Tipikus tel-avivi lakás 2017
Vannak, akik olasz, skandináv, német, francia vagy angol példát hoznak a lakástervezési trendek érzékeltetésére – én az izraelieket hozom, amelyek nem maradnak el az éves milánói bútorszalon irányvonalától, de Magyarországon kevéssé ismertek, holott tanulságosak.
Tel-Aviv óriási változásokon megy keresztül napjainkban, azután, hogy sokéves munkával elkészült a város stratégiai terve és a lakásokra egyre nagyobb a kereslet: Tel-Avivban lakni jó!
Képzeljük el Budapest belvárosát úgy, hogy a Dunaparton 14 kilométeres szakaszon strand van, folyamatosan növekvő zöldterület, ahol bárki kedvére sportolhat a szabadtéri edzőtereken, ahol a kávéházak és az éttermek egymást érik az utcákon, ahol jól működő bicikliút-rendszer teszi környezetbarátabbá a közlekedést, ahol a szokásos közel-keleti rumlit napról-napra nagyobb rend váltja fel.
A stratégiai terv lehetővé teszi a 30-40 emeletes házak építését bizonyos körzetekben, mert ezekkel a korábbiaknál több lakást, kisebb területen tudnak elhelyezni, nő a közterületek, a zöldterületek aránya.
Egy tipikus tel-avivi lakás alaprajza, amelyet most, 2017-ben építenek kb. így néz ki: nagy konyha szigettel a központi térben, ehhez képest kompakt kanapés nappali, viszont méretes étkező, terasz, amit az év szinte minden napján használnak a kedvező éghajlat miatt. Három gyerekszoba, fürdőszoba wc-vel, külön wc, illetve a master bedroomhoz tartozó fürdőszobában is van egy wc (az átlag-család 3 gyerekes, tehát 5 fő használja intenzíven ezeket a helyiségeket). A minden lakáshoz tartozó bunkerszoba (az 1991-es iraki háború óta, amikor több héten át rakéták csapódtak be az ország egész területén, bár Izrael nem vett részt a háborúban, kötelező egy betonszobát építeni minden lakásba, hogy támadás esetén oda meneküljenek – föld alatti óvóhelyre nincs idő eljutni) garderobbá magasztosul a master bedroom részeként. A mosó-, és a szárítógép sosincs semelyik fürdőszobában, azoknak külön helye van a szobákba vezető folyosón szekrénynek álcázott ajtó mögött. Mellette a folyosón még egy keskenyebb, de hosszú szekrény, a háztratási cuccoknak (felmosó, porszívó, létra, vasalódeszka, stb.) Mostanában ide telepítik a robotporszívó feltöltőállomását is, mert a sivatagi homok ellen az egyre terjedő parkettás padlók esetében már nem lehet a hagyományos, bővizes felmosással küzdeni. A technika viszont megoldotta a gondot: a padlón robotoló besöpri az összes port.
A képek és a terv között van egy kis különbség, mert a konkrét család a bejárat melletti gyerekszobát dolgozóként használja. Szokás egy szobát kicsit elkülöníteni a többitől, így az lehet dolgozó, vendégszoba vagy a legnagyobb gyerek szobája.
A fürdőszobák a most divatos szürke-fekete-fehér-természetes fa összeállításban. Az izléssel én nem vitatkozom.
Funkcionálisan korrekt megoldás, bár egy ekkora lakásban csak zuhanyozókat tervezni kicsit furcsa számomra.
Az alaprajzi elrendezésben egyedül a szóló wc ajtónyitása kicsit necces, és nem azért, mert a magyar előírások ezt nem engednék meg, hanem mert túl direk a wc-csészére látni a konyhaszigetnél tevékenykedő számára.
Ugyanakkor megértem, hogy a jól áttekinthető, orientációjában egyértelmű alaprajz nem tett lehetővé bármilyen takarást. Az adott család valószínűleg nem érzi ezt problémának.
Az elmúlt húsz év tervezési gyakorlatához képest feltűnő a master bedroom nagyvonalú kialakítása, bár nem először látok ilyet az utóbbi időben.
A központi tér kialakítása, a terasszal kiegészülve különösen – klasszikusan szép megoldás, amikor a konyha amolyan vezérlőpultja a lakásnak, aki ott sertepertél átlátja, hogy mi történik az egész lakásban, sosem érzi magát kirekesztve azért, mert ételt készít. Még páraelszívó sincs, mert a lakásnak nagyon jó a keresztszellőzése azáltal, hogy a központi tér két irányból is ablakokkal teli.
Az, hogy az étkező az egyik gyerekszobával határos, lehetővé teszi azt is, hogy amikor a gyerekek elhagyják a szülői házat, mert megházasodnak, gyerekeik születnek, egy kis átalakítással újra felveszi a változó igényeket: az étkező melletti szoba falait lebontva kibővíthető az étkező, mert ha addig 5-6 ember ült le az asztalhoz egy-egy sabati vacsoránál, a „kis család” már 12-16 főből is állhat pár év alatt.
Az asztalosmunka roppant igényes – arról álmodom, hogy egyszer Magyarországon is sikerül ilyen szinten kihozni a beépített bútorokat…
Igazi nagyvárosi lakás érett, negyven-ötven körüli szülőknek, akiknek már a gyerekei sem túl kicsik.
Forrás: BDV
Munkaszervezés_23
Levágták az ajtók és a tokok hosszát, mert én azt szeretném, ha a tok a padló felett lenne, vagyis a burkolónak ki kell hagyni 2 cm a tok alatt… nem így szokták, tudom, de elegem van abból, hogy a tok receficéit vagdossa a burkoló, aztán a hézagokat kiszilózza – undorító részlet. Most, az épületasztalos, aki beállította az ajtókat, ingatta egy kicsit a fejét, de megértette, hogy a végeredmény a fontos, nem az, hogy most neki többet kell dolgozni.
Imádom ezeket az egyszerű (Bauhaus) ajtókat, fenyőfából, amelyekbe savmart üveg kerül, és szépen lemázolom… a színt még nem tudom, de gyanítom, hogy elég sötét lesz… a konyha fekete, a munkapultot megpróbálom betonból, ha találok olyan gyártót, aki szépen meg tudja csinálni.
A padlóburkolat szürke mintás lesz… Nyugi, lesznek más színek is, nem fogok teljesen beszürkülni…
A lakás színvilága lassan kialakul: a nappaliban a csupasz téglafal az egyik oldalon, a másikon bontott, különböző árnyalatokra pácolt parkett mint falburkolat, a lépcsők természetes fa (valószínűleg bükk) színe, a fa ablakok fehérre lesznek pácolva, nem mázolva! Az utcai homlokzat fala fehér lesz és a plafon úgyszintén – régen csináltam fehér plafont… Bár, ha meggondolom, lehet, hogy a galéria és a lépcső feletti sávot sötétre festem, és csak a gipszkarton álmenyezet lesz fehér…
Elkészült a fürdőszobák ytongozása, és a meglepetés, hogy a két fürdőszoba wc-része ugyanolyan széles: most, nyersen, két ytongfal között 90 cm – győztek, akik halálra szekáltak azért, mert az egyik wc-részt csak netto 75-re terveztem. Most 85 lesz, és azért csináltattam ytongból, mert erre fogom szereltetni a két törölközőszárító radiátort. A változtatást az tette lehetővé, hogy a gyerekszoba galériáját 50 cm-el magasabban, kiterjesztettem a fürdőszoba felett is, így a boylerekhez és az ablakhoz is közvetlenebbül hozzáférünk, nem kell a szülői háló fürdőjéből felmászni egy létrán. Az ötlet az egyik workshopos résztvevőtől ered – örök hálám fogja kísérteni!
A nedves technológiájú kőművesmunkák, a lakáson belül lassan befejeződnek. Lesz még egy forduló, amikor a gipszkarton falak már állnak és a villanyszerelő és a vizes be tudja fejezni az alapszerelést, sőt a villanyszerelőt ráveszem, hogy a vezetékeket is húzza be, mert utána már nem akarunk bontani, ha valahol nem sikerül az üres csöveken keresztül huzigálniuk.
Ma voltam a helyszínen a kartonossal, hétfőre lesz árajánlat és kb. szerdán felvonulnak.
Amikor a belső kőművesmunkák-javítások készen vannak, akkor jön a külső javítás, hogy a légkondi külső egységét valamire fel tudjuk rakni, mert most olyan állapotban van az áthidaló, hogy állandóan attól tartok, hogy valakinek a fejére zuhan.
Egyeztettünk a szomszéddal, hogy a leválasztott lakások egyik komoly baját, hogy vékony válaszfalak lettek külső falakká, pocsék hőszigeteléssel, most kellene kijavítani azzal, hogy egy ytong-falat húzunk a meglévő falak elé. Ezzel a most katasztrófális állapotban lévő beugrót is emberibbé tudjuk tenni: én rendbe teszem a bal oldali falat teljes hosszában és az áthidalót, a szomszéd pedig a saját bejáratát és a jobb oldali falat, ami ma csupán egy tizes válaszfal. A korábbi konyha, most gyerekszoba ablakának a környéke már elég vastag fal, ott csak a vezetékeket kell „kordában tartani”, vakolatot javítani és festeni.
Munkaszervezés_22
Ezzel a boltívvel elég sokat vacakoltunk. Mivel a téglák látszani fognak a végső állapotukban is, minden tégla helye, a köztük lévő habarcs vastagsága, a szélső téglák dölésszöge, szóval minden a lehető legszebben kellett kinézzen. Mindkét sort kétszer bontották vissza, de végül elég jó lett.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Miután ez a „kapu” megszáradt, a mellette lévő nyers tégla falat is kijavították, majd ledrótkefézték az egészet, impregnálják és újrafúgázzák, majd jöhet az olajozás. A lenolaj után, ha annak a szaga már nem érződik, mindig lehet egy kis levendulaolajat csorgatni a téglára – a legjobb lakásillatosító.
Közben a többi fal javítása, a vakolatjavítás is haladt – lassan, minden nagyon lassan megy, mert a kőműves nyakig van a munkába, a két kedvenc szakit nem tudja minden nap ide küldeni.
A nappali terébe vezető ajtók helyét már pontosan kijelöltük: a jobb oldalon lesz a konyha, középen a félsziget két bárszékkel, bal oldalt egy kis leülős sarok két fotelszékkel, asztalkával. A galéria feletti boltívek is fontos szerepet töltenek be, de majd ha elkészültek, akkor mesélek róluk. Megterveztem a galéria-korlátot is – szegény lakatosom újabb kihívás elé néz: a konzolos részen egy asztallá alakított korlátrendszert kell majd megépítenie csupa 20 mm-es zártszelvényből. Ő az egyik legjobb szakemberem, akivel öröm dolgozni, és most divatosak is a fém bútorok, tehát egyesítettem a korlátot egy dolgozóasztallal.
A workshoposok már aggódva kérdezték, hogy mi történt? Nem felejtettem el őket, senki neve nem maradt le a levelezőlistáról, csak most nem láttam értelmét, hogy egy olyan fázist lássanak, ami még nem sokat mond nekik a korábbihoz képest. Amint befejezzük a vizes technológia részeket, jönnek a gipszkartonosok, és akkor, ha már állnak a falak, bennük a vezetékek, minden kiállás a helyén van, akkor lesz a következő találkozó.
A fürdőszobai ytongozás is majdnem elkészült, bár ebben is tartogatok egy kis meglepetést a kőműveseknek, mert a fürdőszobák közti fal vonala kicsit módosult – ha elkészült, megmutatom és elmesélem, hogy miért…
Az építkezés további finanszírozásához szükségem van a lakástakarékpénztrári megtakarításomra, aminek a kiutalása enyhén szólva is nehézkes.
Ott kezdődött a dolog, hogy a Magyar Posta slampossága miatt, tavaly szeptembertől máig nem kaptam meg azt a nyomtatványt, amit kitöltve vissza kell juttatnom az LTP-hez, majd újabb idő elteltével kijelölik a „fordulópontot” amitől kezdve gyűjthetem a számlákat, és újabb három hónap múlva kapom meg a pénzem, az állami támogatással kiegészítve.
Mivel a posta nem működött, a havi 20 ezer forintot továbbra is levonták a számlámról, egészen addig, amíg gyanúsnak nem találtam, hogy a takarékossági idő lejárt és bementem a bankba… akkor nekem kellett kérvényezni, hogy ha már lejárt a szerződésben megjelelölt határidő, akkor talán kegyeskedjenek értesíteni, hogy megkaphassam a pénzem.
Azóta eltelt megint másfél hónap, posta sehol, de most már résen voltam, hetente telefonáltam a központba, hogy mi a helyzet? Tegnap végül kibökték, hogy már gyűjthetem a számlákat, a pénzt szeptemberben fogom megkapni. Biztonság okán megkérdeztem, hogy a számlákat milyen névre kérjem, mert a lakás a lányomé, de nekem haszonélvezeti jogom van rá, mivel én finanszírozom a felújítást. Az ügyintéző mondott valamit, ami nem egyezett azzal, amit én a kérdésről tudtam, volt egy kis vita közöttünk, majd elment megkérdezni a főnökét, aki igazolta, hogy az én nevemre mehetnek a számlák és jogom van felhasználni erre a célra a megtakarításomat.
Nem kell mondanom, hogy micsoda „örömhír” ez nekem, végre megrendelhetem az ablakokat… igen, az utcaiakat fából, egy vagyonért, a légudvari és az udvari műanyagból. Nehéz döntés volt, mert a fa ablakok dupla annyiba kerülnek, ráadásul a redőnyt is megrendeltem az egységes homlokzat tisztelete okán, bár nekem semmi szükségem a „napelhárításra”. Talán egyszer majd valaki hasznát veszi…
Az én váram_12
Az én váram sorozatban elemeztem a saját lakásom átalakítását. Most pedig a kész lakásról készült fotókkal összegzem – mielőtt eladnám… Igen, ez egyfajta búcsú… idén 10 éve lakom ebben a lakásban, az átalakítás előtt majdnem két évet, aztán pedig ebben a környezetben. Szerettem, jól „belaktam”, de ideje változtatni…
Csak a személyes tárgyaimat viszem magammal, annál is inkább, hiszen a legtöbb bútor a helyére beépített.
A következő hónapokban még minden apró elhasználódást kijavítok, újrafestem a lila falakat, ajtókat – egyébként a folyamatos karbantartás okán semmi nincs lepusztulva.
Bizonyára nem lesz könnyű megválni az első budapesti lakásomtól, amit úgy alakíthattam, ahogy a legjobbnak véltem.
Ma is vállalom, sőt, büszke vagyok rá és szerénytelenség nélkül állítom, hogy remek lakás: egyszemélyes, mégis vendégeket is tudok fogadni, akár egy-két éjszakára is itt alhattak barátaim. A gyerekeim és az unokáim pedig hosszabb időt is kibírtak ezen a 30+10 négyzetméteren.
Ebben a lakásban minden kézre esik, mindennek megvan a helye, könnyű takarítani… olyan, mint egy jól szabott ruha, pont az én méreteimre… Az elmúlt években sokan megfordultak ebben a lakásban, sokaknak tetszett és csak olyannak adom el, aki tiszta szívből szereti majd és pont így kell neki, ahogy van. Nem sietek vele, megtaláljuk az én váramnak a legjobb, jövendő gazdát.
A bejárati szinten zuhanyzó-mosdó-wc.
Külön háztartási helyiségben a mosógép, a vasalódeszka, vasaló, mosószerek, és a „magav”, amivel a napi felmosást 10 perc alatt elintézem, mert a háztartási helyiségben lévő padlóösszefolyóba „söpröm” a felmosólét.
A dolgozóba felvezető lépcső fiókjai rejtik a cipőket, a lépcsőre ülve kényelmesen fel is lehet húzni őket:
A dolgozóhoz vezető lépcső másik oldalán, a sótégla mögött a hűtőszekrény és mikró, a hűtő alatt a porszívó…
Az étkező felé nyíló ajtókkal a lépcső alatt a kabátok…
A bontás során találtunk egy üreget – ide is könyvek kerültek…
A lépcsők és a dolgozó emelt szintje alatt méretes tároló, ahová egyszer egy 90×210-es ágyat is be tudtunk tolni, amíg azt raktározni kellett…
A központi térből nyílik a „kuckó” – könyvtár, „hentergő” kanapé helyett, ami néha vendégágy is.
Az évek során a pad kijött az étkezőbe, és helyére csak egy lépcső-zsámoly került, ami ugyanúgy megteszi.
A falon a szüleim házassági fotója – egyik legkedvesebb képem: szegények, szépek és boldogok voltak…
Itt van a Jakov lajtorjája, az a lépcső ami a légudvar bukóablakához vezet – évente egyszer, tavasszal kinyitom, és a tél kezdetén becsukom – ez a keresztszellőzés nagyon fontos.
Mivel Zsili Babos kifestette a kuckó minden szegletét, kevesebb lett a könyvespolc mint terveztem, az irataim is egy kicsit zsúfoltan vannak, de nem bánom: imádom a kuckó színes világát…
Az én hálóhelyem a galérián van:
A dongaboltozat átellenes, alacsony részén pedig egy kád: az esti stresszoldó
Ha vendégeim vannak, azok esznek is…
A pad melletti „zsúrkocsi” a konyhai munkapult két kivágott darabjából (a tűzhelynek és a mosogatónak kellett kivágni helyet) készült, némi kiegészítéssel.
… és hétköznapi valójában: