Judapest_3.rész

Családtörténetek

A budapesti zsidóság  országépítő szerepét egy-egy család felemelkedésén keresztül érzékelhetjük leginkább.

A családtörténetek jó része azonban szomorú véget ért. Nem csupán az adott személyek sorsát illetően, hanem  abban is, hogy mindaz, amit több generáción keresztül létrehoztak, miként vált az enyészetté.

Ahogy belerokkant a Spanyol Birodalom a zsidók elűzésébe, és ahogy a hatvan évvel ezelőtti, arab országokban élő zsidók  exodusa meggyengítette azok gazdasági potenciálját, nem lehet eltekinteni attól, hogy az 1920-as évektől kezdődő  zsidóellenes törvények  és a Holokauszt  mélyrehatóan befolyásolták Magyarország gazdasági fejlődésének  megtorpanását.

Goldberger Leó családja öt generációval korábban telepedett le Óbudán. Az aranyműves Perec itt született fia, Ferenc már textillel kereskedett, és 1785-ben megalapította kékfestő üzemét a Lajos utcában. Ma ez a Textilmúzeum. Az ő fia Sámuel már a legkorszerűbb gépekkel szerelte fel az üzemet.

Mivel támogatták az 1848-as szabadságharcot, annak leverése után hadisarcot kellett fizetniük. Kemény évek következtek, mire újra talpra álltak, de már 1857-ben újra elismerté vált a gyár, ennek jeléül, 1867-ben pedig még nemesi címet is kaptak Ferenc Józseftől. 1905-ben vált részvénytársasággá az egyre sikeresebb cég.

Leó 1872-ben született, Bécsben jogi végzettséget szerzett, de  visszatért a családi vállalkozáshoz. Az első világháború idején a hadsereg beszállítója, és tovább bővítette a gyártást. A cég 1934-től külföldön (Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és másutt, még ázsiai és afrikai országokban is) több leányvállalatot alapított. 1938–1939-ben érte el a cég sikerei csúcspontját. Több világkiállításon kaptak díjakat, kitüntetéseket.

A háború alatt is  tovább fejlesztette gyárát, új gépeket, licenceket vásárolt, új üzemet rendezett be. Bár a tengerentúli kapcsolatok megszakadtak, helyettük a Balkán felé orientálódott. Goldberger Leó korának nagyra becsült személyisége volt. A mecenatúra és a közösségi alapítványok támogatása is élete része volt. 1937-ben az ő anyagi támogatásával jött létre a Műegyetemen a textilkémia tanszék. A Parlament Felsőházának tagja.  A második zsidótörvény (1939) után még megtarthatta a gyárát, de 1944-ben mégis Mauthausenbe hurcolták, ahol 1945-ben éhenhalt.

A gyár azonban tovább működött az államosításig. Az állami céget szétdarabolták, átszervezték, alkalmatlan vezetők tönkre tették – 1997-ben végleg megszünt.

Wahrmann Mór 1832-ben született Pesten. Apja textilkereskedő, anyja rabbi-családból származott.  Wahrmann Mór  a pesti evangélikus gimnáziumba, majd a pesti egyetem bölcsészkarára járt.

Mégis visszament apja nagykereskedésébe dolgozni, ahol idővel társtulajdonos lett.

Pénzváltót alapított,  ipari befektetések részese,  1869-ban már földbirtokokat vett, és parlamenti képviselő  Deák Ferenc szabadelvű  pártjában.  Ezzel együtt aktív szerepet vállalt a zsidó közösségben is: a hitközség elnöke 1883-tól.

1972-ben azok közé tartozott, akik a városegyesítést, Budapest létrehozását indítványozták.

Svábhegyi villájában népszerű, közéleti szalont tartott, és palotát építtetett  a Sugár (ma Andrássy) út 23-ban.

Számos társadalmi szervezet alapító tagja, végrendeletében komoly összeget adományozott  jótékonysági célokra, illetve a Magyar Tudományos Akadémiára.

Kornfeld Zsigmond 1852-ben született Csehországban. Mivel édesapja meghalt, már 14 évesen dolgoznia kellett. Wahrmann és fia bankházaiban kapott először munkát Prágában.

1877-ben   Rotschild Albert a Magyar Általános Hitelbankhoz küldte instruktorként Budapestre – 26 évesen már igazgatósági tag. 1878-ban az ő közreműködésével menekült meg a bank a csődtől.

A magyar állam számára is több ízben sikeresen szerzett életmentő kölcsönöket, miközben a bank fontos ipari és infrastruktúrális beruházásokhoz nyújtott hitelt. Tökéletesen megtanult magyarul. 1899-ben a tőzsde elnöke, 1902-ben a felsőház tagja lett és 1909-ben bárói rangot kapott.

Fia, báró Kornfeld Móric iparmágnás, a Ganz-Danubius Gépgyár vezérigazgatója volt, 1905 és 1918 között, majd az 1920-as évektől a Weiss Manfréd Művek igazgatója.

Műgyűjtőként és a Magyar Tudományos Akadémia támogatójaként is ismert volt.  Egyike volt azoknak, akiket a második világháború alatt a Gestapo semleges területre menekített, gazdasági érdekeltségeinek átadása fejében.

Chorin Ferenc 1842-ben született Aradon.

Nagyapja még rabbi volt, de ő már jogot tanult Pesten.

Alföld néven napilapot alapít, 1867-ben pedig már parlamenti képviselő.

Először a szénbányászat volt tevékenységi területe, majd 1901-ben megalapította a Gyáriparosok Országos Szövetségét.

Hatvan éves korában katolicizált, bejutott a parlamenti felsőházba.

Az 1879-ben született fia folytatta apja tevékenységét, közeli kapcsolatba került a kormányzó Horthy Miklóssal, olyannyira, hogy miután 1944-ben vagyonát hátrahagyva kénytelen volt emigrálni, a II. világháború végén Portugáliába menekült Horthy családot anyagilag is  támogatta.

A következő rész: Poros faluból iparbirodalom