom, az internetes lámpavásárlás nem megy. Vettem már lámpát interneten, anno, az én váram építésekor, de nem az igazi – látnom kell, lehetőleg meg is fogdosnom ahhoz, hogy eldöntsem – ezt akarom.
a galéria terve
A funkcionális fényeket még nem túl nehéz meghatározni: szekrények belső világítása, amelyek ajtónyitásra kapcsolódnak, vagy a bejárat előtti és utáni mozgásérzékelővel működő lámpák… azokkal „van bajom”, amelyek önmagukban, mint tárgyak esztétikai értékkel bírnak, vagyis a falilámpák és a plafonról lelógóak. Az asztali vagy állólámpáknak csak dugaljat kell biztosítani.
Ismerem a trendeket, vannak olyan lámpák, amik nagyon „menők” manapság – vagyis azokat tuti nem akarom! Egyfelől, minden szakmai fórumon már unalomig láttam őket, másfelől, az én lakásaim egyszerűek, a térkialakításukkal operálnak, nem a benne lévő tárgyak különlegességével.
Viszont szeretem a totál fényt és a visszafogottat is, ezért sokféle fényforrást alakítok ki – az én váramban minden fényt leoltani azt jelenti, hogy az elindulás előtt pár percet ezzel töltök, holott az egész lakás 30 négyzetméter… éppen ezért, most azt kértem a villanyszerelőtől, hogy a két mozgásérzékelővel működő bejárati fény kivételével, egy mozdulattal tudjam lekapcsolni az összes fényforrást – ettől még a dugaljra kapcsolt mozgatható lámpákat bőven elfelejthetem, de majd arra is találunk megoldást, az okos ház kütyükkel.
Talán a legfontosabb az étkezőasztal felett függesztett lámpa, amit a tér különböző magasságú pontjairól láthatunk, ezért hajlok arra, hogy talán nem is egy lámpa kellene legyen, hanem több kisebb kompozíciója. Ez akkor is látványos darab kell legyen, ha végtelenül egyszerű.
lépcső-világítás inspiráció
Barcelonában fényképeztem ezt a lépcsőt, amit persze nem fogok leutánozni, de nagyon elgondolkodtatott, hogy a világító rugdosó miként lenne megoldható a nappali terében, a galériára vezető lépcső esetében különösen.
Bár korábban már csináltam valami hasonlót, de közel sem ilyen merészet, most viszont úgy gondolom, hogy elég érdekes az első három lépcső és azt következők arányrendszere ahhoz, hogy világítással is hangsúlyozzuk… Ezt össze tudnám kötni a galéria konzolos részét kiemelő LED-vonallal, és amolyan hangulatvilágítást adhatna a térnek.
éjjeli lámpa – például…
A szülői hálóban függesztett lámpák lesznek az éjjeli szekrények felett is, és az ablak előtti asztal „fésülködő részénél”.
Az ágyak mellett olyasmi kellene, ami oldalra nem ad fényt, csak lefelé, hogy felkapcsolásuk ne ébressze fel az ágy másik oldalán szunyókálót, viszont a tükör előtt lehet valami „sziporkázó” – kettő helyett akár nyolc…
Funkcionális fény a szoba garderobe-részén lesz, egyfelől a galéria aljába süllyesztett módon, illetve a szekrények nyitásakor belső világításként.
Falilámpák vannak a gyerekszobában a lépcsőforduló hangsúlyos helyén és megérkezésnél a galérián. Itt azt a falmélyedést fogják közre, ahol a gyerekek könyvei lesznek, amiből elalvás előtt olvasnak…
Na igen, TV csak a nappaliban van, a többi helyen más adathordozót használnak…
Falilámpaként olyat kell találjak, ami nemcsak szemből szép, hanem oldalról is…
Az ágyak mellé mobil, csiptetős vagy asztali lámpát teszünk, az alsó szinten funkcionális LED-csíkok – itt a fény, és nem a lámpatest a lényeg.
Bár általában nem szeretem az alacsony belmagasságú részek plafonba süllyeszett lámpáit, itt az előszobában mégis megteszem, hogy kellő fény legyen a cipősszekrényekhez, a falra akasztott biciklinek.
Itt, az alacsony menyezeti fénysornak amolyan orientációs szerepe is van – bevezet a közösségi térbe.
Az előtéri részben, ahol az egyik oldalon a háztartási szekrény, illetve a háromszintes kabáttartó van, a másik részen egy leülős hely a cipősszekrényekkel, csak a galéria magasságában elhelyezett rejtett fény világítja meg a teret, a többi szekrény-belső világítás, nyitásra kapcsolódik és a lényege, hogy a szekrény tartalmát világítsa meg.
A fürdőszobákat sem a ma divatos lábazati fénnyel turingoltam (a konyhapult lábazatában van fénycsik + 0.15), és a wc-n olvasás sem egy támogatott életforma – a mosdó feletti tükör kap fényt, és miután olyan „picik” a fürdők, ez lényegében elég is. A kád felett magasan, és a zuhany mellett, szintén rejtetten a nedvességtől, LED-csik ad némi súroló fényt, és a szekrényt itt is belülről világítjuk.
A konyhában a felső szekrények alatt LED-szalag, a páraelszívó világítása, illetve a félsziget feletti részen a galéria aljában egy 60×60-as LED tálca szolgáltatja a totálfényt. Diszkrét fényként ott a lábazati LED-szalag, hogy a lakás leginkább szutykosodó részén lássuk amit takarítani kell.
Munkaszervezés_12
Megvallom, amikor az áprilisi izraeli repülőjegyemet lefoglaltam, jó fél évvel ezelőtt, nem gondoltam, hogy az építkezés ilyen lassan halad előre. Eredetileg januárban akartam kezdeni, de csak február 13-án kezdődött a villanyóra új helyének kialakításával, majd másnap a bontással. Két hónap elteltével, bár sokminden történt, még mindig nagyon az elején vagyunk…
Az elmúlt héten tehát minden igyekezetem abban merült ki, hogy a távollétem ne akadályozza a haladást. Csütörtökön (2017.04.06) elutaltam az ÖKOCELL árát, amit kedden (2017.04.11-én) fognak kiszállítani, és amit az új, és igazán rendes kőműves emberei felcuccolnak a harmadikra.
Összekapcsoltam az embereimet, hogy egymással is egyeztessenek időpontokat, hogy ne legyen üresjárat, ugyanakkor egymást se zavarják.
Pénteken délben találkoztam a villanyszerelővel, átadtam a terveket (amelyeket nagy keservesen aznap reggel fejeztem be, legalábbis azon a szinten, hogy az alapcsövezést meg lehet csinálni), megbeszéltük, hogy funkcionálisan fogja a biztosítékrendszert kialakitani, nem pedig helyiségenként, külön biztosítékot kap a mozgásérzékelős bejárati lámpa (valójában kettő, mert egy a bejárat előtt, egy pedig az előszobában, hogy ne kelljen keresgélni sötétben a kapcsolót), de a többi világítás mehet egy „csokorba”, míg a fűtés három termosztátra lesz kapcsolva, a elektromos eszközök, mint a tűzhely, hűtő, mikró, boyler, stb. külön-külön biztosítékot kap.
a símogatásra nyíló bejárati ajtózár belülről
Nem beszéltünk az „okos lakás” követelményeiről, amelyek az elmúlt 10 évben egyre divatosabbak lettek, és persze van értelme, de borzasztó gyorsan változik, fejlődik a technológia – pár éve még egy csomó vezetéket kellett behuzigálni, ma már szinte minden a wifi-n keresztül megy, applikációkkal szabályozhatók bárhonnan a világról.
Egynapos tel-avivi megállóval, tegnapelőtt megérkeztem Nahariára, egy „elég okos” lakásba: A kapu kóddal nyílik, miközben egy hang közli, hogy az ajtó nyitva, fáradj be… a lakás szintén egy kütyüvel nyílik és automatikusan záródik.
Ha ki akarsz menni, akkor nem kulcsokat keresel, hanem megsímogatod a zár kinyúló nyelvét – kimész, és bezárja magától. Csak a kütyüt vidd magaddal, mert különben nem tudsz bejönni.
az okos wc-ajtó, ami nem engedett be, hiszen, ha ég a villany, akkor bizonyára van bent valaki…
A hűtő sipol, ha nem csuktad be rendesen, vagy ha túl sokáig keresgélsz benne, a wc-ben reggel égve hagytam a villanyt (kívülről lehet kapcsolgatni), és amikor egy fél óra múlva újra be akartam menni, be volt zárva… még szerencse, hogy van egy másik wc is. Aztán lekapcsoltam a villanyt a wc-ben, kívülről, és pár perc múlva be tudtam menni – már csak kíváncsiskodni, hogy beenged vagy sem.
A technika tombol a lakásban, természetesen van takarító-robot, de még csak a parkolójában láttam diszkréten feltöltődni. A tűzhely majdnem olyan, mint az enyém Pesten, azzal a különbséggel, hogy be kell állítani az időt, amíg működtetni akarod, például három percig főzi a tojást – ha Te el is felejtetted, „ő” nem. Három perc múlva lekapcsol. Nincs kifutott tej, vagy leégett rízs…
De ennél a lakásnál már sokkal okosabbak is vannak: amíg valamit rosszul le nem nyomtam az okos tv-távkapcsolón, és azóta nincs tv- mert mit tudom én, hogy mit vett a lelkére a drága, szóval, amíg volt tv, addig tucatnyi hirdetést láttam az okos lakást propagáló iDigital-ról. 36 havi részletre 157 sekelért már felokosítják az ember otthonát, ami szabályozza a világítást, a hűtést-fűtést, a háztartási gépeket, talán még a férjet is rendre szoktatja (a reklámok szerint legalábbis). A közel félmilliós beruházás három évi részletre bizonyára megéri, mert az elektromos áramban (az izraeli háztartások elektromos áram alapú energiafelhasználók az utóbbi évtizedben) jelentős megtakarítás érhető el, és miután nem kell madzagokat huzigálni, utólag is beépíthető.
Munkaszervezés_11
Miközben a vízvezetékszerelők dolgoztak a lakásban (március 29-31-ig), igyekeztem a következő lépést előkészíteni – az elektromos pontokat megtervezni, hogy közvetlenül a vizesek után a villanyszerelők is elhelyezzék a maguk vezetékeit. Ennek a folyamatnak a nehézségeiről a tervezési folyamat sorozat következő részében térek ki.
A nyugati tájolású központi térbe egy légkondicionálót is beterveztem – ennek külső egységét az udvari részen, a nyílászárók felett szeretném elhelyezni, úgy, mint ahogy az alattam lévő lakás tulajdonosa tette.
Ehhez nekem rendbe kell tennem egy katasztrófális állapotban lévő áthidalót és falszakaszt.
Eddig kiépítettük a csatornarendszer kiszellőztetését (a képen jobb oldalon felmegy egy csatorna, át a falon és felfelé a légudvarban), ami a ház feladata lenne, kiépítettük a szomszéd lakás közvetlen vízellátását biztosító vezetéket, mivel évtizedekkel ezelőtt ezt nem tették meg, így a múlt slamposságának következményeit is nekünk kellett viselnünk, most rendbe tesszük az udvari homlokzat azon részét, amivel valamilyen kapcsolatba kerülünk… és persze az ominózus légudvari faljavítás is az én problémám volt.
Minderről tájékoztattam a közös képviselőt. Nem gondoltam, hogy a klíma külső egysége problémát okozhat, hiszen van már precedens, az alattam lévő lakásé. Meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy a külső egységet lehetőleg a tetőre tegyük.
A házunk nem lapostetős, fölöttünk még egy padlás is van, ami ráadásul nem az osztatlan közös tulajdon része, hanem egy cég megvette az önkormányzattól, elvileg bármikor beépítheti, most viszont embertelen kupleráj van fent, el nem tudtam képzelni, hogy lehet ott elvezetni az igen sérülékeny klíma-vezetékeket.
Az udvari szárnyra való kivezetés is elég hosszú, ami csökkenti a rendszer hatékonyságát, de legalább a lakás belső, védett területén, az aljzatban, a falakban megy.
Másnap találkoztam a klíma-szerelővel és végigvettünk minden lehetőséget, felmentünk a padlásra, hogy valamilyen értelmes vonalvezetést találjunk. Műszaki problémák sorába botlottunk: a padlástérben is el kellene vinnünk kb. 5 métert, hogy a cseréptető udvari oldalán kezelhető magasságba kerüljön a klíma külső egysége. A padlás padozatában ezt képtelenség megtenni – senki nem vállalna azért felelősséget, hogy a vezeték nem sérül meg. A középső főfal mentén felfelé haladva pedig kb. 6 méter magasságba kellene vinni függőlegesen a vezetéket – ami a klima működéséhez további műszaki berendezések beépítését igényelné, arról nem is beszélve, hogy maga a szerelés és később a karbantartás is alpinista képességeket igényelne.
A közös képviselő szerint: „Ha a 2-3 emeleten mindenki felvinné, akkor nagyon rendezetten nézne ki a ház egy belső felújítást követően.” – ez roppant tiszteletre méltó szándék, csakhogy a ház felújítása még a földszintig sem jutott el, a bejárat és pincében lévő víz és csatorna-vezetékek egy része került felújításra, rengeteg a tennivaló, amelyek közül a klimák látványa a legkevésbé zavaró elem, szerintem. Ahogy az alattam lévő szomszéd is a saját költségére felújította a lakása bejárata körüli részt, megcsináltatta az udvari ablakpárkányok bádogozását, bár nem az ő dolga lett volna, úgy mi is igyekszünk rendezettebbé tenni a lakás bejárata körüli udvari homlokzatot – a saját igényességünk okán. A klimát is úgy szerelnénk fel, hogy az a legkevésbé zavarja a szomszédokat, egyúttal rendbe tennénk a rémségesen összevésett áthidalót és falat.
A vizesek tehát befejezték a munkát pénteken, a klima kérdése még függőben volt, amikor hétfőn délelőtt a festők végigkaparták a falakat, leszedték a tapétákat, a vakolatot, ami jött, ahogy hozzáértek – tíz zsák sitt – amit el kellett szállítatni, mielőtt a villanyszerelők dolgozni kezdenének.
Csakhogy egy újabb meglepetés ért április 3-án, amikor dél körül bementem a lakásba: ahol a 110-es lefolyó és a nyomás alatti vízvezeték átmegy a szomszédba, a sehová be nem kötött gyenge válaszfal egy része megadta magát – láttam a szomszéd kádjának a lábát… gyorsan kiékeltem a falat, hogy addig is kitartson, amíg a kőműves másnap oda nem jön kijavítani ytonggal.
Tudtam, hogy ez egy vacak fal, ezért eleve úgy terveztem, hogy itt egy előtétfalat húzok ytongból, de ez a fal rosszabb, mint gondoltam.
Ezért az a workshop-résztvevő ötlete, hogy a fürdő felett csökkentsem a légteret és a gyerekszoba galériájáról elérhető tároló-helyet alakítsak ki, most egy újabb funkciót kap: megerősíti ezt a közel négy méter magas válaszfalat, amit meglehetős gondatlansággal építettek anno, amikor a lakást kettéválasztották.
A lakatos tehát vissza kell térjen, de ő már csak azután jön, amikor a felső betonréteg is elkészült, addig pedig még van néhány feladat:
- az elektromos vezetékek védőcsöveit elhelyezni a padlózaton,
- az ÖKOCELL CSEND könnyűbeton terítése a legmagasabb poroszsüveg-boltozati gerenda magasságáig
- erre 4 cm-es EPS 100-as lépésálló Nikecell hőszigetelő kerül,
- majd tükörfólia (hővisszaverődés),
- erre pedig a vasháló, amire rátekergetjük a fűtőszálakat,
- majd bebetonozzuk.
A tervezés folyamata_4
a fürdőszobák és a háztartási helyiség terve
A légudvari falak rendbetételének módja alapvetően befolyásolja a fürdőszobák részleteinek a megtervezését. Amikor kiderült, hogy a külső hőszigetelésre most nem találok kivitelezőt – egyébként a légudvari fal külső részének felújítása a társasház feladata lenne, de erre az elkövetkezendő 20 évben sincs reményem – maradt az a megoldás, hogy belülről növelem meg a falvastagságot.
Ez persze területvesztéssel jár, pont azon a helyen, ahol minden centiméternek jelentősége van. Végül, mégis meghagytam a szülői hálóhoz kapcsolódó fürdőszoba 1 méteres szélességét, és a kádas „gyerek”-fürdő azon részében, ahol a wc van, fennmaradó 85 centiméteres szélességet fogom csökkenteni a légudvari fal mentén 5 cm-es ytong előfalazólappal, ami azt jelenti, hogy a kétoldali csempeborítással a netto szélesség ezen a ponton 75 cm lesz. A 10 cm-esnek jelölt gipszkarton fal valójában egy 7.5 cm-es profilon 2×2 impregnált gipszkartonnal, 12.5 cm lesz, amiből a 80 cm-es teret 1 cm-el csökkenti – a 60 mm-es zártszelvény szélső síkja 1.08 méterre van a középső tartófaltól, ha ehhez illesztem a falszerkezetett.
A facebookon kialakult egy vita arról, hogy mennyi kell legyen a wc minimális szélessége, csakhogy a felhozott sémák egyike sem illeszthető ehhez az esethez, hiszen nem egy különálló wc-kézmosó helyiségről, hanem egy 180×190-es (csempeburkolat után, nettó méretű) fürdőszoba teréhez kapcsolódó 75×100-as nyúlványban van a wc-csésze úgy, hogy két oldalról már semmi nem csökkenti ezt a szélességet. A kiszélesedő tér felé haladva a mosdó mellett lesz egy törölközőszárító, ami 5 cm-re lóg ki a falsíkból, tehát ezen a ponton is van 70 cm áthaladási szélesség, ami nagyobb, mint a 75-ös fürdőszoba-ajtó nettó nyílásszélessége (60 cm). Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fürdőben a szanitáris elemek „könyök alatti magasságúak”, vagyis a helyiség térhatását nem akadályozza az elrendezésük, éppen ezért a kényelmet nem csökkenti a viszonylag kicsi padlófelület. A „közép-közlekedős” elrendezés okán, félfordulatokkal elérjük a mosdót, a kádat vagy a wc-t, illetve az ajtó két oldalán a tároló-részeket.
Vagyis, különbséget kell tenni a kicsi és szűkös, vagy a nagy és kényelmes fogalmak között. Egy jó térkihasználású fürdőszoba, szerintem, nem feltétlenül nagy, hanem gondosan elhelyezett szanitáris elemekkel egy viszonylag kis alapterületű fürdő is lehet nagyon kényelmes, nem pedig szűkös.
A szülői hálóhoz kapcsolódó bruttó 100 cm-es szélesség is csökkenni fog az előbb említett tényleges gipszkarton-mérettel és a kétoldali csempeburkolattal, tehát az végső soron netto kb. 94 cm széles lesz.
A ház tűzfalához szerelt rejtett wc-tartályokat szintén 5 cm-es előfalazó ytonggal burkolom a szokásos dupla rétegű impregnált kartonozás helyett, ezért jelöltem 20 cm vastagnak a tartály-részt.
Ha nagy a fürdőszoba, akkor nem szoktam „plafonig” csempézni, de a „saját szabályaimat” is átértékelem az adott hely célszerűség-kritériumai szerint. A kádas fürdőszoba kritikus részén, a légudvari falakat, a teljes belmagasságig (kb. 2.50) burkolom a padlóra is használt spanyol gresslappal (33.3×33.3). (A lakás tényleges belmagassága kb. 3.80, de az egyik workshop-résztvevő okos javaslatát megfogadva ennek a belmagasságnak egy részét a gyerek-háló galériáról megközelíthető térként fogom hasznosítani.)
A kád hosszában a szomszéd lakás vékony falával érintkezne, ezért itt extra módon 15 cm vastag ytong (elő)falazatot fogok kombinálni 7.5 cm vastaggal, ezáltal egyfelől felnövelem a szomszéddal határos falvastagságot, másfelől az egysíkú falfelületet megtöröm egy kis mélyedéssel. Technikailag, ehhez az előfalazáshoz a lakatossal készíttetek zártszelvényből „alátétet”, hogy ne a poroszsüveg-boltozatot, illetve a csatornabekötést terhelje, hanem a szomszédos gerendákra vigyük át a terhet.
A kádat a hozzá tartozó lábakkal és szifonnal veszem meg, de az előlapokat nem szeretem, helyette 5-ös ytonggal aláfalazunk, és burkoljuk. Az íves felületet persze nem könnyű szépen burkolni, de éppen ezért, felkészültem arra, hogy ide egy színben illő másfajta burkolatot teszek. Hogy ne legyen „bemutatótermi” hatású sokféleség, ezért „mászik fel” a padlóburkolat a síma falakra, hogy azon kívül csak ez az íves felület és a kád feletti mélyedés kapjon valami mást, esetleg a mosdó feletti fal nagy tükre kap hasonló szegélyt. Egymagában esetleges lenne, de ha valahol „visszatér”, akkor a praktikum és a szín-forma harmónia kiegyensúlyozottá teheti a fürdőszobát.
A kád mellett egy tároló-szekrény lesz az itt már 2.05 magas plafonig. Vélhetőleg, ezt is gipszkartonból építjük, és a kád felőli részét, valamint a lábazatot burkoljuk. A szekrény ajtaja fából lesz úgy, mint a mosdó melletti rakodópolcos szekrényke. Felette, a mosdó széléig, 150 cm-es hosszban 100 cm-es magasságban tükör – a nagy tükör számomra mindig elengedhetetlen része a fürdőszobáknak, amelyet beépítek a falburkolatba. Ezen a falon 2 méter magasságig lesz burkolat – 3×33.33.3 padlóburkolat kúszik fel a falra + 1 méter tükör, illetve a mosdó és a wc között, a törölközőszárító alatt is, természetesen, 6 sor 33.33-as padlóburkolat. A wc-tartály felett rendszerint nem szoktam burkolni, de tekintettel arra, hogy az egyik oldalon 2.5-ig a másik oldalon 2 méterig lesz burkolat, meg kell gondoljam, hogy ezt miképpen „hidalom át”.
Mindebből, ha valaki összehasonlítja a vízvezetékszerelőnek adott tervvel is, kiderül, hogy a folyamatos tervezés azt jelenti, hogy a koncepció ugyan változatlan, a részletek menet közben csiszolódnak. A kád melletti falmélyedés mérete például azért csökkent, mert a sarokban van a szomszéd lakáshoz átmenő vízvezeték kötése – ha egyszer a szomszéd lakásban is felújítják a rémes ólom vezetékeket, legyen elég falvastagság a kötéshez eljutni úgy, hogy a mi fürdőnk burkolata ne kerüljön veszélybe.
A szülői háló fürdőszobája látszólag roppant egyszerű – nettó 94 x 290-es tér, amelybe a hálószobából nyíló ajtó alig lóg bele, hiszen a 70 cm-es szerkezeti fal szoba felöli síkjára építjük be.
A wc mellett egy létra, amely többnyire törölközőtartó szerepet tölt be, de arra is alkalmas, hogy a légudvari falon lévő, és ennek a fürdőnek a szellőzését biztosító ablakhoz hozzá lehessen férni, megtiszítani, időnként. A funkció adja a formát, és ezt az adottságot viszem tovább a tér anyagainak a kiválasztásában. Például, ha fa létra lesz, akkor lehet, hogy a wc-ülőke is hasonló fából lesz, a mosdó alatti szekrénykével együtt…
A zuhanyzó meglehetősen kényelmes, nem csupán a méretével (netto 95×100), hanem azzal a kis padkával is, amire le lehet ülni, ha az ember meg akarja mosni a lábát. Az ülőke egyébként az előszoba felől cipősszekrény funkciót tölt be. A nappali felé kialakult egy mélyedés, ami arra lesz jó, hogy oda le lehet tenni a tusfürdőt, sampont, egyebeket. A zuhany kétoldalra nyitható üvegfalat kap és a padlószintje 2 cm-el lejjebb lesz, mint a zuhanyzóé, ezzel, valamint a nagy befogadóképességű hosszúkás lefolyóval biztosíthatjuk, hogy a víz semmiképp ne csorogjon ki… tehát, nem egy órmótlan küszöb, hanem a padlószintkülönbség a megoldás.
A zuhanyzós fürdőszoba plafonszintje meglehetősen változó, hiszen lesznek benne 3.8-es belmagasságú részek, és 2.05 magasságúak úgyszintén. A boylereket (2 lesz – egy 80 literes a zuhanyzónak és egy 120 literes a kádas fürdőnek, illetve a konyhai mosogatónak) is el kell „dobozolnom”, persze úgy, hogy azért hozzáférhetők legyenek amikor szerelni kell őket. A vízvezetékszerelőm már ismeri a boylerek elhelyezésével kapcsolatos mániámat.
A tükör itt is fontos szerepet kap a mosdó felett, de őszintén szólva, még nincs kialakult elképzelésem… Ebben a fürdőben a zuhanyzó 2 méter magasságban, körben burkolva lesz, de a többi falat maximálisan a wc-tartály magasságáig akarom burkolni, ezért lehet, hogy a tökröt sem építem be a burkolati síkba, hanem egy keretbe helyezve rakom a falra. De különösebben ez még nem foglalkoztat, annál is inkább, mert most a legsűrgősebb feladatom az elektromos pontok megtervezése.