Magyarországon megőrült a kormány.

A nagyobb baj, hogy az állampolgár szépen megeszi az apróra felszeletelt Matolcsy-szalámit. Az újabb rémhírt már úgy olvassa, hogy mennyiben vonatkozik rá, vagy miként úszhatja meg, és nem akarja észrevenni, hogy ezt senki nem ússza meg!

Hadisarc _  A hódító hadsereg hadvezére által a meghódított tartományra kivetett, készpénzzel fizetendő összeg, mely, a nemzetközi joggal foglalkozó jogtudósok szerint, csak akkora lehet, hogy azzal a hódító haderőnek a terményekben való szállításon és szállás- meg élelemadáson stb. kivül még szükségessé váló fenntartási költségek teljesen fedeztessenek. Forrás: Pallas Nagylexikon

Ki foglalta el, rabolta ki a tartományt?

Természetesen nem az, akire ráfogják: nem az „idegenszívűek”, a zsidók, akik jó befektetésnek vélték a rendszerváltozás utáni Magyarországot és az elsők közt voltak, akik pénzt hoztak ide, munkahelyeket teremtettek.

„Felvásárolták az országot”? – nem, vettek abból, ami eladó volt. Más kérdés, hogy az állam és az önkormányzatok mi mindent voltak hajlandó eladni, és milyen áron, ha abból egyeseknek személyes haszna származott. A korrupciós játékszabályokat a magyar politikai elit és hivatali gárda határozta meg, a befektetők legfeljebb alkalmazkodtak hozzá, és fizettek, máskor meg nem, és akkor az üzlet nem jött létre.

Abban igaza van Gyurcsány Ferencnek, hogy amit ők amatőr módon csináltak, azt a Fidesz a profizmus szintjére emelte – így tönkre tenni egy országot már maga a művészet! Csakhogy a probléma, hogy ezeknek a politikai akrobatáknak nincs ellenfelük széles a határban, senki nem képes lerángatni őket a porondról. A „gyarmatosítók”, más olvasatban a „felszabadítók” pedig csak nem jönnek.

Már befektetőket sem igen találni. Készítettem  egy ingatlanbefektetési, üzleti tervet – nagyon tetszett mindenkinek, aki csak potenciális ügyfél lehetne, de az első kérdés az volt, hogy mi a véleményem a politikai helyzetről. Olyanok, akik alig tudják, hogy hol van a térképen Magyarország az orbánista gyalázatról már hallottak. Szívesen mondanám azt, hogy a magántulajdon azért nekik is fontos, de tudom én, hogy a „csavaros észjárásukkal” holnap nem hoznak-e olyan törvényt, amely szerint bizonyos állampolgárok, cégek tulajdonának elkobzása kifejezetten nemzeti érdek… Minden lehetséges, mert a magyar nép, az Istenáldott nép tűr és hallgat.

A demokrácia, mint egy elegáns versenyló – sérülékeny. Különösen, ha sorra lövik el a lábait, amin nem csak biztosan állni, de haladni is képes. Lassan már csak egy lába maradt a magyar demokráciának, az, amit mutogatnak, hogy lássák, még megvan, de a többi híján ez a ló már a felé nyújtott ételt sem éri el. Egyre csak fogy, árnyéka önmagának. Ha látogatók érkeznek a gazdi bőszen csattogtatja az ostorát, csinálja a cirkuszt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de a vendégek nem hülyék, csak félrenéznek. Sajnálják a lovat, de nem foglalkoznak mások lova gyógyításával. Azt sem értik, hogy ennek a brutális gazdának a háza népe miért olyan hallgatag, és csak remélni tudják, hogy gyerekek nem úgy oldják meg a maguk neveltetési problémájának kudarcát, mint a kulcsi Jutas.