Mosolyogni tessék!
Egy kreatív csapat játszani hívta a stockholmiakat, mivel hisz abban az egyszerű tapasztalatban, miszerint az öröm képes megváltoztatni az emberek viselkedését.
Céljuk, hogy minél többen agyaljanak, s alkossanak válaszul arra, hogyan lehet jópofán rávenni az embereket viselkedésük megváltoztatására.
1. Az öröm motivál: a Pianotrappa a korábbinál 66%-kal több embert vett rá a lépcsőzésre
2. A csilivili Palackvisszaváltó automatához 36x annyian mentek, mint a szokásos boltihoz
3. A Mély torok szemetesládába 41 kilóval több szemétet dobtak, mint a szürke másikba
A cikk eredetileg delisa svédségek blogján jelent meg.
Stockholmi sikersztori
Stockholm 1991-ben gondolt egy nagyot, s újradefiniálta önmagát.
A helyzet nem volt túl rózsás – de éppen ezért!
Hogy is volt? Egy bizonyos amerikai magyar üzletember valutaspekulációi indították el a lavinát (meg persze a svéd bankok felelőtlen hitelpolitikája, s a bankárok ‘ejtőernyős’ szerződései, melyekhez képest a bkv vezérek százmilliós cuccai apróságok) szóval: a 90-es években tönkre vágták a svéd valutát (is), melynek vége gazdasági mélyrepülés lett: becsődölt néhány bank, a munkanélküliek száma magasabbra szökött, mint most. Akik pedig bűnbakot kerestek mindehhez, meg is találták a bevándorlók tömegében (százezrek menekültek ide a Közel-Keletről, a Balkánról). Minden volt, csak felhőtlen hangulat nem.
Stockholm mégis belevágott egy egyszerűségében nagyszerű elképzelés megvalósításába. Lényege: a víz. Nem kerül pénzbe, s itt van körös-körül – erre épült a város: 14 nagyobb és 24.000 kisebb szigetre, illetve az ott egykor élt erdők levágása után hagyott tuskókra. Innen a város neve is: stock = farönk, holm=sziget. A vikingek azért választották ezt a helyet (a beljebb eső Birka helyett), hogy a szárazföldbe benyúló Mälaren-tó védettebb zugai mellett, a tenger felé is legyen szabad kijutásuk. Így Stockholmban a víz, édes is, meg sós is. A város közepén találkoznak, ahol egy zsilippel (Slussen) szabályozható a vízmozgás.
A víz – mint oly sokszor már – a 90-es évek elején is újraélesztette a várost. Stockholm azonban nem akarta feltalálni újra a meleg vizet – ez másoknak sokkal jobban megy… de újradefiniálta önmagát – a vizen.
A régi-új víz-imázst az a sokszínű tevékenység és alkotás élteti, melyet maga a víz inspirál vagy kényszerít ki a politika, a társadalmi kérdések, a gazdaság, a tudományok, a művészetek, s a kommunikáció áramlataiban.
A variációk víztémára – a turizmus terén is végtelenek.
Stockholm vizi fesztivált rendez, itt van a Volvo Ocean Race világkerülő vitorlásverseny utolsó előtti állomása, s az első útján elsüllyedt 500 éves csatahajó, a híres Vasaskepp… de van hajómúzeum, hajószínház, hajóhotel, s számtalan étterem-bár-kávézó-kricsni a vizen.
Gyakran vetnek itt horgonyt a világ különleges hajói, s választhatsz különféle túrákat te is: a város hídjai alatt, vagy ki a külső Skärgården felé (skär=kisebb sziget, gården=udvar, kert) persze hajóval – ha jó neked…
Stockholm – ahol a vizek találkoznak, 1991. óta, a világ vizeiért felelős embereknek is találkozóhelye.
A város, összefogva 22 világcéggel (hogy ne a teljes számlát kelljen a város polgárainak állni), s meghív mindenkit, aki saját hazájában döntési helyzetben van a vizeket illetően; akiknek problémája, ötlete, netán pénze van, s érdekeltek abban, hogy egy teljes héten át együtt végiggondolják, értékeljék, kitalálják, megvitassák s döntéseket hozzanak arról – mi legyen a világ vizeivel. Miközben a város, legszebb termeiben, terein és vizein látványos nemzetközi produkciókat kínál a széles publikumnak.
A nyár közepén tartják World Water Week -et. A hagyományoknak megfelelően, átadják a 150.000 dollárral járó vizes ‘Nobeldíjat’ is. A díj presztízsét emelendő, a király vállalta a fővédnöki szerepet, s nobel külsőségek közepette nyújtják át, a stockholmi Városháza aulájában, ugyanott, ahol a híresebb-nevesebb nagytestvér, a Nobel-bankett is zajlik.
A Stockholm Water Prize 2010-ben Dr Rita Colwell (University of Maryland & Bloomberg School of Public Health at John Hopkins University in USA), amerikai kutatóhoz került, úttörő kutatásaiért, melyeket az ivóviz által terjedő megbetegedések megelőzése – vagyis sokmillió ember egészségének és életének megóvása – érdekében végzett.
A cikk eredetileg delisa svédségek blogján jelent meg.
Útközben…
Öt héten át, rengeteg anyagot gyűjtöttem Tel-Avivban, amelyeknek csak töredéke került a podo-pro.hu lapjaira, egyelőre.
Most egy kis szünet következik, amolyan akklimatizáció Budapestre, de közben Delisa segítségével kicsit északra tekintünk.
Megnézzük, hogy miként működik a város Stockholmban, mivel nyerte el az év zöld fővárosa díjat 2010-ben, mire jó a hajó, miért jó közösen utazni (!), vagy miként köszönik meg a bringásoknak, hogy lábpedállal gurulnak az utcákon. Olvashatunk a kerítés-, és függöny-ellenes svédekről, a kötőtűs városi „macskákról”, és még megannyi szívderítő dologról.
Ebben a téli, szürke-szomorúságban, amely Budapestet jellemzi napjainkban, szükség van némi „napfényre” – nem csak arra, ami az égről süt le ránk, hanem ami a jövő reményeit hordozza.
Továbbra is tudósítunk arról, hogy milyen a helyzet külföldön, olyan városokban, ahol sikerült jobb emberi környezetet teremteniük, és kinyitjuk a diskurzust arról, hogy miként lehetne közös összefogással jobbítani a helyzetünkön, itt Magyarországon. Budapesten és a legtávolabbi faluban, egyaránt.
Tisztában vagyunk a politikai ellentétekkel, amelyek a magyar társadalmat megosztják, és talán éppen ezért, itt nem tüntetésre, hanem együttműködésre szólítunk fel mindenkit. Nem a hatalmi csoportok kiszolgálása, hanem saját környezetünk érdekében tennünk kell – közösen.
A podo-pro.hu mozgalmaiban mindenki részt vehet, mert mindenki kitalálhatja a maga számára azt az apró cselekedetet, amivel szerinte, egy kicsivel jobbá tehető a közvetlen környezetünk. Kényszer és büntetés nélkül, józan belátásból, önként, olyan apróságra odafigyelve, ami megváltoztatásához nem kell fővárosi vagy parlamenti döntés, csupán a saját akaratom! Nem kell kitűzni a hajtókára semmilyen jelvényt, nem kell fogadalmat tenni, nem kell összeírni a csoport tagjait, nem kell kiutálni azt, aki nem tartozik közénk… csak:
– ha dohányos vagy, kérlek, gondold meg, hogy az utcán elhajított csikket valakinek össze kell szedni, vagy ezzel is gyűlik a szemét – mondd Magadnak, csendben: podo (híd a saját gyengeségünk áthidalására), és tedd a szemetesbe, vagy vigyél Magaddal zsebhamutartót, de ne dobd el…
– ha eszel az utcán, és kezedben ott marad a zacskó, ne ejtsd le szendén, hanem vidd el a legközelebbi szeméttartóba, még akkor is, ha az nincs is olyan közel…
– ha azt látod, hogy a szemetesedények csordultik tele vannak, már semmi nem fér beléjük, hívd fel az FKF ingyenes számát, jelentsd be: 06-40–353–353
– ha kutyád van, ne találj ki ürügyet, hogy miért hagyod ott az ürüléket, gondolj a kisgyerekekre, akik beletotyoghatnak – biztos, nem szeretnéd ezt, hát vedd úgy, mintha az utca is a Te nappalid lenne…
– ha buszon, villamoson, metrón utazol, ne lökdösődj, várd meg, míg leszállnak vagy az előtted állók felszállnak, pár másodperc, nem veszteség, de jobb lesz a kedved, ha kicsit előzékenyebb vagy…
– ha valahová el kell juss, gondold meg, mielőtt autóba ülsz, hogy lehetne esetleg gyalog is megtenni az utat? Talán, alig több idő, de közben nem szennyezed a levegőt, a mozgással Magadnak is jót teszel, közben olyasmire gondolhatsz, ami jobb kedvre deríthet, ahelyett, hogy a dugóban ülve bosszankodnál…
– ha gyereked van, mutass neki jó példát – a türelmes, jóérzésű emberét, amivé őt is nevelni szeretnéd…
Rengeteg lehetőség van arra, hogy magunk is tehessünk valami keveset azért, hogy mindannyiunknak jobb legyen, nem kell várni senkire és semmire!
Ide lehet gyűjteni viszont a javaslatokat, amelyekkel nem mások, hanem saját magunk tehetünk a közjóért – a magam részéről, minden javaslatot köszönettel veszek.
svédségek
Delisa – vagy Elizabet Dragos, aki a jövőben a podo-pro.hu számára is tálalja a „svédségeket„. Valamikor, 2004 táján fedeztem fel a Tűsarok fórumain, élveztem írásait, legfőképpen azt az életteliségiséget, amit világszemlélete tükröz : „Honnan tudnám, hogy mi a rossz ma? Műanyagot nem rág a rozsda.” Írásain keresztül, kitárult előttem a svéd világ, amelyet korábban nem ismertem, és egyre vonzóbbá vált.
A következő sorokat ő írta, és ezek tökéletes magyarázatot adnak arra is, hogy miért volt fontos, hogy a podo-pro.hu „világjobbító” szándékaihoz megnyerjük Delisát:
„A svédek egyik kedvenc szava az enkel/egyszerű. Legyen mindenkinek érthető. A tervezés (planering) fontos, de ha döntöttek, kitartanak mellette, s kiadják a jelszót: Gå för det! – kövesd az álmodat! Ha van egy jó ötletük, társakat keresnek – mert úgy tartják: egyedül nem mész semmire!- ensam ingen stark! Majd igyekeznek gyorsan körbefuttatni az elképzelést, hogy hamar kiderüljön áll-vagy bukik. Aztán teljes bedobással nekifutnak a megvalósításnak, s képesek mindent-vagy-semmit játszani önmagukkal. Honnan a magabiztosságuk? Talán, mert kiskortól hagyják őket, fejlődjenek saját tempójukban. Több a dícséret, mint a bírálat, nagyobb a bizalom, mint az kényszer. Szabad tévedni, s nem jár sötétszoba, akkor sem, ha sokadszorra is hibázik.
Frihet under ansvar – szabadság, felelősséggel. Ez egy fontos alapelv az oktatásban – is. Miután kezdettől ‘szabad a vásár’ ha tanulásról van szó, az iskola, a tanárok azért vannak, hogy megmutassák a tudáskészletet – de megszerzését nem erőltetik, inkább inspirálják. A lehetőségeket teszik a gyerekek elé, s szabadon hagyják a ‘vegyértékeiket’. Nem a tanár presztízse, tekintélye az első, hanem a diákok tudásvágya. Nem kizárólagos és vitathatatlan ismeretekkel tömik meg s el a gyerekek fejét; igyekeznek érdeklődésüket kelteni, s hagyják, hogy kikaparják maguknak a gesztenyét. Az se baj, ha diót vagy mogyorót találnak. Majd csak rájönnek, mire s miért jó nekik… vagy keresnek tovább.
Már az iskolában tanítanak ‘háztartási gazdálkodást’, gimnáziumban mindenki elsajátítja az állampolgári alapismereteket, s ott választható a ‘kisvállakozás’ tantárgy is. Mindez nagyban befolyásolja, nem csak azt, hogy ki mit tud… hanem azt is, hogy ki mit mer.
Våga mera! – hallják a kölykök itt ezerszer – Sikta mot sjärnorna! Légy bátrabb, s célozd meg a csillagokat! De az se baj, ha mások lábát!”
Ez a részlet az egyik remek cikkéből való, amely a zseniális színes zoknikról szól.
Bár nagyon különböző „hőmérsékletű” világban éltük le felnőtt létünk javát, vannak dolgok, amelyekről másként gondolkodunk, de a kölcsönös megbecsülés alapján szeretnénk együttműködni. Delisa Svédasztaláról mindig szívesen látunk a podo-pro.hu-ba illő jó ízeket, és az általa szerkesztett TÜKÖR – nemzetközi, feminista összefogásban is igyekszünk aktivan részt venni. Annál is inkább, mert régóta gondolkodunk azon, külön-külön, és mostanában már egyre többen, együtt is, hogy a világ női szemmel kicsit más fénytörésű, és talán, nem érdektelen ennek a „kissebbségnek” a szempontja az élet nagy kérdéseinek megbeszélésekor.