Huszonhét éve vettem egy belvárosi lakást. Ragyogó helyen, a Chaim Nachman Bialikról elnevezett fasorban. A társasház, akkor semmire nem becsült földszintjén. Körben egy elhanyagolt kert volt, amit tíz év alatt hoztam olyan szintre, hogy aki arra járt megállt megcsodálni.

Ma már kialakult egy új trend Tel-Avivban, amit az új, vagy felújított házaknál lehet igazán megcsinálni: a házat körülvevő kert már nem az osztatlan közös tulajdon része, hanem hozzácsatolják a földszinti lakáshoz, és csak onnan megközelíthető. Ezáltal létrejön a belvárosi kertes lakás. Erre találtam egy nagyszerű példát itt:

Tel-Aviv belvárosában – kertes lakás

Ha tetszik, a szocialista gondolkodás csődje érhető tetten abban, hogy a társasházak osztatlan közös részei, pusztulásra ítéltettek, legfeljebb olyan megszállottat, mint amilyen én voltam ösztönöznek cselekvésre, ám ha rendezzük a tulajdonviszonyokat, és a kert már egy valakié, akkor van remény, hogy az gondos gazdára lel. Ami egy évtizeddel korábban lezajlott a társasházak lapostetejével, és létrejöttek az igazán igényes penthausok, lassan megtörténik a senki-földje kertekkel – minden városlakó örömére. A társasháznak egy gonddal kevesebb, a lakástulajdonosnak saját kertje van a lakása körül, a városnak pedig rendezett az összképe.

A kertes lakás fölött néhány emelet – de kit zavar?

A klasszikus izraeli központi tér: konyha-nappali-étkező

Hálószoba

Az egyik fürdőszoba

Egy olyan országban, ahol a 12 hónapból 11-et lehet a szabadban tölteni, olyan kellemes az időjárás, a kert valójában egy szabadtéri nappali. Az utóbbi évtizedben a kerti bútorok  választéka is ennek megfelelően bővült.

Szabadtéri nappali