átalakítás előtt… fel kell mérni a helyet

Sosem néztem le a kockás papíron megrajzolt megrendelői elképzeléseket. Az is tele van információval, mint ahogy az első találkozón elhangzott minden szónak, vagy a meglévő lakás minden részletének, a rumlinak is…

Minden tervezőnek megvan a maga módszere arra, hogy szerezzen információkat a megoldandó problémákról – nekem a teljeskörű felméréshez a kockás papír a megrendelői igény feltérképezéséhez hasznos, de még véletlenül sem alkalmas arra, hogy az adott lakás műszaki paramétereit megismerjem. 

Egy meglévő ház, vagy annak egy lakása felmérése nem csupán alaposságot kíván, hanem az épületszerkezet-ismereteket is. A kockás-papíros rajzok egyik alapvető hibája, hogy a falaknak nincs vastagsága, pedig éppen ez az adat utal a leginkább az épületszerkezetre, arra, hogy mi bontható, mi nem, egyáltalán, miből áll az a fal, födém (födém= a szinteket elválasztó szerkezeti elem, amit a köznyelvben padlónak vagy plafonnak hívunk, attól függően, hogy felülről vagy alulról tekintünk rá). Ezt laikus a legritkább esetben tudja felmérni, az építészek is csak több évtizedes gyakorlat alapján mernek véleményt formálni, de ha kritikus a szerkezet az átalakítás okán, akkor statikus mérnököt kell a helyszínre hívni, mégpedig olyat, aki nemcsak azt mondja, hogy nem lehet, hanem megmondja, hogy mégis hogy lehet – ehhez persze a statikusnak is ismernie kell az adott épület korából, külső jellemzőiből, hogy milyen szerkezet lehet, végső esetben bontásos feltárást végez a szakvéleményéhez.

méltányolandó igyekezet, de a döntéshez nem elegendő információ

Az épületszerkezetek méretein kívül a másik fontos jellemző adat a “strangok” helye, vagyis a vízvezeték-bekötés és a csatorna-elvezetés helye. Különösen az utóbbi fontos, mert a szennyvíz-elvezetéshez nem lehet akármilyen lejtést adni. A WC 4 colos lefolyója különösen kritikus, mert ha 2%-nál kevesebb, akkor sem folyik le rendesen, de ha több, akkor előfordul, hogy a híg rész lemegy, de a trutyi ott marad… szóval, ezeket tudni kell, amikor az ember felméri az adott lakás paramétereit. A tervezés során előfordulhat, hogy máshová kerül a fürdő vagy a konyha – ez nem lehetetlen, de tisztában kell lenni, hogy a vizes pontok elmozdítása milyen következménnyel jár. Ezért egy jó felmérési rajzon megjelöljük a strangok helyét, és a padló-feltárással azt is ki tudjuk számolni, hogy milyen messze távolodhatunk el a vizes pontokkal.

Kritikus lehet a bejárati ajtó és az ablakok helye, ami távolsági és magassági koordinátákat is jelent. Nem csupán arról van szó, hogy homlokzati változtatáshoz esetleg engedélyt kell kérnünk az önkormányzattól, hanem a tervezés során a belső helyiségek elrendezése sokszor centimétereken múlik – az ablakok helye perdöntő lehet.

A jó felmérési rajz méterhelyes, vagyis legalább 1:50-es léptékben kell felrajzolni, hogy a későbbi átalakítási döntések megalapozottak legyenek. A helyszínen “körbeméri” az ember a lakást, elindul a bejárattól minden ficakot felrajzol és megmér – a mérés végén vissza kell jusson ugyanarra a pontra! Ha az adatok alapján “nem zár a rendszer”, akkor valamit nem jól mértünk. Hogy ezt elkerüljük, inkább több dolgot mérünk, például egy szoba minden falát, körbe, és a két átlós méretet is, mert nem biztos, hogy minden derékszögű!

A felmérési rajz a meglévő állapotot hivatott dokumentálni, ezért miután pontosan megrajzoltuk, csak olyan adatokat, méreteket írunk fel rá, amelyek a tervezés során kritikusak. Az évtizedek során, kialakítottam egy sajátságos módszert, ami nem jár fölösleges papírozással, de elősegíti a hatékony tervezést: a mérethelyes rajzon a külső falakat és a belső szerkezeti elemeket (oszlopok, strangok, főfalak) feketével jelölöm, mint olyasmit, amihez nem nyúlunk, a többit szürkével. A méreteket nem a szokásos építészeti kottázás módszerével írom fel, hanem a falak mentén egy-egy számmal. A belmagasságot (H=3.00) bekeretezem. A rajzra nem teszek fel olyan méreteket, amelyek a koncepcióhoz, az első skicchez nem kellenek, mint például a külső nyílászárók minden paraméterét, ha azok változatlanok maradnak. Ha magukat az ablakokat ki is cserélik később, mert el vannak korhadva, akkor majd a nyílászáró-konszignációban megadom azokat az adatokat is, most lényegtelenek.

Mint ahogy teljesen érdektelen egy-egy méglévő helyiség négyzetmétere! Egy 12 négyzetméteres szoba is lehet pocsék és egy 6 négyzetméteres is pompás, ha jól van kitalálva az elrendezése! Ezért a felmérést követő skicc szintén nem tartalmaz méreteket, de be van bútorozva, hogy ellenőrizzük – az valóban használható helyiség!

Természetesen, ma már sokkal korszerűbb, számítógépes programokkal lehet rajzolni, “bele lehet látni a térbe”, ami sokat segít a laikusok meggyőzéséhez, bár egy tervező az alaprajz alapján is “látja a teret”. A színek alkalmazása kiemel bizonyos dolgokat, de azt hiszem, hogy az az “ökörszabály” amire minket tanítottak anno, hogy ugyanis a jó tervek első ránézésre is átláthatók, feltárják a teret – még mindig igaz.

A “tér” nem egyenlő a “nagy”-al – sokkal bonyolultabb fogalom. Mint ahogy a jó térkialakítás sem a méretektől, hanem az arányoktól függ, éppen ezért nem segítenek az “ötletek”, kell az a pár éves, évtizedes tudás és tapasztalat, amivel egy tervező nekiáll a feladatnak.

Comments Closed