Kezdeti lelkesedésemben túl magasra tettem a mércét, így majdhogynem szükségszerű volt, hogy az N6N7 fesztivál némi csalódást is okoz. Alapvetően szervezési problémák, amelyekről most írok –  adott esetben roppant bosszantóak persze, de utólag csak a tanulság végett fontos, hiszen merem remélni, hogy a fesztivál jövőre is megrendezésre kerül.

Arról nem tehetnek a szervezők, hogy a nyitó gyertyagyújtást, a Dob és a Holló utca sarkán, elmosta a havaseső, de annyit mindenesetre érdemes feljegyezni a jövőre vonatkozóan, hogy az időjárást ne hagyják figyelmen kívül – például, a Dublo Bor Bárral egyeztetni lehetett volna, hogy rossz idő esetén a gyülekező, esetleg maga a gyertyagyújtás is ott van. A lényeget érintő gondolat akkor is megmarad, és az egész városvédő szellemiség még egy közös élménnyel is gazdagodhatott volna.

Sajnálatos, hogy a VIII. kerület zsidó emlékeit bemutató túra, amelyet a Beyond Budapest tartott ingyenesen, a Bálint Ház programjai között szerepelt a programfüzetben, holott, logikusan, a Guttenberg-térről indult. Nem én voltam az egyetlen, akik vasárnap 11:00-re a Bálint Házba ment (a portás szerint voltak vagy nyolcan), mellesleg a Bródy Sándor utcából (gyalog két percre a gyülekezés helyszínétől). Nyilván, a Beyond rendez még ilyen túrákat, és a napsütéses vasárnapot is el lehetett tölteni mással, de azért bosszantó, hogy egy sikeresnek ígérkező  program így csússzon el a pontatlan  információ miatt.

Az már súlyosabb szervezési hiba volt, hogy az épített környezet iránt érdeklődők, december 2-án nem tudták, hogy most melyik ujjukat harapják, vagyis a szinte egy időben megrendezett programok közül, melyikre menjenek el.

Ilyenkor nem érti az ember, hogy ennyi energia, befektetett pénz és fáradtság után, hogy történhet ilyesmi. Az érdeklődők tábora megoszlott a 18:00 órakor, Szimplában megrendezett „Mi lesz veled zsidónegyed?” civil konferencia, a szintén 18:00-kor Tűzraktér-beli „Női város” kiállítás és diskurzus, valamint a Klauzál13-ban 19:00-kor kezdődött  Élő Tűzfalak Projekt között.

Mindhárom téma önmagában is izgalmas, ráadásul, az új önkormányzati vezetés szempontjából mindhárom eseményen való részvétel fontos lett volna, hogy saját szemükkel lássák azt az erősödő civil szférát, amely segítheti az ő munkájukat is. Mert akik szeretik ezt a várost, ezt a negyedet, szeretnének végre partnerként részt vállalni a környezet rehabilitációjában, és nem csupán ellenzéki akciókban kifejezni elégedetlenségüket.

A fesztivál felcsillantotta a lehetőséget, hogy elképzelhető az összefogás még a konkurens vállalkozók között is, a közös érdek mentén – a negyed jobbátétele ugyanis mindenkinek a javát szolgálja. Az elmúlt évtized okozta kárt, ha meg nem történté nem is lehet tenni, de a tanulságokat levonva lehet továbblépni – civil összefogás és a hatalom bátor lépése kell ehhez, nem több! A Szimpla-beli estén, a korábbi, ma börtönben ülő vezetés kiszolgálója továbbra is szembeszállt a civilekkel, védte a mundér becsületét, de minél inkább igyekezett meggyőző lenni, annál inkább árulkodtak mondatai arról, hogy fogalma sincs, merre tart a XXI. századi városfejlődés, és miként lehetne a negyed hátrányából előnyt kovácsolni.

A civilek, ebben az esetben sokkal jobban tudják, hogy milyen lehetőségeket kellene megragadni, a régi városvezetéssel szembeni küzdelemben komoly tapasztalatokat szereztek. Az új városvezetés a maga munkáját is megkönnyíti, az eredményességet pedig megsokszorozhatja, ha odafigyel rájuk, és képes lesz integrálni őket.