Napló_bontás 7.

Felettünk fafödém és a padlás

Jelenlét

Ma reggel is konténereztünk (és holnap is fogunk), úgyhogy már hét órakor ott voltam a munkásokkal.

Az egyik szomszéd köszönés helyett azzal szólított meg, hogy:

-„De jó, hogy itt van, tegnap hét előtt öt perccel arra ébredtem, hogy viszik le a talicskát a munkásai”

– És?

– „Nyolc előtt nem lehet dolgozni!”

– Nyolc előtt nem lehet zajos munkát végezni, de a konténer fél nyolcra jön és a földszinten viszik ki a zsákokat, csendben. (a szomszéd a második emeleten lakik)

– „Ha ezt a közös képviselő megtudja” – mutatott a földszinten felhalmozott sittestsákokra…

– Tudja, mert tájékoztattam arról, hogy mit csinálunk.

– „Ha megsérül a fal, kifesteti Magukkal”

– Nem sérül meg, mert egyszer használjuk fel a sitteszsákokat, vagyis kivül tiszta, a törmelék nem érintkezik a fallal…

Vannak emberek, akiknek lételemük a kekeckedés.

Aki egy építkezést maga vezet le, nem fővállalkozóval bonyolíttatja le, hanem minden szakág munkásaival maga állapodik meg, akkor az azt jelenti, hogy minden nap ott kell legyen a „terepen”.

Nem egész nap, de minden nap.

Minden nap feljegyzem, hogy hányan dolgoztak aznap, és mit csináltak. A konténer megérkezésétől az elviteléig (másfél-két óra) ott vagyok végig, mert így „szárnyakat kapnak” a dolgozók – az én kezemben is seprű vagy lapát. Ha kiborul egy-egy zsák, véletlenül, akkor én lapátolom a konténerre, és a végén én mosom fel a bejáratot, amikor a többiek már felmentek a harmadikra, hogy felszereljék a csigát. (Minden nap elbontják, hogy a lakók életét ne akadályozzák vele.)

A jelenlét nagyon fontos eleme az építkezésnek, éppen úgy, mint az, hogy a munkásokkal való kapcsolat a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen kell alapuljon. Ez olyan apróságokon is múlik, hogy mindenkinek köszönök amikor odaérek, és elköszönök, amikor eljövök. Triviális? Van akinek nem, mert ma is volt egy szomszéd, aki keresztülnézett rajtam, amikor mostam fel a bejáratot, mert a munkásruhámban nem ismert fel, és aki ilyen munkát végez, az számára levegő…

Amikor Izraelben dolgoztam, arab építőmunkásokkal, elég nehéz helyzet elé állítottam őket azzal, hogy egy nő a főnök. Az meg végképp zavarba hozta őket, amikor alábbhagyott a munka intenzitása és erre magam is szerszámot ragadtam – „besegítettem”. Hirtelen mindegyikük meg akarta mutatni, hogy ő a férfi, és ütemesen dolgozni kezdtek…

Ma rekordot javítottak a fiúk: a konténerre háromnegyed óra alatt felhordták a 250 zsákot. Kilenc órára már a felmosással is végeztem, újra csigáztak ketten, hogy a még lakásban lévő zsákokat holnap el tudjuk vinni. Ma délután tudjuk csak felmérni igazán, hogy péntekre is kell rendelni konténert, vagy elég lesz az, ami holnap reggel érkezik.

A Napló következő része ITT