Játszani is engedd…
A Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban, amely még mindig, az átkeresztelők engedményeként, Hál’Istennek, Szabó Ervin nevét viseli, október 4-én pódiumbeszélgetés lesz a budapesti városfejlesztésről.
A dolgok jelen állása mellett arról, hogy az egyébként mély gazdasági válságban lévő ország, valamint a szintén komoly problémákkal küzdő Európai Unió nemlétező közpénzeiből mire pazaroljanak.
Hogy a politikusok nyomot hagyjanak maguk mögött, bármi áron is.
Turista-csalogató bazár-várost, gigantomániás projektektől terhes belvárost, de még véletlenül sem azt, ami valóban, napi gondja Budapestnek.
Lehetnek bármilyen okos emberek, akik mégoly szeretik is Budapestet, de közmegegyezéses stratégiai terv nélkül elpötyögtetett projektek nem teszik jobbá a fővárost.
Ide nem múzeumi negyed, sem gyaloghíd nem kell addig, amíg képtelenek kitakarítani, amíg a meglévő, értékes épületek rohadnak.
Budapestnek működési problémái vannak, ráadásul, egy országosan képtelen önkormányzati rendszer ága húzza. Sajnos, a politikusok rövidlátása csak a közpénzek elherdálásáig ér, gyorsan-gyorsan, mielőtt egy új garnitúra, pénzéhes lekötelezettjei nem állnak sorba.
Egy várost nem a turisták örömére kell tervezni, hanem a helyi lakosság kényelmére, jólétére.
Ilyen tervek vannak?
Nincsenek.
A hajléktalanok kiebrudalása nem nevezhető megoldásnak a város komplex problémáira.
Szeretni, még egy gyereket sem elég – nevelni is kell. Egy város rehabilitációjához pedig releváns tudás kell elsősorban.
Amíg gyenge képességű emberek foglalják el a döntési pozíciókat, mindegy, hogy milyen párt-állásuak is legyenek, addig rettegnek a tudástól, rettegnek attól, hogy átlátható rend legyen a városban, hiszen akkor kiderül, hogy rájuk semmi szükség.
Ha a városi polgár a panaszkodáson túl is hajlandó tenni, a demokrácia nyújtotta lehetőségekkel élni, akkor talán, lesz olyan testülete ennek a városnak, amelyet megérdemelne, és akkor majd lehet beszélni városfejlesztésről.
Pillanatnyilag az is nagy eredmény lenne, ha tovább nem pusztulna a ránkhagyott örökség és nem lenne rosszabb budapestinek lenni.