Munkaszervezés_8

lépcső – munka közben

Ma újabb kőművessel találkoztam – fölöslegesen.

Ha valaki azt hiszi, hogy nem érzem át a megrendelői oldalt, akkor téved: most, amikor tervező és megrendelő is vagyok egyszerre, és egy ostoba focibaleset miatt borul az ütemterv (a kőművesem elfocizta a lábát, ezért most menet közben kell találnom helyettest), mélyen átérzem, hogy milyen bosszantó az, amikor egyik szaki a másik után jön és elmondja, hogy miért nem tudja megcsinálni azt a munkát, amire hívtam.

A mai először kitalált egy mondvacsinált indokot, de valójában arról van szó, hogy miután nem ismerjük egymást, első kanyarban csak a legsürgősebb munkával, a légudvari fal rendbehozásával akarom megbízni. Ha azt rendesen megcsinálja, akkor jöhet a betonozás. Csakhogy a légudvar egy napi munka két embernek, nem lehet érte túl sokat kérni, ezért a legvadabb ötletekkel állnak elő, hogy miért nem.

A „mester”, aki eljött, nyolchónaposterhes-hassal, tuti nem megy föl a létrára, hogy megerősítse a falat, az alkalmazottai pedig nem biztos, hogy tudják, mit, milyen sorrendben kell csinálni. Túl nagy rizikó, túl kevés pénz, bár az árról még nem is esett szó.

Holnap egy régi emberem jön, aki tele van munkával, de még sosem hagyott cserben, amikor segítséget kértem.

fémek és fények…

A lakatosmunka ma befejeződik – remélem. Dél körül értem oda, pont jókor, hogy megakadályozzak egy durva hibát. Az első három lépcső 15 cm magas, így tudtam elérni, hogy a harmadik lépcső 120 cm széles „pihenője” egyben szék-magasságú, és az étkező egyik oldalán amolyan pad szerepet tölt be. A lakatosmunka nagy részét a műhelyben előregyártották, így a lépcsőket is. Csakhogy elnézték, és a harmadik lépcső már 19 cm magas lett, ezzel mintegy „beásta az első lépcsőt” a még meg nem lévő padlóba. Szerencsére a munkát a galéria-magassággal kezdte, tehát a javítás viszonylag egyszerű volt, az alsó két lépcsőt 4 cm-el fel kellett emelni.

Nem mindegy, hogy mennyire kell visszabontani egy ilyen szerkezetet, ami ráadásul kapcsolatban van a dobogóval is – szóval, viszonylag kis munkával meg lehetett oldani, mert épp, jókor jöttem, és észrevettem azt, amit a lakatos, aki nyakig volt már a munkában, elnézett. Nem hibáztatom, emberek vagyunk, mindegyikünk tévedhet, ezért kell mindig ellenőrizni. A „külső szem” mindig jobban észreveszi, ha valami nem stimmel. Amíg csak a hibát láttuk, és a javítás módját még nem, mindketten kicsit frászban voltunk, mert nem tudtuk, hogy hány óra vagy hány napi munka veszhet kárba ezért a hibáért.

Az építőipar tele van izgalommal…

Mire befejeztem ezt a beszámolót, a lakatos is befejezte a munkát… én nem vártam meg a helyszínen, idekanyarodott a lakásomhoz a kulccsal. Megköszöntem a munkát, kifizettem, kezet fogtunk. Ha valami nem lesz 100% – ő is, mint a többi, sok projekten át velem dolgozó szakember, visszajön, kijavítja. Nem aggódom, hogy nem teszi meg.