A kezdet bíztató volt. Bár a borús reggelen nem sokan gyűltünk össze a Nemzeti Múzeum kertjében, mire Nagy Emese megérkezett a Magyar Rádióból, kisütött a nap.

A kórus is megérkezett – Weiszburg Zsuzsi csapatára lehet számítani. A Múzeumkertben lézengő látogatókat is megkínáltuk csokival, elkezdődött a koncert. A képen, éppen még nem esett, kegyes voltak az égiek, majdnem a műsor végéig.

Aztán, amikor már kövér cseppekben potyogott a fejünkre, becuccoltunk a tümpanon alá, és labanéval kentünk a tökmagos kenyeret, egy-egy retekkel megfejelve.

Aztán elbúcsúztunk a kórustól, összeszedtük a piknik romjait a szatyrokba, és mielőtt hazaindultunk volna, Bendegúz javaslatára körbeöleltük az egyik oszlopot.

Ez volt a mi Szomszédünnepünk 2011-ben. Lesz még jobb is.