Nem tetszik a rendszer?
A podo-pro.hu nem hírlap – ha bizonyos értelemben kötődik is a napi aktualitásokhoz, általában azok összefüggéseit keresi. Most azonban kivételt teszünk, mert a vasárnapi tüntetés annyira fontos, hogy mindenki, akinek nem tetszik a rendszer, részt kell vállaljon benne, ha mást nem a terjesztésében.
Az a tüntetés-sorozat amit a tűzoltók és a katonák kezdtek, jó irányban indult el – a széleskörű összefogást forszírozza, azt, ami eddig, mindig hiányzott. A rendszerváltó kerekasztal, mint utóbb kiderült, csak a politikusok egymás közti alkujának terepe volt. Több, mint húsz éves késéssel, ideje kiterjeszteni a népre, a sok-sok politikai manipulációt elszenvedő honpolgárokra.
Ez a mozgalom lehet a remény, amely az impotens pártpolitikusok kezéből kiveszi a dolgok irányításását – idővel. Mert senki ne várja, hogy a dolgok egyik percről a másikra jobbra fordulnak – keményen meg kell dolgozni a szabadságért.
Az első lépésben nem a hatalmat kell megdönteni – a ’89-es példa precízen mutatja, hogy ez csak a hatalmi körök személyi változását jelenti, nem pedig a rendszer változását.
Mindenekelőtt, mindenkinek magát kell szabaddá tennie!
Félelem nélkül kijelenteni, hogy ami az elmúlt húsz évben történt, amivé a pártpolitikusok züllesztették ezt az országot, az nem tetszik! Nagyon nem tetszik!
– az, hogy a parlamenti mandátum nem a közösség képviseletét, hanem az illető meggazdagodásának útját jelenti,
– az, hogy döntés-helyzetbe a tehetségtelen seggnyalók kerülnek, függetlenül attól, hogy jobb, bal, vagy zöldközép a pártállásuk,
– az, hogy az ember élete nem tervezhető, mert minden és mindennek az ellenkezője is elképzelhető,
– az, hogy nincs jogbiztonság, mert előre és visszamenőleg is megváltozhatnak a törvények,
– az, hogy a demokrácia paródiája kezd lenni az államvezetés,
– az, hogy a jelenlegi hatalom nem a korábbiak hibáit javítja, hanem tetézi azokat,
– az, hogy tisztességes embernek Magyarországon élni egyre kilátástalanabb,
– az, hogy a tudás nem érték, a rendszer kontraszelektál,
– az, hogy a hatalom kiszolgáltatottá teszi az embereket, és minden intézkedése azt célozza, hogy ez alattvalói attitűd erősödjön,
– az, hogy átírják a történelmet, hősi hazugságot terjesztenek, ahelyett, hogy szembenéznének azokkal a problémákkal, amelyek az 1920-as évek óta lejtmenetbe taszították ezt az országot,
– az, hogy a szabad versenyes kapitalizmus helyett egyre inkább a feudalizmusba tér vissza az ország,
– az, hogy ennek nagyon rossz vége lesz.
Talpra magyar
Március 15-e igazán szép ünnep – lehetne. Ha volna némi egyettértés ebben a nemzetben. Ha nem a hatalom demonstrációja, vagy az ellenérzés tüntetése, a nagy magyar széthúzás jelképe lenne immáron másfél évszázada.
Lehet tapsolni vagy ennek, vagy annak a felszólalónak, a szabadság felelősségétől, az egyenlő esélytől és a testvéri összefogástól messze – a haza a haladástól egyre csak távolodik.
Időnként tudunk lobogni, lelkesedni, talán még harcolni is, csak összefogni és vállvetve, kitartóan dolgozni a közös ügyért nem – az nem megy a magyarnak. Nemzeti karakter a rövid lelkesedést hosszú apátiával követő lét, amelyet egy furcsa, világfájdalmas tudat határoz meg időtlen idők óta, mióta a sikertelenséget ritkán váltja a siker. Ezért aztán, kollektívan kapaszkodunk egyes emberek, egyedi teljesítményébe (sportolók, Nobel-díjasok), mintha bármi részünk is lenne benne – de nincs.
Ráfogtuk tatárra, törökre, habsburgra, oroszra, zsidóra, most még a vén Európára is, a magunk tehetetlenségének elviselhetetlenségét. Pedig inkább, szembe kéne nézni vele, és megkérdezni saját magunktól: mi, tehetséges magyarok, miért vagyunk ennyire élhetetlenek a Kárpát medencében? Miért csak az országhatáron túl tudjuk levetkőzni a „dögöljön meg a szomszéd tehene” attitűdöt?
Az ünnepek értelme a bibliai kortól, a közös identitás kiteljesítése – komolyan kell venni, ám külsőségeinél fontosabb a tartalommal való azonosulás. Magyarországon üzengetésre használják az ünnepet, hogy jól megmondják a másik tábornak, hogy mit gondolnak róla! A hatalom megüzeni engedetlen hűbéreseinek, mire számíthatnak, az alattvalóságot nehezen viselők visszaüzennek: nem oda Buda! Innen már csak egy lépés az, hogy fegyverrel is egymás torkának essenek, hogy a fülke-forradalmat facebook-forradalommá avanzsálja a káosz.
Talpra magyar! A levegő-taposásból és a lustaságból, az önmagunk valós helyzetének értékelése felé, a megfontolt és racionális cselekvés felé! Forradalmi hevület nélkül, józan ésszel megszervezett együttműködéssel, lépésről-lépesre építve a közös jövőt. Költő ne menjen a csatatérre, értelmetlenül meghalni, tehetséges ember ne meneküljön a Kárpát-medencéből reményteli partok felé, mert mindenkinek azt kellene tennie, itt és most, amihez a legjobban ért. Mindannyiunk hasznára.