Nem, ez a cikk nem Moshe Kacav nőügyeiről szól. Legfeljebb annyi köze van az elnöki rezidencia szégyenletes történetéhez, hogy most ott legalább, a nők megérdemelt helyükön vannak.

Simon Peresz körül ugyanis nők intézik a teendőket. Az egész hivatalt nők vezetik. „A nyolcak.” Méghozzá olyan jól, hogy az egyik kereskedelmi tv riportere felfigyelt arra, hogy milyen hatékonyan dolgoznak. Az elnöki hivatalban minden flottul működik, pedig a 88 éves elnöknek percre beosztott, kemény programjai vannak a hét hat napján.

Efrat Duvdevani az elnöki hivatal vezetője. Nem játsza meg az egalistát, határozottan a kamerába néz, amikor azt mondja, hogy ha két hasonló képességű jelölt van egy állásra, habozás nélkül a nőt választja.

A csoport tagjainak jó része, annak ellenére, hogy viszonylag fiatalok,  sok éve dolgoznak Peresz mellett. Simon Peresz  végletesen perfekcionista, híresen hatalmas munkabírással. 1985-ben, amikor mint miniszterelnök rendbe akarta tenni a hiperinflációval sújtott izraeli gazdaságot, maratoni tárgyalásokba kezdett minden érdekelttel. Kiborított mindenkit azzal, hogy nem engedte el a tárgyaló feleket, amíg meg nem egyeztek, de megcsinálta.

Emlékezetes élményem volt, amikor Zvi Hecker építésszel nála jártam – akkor még főként „blézerek” (az irígyek így hívták a Peresz-tanácsadókat, mert akkor is megkövetelte a tudást, a fegyelmet) voltak az irodában. Tájékozott volt és lényegretörő. Bár Zvi Heckert személyesen ismerte, a témával kapcsolatos aktuális információkat nyilvánvalóan a tanácsadói egyike állította össze számára.

Az évek során egyre több fiatal nőnek adott lehetőséget arra, hogy fejlődjön, kipróbálja magát, és aki bírta vele az iramot, azt elismerte. Így lassan, nála egyre több nő került komolyabb pozicióba. Simon Peresz jómodorú uriember, de kőkemény ha munkáról van szó. Abból a politikusi nemzedékből való, akik életük utolsó leheletéig az ország szolgálatában állnak. Bár az elnöki pozició, éppen úgy, ahogy Magyarországon, sokkal inkább reprezenetatív, mint tényleges hatalom, Peresz itt sem tagadja meg önmagát – sok évtizedes, személyes jó kapcsolatait, tekintélyét is beveti, ha szükséges az ország érdekében.

A hivatalában dolgozó kevés férfi jelenti  az esti műszakot, amikor a nők hazamennek a gyerekeikhez, a családjukhoz. Mert az izraeli elnöki hivatal vezetőjének két, a sajtósnak 4 kiskorú gyereke van, és bizony hazamennek a munkaidejük végeztével. Igaz, telefon, internet marad velük, de az esti órákban, a kevésbé fontos feladatokat olyan férfiak látják el, akik maguk is megtanulták a „női nyelvet” – milyen nyelvet, kérdezi az elképedt riporter, mire az egyik férfi válaszolja: lényegretörő.

Az izraeli 2.csatora péntek esti műsora, amely ennek a cikknek az apropóját adta: itt – érdemes megnézni, még akkor is, ha héberül beszélnek.