Mosonmagyaróvárott  bevezetik a telekadót – az üres telkek minden négyzetméterére 100 forintot kell majd fizetnie a tulajdonosnak 2011-től.

Na végre! – gondoltam, amikor a hírt a tv-ben hallottam, mert ez az adó a város érdekét szolgálja, de nem feltétlenül azzal, amit indoklásként az újságok megírtak: itt nem a várható bevétel nagysága kell  szerepeljen mint motiváció.

Az adóknak rendkívül fontos szerepe van a városrendezésben, ha rendszerben alkalmazzák, és nem az a cél, hogy a kormányzat kipótolja a hiányzó költségvetési forrást!  ( Az adóbevétel persze forrás, de kivetésének célja mégsem ez kell legyen, elsődlegesen.)  Vagyis, a helyi adók rendszere az egyes tulajdonosok egyéni érdekeit a közösségi érdekkel kell összhangba hozza.

A mosonmagyaróvári példa addig teljesen rendben van, hogy a használaton kívüli telkek nem jók a városnak. Tehát a tulajdonosokat ösztönözni kell arra, hogy vagy építsenek a telkükre, vagy értékesítsék. A tulajdonváltás azonban még mindig “bün-tett”, hiszen illeték-köteles, ami önmagában is abszurd. A vagyonszerzési illeték a telek értékének 10%-a. Igaz, ha 4 éven belül valaki beépíti a telket, akkor mentesül a vásárlási illeték alól, de sok esetben a telek értéknövekedésének üteme (ha jó helyen van a telek) nagyobb haszonnal kecsegtet, mint az illeték összege, vagyis ez a rendelkezés nem tölti be azt a szerepet, amit a jogalkotó eredendően szánt neki. Ráadásul, bizonyos esetekben, nem a tulajdonos szándéka, hanem objektiv akadályok miatt csúszhat az illetékmentesség feltételének teljesítése. Van amikor a kérelmezhető két éves haladék sem elég erre. Ezért az illeték helyett egy feltételrendszerében árnyaltabb,  dinamikusan változó helyi adó sokkal jobban szolgálná a közösségi érdeket.

A mobilitás elősegítése fontos szempont annak érdekében, hogy a “dolgok helyükre kerüljenek”. A tv-műsorban megemlítette az illetékes, hogy céljuk az ingatlanspekuláció megfékezése. Lehetséges, de akkor ezt a gondolatot következetesen végig kell vinni: ha meg akarják szüntetni azt az állapotot, hogy valaki azért tartsa üresen a telkét, mert az idővel értékesebb lesz, és nem azért, mert a családi vagy egyéb gazdasági indokok miatt képtelen most építkezni, akkor az adófizetés kötelezettségén kívül a város adjon alternatív lehetőséget! Ezek közül csak az egyik, hogy megszüntetve a vásárlási illetéket “eladhatóbbá” teszi a telket. Természetesen, az íly módon piacra került telkek, várhatóan  nagyobb száma miatt a telekárak csökkennek, ami nem baj, hiszen a helyi lakosság jövedelmi viszonyai és az ingatlanárak ma nincsenek összhangban, és ez a külföldi befektetőknek  kedvez már jó ideje. De ez még nem oldja meg a valós építési szándékkal vásárlók gondját, hiszen jól működő hitelkonstrukciók nélkül az olcsó telkek a már most vagyonosok kezében koncentrálódnak tovább, monopol-szituációkat eredményezve a további években az ingatlanpiacon. Ezért veszélyes csak egy-egy intézkedést hozni, rövidtávú önkormányzati szempontok alapján.

A helyi adó városra szabott rendszerének kialakítását nem lehet “büntetlenül” megspórolni – nagy munka, de tiszta, hosszú távra tervezhető viszonyokat teremtene, különösen akkor, ha a városfejlődés hosszútávú céljaival összhangban alakítják ki. Ezt Mosonmagyaróváron is, ahol jó irányba indultak el,  érdemes megfontolni.

Comments Closed