Könnyű vega-vacsora előkészületben…

Miután elkészült az én váram, az egyik legnagyobb öröm, hogy vendégeket hívhatok. Nagyon régi, és újabb ismerősöket, barátokat. Volt itt búcsúbuli is, de most, hogy a súlypont megint Izraelben van, ám elég sokat jövök ide, a „kiscsoportos” vacsoravendégség tűnik a legjobb a formának.

Az első vacsora-vendégek Szilágyi János, Kornis Mihály és a felesége Göczey Zsuzsa volt.

Most már arra is odafigyelek, hogy akiket meghívok, lehetőleg ne ismerjék egymást korábbról, ne tartozzanak ugyanahhoz a szakmai brancshoz, de valami mégis kapcsolja össze őket, azon túl, hogy Magyarországon élnek és én ismerem őket.

A szerdai vacsorára Marthi Zsuzsa várostervező építészt, Virág Tamás szociális munkás-újságírót, és Nej György újságírót hívtam meg. Közös vonásuk, hogy a körülöttük lévő világról mindegyiküknek karakteres véleménye  van és azt többnyire meg is írják. Nej Gyuri osztálytársam volt a valamikori MUOSZ újságíróiskolában, már akkor is az Magyar Rádió belső munkatársa. Én csak külsőztem ott néhány évig. Zsuzsát egy szakmai kornferencián ismertem meg, és azóta tartjuk a kapcsolatot, néha sikerül rávennem, hogy a podo-pro.hu-ra is írjon. Tamás szintén írt ide, de őt a nyóckeri lokálpatriótaságunk hozott össze. Sok tekintetben egyet is értünk, másokban vitatkozunk, de ez éppen így jó.

Mi a terved? – kérdezte Zsuzsa, amikor megérkezett, mert feltételezte, hogy „csak úgy” nem hívom vacsorára. Hát, igen, persze, van egy elképzelésem, de nem szervezek sem szakmai, sem politikai összeesküvést. Egyszerűen, szeretnék olyan emberekkel találkozni, kényelmes, otthonias körülmények között, akiket tisztelek, szeretek, érdekel, hogy mit gondolnak, vagy mit csinálnak éppen. Szeretek de nem tudok kis mennyiséget főzni,  ezért inkább meghívok néhány embert, és „megetetem” őket. Van jó Vylyan borom, amit egyenesen a pincészettől rendelek.  Ez nem nagy trakta ezüst eszcájggal, damaszt abroszon, csokornyakkendős pincérekkel, csak egy könnyű vacsora, rendszerint sok zöldséggel, gyümölccsel, a lényeg, hogy dumáljunk, ápoljunk az emberi kapcsolatokat, megismerjünk olyanokat is, akikkel nem feltétlenül találkoznánk össze amúgy.

Network-nek is mondhatjuk, bár ennek nincs közvetlen üzleti célja, természetesen, de sosem lehet tudni, hogy az ilyen kapcsolatokból mi alakul ki az idők folyamán. Kornis Mihályt egy Bitter Brunóéknál rendezett vacsorán ismertem meg, Korniséknál pedig éveken át voltak szombat esti összejövetelek, ahol Heller Ágnestől  Tatár Györgyig nagyon sok érdekes emberrel találkozhattam. Két évtizedes külföldi élet után nagyon jót tett nekem az, hogy egy sor, számomra „új emberrel” jöhettem össze.  Most pedig, mivel korlátozott ideig vagyok itt Pesten, még fontosabb, hogy minél több ismerősömmel, barátommal találkozhassak, de egyenként ez elég reménytelen, így „csoportosítom”  őket úgy, hogy talán számukra is egy-egy emlékezetes este válik belőle.