Húsz nappal ezelőtt feltettek egy reklámfilmet a You Tube-ra, amit azóta  3.835.419-an néztek meg. A film egy rövid napot mutat be abból a világból, amelynek elemeit már most is érzékelhetjük, itt-ott, de így együtt igazán reményteli jövőt vizionálnak. Mellesleg az „intelliges üveg” sokoldalúságát érzékelteti. A reklámfilm megrendelője a  Corning Incorporated, amely 160 éves történetének soha nem látott csúcsára törekszik.

Klasszikusan szép történet a vállalkozókedvről, az okos döntések és szerencsés megérzések együttes hatását előrelátással és a környezet, a társadalom iránti érzélkenységgel gazdagított sikerről. Amerikai történet, a fogalom legjobb értelmében.

Amory Houghton Sr. 1812-ben született, kitanulta az ácsmesterséget, és már 20 évesen saját vállalkozásába fogott. A véletlen hozta, hogy 1851-ben meglátta a születendő jövőt az üvegben. Persze az első üvegpohár-cég, a maihoz képest igen szerény ambiciókkal építette önmagát. 1868-ban az olcsóbb telekárak miatt költöztette a gyárat a New-York állambeli Corningba, amely még a városi rangot is csak 1890-ben nyerte el – ebben nem kis része volt az ott terebélyesedő üveggyárnak. Hounhtonék otthonra találtak itt, és ezt elsőként azzal akarták kifejezni, hogy a gyárukat a településről nevezték el. Később,  megalapították az Üvegmúzeumot, amit a cég fenállásának 100-dik évfordulóján nyitottak meg, és egészen fantasztikus gyűjteményt tudhat magának. De előbb még meg kellett keresni azt a pénzt, amiből, többek között, ezt a múzeumot is létrehozhatták.

A Corning azzal tűnt ki az üveggyártás piacán, hogy viszonylag korán, már a huszadik század elején, komoly energiát fektettek a kutatásba. Dr. Eugene Sullivan  volt ennek a munkának a lelke. Az 1960-ban megalakított kutatóintézetet az ő tiszteletére nevezték Sullivan Parknak. Vagyis a Corning időközben sem kényelmesedett el, hanem a szakmai innováció húzó tényezőjévé vált, és erre a poziciójára mind a mai napig féltékenyen vigyáz.

Sikerük titkát a jól megalapozott jövőképben, az őszinte és tartós emberi kapcsolatokban, amelyeket nem csak a munkatársakkal, és a környezetükkel, hanem az üzletfelekkel is tudatosan alakítanak. Na és természetesen, a minőség, a verhetetlen minőség, ami a piac vezetőjévé emeli őket.

A reklámfilmjükben egyébként, nagyon gondosan válogattak össze minden részletet, szereplőt, szituációt. A filmben ugyan minden az üveg tisztaságáról és az informatikában betöltő elképesztő lehetőségeiről szól, de a hálószobában ott van Ayala Serfaty  gyönyörű lámpája.

Míg a nő már fogmosás közben is „dolgozik”, és csupán egy almát kap fel, mielőtt elhajt a hivatalba, a férj komplett reggelit csinál a lányoknak. A férj egyébként enyhe ázsiai beütésű szépség (persze egy reklámfilmben mindenki szép, még a nagymama is…), a buszmegállóban fekete férfi veszi fel a kapcsolatot a design-stúdióval, és a feliratok között kínai írásjelek is feltünnek.

Azon felül, hogy élvezetes látvány, amit ez a reklámfilm bemutat, bennem a magyar honpolgár keserűségét is felhozta. Hiszen, amikor a Houghtonék éppen Corninba költöztették a gyárukat, Pécsett, Zsolnay Vilmos is átvette bátyja agyagedény-gyárát, és 1878-ban már a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat! Itt is  volt  vállalkozókedv, tehetség,   szervezettség, még   családias emberi kapcsolat is a munkatársak között, egészen addig, amíg a társadalmi környezet az egészet el nem lehetetlenítette. Elveszetgettünk 70 évet, háborúra, kommunizmusra, vadkapitalista köpönyegbe bújtatott újfeudalizmusra – éppen ideje lenne észhez térni! Megszüntetni a kontraszelekciót, a pártszimpátiák mentén osztott poziciókat a tettrekészség helyett! Az irányt, hogy merre fejlődjünk, az üvegtiszta jövő, vagy a korrupciótól rothadó, vérgőzős  közel-kelet felé – mi szabjuk meg. Senkire nem foghatjuk, ha választás hijján sodródunk az utóbbi felé.