Öt héten át, rengeteg anyagot gyűjtöttem Tel-Avivban, amelyeknek csak töredéke került a podo-pro.hu lapjaira, egyelőre.

Most egy kis szünet következik, amolyan akklimatizáció Budapestre, de közben Delisa segítségével kicsit északra tekintünk.

Megnézzük, hogy miként működik a város Stockholmban, mivel nyerte el  az év zöld fővárosa díjat 2010-ben, mire jó a hajó, miért jó közösen utazni (!), vagy miként köszönik meg a bringásoknak, hogy lábpedállal gurulnak az utcákon. Olvashatunk a kerítés-, és függöny-ellenes svédekről, a kötőtűs városi “macskákról”, és még megannyi szívderítő dologról.

Ebben a téli, szürke-szomorúságban, amely Budapestet jellemzi napjainkban, szükség van némi “napfényre” – nem csak arra, ami az égről süt le ránk, hanem ami a jövő reményeit hordozza.

Továbbra is tudósítunk arról, hogy milyen a helyzet külföldön, olyan városokban, ahol sikerült jobb emberi környezetet teremteniük, és kinyitjuk a diskurzust arról, hogy miként lehetne közös összefogással jobbítani a helyzetünkön, itt Magyarországon. Budapesten és a legtávolabbi faluban, egyaránt.

Tisztában vagyunk a politikai ellentétekkel, amelyek a magyar társadalmat megosztják, és talán éppen ezért, itt nem tüntetésre, hanem együttműködésre szólítunk fel mindenkit. Nem a hatalmi csoportok kiszolgálása, hanem  saját környezetünk érdekében tennünk kell – közösen.

A podo-pro.hu mozgalmaiban mindenki részt vehet, mert mindenki kitalálhatja a maga számára azt az apró cselekedetet, amivel szerinte, egy kicsivel jobbá tehető a közvetlen környezetünk. Kényszer és büntetés nélkül, józan belátásból, önként, olyan apróságra odafigyelve, ami megváltoztatásához nem kell fővárosi vagy parlamenti döntés, csupán a saját akaratom! Nem kell kitűzni a hajtókára semmilyen jelvényt, nem kell fogadalmat tenni, nem kell összeírni a csoport tagjait, nem kell kiutálni azt, aki nem tartozik közénk… csak:

– ha dohányos vagy, kérlek, gondold meg, hogy az utcán elhajított csikket valakinek össze kell szedni, vagy ezzel is gyűlik a szemét – mondd Magadnak, csendben: podo (híd a saját gyengeségünk áthidalására), és tedd a szemetesbe, vagy vigyél Magaddal zsebhamutartót, de ne dobd el…

– ha eszel az utcán, és kezedben ott marad a zacskó, ne ejtsd le szendén, hanem vidd el a legközelebbi szeméttartóba, még akkor is, ha az nincs is olyan közel…

– ha azt látod, hogy a szemetesedények csordultik tele vannak, már semmi nem fér beléjük, hívd fel az FKF ingyenes számát, jelentsd be:  06-40353353

– ha kutyád van, ne találj ki ürügyet, hogy miért hagyod ott az ürüléket, gondolj a kisgyerekekre, akik beletotyoghatnak – biztos, nem szeretnéd ezt, hát vedd úgy, mintha az utca is a Te nappalid lenne…

– ha buszon, villamoson, metrón utazol, ne lökdösődj, várd meg, míg leszállnak vagy az előtted állók felszállnak, pár másodperc, nem veszteség, de jobb lesz a kedved, ha kicsit előzékenyebb vagy…

– ha valahová el kell juss, gondold meg, mielőtt autóba ülsz, hogy lehetne esetleg gyalog is megtenni az utat? Talán, alig több idő, de közben nem szennyezed a levegőt, a mozgással Magadnak is jót teszel, közben olyasmire gondolhatsz, ami jobb kedvre deríthet, ahelyett, hogy a dugóban ülve bosszankodnál…

– ha gyereked van, mutass neki jó példát – a türelmes, jóérzésű emberét, amivé őt is nevelni szeretnéd…

Rengeteg lehetőség van arra, hogy magunk is tehessünk valami keveset azért, hogy mindannyiunknak jobb legyen, nem kell várni senkire és semmire!

Ide lehet gyűjteni viszont a javaslatokat, amelyekkel nem mások, hanem saját magunk tehetünk a közjóért – a magam részéről, minden javaslatot köszönettel veszek.

Comments Closed