Munkaszervezés_12
Megvallom, amikor az áprilisi izraeli repülőjegyemet lefoglaltam, jó fél évvel ezelőtt, nem gondoltam, hogy az építkezés ilyen lassan halad előre. Eredetileg januárban akartam kezdeni, de csak február 13-án kezdődött a villanyóra új helyének kialakításával, majd másnap a bontással. Két hónap elteltével, bár sokminden történt, még mindig nagyon az elején vagyunk…
Az elmúlt héten tehát minden igyekezetem abban merült ki, hogy a távollétem ne akadályozza a haladást. Csütörtökön (2017.04.06) elutaltam az ÖKOCELL árát, amit kedden (2017.04.11-én) fognak kiszállítani, és amit az új, és igazán rendes kőműves emberei felcuccolnak a harmadikra.
Összekapcsoltam az embereimet, hogy egymással is egyeztessenek időpontokat, hogy ne legyen üresjárat, ugyanakkor egymást se zavarják.
Pénteken délben találkoztam a villanyszerelővel, átadtam a terveket (amelyeket nagy keservesen aznap reggel fejeztem be, legalábbis azon a szinten, hogy az alapcsövezést meg lehet csinálni), megbeszéltük, hogy funkcionálisan fogja a biztosítékrendszert kialakitani, nem pedig helyiségenként, külön biztosítékot kap a mozgásérzékelős bejárati lámpa (valójában kettő, mert egy a bejárat előtt, egy pedig az előszobában, hogy ne kelljen keresgélni sötétben a kapcsolót), de a többi világítás mehet egy „csokorba”, míg a fűtés három termosztátra lesz kapcsolva, a elektromos eszközök, mint a tűzhely, hűtő, mikró, boyler, stb. külön-külön biztosítékot kap.
a símogatásra nyíló bejárati ajtózár belülről
Nem beszéltünk az „okos lakás” követelményeiről, amelyek az elmúlt 10 évben egyre divatosabbak lettek, és persze van értelme, de borzasztó gyorsan változik, fejlődik a technológia – pár éve még egy csomó vezetéket kellett behuzigálni, ma már szinte minden a wifi-n keresztül megy, applikációkkal szabályozhatók bárhonnan a világról.
Egynapos tel-avivi megállóval, tegnapelőtt megérkeztem Nahariára, egy „elég okos” lakásba: A kapu kóddal nyílik, miközben egy hang közli, hogy az ajtó nyitva, fáradj be… a lakás szintén egy kütyüvel nyílik és automatikusan záródik.
Ha ki akarsz menni, akkor nem kulcsokat keresel, hanem megsímogatod a zár kinyúló nyelvét – kimész, és bezárja magától. Csak a kütyüt vidd magaddal, mert különben nem tudsz bejönni.
az okos wc-ajtó, ami nem engedett be, hiszen, ha ég a villany, akkor bizonyára van bent valaki…
A hűtő sipol, ha nem csuktad be rendesen, vagy ha túl sokáig keresgélsz benne, a wc-ben reggel égve hagytam a villanyt (kívülről lehet kapcsolgatni), és amikor egy fél óra múlva újra be akartam menni, be volt zárva… még szerencse, hogy van egy másik wc is. Aztán lekapcsoltam a villanyt a wc-ben, kívülről, és pár perc múlva be tudtam menni – már csak kíváncsiskodni, hogy beenged vagy sem.
A technika tombol a lakásban, természetesen van takarító-robot, de még csak a parkolójában láttam diszkréten feltöltődni. A tűzhely majdnem olyan, mint az enyém Pesten, azzal a különbséggel, hogy be kell állítani az időt, amíg működtetni akarod, például három percig főzi a tojást – ha Te el is felejtetted, „ő” nem. Három perc múlva lekapcsol. Nincs kifutott tej, vagy leégett rízs…
De ennél a lakásnál már sokkal okosabbak is vannak: amíg valamit rosszul le nem nyomtam az okos tv-távkapcsolón, és azóta nincs tv- mert mit tudom én, hogy mit vett a lelkére a drága, szóval, amíg volt tv, addig tucatnyi hirdetést láttam az okos lakást propagáló iDigital-ról. 36 havi részletre 157 sekelért már felokosítják az ember otthonát, ami szabályozza a világítást, a hűtést-fűtést, a háztartási gépeket, talán még a férjet is rendre szoktatja (a reklámok szerint legalábbis). A közel félmilliós beruházás három évi részletre bizonyára megéri, mert az elektromos áramban (az izraeli háztartások elektromos áram alapú energiafelhasználók az utóbbi évtizedben) jelentős megtakarítás érhető el, és miután nem kell madzagokat huzigálni, utólag is beépíthető.
