A gyerekek városa – Holon
2010-ben a világ legjobb 10 polgármesterének egyike volt a brit Monocle magazin szerint : Moti Sasson egy város sorsát változtatta meg alig húsz év alatt. Ron Huldai (Tel-Aviv polgármestere) után, ma is őt tartják a legeredményesebb polgármesternek Izraelben.
A Design Múzeum kapcsán már említettem a nevét, ám a kívánatos városvezetés okán érdemes közelebbről megvizsgálni mi történt Holonban 1993 után, amikor Moti Sassont választották meg polgármesternek.
Moti 1947-ben született a városban, nem sokkal azután, hogy szülei a szíriai Aleppóból bevándoroltak. Érettségiig itt is tanult, majd az évek során három diplomát szerzett, különböző egyetemeken: alapdiplomája a Földközi tenger térségének története és arab irodalom, a második üzleti menedzsment, a harmadik pedig politikatudomány. Először a Bituch Leuminál (állami társadalombiztosítás) volt a költségvetésért felelős vezető, aztán a holoni városházán mint a pénzügyekért felelős polgármesterhelyettes.
1993-ig egy jelentéktelen, poros kisváros volt Holon, tele adósságokkal, lepusztult lakótelepi városképpel, alacsony presztizzsel, amolyan világ-vége hangulattal Tel-Aviv közvetlen közelében. „Holonba temetkezni mennek a tel-aviviak” – járta a mondás, mivel 1991-ig (amikor megnyitották a Jarkon-temetőt) Holon városhoz tartozott a nagy köztemető, ahová akkoriban temették a tel-aviviakat, de természetesen, ezt átvitt értelemben volt szokás emlegetni, jelezve a város kihalt voltát.
Moti, azon túl, hogy fokozatosan, de módszeresen rendbe tette a város gazdálkodását, alapvetően két fő célt tűzött ki:
– legyen miért a városba jönni más, izraeli településekről, később külföldről, hogy a holoniak büszkék lehessenek a városukra,
– a gyerekeknek adni a legtöbbet – kiemelkedő oktatást, művelődést, köztereket, mert akkor a jól szituált szülők is a városba költöznek (az izraeli városok anyagi önállóságát a helyi adó-bevételek adják)
Mivel kezdetben nagyon kevés pénzből kellett „beindítani a pörgést” – fesztiválokat rendeztek: A történet-mesélő fesztiválhoz nem kellett nagy pénz, csak következetes munka – 21 éve működik, minden ősszel. A keleti zene fesztiválja a tavaszi ünnepek idején ad szórakozást az egész családnak. Nő-fesztivál – a pozitív diszkrimináció jegyében, szintén tavasszal. Bábszínházi fesztivál – ma már központ, az időközben megépült színházban.
A köztereket, fokozatosan úgy építették át, hogy azok a gyerekeknek a legjobbak legyenek ” a gyerekek szemmagasságában”, közben tolták a pénzt az oktatás színvonalának emelésébe. Ez ugyan részben állami feladat, de ha egy város a gyerekeket tartja jövője kulcsának, akkor abba kell a pénzt befektetni.
Moti eközben nem gazdagodott meg és nem változtatott életformáján: a hajnali ima után „munka-gyaloglás” a városban, és a problémákat, amelyeket a saját szemével lát, azonnal, telefonon már intézi is.
Kiváló csapatot épített a városházán – a pénzügyekért egy nő felelős: Hana Herzman, aki blogol is… közvetlenül kommunikál a városlakókkal, az érdeklődőkkel. Az ő „mániája” volt a múzeumok létesítése is. Nem a tel-avivi múzeum volt a minta számára, hanem a világ legjobbjai jelentették a mércét, azokhoz képest akart nagyon jó, nagyon egyedi lenni, megtalálni azt, ami Tel-Avivban nincs. Sikerült neki!
Nem egész két évtized alatt 5 múzeumot építettek Holonban, olyanokat, amelyek nincsenek másutt Izraelben, de a világon is kevés:
– a Gyerekmúzeum tematikájában különleges,
– A Karikatúra múzeum nem csak a gyerekeket szolgálja, de kétségtelenül, gyerekcentrikus.
– Ugyanígy, a Régi kocsik múzeuma is nagyszerű nevelési fórum és nem arról szól, hogy régi idők luxusautóit bámulják tétlenül, itt a tömegközlekedés történetéről tudunk meg sokat.
– Az elhíresült Design Múzeum szerény, földszinti folyosóján nagy élvezettel figyeltük, mi felnőttek is, ahogy a porcelán tárgyak készülnek. A vitrinben ott van a kész alkotás, de annál sokkal izgalmasabb az a kisfilm, ami a munkafolyamatot kíséri végig.
– Ki gondolná, hogy a Digitális művészeteknek is lehet már múzeumot építeni? Bár ez inkább közösségi tér, sok-sok foglalkozással, a város legzűrösebb negyedében. A már működő közösségi múzeumot azért telepítették oda, hogy a leghátrányosabb helyzetű gyerekeknek jelentsen izgalmas foglalkozást, előrelépést a XXI. századi tudáshoz.
Építészeti értékei még nem nagyon vannak a városnak, de egy 1934-ben épült Bauhaus házat felújítottak, és a felszabadítási háborúban itt lévő, fontos szerepet játszó Hagana csoportnak állítanak emléket benne – Hosmosa.
Végül, meg kell említeni, hogy van egy kis helytörténeti múzeum is, amely a bibliai korig vezet vissza, és bemutatja azt a különleges kisebbséget, akik magukat Somroniaknak nevezik, és szokásaikban a Mózes 5 könyve szerint leírtakat követik, vagyis „zsidóbbak a zsidóknál”. Sosem hagyták el Erec Izraelt, az időszámítás utáni negyedik századik még több, mint egymillióan éltek itt, de aztán ez a „szent föld” felemésztette őket, ma már csupán 800 lelket számlálnak, nagy részük Holonban él egy zárt közösségben, kisebb részük a Grizim-hegyen.
A fejlesztések alapja azonban az önálló gazdálkodás. Motinak senki nem adott állami, vagy magánadományokat, hogy fejlessze a várost. A pénzt ki kellett gazdálkodniuk. Az igazi elismerés tehát az a polgármester csapata számára, hogy a 2002-ben alakult Fórum 15 tagjai között szerepel Holon.
A Fórum 15 tagjai olyan városok, amelyek nem kapnak állami támogatást a működésükhöz, józan és szakszerű gazdálkodásuk eredményeképpen fejlődnek, nem függenek az állami köldökzsinórón, ami természetesen nem csak anyagi függetlenséget jelent. A városi polgár öntudatos, célja és akarata van. Cselekvőképes, megzsarolhatatlan…
Tel-Avivon és Holonon kívül tagjai: Beer Sheva, Ashdod, Rehovot, Rishon Letzion, Ramat Gan, Givataim, Petach Tikva, Ránáná, Kfár Saba, Herzlia, Natania, Hedera, Haifa.
Ezekben a városokban lakik az izraeli népesség kb. 40%-a, de körzeti központként a lakosság közel 80%-nak nyújtanak különböző városi szolgáltatásokat. A Fórum 15 munkája azt bizonyítja, hogy gazdaságilag önálló, szervezetileg hatékony városok képesek a közös érdekek mentén együttműködni. A Fórum 15 jelenleg legfontosabb, közös célja a környezeti ártalmak elleni közös védelem, a levegőszennyezés, és egyéb ártalmak hatékony csökkentése.
Melyek tehát a jó polgármesterré válás „sassoni” ismérvei:
– a városban született, itt töltötte a gyermekkorát,
– célzott, egyetemi tanulmányokkal bővítette ismereteit,
– munka közben megismerte nagy szervezetek gazdálkodási módszereit,
– volt alkalma megtapasztalni a város gazdálkodásának hiányosságait, és ideje kialakítani egy sajátosan jellemző fejlődési irányt,
– ehhez mindenek előtt jó csapatot alakított ki, és hallgatott arra, amit azok tanácsoltak,
– nem szerzett állást a rokonságnak a városházán, még akkor sem, ha az illető rokon alkalmas lett volna a munka elvégzésére – a korrupció árnyékát is el kell kerülje a városvezető,
– közös erővel kitalálták, hogy miben lehet különleges a legszürkébb porfészek, és következetesen megvalósították,
– nem a szomszéd várost akarták lepipálni látványos akciókkal, hanem nemzetközi mércét állítottak fel maguknak, ezért tudtak akkorát előre lépni,
– mindazonáltal, nem szórták a közpénzt, hanem szisztematikus, sziszifuszi munkával haladtak előre,
– Moti az idők során nem veszítette el a kapcsolatát a környezettel (napi, gyalogos városjárás),
– ő maga és a helyettese is közvetlenül kommunikálnak a városlakókkal – a személyes, utcai találkozás és a bloggolás is nagyon jó módszer erre,
– Moti nem arra koncentrált, hogy ő maga, miként tud meggazdagodni amíg pozícióban van, hanem mindig a város érdeke motiválta döntéseit.