Kócoskát megfésüljük…

A példa egy, a sokféle, adottság és lehetőség között, de alkalmas arra, hogy bizonyos általános érvényű megállapításokat és javaslatokat tegyünk.

Összefoglalva az előző részben tárgyaltakat:

1. A Kéli-medencében elindult egy spontán betelepülési folyamat, amely az elnéptelenedés felé tartó falucsoportot némileg eltérítette ettől az iránytól, de 25 év alatt sem okozott áttörést…

2. Elkészült egy közös fejlesztési koncepció, ami számtalan adottságot és problémát feltárt, de hatékony megoldást nem nyújtott. Ennek legfőbb oka, hogy leragadt annál a világnál, amit már látni lehet (idegenforgalom, borászat, hagyományörzés), és nem mert igazán előre lépni.

3. A jövőképből hiányzik az üzleti szemlélet, a hiányzó képességek és annak a szükségszerűségnek a belátása, hogy a kvalifikált betelepülő népesség az egész közösség érdeke.

Az általános következtetések, amelyek a példából leszűrhetők:

_ Ha egy településen,  bármilyen oknál fogva csökkent a hagyományosan  foglalkoztatottak száma, a helyi lakosság egy része megélhetés híjján elvándorol – újra kell pozicionálni a települést. A kor kihívásainak megfelelően újraértelmezni az adottságokat és  a legkorszerűbb technológiai lehetőségekkel kombinálni azt.

_ Ehhez olyan tudásra van szükség, ami nem létezik az adott területen (ez nem szégyen, csak tény), mert ha meglenne a folyamatos fejlődés feltételrendszere, akkor nem jutott volna a település zsákutcába. (Ez egy országra is igaz)

_ A tudás, széleskörű tapasztalat azért nélkülözhetetlen, mert az új irányt gazdagi érdekeltség alapon lehet csak hosszú távra kijelölni, és  ebben a képletben minden szereplő érdekének harmonikus egyensúlya kell megjelenjen – ha mások kárára nyernek néhányan, az csak újabb csődhelyzetet idéz elő. Tudni kell, hogy van olyan rendszer, amelyben mindenki nyertes, ám ennek a kidolgozása alapos és megalkuvásmentes munkát igényel. Nem csak szabad kezet kell kapjon a stáb, a megrendelő önkormányzat(októl), hanem annak igéretét is, hogy a kutatás-egyeztetés-szervezés eredményét elfogadják, még akkor is, ha rövid távon a személyes érdekeiket sérti. Ez nyilvánvaló egy olyan önkormányzati rendszerben, ahol 100 fős falunak is polgármestere és képviselői vannak, ahol a demokratizmus  azt jelenti, hogy egy csomó hozzá nem értő ember vezeti a települést.

_ Ha mindenki „érzékenységére” vagyunk tekintettel, és játsszuk a széplélek demokratát, akkor a magyar önkormányzati rendszert nem lehet önfenntartóvá tenni, a válságot (az átmeneti időszakot) szakszerűen menedzselni kell, és csak egy jól működő rendszert lehet a képviseleti demokrácia szabályai szerint tovább vezetni – addig, nem diktatúrára, hanem a közvetlen demokrácia eszközeire van szükség, ami félelmetesen nehéznek tűnik egy országban, ahol a diktatúrának sokkal nagyobb a hagyománya, mint annak, hogy az egyének a közösség  aktív tagjai. Más lehetőség viszont nincs. (lásd: előre a tenger, hátuk mögött a fáraó seregei)

_ A célt, amelyet 20 év kemény munkája árán a település(együttes) el akar érni, nagyon világosan és egyértelműen meg kell határozni – semmi sumákolás és lila köd a részvételi demokráciáról meg az együttműködésről, hanem a lényeg: miként lesz jobb minden egyes ember számára! Józsi bácsi, aki ma 60 éves, nem a reményt akarja enni éveken át, hanem azt érezni, hogy nap-nap valamivel javul a helyzete a bekövetkező változás okán – ha ezt nem érzi, csak kerékkötője lesz mindennek, mert „neki már úgyis mindegy”.

_ A cél-tól készítünk „visszaszámlálási programot” – vagyis az utat úgy tervezzük meg, hogy már a kezdetén tudjuk, hogy mit kell csinálni holnap, és milyen eredményt kell elérni három hónap, egy év, két év, öt év, stb idő alatt. Tudom, Magyarországon nem ismerik a határidőket, de ha Nyugathoz akarunk tartozni, akkor meg kell ezt tanulni.

_ Ahhoz, hogy a „reaktor” beinduljon, szükséges a kritikus tömeg – népességben, befektetésben, szervezettségben. Ezért kell ösztönözni az értelmiségiek letelepedését, a közösség érdekét szem előtt tartó üzleteket kötni befektetőkkel, és hatékonnyá tenni a szervezeti kereteket.

_ Miután gondoskodtunk arról, hogy a település népességének legyen megélhetése, a szolgáltatásalapú helyi adórendszerrel biztosítjuk a működéshez szükséges folyamatos forrásokat. A következő részekben erről az adórendszerről lesz szó.

Előző rész: 7

Következő rész:  9  A kényszerítő erő

A sorozat kezdete: ITT