Orvostanhallgatónő, aki azért választotta egy gangos ház második emeleti lakását, hogy csendben tanulhasson.

Ez határozta meg a tervezés fő motívumát: egyszemélyes lakás, ahol időnként megfordul a külföldön élő barátja, de az év nagy részében a tér az elmélyült tanulást kell szolgálja.

Egy ablak, egy ajtó, valamikori szoba-konyhából eszkábált fürdőszobás garzon – minden bontandó!

Poroszsüveg boltozatú födém, amelyben el kell vezetnünk a bejárat melletti falba vésett 110-es lefolyót (utólagos komfortosítás eredménye). A belmagasság 3.40, amiből le kell vennünk kb. 10 cm hangszigetelést. Kádas fürdőszobát, konyhát, háztartási helyiséget, sok tárolót és egy 160×200 ágyat kellett elhelyezni a térben úgy, hogy legyen egy nagy (tanuló)asztal. Kanapéra nincs szükség, csak egy kényelmes fotelnak találjak helyet – kaptam a programot, amit persze később egy kicsit tovább is csiszoltunk…

„Azt mondtad, hogy már nem vállalsz tervezést másoknak” – vetette szememre nemrég valaki… Koncepció-terveket csinálok, és az elmúlt hónapokban úgy alakult, hogy két olyan megrendelővel találkoztam, akikkel ragyogó volt az együttműködés, ezért nem volt szívem átadni másoknak a kiviteli terv készítését. Ez elég megterhelő, de ha a végeredmény jó lesz, akkor nem bánom. Hiszen jól tudom, a megrendelő nem egy tervet, hanem egy jó lakást szeretne, ehhez pedig a biztos út, ha „végig fogom a kezét”.

Az orvostanahallgatónőt régebbről ismertem, a házunkban lakott, hasonló hullámhosszon vagyunk, ezért kifejezetten élvezetes volt a feladat megoldása, már az első perctől. Felmértem a lakást, ő pedig részletesen leírta nekem, hogy szeretne élni ebben a lakásban, sőt azt is, hogy mi a terve arra az időre, ha „kinövi”.

Mindig a legproblematikusabb helyiségekkel kezdem a tervezést – itt a 110-es lefolyó erősen meghatározta a wc helyét, tehát  a fürdőszobával kezdtem, annak az előterében a mosó- és szárítógéppel, majd a konyhával. Eleve 1:25-ös léptékben dolgoztam, mert itt már minden milliméternek jelentősége van. A térszervezés lényege egy ilyen pici lakásnál, hogy kihasználjuk a magasságot, de úgy, hogy az ne rongálja a térérzetet.

Arányok, arányok, arányok!!!

A nagy ágy egy ilyen kis lakásban szemmagasság fölé kívánkozik, de nem túl magasra. A járófelület 144 cm magas, az ágy 180 cm és a matracot, ágyneműt takaró korlát 220-240,  ezért a bejárati szinten álló nem lát rá az ágyra, de látja a szoba eredeti sarkait, vagyis megmarad a tágasság érzés. Az ágy alatti rész a garderob, fiókos és akasztós elemekkel, a szerkezet mélyén pedig minden egyéb elraktározható, a bőröndöktől a sílécekig.

A térszervezés váza egy zártszelvényekből készült lakatos-szerkezet. Az egyik legbonyolultabb, amit az elmúlt években terveztem.


Miután elkészült a váz – ami a megrendelőnek is nagyon tetszett – a konyha-fürdőszoba-blokk feletti részen még néhány módosítást végzünk, hogy a tér teljessége még inkább megmaradjon, csak azt a részt „dobozoljuk be” ahol a villanyboyler lesz. Így megmarad egy elég nagy felület 216 magasságban, ahová szobanövényeket is tehet a korlát közvetlen közelében, ugyanakkor „kiteregetheti a jegyzeteit”, amelyek ott is maradhatnak napokig, senkit nem zavar…

A terv kivitelezés alatt van, a történet folytatása következik…

MentésMentés

MentésMentésMentésMentésMentésMentésMentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

MentésMentés

Comments Closed