Változó főutcák városa 3. rész – Ben Yehuda
A Ben Yehuda utca már a Geddes terv keretében jött létre, az Allenby elágazásaként északra, majdnem párhuzamosan a tengerparttal, de attól szolid távolságtartással.
A Hitler elől, jó megérzéssel menekülő német zsidók alakították ennek az utcának az arculatát a múlt század harmincas-negyvenes éveiben. Az akkori városi szóhasználat Straße-ként emlegette az utcát, az ott lakó németek miatt, akik nem csak a kávéházak sorát gyarapították, hanem a megszokott európai kultúrához tartozó galériákat, könyv- és dísztágyüzleteket is nyítottak. Ahogy az utca, fokozatosan, tört előre északra, az eklektikát felváltotta a szintén Németországból importált Bauhaus, az épületek a nemzetközi építészeti stílust követték.
1940-ben itt (Ben Yehuda 145) kezdte meg adását a „Kol Izrael” – az Izrael Hangja rádió.
A Ben Yehuda a „kis Tel-Aviv” levantin nyugalmával nyúlt el észak felé, amit a megalakuló állam tankjai nem csupán az éves katonai felvonuláson dúltak fel, hanem az általuk növekedő állam városiasodása, képletesen is tönkre tett. Az ötvenes-hatvanas években divatossá vált Dizegoff a főutca-szerepet átvette ugyan, de azt a kisvárosias nyugalmat, amit a Ben Yehuda virágkora jelenetett, már semmi nem tudta visszaadni. Tel-Aviv, menthetetlenül nagyvárossá vált, függetlenül attól, hogy éppen mennyi volt a határain belül élők száma.
Az Allenby-hez közeli része a turizmus szolgálatába került – az olcsó szállodáktól a drága zsidó kegytárgyakig. A közepén, a Bograshovtól a Ben Gurion fasorig máig elég sok a művészeti galéria, elegánsabb, és mostanában divatos Boutique szállodák települtek. Ezután jön a „fodrász-sor” – eszméletlen mennyiségű fodrász-szalon, mintha minden izraeli fodrász itt akarna üzletet nyitni. A volt kikötőhöz közeledő vége pedig a sportcikkek találkahelye. Itt láttam először azt az üzletet is, amely a „zöld energiával” működő ” felnőtt rollerek” eladására specializálódott.
Nem kellemes dolog a Ben Yehudán lakni – túl nagy a gépjárműforgalom, túl nagy a zaj, piszok és por. A korábbi lakások legfeljebb szálláshelyekként alkalmasak, a tenger viszonylagos közelsége miatt. A benjamin-fikuszok megnőttek, az alsó szintek ablakaira már nem jótékony árnyékot, hanem sűrű lombjuk sötétségét hozzák. Ezzel együtt, a Ben Yehuda teljes hosszában építkeznek. A tengeri széltől, csapadéktól durván pusztuló házakat felújítják, de egyben egy-két szinttel magasabbra is építik. Sokkal többel nem ajánlatos, hiszen a város levegőjét tisztító tengeri szél útját nem ildomos „elfalazni”.
Az utóbbi években új arcot öltött tel-avivi (buli)turizmus lassan kialakítja az utca kiszolgáló jellegét, annál is inkább, mert a hosszú utca számos mellékutcájában a helyi lakosság egyre tudatosabban javítja a környezetét. Remélhetőleg, a kettő együtt jobbá formálja a Ben Yehudát, bár régi énje, a város életében betöltött központi szerepe már a múlté.