A böszmeség 2006-ban nyert teret a köznyelvben, hogy aztán szépen elterjedjen a magyar politikai kultúrában. Most viszont hivatalos rangra jutott a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége – BÖSZ megalakulásával. Akár nemzetközi rangra is pályázhatnánk ezzel a szervezettel, minden bizonnyal elérnénk a böszmeség világcsúcsa címet.

De nézzük sorban, hogy miért illik erre a szervezetre a böszme melléknév oly tökéletesen:

1. oktalan – Budapest főváros kerületi önkormányzatainak szövetségét, mióta ez a város létezik (1873), a fővárosi önkormányzat kellene jelentse. Az, hogy az együttműködésre képtelenek a résztvevők, az nem szervezeti kérdés, hanem azoknak a politikusoknak a személyes, emberi problémája, akik történelmi tradicióként a széthúzást, a rivalizálást, az egyéni érdek mindenekfeletti érvényesítését, az ügyeskedést és a másik fél átejtését szívták magukba.

2. ormótlan – A szervezet megalakítását a főváros kormányhivatala segítette. Egy másik értelmetlen szervet. Pontosabban, ha a kormány szándéka a főváros felszámolása, akkor lehet, hogy van “értelme”, csak nem emlékszem, hogy a főváros lakosságát erről megkérdezték volna.

3. pimasz – Miközben valóban szükség lenne egy, a közösség érdekében történő összefogásra, amely korszerű jövőképpel állna elő, mind a főváros, mind pedig a vonzáskörzetében élők igényeire és jogos elvárásaira épülve, újabb politikusi perpatvarral tereli el a figyelmet a lényegről. Ráadásul, feltételezi, hogy a fővárosiak szemét ki lehet szúrni ilyen pótcselekvéssel, vagyis még hülyére is vesz minket.

Persze, egy dologban igazuk van, akik ezt a manővert megszervezték: megtehetik, mert az érdekeltek, vagyis a város és a környező települések lakó nem tesznek semmit ellene. Mint a birkák, akiket nem csak a gyapjújuktól fosztottak meg, hanem szabad akarattal és cselekvési képességgel sem rendelkeznek. Megszokták, hogy a fejük fölött döntenek.

 

Comments Closed