Munkaszervezés_12
Megvallom, amikor az áprilisi izraeli repülőjegyemet lefoglaltam, jó fél évvel ezelőtt, nem gondoltam, hogy az építkezés ilyen lassan halad előre. Eredetileg januárban akartam kezdeni, de csak február 13-án kezdődött a villanyóra új helyének kialakításával, majd másnap a bontással. Két hónap elteltével, bár sokminden történt, még mindig nagyon az elején vagyunk…
Az elmúlt héten tehát minden igyekezetem abban merült ki, hogy a távollétem ne akadályozza a haladást. Csütörtökön (2017.04.06) elutaltam az ÖKOCELL árát, amit kedden (2017.04.11-én) fognak kiszállítani, és amit az új, és igazán rendes kőműves emberei felcuccolnak a harmadikra.
Összekapcsoltam az embereimet, hogy egymással is egyeztessenek időpontokat, hogy ne legyen üresjárat, ugyanakkor egymást se zavarják.
Pénteken délben találkoztam a villanyszerelővel, átadtam a terveket (amelyeket nagy keservesen aznap reggel fejeztem be, legalábbis azon a szinten, hogy az alapcsövezést meg lehet csinálni), megbeszéltük, hogy funkcionálisan fogja a biztosítékrendszert kialakitani, nem pedig helyiségenként, külön biztosítékot kap a mozgásérzékelős bejárati lámpa (valójában kettő, mert egy a bejárat előtt, egy pedig az előszobában, hogy ne kelljen keresgélni sötétben a kapcsolót), de a többi világítás mehet egy „csokorba”, míg a fűtés három termosztátra lesz kapcsolva, a elektromos eszközök, mint a tűzhely, hűtő, mikró, boyler, stb. külön-külön biztosítékot kap.
Nem beszéltünk az „okos lakás” követelményeiről, amelyek az elmúlt 10 évben egyre divatosabbak lettek, és persze van értelme, de borzasztó gyorsan változik, fejlődik a technológia – pár éve még egy csomó vezetéket kellett behuzigálni, ma már szinte minden a wifi-n keresztül megy, applikációkkal szabályozhatók bárhonnan a világról.
Egynapos tel-avivi megállóval, tegnapelőtt megérkeztem Nahariára, egy „elég okos” lakásba: A kapu kóddal nyílik, miközben egy hang közli, hogy az ajtó nyitva, fáradj be… a lakás szintén egy kütyüvel nyílik és automatikusan záródik.
Ha ki akarsz menni, akkor nem kulcsokat keresel, hanem megsímogatod a zár kinyúló nyelvét – kimész, és bezárja magától. Csak a kütyüt vidd magaddal, mert különben nem tudsz bejönni.
A hűtő sipol, ha nem csuktad be rendesen, vagy ha túl sokáig keresgélsz benne, a wc-ben reggel égve hagytam a villanyt (kívülről lehet kapcsolgatni), és amikor egy fél óra múlva újra be akartam menni, be volt zárva… még szerencse, hogy van egy másik wc is. Aztán lekapcsoltam a villanyt a wc-ben, kívülről, és pár perc múlva be tudtam menni – már csak kíváncsiskodni, hogy beenged vagy sem.
A technika tombol a lakásban, természetesen van takarító-robot, de még csak a parkolójában láttam diszkréten feltöltődni. A tűzhely majdnem olyan, mint az enyém Pesten, azzal a különbséggel, hogy be kell állítani az időt, amíg működtetni akarod, például három percig főzi a tojást – ha Te el is felejtetted, „ő” nem. Három perc múlva lekapcsol. Nincs kifutott tej, vagy leégett rízs…
De ennél a lakásnál már sokkal okosabbak is vannak: amíg valamit rosszul le nem nyomtam az okos tv-távkapcsolón, és azóta nincs tv- mert mit tudom én, hogy mit vett a lelkére a drága, szóval, amíg volt tv, addig tucatnyi hirdetést láttam az okos lakást propagáló iDigital-ról. 36 havi részletre 157 sekelért már felokosítják az ember otthonát, ami szabályozza a világítást, a hűtést-fűtést, a háztartási gépeket, talán még a férjet is rendre szoktatja (a reklámok szerint legalábbis). A közel félmilliós beruházás három évi részletre bizonyára megéri, mert az elektromos áramban (az izraeli háztartások elektromos áram alapú energiafelhasználók az utóbbi évtizedben) jelentős megtakarítás érhető el, és miután nem kell madzagokat huzigálni, utólag is beépíthető.
Munkaszervezés_11
Miközben a vízvezetékszerelők dolgoztak a lakásban (március 29-31-ig), igyekeztem a következő lépést előkészíteni – az elektromos pontokat megtervezni, hogy közvetlenül a vizesek után a villanyszerelők is elhelyezzék a maguk vezetékeit. Ennek a folyamatnak a nehézségeiről a tervezési folyamat sorozat következő részében térek ki.
A nyugati tájolású központi térbe egy légkondicionálót is beterveztem – ennek külső egységét az udvari részen, a nyílászárók felett szeretném elhelyezni, úgy, mint ahogy az alattam lévő lakás tulajdonosa tette.
Ehhez nekem rendbe kell tennem egy katasztrófális állapotban lévő áthidalót és falszakaszt.
Eddig kiépítettük a csatornarendszer kiszellőztetését (a képen jobb oldalon felmegy egy csatorna, át a falon és felfelé a légudvarban), ami a ház feladata lenne, kiépítettük a szomszéd lakás közvetlen vízellátását biztosító vezetéket, mivel évtizedekkel ezelőtt ezt nem tették meg, így a múlt slamposságának következményeit is nekünk kellett viselnünk, most rendbe tesszük az udvari homlokzat azon részét, amivel valamilyen kapcsolatba kerülünk… és persze az ominózus légudvari faljavítás is az én problémám volt.
Minderről tájékoztattam a közös képviselőt. Nem gondoltam, hogy a klíma külső egysége problémát okozhat, hiszen van már precedens, az alattam lévő lakásé. Meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy a külső egységet lehetőleg a tetőre tegyük.
A házunk nem lapostetős, fölöttünk még egy padlás is van, ami ráadásul nem az osztatlan közös tulajdon része, hanem egy cég megvette az önkormányzattól, elvileg bármikor beépítheti, most viszont embertelen kupleráj van fent, el nem tudtam képzelni, hogy lehet ott elvezetni az igen sérülékeny klíma-vezetékeket.
Az udvari szárnyra való kivezetés is elég hosszú, ami csökkenti a rendszer hatékonyságát, de legalább a lakás belső, védett területén, az aljzatban, a falakban megy.
Másnap találkoztam a klíma-szerelővel és végigvettünk minden lehetőséget, felmentünk a padlásra, hogy valamilyen értelmes vonalvezetést találjunk. Műszaki problémák sorába botlottunk: a padlástérben is el kellene vinnünk kb. 5 métert, hogy a cseréptető udvari oldalán kezelhető magasságba kerüljön a klíma külső egysége. A padlás padozatában ezt képtelenség megtenni – senki nem vállalna azért felelősséget, hogy a vezeték nem sérül meg. A középső főfal mentén felfelé haladva pedig kb. 6 méter magasságba kellene vinni függőlegesen a vezetéket – ami a klima működéséhez további műszaki berendezések beépítését igényelné, arról nem is beszélve, hogy maga a szerelés és később a karbantartás is alpinista képességeket igényelne.
A közös képviselő szerint: „Ha a 2-3 emeleten mindenki felvinné, akkor nagyon rendezetten nézne ki a ház egy belső felújítást követően.” – ez roppant tiszteletre méltó szándék, csakhogy a ház felújítása még a földszintig sem jutott el, a bejárat és pincében lévő víz és csatorna-vezetékek egy része került felújításra, rengeteg a tennivaló, amelyek közül a klimák látványa a legkevésbé zavaró elem, szerintem. Ahogy az alattam lévő szomszéd is a saját költségére felújította a lakása bejárata körüli részt, megcsináltatta az udvari ablakpárkányok bádogozását, bár nem az ő dolga lett volna, úgy mi is igyekszünk rendezettebbé tenni a lakás bejárata körüli udvari homlokzatot – a saját igényességünk okán. A klimát is úgy szerelnénk fel, hogy az a legkevésbé zavarja a szomszédokat, egyúttal rendbe tennénk a rémségesen összevésett áthidalót és falat.
A vizesek tehát befejezték a munkát pénteken, a klima kérdése még függőben volt, amikor hétfőn délelőtt a festők végigkaparták a falakat, leszedték a tapétákat, a vakolatot, ami jött, ahogy hozzáértek – tíz zsák sitt – amit el kellett szállítatni, mielőtt a villanyszerelők dolgozni kezdenének.
Csakhogy egy újabb meglepetés ért április 3-án, amikor dél körül bementem a lakásba: ahol a 110-es lefolyó és a nyomás alatti vízvezeték átmegy a szomszédba, a sehová be nem kötött gyenge válaszfal egy része megadta magát – láttam a szomszéd kádjának a lábát… gyorsan kiékeltem a falat, hogy addig is kitartson, amíg a kőműves másnap oda nem jön kijavítani ytonggal.
Tudtam, hogy ez egy vacak fal, ezért eleve úgy terveztem, hogy itt egy előtétfalat húzok ytongból, de ez a fal rosszabb, mint gondoltam.
Ezért az a workshop-résztvevő ötlete, hogy a fürdő felett csökkentsem a légteret és a gyerekszoba galériájáról elérhető tároló-helyet alakítsak ki, most egy újabb funkciót kap: megerősíti ezt a közel négy méter magas válaszfalat, amit meglehetős gondatlansággal építettek anno, amikor a lakást kettéválasztották.
A lakatos tehát vissza kell térjen, de ő már csak azután jön, amikor a felső betonréteg is elkészült, addig pedig még van néhány feladat:
- az elektromos vezetékek védőcsöveit elhelyezni a padlózaton,
- az ÖKOCELL CSEND könnyűbeton terítése a legmagasabb poroszsüveg-boltozati gerenda magasságáig
- erre 4 cm-es EPS 100-as lépésálló Nikecell hőszigetelő kerül,
- majd tükörfólia (hővisszaverődés),
- erre pedig a vasháló, amire rátekergetjük a fűtőszálakat,
- majd bebetonozzuk.
A tervezés folyamata_4
a fürdőszobák és a háztartási helyiség terve
A légudvari falak rendbetételének módja alapvetően befolyásolja a fürdőszobák részleteinek a megtervezését. Amikor kiderült, hogy a külső hőszigetelésre most nem találok kivitelezőt – egyébként a légudvari fal külső részének felújítása a társasház feladata lenne, de erre az elkövetkezendő 20 évben sincs reményem – maradt az a megoldás, hogy belülről növelem meg a falvastagságot.
Ez persze területvesztéssel jár, pont azon a helyen, ahol minden centiméternek jelentősége van. Végül, mégis meghagytam a szülői hálóhoz kapcsolódó fürdőszoba 1 méteres szélességét, és a kádas „gyerek”-fürdő azon részében, ahol a wc van, fennmaradó 85 centiméteres szélességet fogom csökkenteni a légudvari fal mentén 5 cm-es ytong előfalazólappal, ami azt jelenti, hogy a kétoldali csempeborítással a netto szélesség ezen a ponton 75 cm lesz. A 10 cm-esnek jelölt gipszkarton fal valójában egy 7.5 cm-es profilon 2×2 impregnált gipszkartonnal, 12.5 cm lesz, amiből a 80 cm-es teret 1 cm-el csökkenti – a 60 mm-es zártszelvény szélső síkja 1.08 méterre van a középső tartófaltól, ha ehhez illesztem a falszerkezetett.
A facebookon kialakult egy vita arról, hogy mennyi kell legyen a wc minimális szélessége, csakhogy a felhozott sémák egyike sem illeszthető ehhez az esethez, hiszen nem egy különálló wc-kézmosó helyiségről, hanem egy 180×190-es (csempeburkolat után, nettó méretű) fürdőszoba teréhez kapcsolódó 75×100-as nyúlványban van a wc-csésze úgy, hogy két oldalról már semmi nem csökkenti ezt a szélességet. A kiszélesedő tér felé haladva a mosdó mellett lesz egy törölközőszárító, ami 5 cm-re lóg ki a falsíkból, tehát ezen a ponton is van 70 cm áthaladási szélesség, ami nagyobb, mint a 75-ös fürdőszoba-ajtó nettó nyílásszélessége (60 cm). Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fürdőben a szanitáris elemek „könyök alatti magasságúak”, vagyis a helyiség térhatását nem akadályozza az elrendezésük, éppen ezért a kényelmet nem csökkenti a viszonylag kicsi padlófelület. A „közép-közlekedős” elrendezés okán, félfordulatokkal elérjük a mosdót, a kádat vagy a wc-t, illetve az ajtó két oldalán a tároló-részeket.
Vagyis, különbséget kell tenni a kicsi és szűkös, vagy a nagy és kényelmes fogalmak között. Egy jó térkihasználású fürdőszoba, szerintem, nem feltétlenül nagy, hanem gondosan elhelyezett szanitáris elemekkel egy viszonylag kis alapterületű fürdő is lehet nagyon kényelmes, nem pedig szűkös.
A szülői hálóhoz kapcsolódó bruttó 100 cm-es szélesség is csökkenni fog az előbb említett tényleges gipszkarton-mérettel és a kétoldali csempeburkolattal, tehát az végső soron netto kb. 94 cm széles lesz.
A ház tűzfalához szerelt rejtett wc-tartályokat szintén 5 cm-es előfalazó ytonggal burkolom a szokásos dupla rétegű impregnált kartonozás helyett, ezért jelöltem 20 cm vastagnak a tartály-részt.
Ha nagy a fürdőszoba, akkor nem szoktam „plafonig” csempézni, de a „saját szabályaimat” is átértékelem az adott hely célszerűség-kritériumai szerint. A kádas fürdőszoba kritikus részén, a légudvari falakat, a teljes belmagasságig (kb. 2.50) burkolom a padlóra is használt spanyol gresslappal (33.3×33.3). (A lakás tényleges belmagassága kb. 3.80, de az egyik workshop-résztvevő okos javaslatát megfogadva ennek a belmagasságnak egy részét a gyerek-háló galériáról megközelíthető térként fogom hasznosítani.)
A kád hosszában a szomszéd lakás vékony falával érintkezne, ezért itt extra módon 15 cm vastag ytong (elő)falazatot fogok kombinálni 7.5 cm vastaggal, ezáltal egyfelől felnövelem a szomszéddal határos falvastagságot, másfelől az egysíkú falfelületet megtöröm egy kis mélyedéssel. Technikailag, ehhez az előfalazáshoz a lakatossal készíttetek zártszelvényből „alátétet”, hogy ne a poroszsüveg-boltozatot, illetve a csatornabekötést terhelje, hanem a szomszédos gerendákra vigyük át a terhet.
A kádat a hozzá tartozó lábakkal és szifonnal veszem meg, de az előlapokat nem szeretem, helyette 5-ös ytonggal aláfalazunk, és burkoljuk. Az íves felületet persze nem könnyű szépen burkolni, de éppen ezért, felkészültem arra, hogy ide egy színben illő másfajta burkolatot teszek. Hogy ne legyen „bemutatótermi” hatású sokféleség, ezért „mászik fel” a padlóburkolat a síma falakra, hogy azon kívül csak ez az íves felület és a kád feletti mélyedés kapjon valami mást, esetleg a mosdó feletti fal nagy tükre kap hasonló szegélyt. Egymagában esetleges lenne, de ha valahol „visszatér”, akkor a praktikum és a szín-forma harmónia kiegyensúlyozottá teheti a fürdőszobát.
A kád mellett egy tároló-szekrény lesz az itt már 2.05 magas plafonig. Vélhetőleg, ezt is gipszkartonból építjük, és a kád felőli részét, valamint a lábazatot burkoljuk. A szekrény ajtaja fából lesz úgy, mint a mosdó melletti rakodópolcos szekrényke. Felette, a mosdó széléig, 150 cm-es hosszban 100 cm-es magasságban tükör – a nagy tükör számomra mindig elengedhetetlen része a fürdőszobáknak, amelyet beépítek a falburkolatba. Ezen a falon 2 méter magasságig lesz burkolat – 3×33.33.3 padlóburkolat kúszik fel a falra + 1 méter tükör, illetve a mosdó és a wc között, a törölközőszárító alatt is, természetesen, 6 sor 33.33-as padlóburkolat. A wc-tartály felett rendszerint nem szoktam burkolni, de tekintettel arra, hogy az egyik oldalon 2.5-ig a másik oldalon 2 méterig lesz burkolat, meg kell gondoljam, hogy ezt miképpen „hidalom át”.
Mindebből, ha valaki összehasonlítja a vízvezetékszerelőnek adott tervvel is, kiderül, hogy a folyamatos tervezés azt jelenti, hogy a koncepció ugyan változatlan, a részletek menet közben csiszolódnak. A kád melletti falmélyedés mérete például azért csökkent, mert a sarokban van a szomszéd lakáshoz átmenő vízvezeték kötése – ha egyszer a szomszéd lakásban is felújítják a rémes ólom vezetékeket, legyen elég falvastagság a kötéshez eljutni úgy, hogy a mi fürdőnk burkolata ne kerüljön veszélybe.
A szülői háló fürdőszobája látszólag roppant egyszerű – nettó 94 x 290-es tér, amelybe a hálószobából nyíló ajtó alig lóg bele, hiszen a 70 cm-es szerkezeti fal szoba felöli síkjára építjük be.
A wc mellett egy létra, amely többnyire törölközőtartó szerepet tölt be, de arra is alkalmas, hogy a légudvari falon lévő, és ennek a fürdőnek a szellőzését biztosító ablakhoz hozzá lehessen férni, megtiszítani, időnként. A funkció adja a formát, és ezt az adottságot viszem tovább a tér anyagainak a kiválasztásában. Például, ha fa létra lesz, akkor lehet, hogy a wc-ülőke is hasonló fából lesz, a mosdó alatti szekrénykével együtt…
A zuhanyzó meglehetősen kényelmes, nem csupán a méretével (netto 95×100), hanem azzal a kis padkával is, amire le lehet ülni, ha az ember meg akarja mosni a lábát. Az ülőke egyébként az előszoba felől cipősszekrény funkciót tölt be. A nappali felé kialakult egy mélyedés, ami arra lesz jó, hogy oda le lehet tenni a tusfürdőt, sampont, egyebeket. A zuhany kétoldalra nyitható üvegfalat kap és a padlószintje 2 cm-el lejjebb lesz, mint a zuhanyzóé, ezzel, valamint a nagy befogadóképességű hosszúkás lefolyóval biztosíthatjuk, hogy a víz semmiképp ne csorogjon ki… tehát, nem egy órmótlan küszöb, hanem a padlószintkülönbség a megoldás.
A zuhanyzós fürdőszoba plafonszintje meglehetősen változó, hiszen lesznek benne 3.8-es belmagasságú részek, és 2.05 magasságúak úgyszintén. A boylereket (2 lesz – egy 80 literes a zuhanyzónak és egy 120 literes a kádas fürdőnek, illetve a konyhai mosogatónak) is el kell „dobozolnom”, persze úgy, hogy azért hozzáférhetők legyenek amikor szerelni kell őket. A vízvezetékszerelőm már ismeri a boylerek elhelyezésével kapcsolatos mániámat.
A tükör itt is fontos szerepet kap a mosdó felett, de őszintén szólva, még nincs kialakult elképzelésem… Ebben a fürdőben a zuhanyzó 2 méter magasságban, körben burkolva lesz, de a többi falat maximálisan a wc-tartály magasságáig akarom burkolni, ezért lehet, hogy a tökröt sem építem be a burkolati síkba, hanem egy keretbe helyezve rakom a falra. De különösebben ez még nem foglalkoztat, annál is inkább, mert most a legsűrgősebb feladatom az elektromos pontok megtervezése.
Munkaszervezés_10
A légudvari falak problémája részben megoldódott. A régi ablakot a kád felől befalazták, a felső, laza részt megerősítve, kiékelve a födémgerendáig egy stabil szerkezetet hoztak létre, majd lebontották az erre merőleges falat addig, amíg a 7 cm-es válaszfaltéglák voltak.
A zártszelvényes falmegerősítést szolgáló vízszintes profil alatt betettek egy áthidalót és kialakították a két, jövendő fürdőszoba-ablak helyét.
A probléma továbbra is a 14 cm-es téglafal-vastagság, amit kívülről nem tudunk szigetelni. Elvileg vannak belülről alkalmazható hőszigetelések is, bár ezt csak végső esetben ajánlják.
Tekintettel arra, hogy a két kritikus falszakasz fürdőszobában van, ahol csempével burkoljuk ezeket a falakat a PROMATECT-tipusú belső hőszigetelés semmiképp nem alkalmazható, tehát az egyetlen lehetőséget abban látom, hogy a falvastagságot növelem a belső tér rovására: egy 5 cm vastagságú ytong téglasort húzunk fel belülről, amit nem egyszerű párazáró réteggel látunk el a belső felületen, hanem a vizes helyiségekben amúgy is szükséges kenhető vízszigeteléssel a burkolás előtt.
Persze itt is van azért egy kis probléma, mert a tégla és az ytong hőátbocsátási tényezője különbözik, ezért ott, ahol a tégla-ytong fal van, a tégla jobban le fog hűlni, de nem akkora a különbség, mint a tégla és a poliuretánhab-jellegű hőszigetelés között, és ez az a kompromisszum, amit még be lehet vállalni akkor, ha a párazárás megoldott, és a két faltipus találkozásának síkjára nem kerülhet pára, ami lecsapódhat. Bár nem könnyű megoldani, de a már meglévő két ablaknyíláson át, az elérhető külső falfelületre igyekszem hőszigetelő vakolatot felvinni, vagy legalább csemperagasztóval egyenletes felületet létrehozni , hogy az eső ne verje a 100 éves csupasz téglát – a régi vakolat, a fotón látható, hogy mennyire szétporladt.
Talán sokak számára érthetetlen, hogy ennyit foglalkozom ezzel a falrésszel, bevállalva az időbeli csúszást és a többletköltségeket, de nekem fontos, hogy ha egy lakást felújítunk, akkor az minden részletében legyen olyan, ami korunk követelményeinek megfelel.
Tegnap elkezdődőtt a víz-csatorna- alapszerelés.
Az első nap a meglévő vezetékek feltárásával indult, és megbeszéltük a helyszínen a terv apró részleteit, illetve, ami a terven nem szerepel – a beépített vízóra helyét.
Végül, a hálószobához tartozó, zuhanyzós fürdőszoba wc-tartálya mellé tesszük, az öblítő nyomólappal egy magasságban. Ez ugyan azzal jár, hogy egy évben egyszer be kell engedjük a leolvasót (a kéthavonta-leolvasást magunk végezzük, interneten jelentjük le), illetve mostanában már elfogadják azt is, ha lefényképezzük a mérőt és kitesszük a kinyomtatott fényképet a bejárati ajtóra az éves leolvasás idején.
Azért tettem ide a beépítő doboz képét, mert az utóbbi időben a facebook-csoportban megjelentek rémes képek arról, hogy egy új fördőszobában milyen alpári módon „oldották meg” a vízóra elhelyezését.
Nos, ez itt kezdődik: meg kell tervezni a helyet, és a vízvezetékszerelő kell beépítse ezt a dobozt, hogy aztán esztétikusan nézzen ki a dolog.
A jobboldali képen egy előszobában elhelyezett vízóra és elzárócsap látható – itt elég alacsonyan van, mert még így sem egy látványelem, de kényelmesen le lehet olvasni. A vízórát a bejövő vezeték közelébe tesszük, ha egy mód van rá, mert különben a nyomás alatti vezetéket el kell vinni a mérőig, aztán onnan minden más helyre, de a döntést semmiképp nem szabad a vízvezetékszerelő kényére-kedvére bízni, még akkor sem, ha olyan tündéri-jó szerelőnk van, mint az enyém, akivel együtt dolgozom már jónéhány éve.
Munkaszervezés_9
Amikor már teljesen elkeseredtem attól, hogy nem találok kőművest, aki megcsinálja a légudvari falat, elmentem a fodrászhoz és levágattam a hajam – ez a nőknek mindig jót tesz. A magam megnyugtatására még megittam két üveg sört is, aztán eldöntöttem, hogy nem idegeskedem tovább – másnap találkoztam azzal a kőművessel, aki tudta, hogy csinálja meg, és ma reggel már ott is volt az embereivel.
Rögtön hívtam a vízvezetékszerelőmet, hogy értesítsem a fejleményről, és megpróbáljuk újraszervezni a munkát, hogy még április első hetében megcsinálhassuk a hőszigetelő, kikönnyített beton-aljzatot. Mintha az elefánt átjutott volna a tű fokán…
Ma délelőtt találkoztam a ház takarító-cégének egyik alkalmazottjával, hogy a pincében megtaláljuk a lakás vízellátását biztosító felszálló vezeték elzárócsapját…nincs ilyen! A teljesen lepusztult pincében nagy nehezen felfedeztem a központi mérőt és az ahhoz tartozó elzárócsapot. Mást nem találtam – egyébként, az egész vezeték, a mérő előtt és után is, elképesztő állapotban van. Gyakorlatilag bármikor széteshet a nyomás alatti vezeték! A következő közgyűlésen be fogom mutatni a fotókat az egyébként önkormányzati tulajdonban lévő pince és a rajta keresztülhaladó vezetékrendszer állapotáról. Abszurdum, hogy nincs felszállóágakként szétválasztva a rendszer, nem lehet lezárni részeket.
Egyébként, az utcai frontról megközelíthető pince sok ablakkal, igazán kiválló adottságú hely, érthetetlen az is, hogy az önkormányzat miért nem adja el valakinek, aki értelmesen tudná hasznosítani.
Tegnap este végre nyugodtan tudtam már tervezni – azóta ütemesen dolgozom fel a restanciámat. Az elmúlt három hétben nagyon rossz hatásfokkal ment a munka, mert a kőműves-hiány pótlására tett igyekezetem teljesen elnyomta a kreatív energiáimat. Tegnap este végre felszabadultam, zenehallgatás mellett újra tudtam tervezni.
A kőműves-keresésnek túl sok tanulsága nincs, hiszen baleset mindenkit érhet, nem lehet rá felkészülni, és nem lehet tartalékban tartani más embereket tavasszal, amikor minden jó szakembernek nagyon sok a munkája.
Kétségtelen, lakásfelújítást, ha lehet, januárban kell elkezdeni, mert ahogy kisüt a tavaszi nap, egyre nehezebb pótolni egy esetlegesen kieső embert. De ma igyekszem megint a dolog pozitív oldalát látni: igaz, találkoztam egy csomó gyenge kőművessel, olyanokkal is, akik játszották a primadonnát, hogy mit miért nem tudnak megcsinálni, elment egy csomó idő, idegeskedés ezzel, de végülis találtam egy jó szakembert, akinek a szaktudása, a hozzáállása és az embersége is az, amit elvárok egy építőiparban dolgozótól. Hakol letová (הכול לטובה) – mindenből ki lehet hozni a jót, mondják a héberek.
Munkaszervezés_8
Ma újabb kőművessel találkoztam – fölöslegesen.
Ha valaki azt hiszi, hogy nem érzem át a megrendelői oldalt, akkor téved: most, amikor tervező és megrendelő is vagyok egyszerre, és egy ostoba focibaleset miatt borul az ütemterv (a kőművesem elfocizta a lábát, ezért most menet közben kell találnom helyettest), mélyen átérzem, hogy milyen bosszantó az, amikor egyik szaki a másik után jön és elmondja, hogy miért nem tudja megcsinálni azt a munkát, amire hívtam.
A mai először kitalált egy mondvacsinált indokot, de valójában arról van szó, hogy miután nem ismerjük egymást, első kanyarban csak a legsürgősebb munkával, a légudvari fal rendbehozásával akarom megbízni. Ha azt rendesen megcsinálja, akkor jöhet a betonozás. Csakhogy a légudvar egy napi munka két embernek, nem lehet érte túl sokat kérni, ezért a legvadabb ötletekkel állnak elő, hogy miért nem.
A „mester”, aki eljött, nyolchónaposterhes-hassal, tuti nem megy föl a létrára, hogy megerősítse a falat, az alkalmazottai pedig nem biztos, hogy tudják, mit, milyen sorrendben kell csinálni. Túl nagy rizikó, túl kevés pénz, bár az árról még nem is esett szó.
Holnap egy régi emberem jön, aki tele van munkával, de még sosem hagyott cserben, amikor segítséget kértem.
A lakatosmunka ma befejeződik – remélem. Dél körül értem oda, pont jókor, hogy megakadályozzak egy durva hibát. Az első három lépcső 15 cm magas, így tudtam elérni, hogy a harmadik lépcső 120 cm széles „pihenője” egyben szék-magasságú, és az étkező egyik oldalán amolyan pad szerepet tölt be. A lakatosmunka nagy részét a műhelyben előregyártották, így a lépcsőket is. Csakhogy elnézték, és a harmadik lépcső már 19 cm magas lett, ezzel mintegy „beásta az első lépcsőt” a még meg nem lévő padlóba. Szerencsére a munkát a galéria-magassággal kezdte, tehát a javítás viszonylag egyszerű volt, az alsó két lépcsőt 4 cm-el fel kellett emelni.
Nem mindegy, hogy mennyire kell visszabontani egy ilyen szerkezetet, ami ráadásul kapcsolatban van a dobogóval is – szóval, viszonylag kis munkával meg lehetett oldani, mert épp, jókor jöttem, és észrevettem azt, amit a lakatos, aki nyakig volt már a munkában, elnézett. Nem hibáztatom, emberek vagyunk, mindegyikünk tévedhet, ezért kell mindig ellenőrizni. A „külső szem” mindig jobban észreveszi, ha valami nem stimmel. Amíg csak a hibát láttuk, és a javítás módját még nem, mindketten kicsit frászban voltunk, mert nem tudtuk, hogy hány óra vagy hány napi munka veszhet kárba ezért a hibáért.
Az építőipar tele van izgalommal…
Mire befejeztem ezt a beszámolót, a lakatos is befejezte a munkát… én nem vártam meg a helyszínen, idekanyarodott a lakásomhoz a kulccsal. Megköszöntem a munkát, kifizettem, kezet fogtunk. Ha valami nem lesz 100% – ő is, mint a többi, sok projekten át velem dolgozó szakember, visszajön, kijavítja. Nem aggódom, hogy nem teszi meg.
Munkaszervezés_7
Ma délben, miközben a lakatosok szaporán dolgoztak, megjöttek az új ELMŰ mérők – nappali és „vezérelt” 3 fázis, egyenként 32 amper mindkét mérőn. Kényszerű ebédszünetre mentek a lakatosok, míg elkészült a mérőcsere.
Szépen alakul a galéria szerkezete – a gyerekszoba-háló „szoros kapcsolatban” van a nappali tér galériájával, kiegyensúlyozott terhelés – csak részben a poroszsüveg boltozatú födémgerendákra, sokkal nagyobb részt a környező, teherhordó falakra, főként a középső főfalra. Kifejezetten büszke vagyok erre a tervező-kivitelező közös alkotásra, mert ha minden ilyen hatékonyan működne az építőiparban, akkor a határ tényleg a csillagos ég!
Mivel a légudvar falának a problémájára még mindig nem találtam megnyugtató megoldást, mert ha a fürdőszoba alaprajzának a rovására is oldom meg a falvastagítást, a vakolatlan, rémes állapotú, külső falszakasz további állagromlásával kell számolnom… a villanyszerelőnek is elpanaszoltam, amikor ő a galériára rácsodálkozott… és láss csodát, tudott valakit ajánlani, aki talán meg tudja oldani a külső hőszigetelést. Ahogy hazaértem, felhívtam, és csütörtökön délben már találkozom a vállalkozóval a helyszínen – nem tudom, hogy miért, de most valahogy jó előérzetem van. Csütörtökön meglátjuk, hogy igazam volt ebben, vagy sem.
Tegnap este valaki nagyon beletaposott a szakmai önérzetembe, úgyhogy ma reggel nem tudtam visszafogni magam, leírtam a népszerű lakber-facebook-csoportban, bár tudtam, hogy heves érzelmeket kelt majd:
„Tegnap 56 percet beszéltem egy potenciális megrendelővel telefonon, hogy a végére egészen biztos legyek benne, hogy nem tud annyit fizetni, amennyiért elvállalnám ezt a munkát. Azzal együtt, hogy a felújítás lényegét jelentő problémát már megoldottam, amikor kb. egy hónapja a helyszínen voltam. Azzal együtt, hogy nagyon szép munka lehetne, izgalmas feladat annak minden részlete…
Csakhogy: a megrendelő bevallotta, hogy egy tervből ő nem tudja, hogy milyen lesz a valóságban, de egy variáció neki nem elég, talán neki nem tetszik, miért nem csinálok többet (?), nem tudja, hogy ez egy befektetés, vagy ő akar benne lakni, és ha olyan sok pénzt rákölt a lakásra, milyen biztosíték van arra, hogy talál jó bérlőt?
Az ilyen megrendelő a tervező rémálma, mert olyan, mintha egy süketnek kellene operát komponálni, aki döntésképtelen, de legalább felzabálja az ember minden idejét, mert úgy gondolja, hogy ha fizet, akkor nem a munkám eredményét, hanem engem vett meg, minden szabadidőmmel együtt.
Harminc évnyi munkásságom alatt sok ilyen megrendelőt ismertem, bármilyen érdekes munka is volt, az ilyen megrendelővel totál ráfizetés, és közben rémesen érzi magát az ember, mert percenként változtatja a véleményét, ennek megfelelően a tervet is szeretné, és ha „engedelmes” a tervező, akkor a végén rá sem ismer a saját tervére. Öreg vagyok én már ehhez…
2015-ben volt az utolsó olyan munkám, amit teljes lebonyolítással elvállaltam, és azzal együtt, hogy a feladatot megoldottam, fogcsikorgatva befejeztem, megfogadtam, hogy soha többet!
Egy jó szót, egy köszönömöt sosem kaptam, de egy év múlva úgy mesélte a tulajdonos, mintha az ő érdeme lenne, hogy kiadásokból évi 8%-os a befektetés megtérülése. Persze, az ő pénze, de hogy abból a nyomorult lakásból két vonzót alakítottam ki, az viszont az én érdemem, és semmi mást, csak ennek elismerését vártam volna…
Azért szervezek workshopokat, személyes konzultációkat, azért írok erről, hogy minél több ember legyen tájékozott, mielőtt egy-egy munkát megrendel, nézze meg, hogy kinek adja a megbízást, de hagyja is a szakembert kihozni a legtöbbet a lakásából.
Ezen közben a tervezőket is rávenni arra, hogy fektessenek több munkát abba, hogy megismerjék a megrendelőt, az igényeit, vegyék azt komolyan, de sose legyenek gerinctelen kiszolgálói – van, amikor tudni kell nemet mondani!
Jó eredményt, ami a tervező szakmai reputációját növeli, a megrendelő elégedettségével jár, csak akkor lehet elérni, ha harmonikus az együttműködés a megrendelő és a tervező között. Van amikor ez már az elején látszik, hogy nem fog összejönni – akkor nem szabad elvállalni a munkát, bármennyire fontos is.
Amikor tömegével látok nagyon rossz elosztású lakásokat, akkor a tervezőktől nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy a megbízó akarta ezt így – ez alattvalói attitűd, egy jó szakember nem „rajzol meg” olyasmit, ami szakmai elveivel ellentétes! Aki mégis megteszi, az ne higgye magáról, hogy jó tervező – ő csak egy gerinctelen szolga.
Sokan fordulnak hozzám tanácsért – örömmel segítek. Ismerem a saját képességeimet és a magam korlátait is. Szeretném, ha minél több ember élne a saját igényeire szabott jó lakásban, ezért tartom olyan fontosnak a tervezés első fázisát, a funkcionális rendszer kialakítását, és tisztelem mindenki privát izlését – sosem akarom megváltoztatni azt, de elvárom minden megrendelőtől, aki maga is bevallja, hogy nincs semmilyen szakmai ismerete, hogy tisztelje az én szakmaiságomat, vegye komolyan amit javaslok, mert én is komolyan veszem az ő igényeit.”
Munkaszervezés_6
A lakatos csak vasárnapra tudta megszervezni, hogy négy markos legény felcipelje a harmadikra a „vasakat” – a galéria előre leszabott, műhelyben előkészített részeit.
Tíz óra körül érkeztek, és igyekeztek nagyon óvatosan lépkedni, hogy a feljelentgetős szomszéd álmát meg ne zavarják…
Nem jött össze – miután felmondta a leckét, hogy vasárnap nem lehet dolgozni, sikerült megértetni vele, hogy senki nem fog neki a galéria megépítésének, csak felhordják az anyagot.
Ma reggel, a Rádió Bézsből (11:00) mentem a lakásba, és a gyerekszoba galériájának egy része már állt. Egy fotót sikerült csak csinálnom, mert a telefonom közölte velem, hogy a tárhelyem betelt – mielőbb nagytakarítást kell csináljak. Ha metrón utazom, akkor szoktam telefon-memóriát takarítani, de mostanában inkább gyalog járkálok a városban… Na majd holnap, kora reggel odamegyek, mielőtt a munkások jönnének, mert néhány mérést is el kell végezzek – amivel nem akarom feltartani őket.
Nemrég felhívott az a festő-burkoló testvérpár, akik miatt szombaton kiugrottam az ágyból, és közölték, amit már akkor sejtettem, amikor szombaton elváltunk: nem vállalják a légudvari fallal kapcsolatos javítási munkát. Túl macerás. Mivel számítottam rá, hogy ezt a választ kapom, felkészültem a további megoldás-keresésre.
A légudvar falainak külső síkja a társasház gondja kellene legyen, munkaszervezés szempontjából is egyszerre kellene megoldani az összes emeleten, de tisztában vagyok a realitásokkal – még a ház belső udvarának felújítása is több éves program, pedig az igazán látványos. Évtizedek kellenek, amíg a kevésbé szem előtt lévő részletekre is gondolnak. Ha a lehülő felületeket csökkenteni akarom, akkor nekem kell megtalálnom a kivitelezhető megoldást, még akkor is, ha az bizonyos területvesztéssel is jár.
Munkaszervezés_5
A kőműves sérülése most komoly szervezési problémákat okoz, mert a galéria-szerkezet után először a légudvari bontást kellene befejezni és megépíteni az új falat, hőszigetelni a megmaradó részt, kialakítani az ablakok helyét, felhúzni a szerelőfalakat a gépészeti szereléshez. Ez nem olyan munka, amit bárki megcsinálhat. Egy hetem van arra, hogy kitaláljam, ki fogja megcsinálni és megszervezzem a március 20-val kezdődő hétre.
Délután felhívott a kőműves, hogy begipszelték a lábát, négy hétig rá sem állhat… de azután is kérdéses, hogy mikor kezdhet dolgozni. Kereshetek új kőművest, mert négy hétig biztos nem várok rá, bármilyen jó szakember.
Ma reggel – a szombati pihenőnapomnak annyi – találkoztam egy festő-burkoló testvérpárral. Pozitív attitűd volt részükről a pontosság, és ahogy az elvégzendő feladatokat tárgyaltuk, úgy tűnik a szakértelmükben is megbízhatok, de volt valami, amit ki nem állhatok: amikor valaki hosszasan részletezi, hogy mit miért nem lehet megcsinálni… ahelyett, hogy arra nézvést lennének ötletei, hogy mit HOGYAN lehet megoldani. Nyilván, nem a legvonzóbb munka a légudvar falainak rendbe tétele, de azért mégsem megoldhatatlan feladat annak, aki meg akarja csinálni. Hétfőn kapok választ, hogy egyáltalán elvállalják, vagy egy kevésbé macerás munkát csinálnak, másutt… na ilyenektől leszek ideges.
Tegnapelőtt komoly „továbbképzésen” voltam a Devi magyarországi forgalmazójánál az Eurovill termékfelelős, Szabó Csaba irodavezetőnél. Az árajánlathoz ugyan még át kell küldjem neki a módosított tervet, de most végre megértettem, hogy mikor, milyen elektromos padlófűtést érdemes csinálni. Bár erre, majd a workshop 6. alkalmával részletesebben is kitérek, az számomra nyilvánvaló, hogy a fűtőszőnyeg akkor célszerű, ha van egy meglévő fix aljzat, amire már csak a hidegburkolatot teszik rá, viszont akkor, ha „tövig” visszabontjuk a padlót, mint az én esetemben, akkor az esztrich betonba helyezett betonvashálóra szerelt fűtőkábelek a tuti megoldás. Tehát, maradunk a „kiterített cserépkályha” tipusú padlófűtésnél, aminek a „reakcióképessége” lassúbb, de 20 éves garancia van arra, hogy nem kell felszedni a burkolatot egy meghibásodás miatt. Igaz, jó szakembert kell találnom a betonozáshoz is…
Azt hiszem, mielőtt egy újabb felújítási projektbe kezdek, előbb egy kőművesképzőt indítok – tényleg abszurdum, hogy miközben munkanélküliség dúl a magyar ugaron, nem lehet egy olyan szép szakmára, mint az építés, embereket találni…
Hétfőn kezdik összeszerelni a galéria-szerkezetét – lesznek új fényképek a helyszín metamorfórisáról…
A tervezés folyamata_3
szaniterek és burkolatok
Miközben a lakatos készíti a galériát a műhelyben, folytatom a tervezést. Az eredeti elképzeléshez képest finomodnak a részletek, ám ehhez bizonyos elemeket konkrétizálni kell.
A tervezés most a gyerekszoba, előszoba, fürdőszobák – traktusban folyik. Ehhez alapként már ott van a lakatos-terv 1:25-ös léptékben.
A poroszsüveg boltozatos födém megváltoztatta a galéria alátámasztására szolgáló oszlopok helyét – ezeket a vas gerendákra illesztjük.
Hogy semmiképp ne okozzunk kárt a valamikor leválasztott szomszédos lakás vékony falaiban, a gépészeti rendszert attól teljesen függetlenül igyekszem kialakítani. A mosógép víz-csatorna-bekötését, de még az elektromos csatlakozást is, a fürdőt és a háztartási helyiséget elválasztó falba tesszük, illetve a kád mögé egy szerelőfalat húzunk, abban lesznek a vízvezetékek és a túlfolyó elvezetése.
Ahhoz, hogy a gépész szerelő el tudja végezni az alapszerelést pontosan meg kell határozni a kiállások helyét.
A wc-k és a mosogató esetében már nyilvánvaló volt, a háztartási helyiség határát a galéria-oszlopok kijelölik, de a kádhoz és a mosdókhoz csak akkor tudjuk biztonságosan meghatározni a helyet, ha kiválasztom a konkrét kádat és a mosdókat. Miután alaposan körülnéztem az interneten, a tegnapi napot célirányos ellenörzésre szántam: elmentem néhány olyan üzletbe, ahol bele is ülhetek a kádba, mielőtt megrendelném.
Igy sikerült kiválasztanom azt a kádat, ami nem túl nagy, nem kell túl sok vizet tölteni bele ahhoz, hogy kellemesen érezze magát az ember, ugyanakkor elég széles ahhoz is, hogy alkalomadtán zuhanozni is lehessen benne. Mivel két fürdőszoba lesz, az egyik zuhanyzóval, a másik káddal, ezt a kádat alapvetően nem zuhanyozásra fogják használni, de sosem szabad kizárni ennek lehetőségét – ezért jók az aszimmetrikus kádak. Geometriájukból fakadóan viszont egészen pontosan meg kell adni a csaptelepek helyét – ott, ahol a legkeskenyebb a kád pereme.
A mosdók kiválasztása sem túl könnyű dolog, ezért jó, ha az ember 1:25-ös léptékben tervez – itt már minden centiméter jelentősége nyilvánvaló.
Sok felújító-építkezővel ellentétben én nem költök túl sokat a szanitáris elemekre, burkolatokra. Jó minőségűnek kell lennie, de egyáltalán nem szempont, hogy divatos márka legflancosabb darabja legyen. Egyik ismerősöm milliós nagyságrendű Philippe Starck kádat, wc-t, mosdót vett – mai napig nincs befejezve a lakása, mert elfogyott a pénze ezekre.
A kád lábbakkal, automata szifonnal együtt nem lesz több, mint 60 ezer forint, az egyik mosdó (Alföldi Miron mosdó, aszimmetrikus 57×37 cm), ami a kádas fürdőszobába lesz, ára 20 ezer körül, a zuhanyzóba való 25 ezer lesz. A padló és részben fürdőszobai falburkolat is 33×33-as spanyol gresslap mintás és alapszürke változatban, 4500 forint/négyzetméter volt (Bauhaus). Igy is 400 ezer fölött fizettem a burkolatokért.
Ezek a „látszó elemek” ugyan fontosak, de nem attól lesz jó egy lakás, ha 200 ezres mosdót teszünk bele!
Pár évvel ezelőtt, egy férfi építész, aki megnézte az én kis 30 négyzetméteres lakásom, ami ugyanilyen elvek szerint készült, eldicsekedett azzal, hogy ő milyen extra kilincseket vett az ajtókra, a saját tervezésű, befektetésre szánt lakásába… őszintén szólva, nehezen tudtam elnyomni a mosolyomat, pedig nekem is fontos minden apróság.
Miután eldöntöttem, hogy milyen kád, mosdók lesznek a fürdőkben, este, miközben egy dokumentumfilmet néztem fél szemmel, egy pohár bor mellett terveztem az udvari traktus két szintjét – rajtam kívül, még alig valaki érti, miről is van szó, ahhoz ezt le kell tisztázni, és a két szintet szétbontani, de éjfélkor azzal a megnyugtató érzéssel feküdtem le, hogy a problémákat megoldottam, és már a világítás rendszere is kezd kialakulni…
Munkaszervezés_4
A bontás utáni héten a terepen nem folyt építés, mert az újramérés eredményeként a terveket elkezdtem átdolgozni.
A koncepció maradt, de ahogy az egyes szakterületek kivitelezőivel találkoztam és megbeszéltük a részleteket, egyre több dolgot lehetett pontosítani.
Még mindig vannak homályos részletek, de szépen haladtunk a technológiai sorban elsődleges lakatos-szerkezet tisztázásában. A lakatos-terv elkészítése előtt és után is találkoztunk a lakatossal a lakásban, az általam rögzített méreteket együtt is ellenőriztük, mert a lakatos-szerkezet nem a legegyszerűbb: dobogó, két lépcsősor, két galéria, ami bizonyos pontokon össze is kapcsolódik.
Ezen a héten, miközben a lakatos a műhelyben dolgozik és készíti elő az egyes elemeket, amiket aztán fel kell hordani a harmadik emeletre és a helyszínen beépíteni – én egyeztetek a Devi szakértőkkel a padlófűtést illetően, mert ez a padló rétegrendjének kritikus eleme. Korábban a hőszigetelés feletti betonvashálóra kapcsoltuk a fűtőszálakat, de most szeretnék egy közvetlenül a burkolat alá helyezett fűtőszőnyeget alkalmazni, amit még nekem is meg kell ismernem alaposabban.
A fűtésrendszer nem csupán a rétegrendet, hanem az elektromos hálózatot alapvetően befolyásolja, ezért az elektromos alapszereléshez még hiányoznak adatok. A vasárnapi workshopon valaki megkérdezte, hogy milyen világítás lesz – hát, bizony még nem nagyon tudom. Az biztos, hogy különféle LED-ek, de, hogy pontosan milyenek és hová, őszintén szólva, még nem tudom. Az ilyen folyamatos tervezésnél a nagyobb dolgokból megyünk a részletek felé…
Közben beszéltem az alsó szomszédommal, és elkértem az ő redőnyösének a koordinátáit – ő is külön redőnyössel dolgozott, nem az ablakosok csinálták neki a redőnyt. Ezt a részletet is még meg kell gondolnom újra… Ha a redőnyös nem azzal kezdi, hogy miért nem lehet megcsinálni, és elfogadható árat ad, akkor talán mégis meg kellene csináltatni – ha viszont lesz redőny, akkor ahhoz elektromos pontot is kell terveznem, tehát ez is egy olyan probléma, amit a jövő hét végéig tisztáznom kell.
Sajnos, a kőműves most beteg – focizás közben lesérült, ezért azok a kőművesmunkák, amelyek haladhatnának, azok is állnak. Nem nagy tragédia, mert most a lakatos-szerkezet elkészítésével és a tervek pontosításával halad a munka, és bízom a kőművesben, hogy amint neki be kell lépnie, jó munkaszervezéssel pótolja a most kiesett időt.
A FŐGÁZ-tól ma kaptam egy levelet – azok után, hogy tegnap leszerelték a mérőt:
„Köszönettel vettük 2017. február 24-én érkezett megkeresését, amellyel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk. A(z) ……….sz. alatti felhasználási helyen felszerelt … gyártási számú gázmérő végleges leszerelési folyamatát 2017. február 02-án kérésének megfelelően elindítottuk. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a számla már korábban elkészült és kiegyenlítésre is került Önök által. Illetékes munkatársak hamarosan felveszik a kapcsolatot Önnel a megadott, … telefonszámon. Végül tájékoztatjuk, hogy a megrendelés érvényessége 60 nap, érdemi ügyintézésig szíves türelmét kérjük. Esetleges további kérdésével forduljon bizalommal ügyfélszolgálatunkhoz!”
Azt hiszem, hogy ezzel az ügyfélszolgálattal van még hová fejlődniük…
A heti programomhoz tartozik még az is, hogy fürdőkádat és két mosdót vegyek… az első fürdőkádamat úgy vettem, hogy a bemutatóteremben szépen beleültem – mivel kényelmes volt, és nem kellett hatalmas mennyiségű vizet engedni belé, megvettem. Sajnos, már nem gyártja az Alföldi azt az aszimmetrikus kádat, ami annyira praktikus és szép, hogy eddig már több projektben is használtam. Később katalógus alapján vettem kádat, amit nagyon megbántam – soha többé nem teszem! Egy sokkal nagyobb, egyenes kád – őrült sok víz kell bele, mégsem kényelmes.
Az aszimmetrikus kádaknál pontosan kell tudni, hogy hová kerül a csaptelep, ezért már az alapszerelés idején ki kell választanom a kádat. A mosdók esetében is jobb, ha ezt a döntést nem halogatjuk – kiválasztani, megvenni, maximum, ha lehet még egyezkedni az eladó céggel, hogy tartsák maguknál addig, amíg biztonsággal tudjuk a lakásban is tárolni.
Ma felhívtam egy új festőt, akivel eddig még nem dolgoztam, de nagyon jó referenciát kaptam. A hét második felében találkozunk a helyszínen, mert a bontás után nyilvánvalóvá vált, hogy a tapéták és festékrétegek sokaságát kell lehántani a falakról.
Munkaszervezés_3
Hihetetlen! Felhívott a technikus a FŐGÁZ-tól.
Érdemes ordítani a telefonba!
Hétfő reggel 8-10 között kijönnek és leszerelik a gázmérőt! (4 és fél hét a beígért 6 hét helyett)
Eredetileg 8-11-ig kellett volna várni rájuk, de mondtam, hogy én 11-kor adásban leszek, ahhoz legkésőbb fél 11-kor el kell indulnom, tehát a szerelőknek 10-ig meg kell érkezniük ahhoz, hogy a munkát el is tudják végezni (fél óra munka 21561 forintért). Igy, nagy kegyesen megengedték, hogy csak két órát várjak az üres lakásban… és ezt nevezik szolgáltatásnak 2017-ben…
A nap mégis legfontosabb eseménye, hogy a lakatossal – a már elkészült lakatostervvel a kezünkben újramértük, amit kell a megvalósításhoz. Sabati jóhírként kapom az árajánlatot. A lakatos tudja, hogy ő fogja csinálni. Nem kérek több árajánlatot másoktól. Megbízom benne – már vagy a nyolcadik projekt lesz ez, amit vele csináltatok. Ha egyszer úgy érzem, hogy nem lehet megbízni benne, akkor többé nem dolgozom vele – ezt ő is tudja.
Mivel a gépésszel való helyszíni szemle után már megállapítottuk az új padlószintet – 2 cm-el magasabban, mint ahogy az eredetileg volt – a következő hét legfőbb teendője, miközben a lakatosok dolgoznak, hogy rögzítsük a padló rétegrendjét.
Munkaszervezés_2
Tegnapelőtt végre megkaptam a FŐGÁZ-tól a gázóra leszerelésének számláját: 21561 forint. Azonnal utaltam, és azóta megint csönd.
A „műveletet” február 2-án kezdtem, amikor bementem a központjukba és személyesen intéztem az összes papírmunkát, ami a gázszolgáltatás megszüntetésével kapcsolatos.
Eltelt egy hét, két hét, semmi. Minden héten telefonáltam, hogy mi van, miért nem küldik a számlát? Hat hét az átfutási idő! Hat hét! Az ember agya elszáll ennyi tehetetlenségen! Évekkel ezelőtt pár nap alatt túl voltunk a számlázáson, és amint befizettem, hívott a technikus, hogy mikor jöhet leszerelni. Most hat hét!
Ismerem az ügymenetet – sokadszor csinálom, mert minden lakásban, amit az utóbbi években felújítottam, kihajítottam a gázt. Kis lakásokban egyértelműen jobb az elektromos padlófűtés. Ez a lakás, a maga 68 négyzetméterével határeset, de miután a szobák frontja nyugati, sok napot kap, a lehülő felületei elég kicsik a teljes területhez képest, maradtam az elektromos padlófűtésnél, felbővítettük az elektromos kapacitást.
Amikor kezdődött a bontás, akkor is felhívtam a FŐGÁZ-t, bontás közben és amikor befejeztük, akkor is. Igen, a legutolsó alkalommal már üvöltöttem a telefonba, hogy milyen szolgáltatást ez? Hat hét – szajkózta az ügyintéző… na, lassan tényleg hat hét lesz, hogy méltóztatnak leszerelni, mert ma volt egy hónapja, hogy elindítottam az ügyet, és a gázóra még mindig ott van a lakásban…
Az ablakosoktól megkaptam az árajánlatot, de vannak bizonyos részletek, amiket tisztázni kell ma velük.
Tervezési kérdés is egyben, hogy az ablakokat redőnnyel vagy anélkül rendeljem.
Én nem szeretem a redőnyöket és az ablakokat takaró függönyöket sem. Utóbbit bármikor lehet pótolni, ha a lakásnak új tulajdonosa lesz egyszer, de a redőnynek kiépített helye van, amit ma már nem holmi gurtnikkal huzigálunk, hanem elektromos rendszerrel működtetjük.
Utóbb kiderült, hogy elég problémás és ebből következően költséges a meglévő helyre új redőnyt szereltetni – csak azért, mert valamikor, esetleg, egy másik tulajdonosnak kellene.
Az utcai homlokzatot tisztelem, restauráljuk a tok vízszintes díszítő elemét, meghagyjuk a redőnysínt, csak letisztitjuk a rozsdától és lefestjük szépen, de redőny nem lesz.
A fürdőszoba-ablakokkal kapcsolatban is van egy kis problémám, mivel azok helye még elég „képlékeny”, és valószínűleg nem éri meg túl kicsi ablakokat rendelni.
A tervezés folyamata_2
adottságok és lehetőségek – tervmódosítás
Miután kedden a lakatos elment, ottmaradtam az üres lakásban és lemértem a jövendő konyha és a lehetséges csatornabekötés távolságát, figyelembe véve, hogy az 50-es lefolyócsőnek lejteni is kell a bekötés irányába.
Rossz érzésem támadt, mert túl nagy a távolság, ráadásul a korábbi válaszfalak alatti gerendák magasabbak mint a többiek, és egy ilyen magasabb gerenda felett vezet az út a bekötésig.
Amikor a koncepcionális terv készült, még csak annyit tudtam, hogy a korábbi konyhában volt mosogató, de csak a bontás után derült ki, hogy annak a vize a szomszéd lakáson keresztül ürül, vagyis nincs önálló csatorna-strangja.
Lényegében, mióta láttam a feltárt padlót, egyre biztosabb voltam, hogy a mosogatót, a mosogatógéppel együtt át kell vinnem a „félszigetre”, és még így is előfordulhat, hogy meg kell növelnem a padlószintet ahhoz, hogy megfelelő takarása legyen a lefolyónak.
Már a galéria-terv módosításakor gondoltam arra, hogy a félszigetet meghosszabbítom, mert ha mosogató kerül oda, akkor is kell maradjon egy manipulációs pult-rész.
Ma délelőtt, amikor a gépész-szerelő megnézte a feltárt hálózatot, igazolta minden előzetes rossz érzésem.
Vagyis át kell tervezni a konyhát.
A cserépkályha kéménybekötése viszont megoldja a páraelszívó-kivezetésének gondját – minden rosszban van valami jó!
A padlószintet meg kell emelnünk 2 centivel – mielőtt a lakatos megépíti a galériát, fixálnunk kellett a jövendő padlószint magasságát a régihez képest. Ez pedig az új, rendesen kiépített csatorna-rendszer következménye kell legyen, még akkor is, ha ez a két centi hiányozni fog majd a galéria belmagasságából, és a padló rétegrendjében 2 centivel több lesz a lépésálló hőszigetelés .
A kényszer nagy úr, sokszor éppen ez indítja be a kreativitást: a félsziget 120 cm hosszú lesz, az étkezőasztal felé eső oldalon a mosogatógép, a falhoz közel eső oldalon a mosogatótálca, alatta kihúzható két fiókban a szemetesedények, a tisztitószerek. Mivel én szeretem a magas pultot, a szokásos 90 cm helyett 93 cm kényelmes nekem, a mosogatógép és a pult között marad egy „hézag”, és két oldalt is „lazán” vagyok, hiszen a 45-ös mosogatógépet veszek ide is. Vagyis, a mosogatógép „köré” tudok egy kihúzható-betolható pótpultot csináltatni… mondtam már, hogy minden rosszban van valami jó?
Munkaszervezés_1
Előzmények: Felújítás-figyelő és Napló_bontás sorozat, párhuzamos sorozat: a tervezés folyamata.
A terv csupán a gondolat közvetítője. Az újonnan teremtett valósághoz meg kell szervezni a kivitelezést. Ez nem kevésbé fontos munka mint a tervezés vagy a kivitelezés.
A lakásfelújítás nehézsége és gyönyörűsége egyben az, hogy állandó kihívásokat jelent mind a három területen. A tervezésben az a tény, hogy itt centiméter pontossággal kell dolgozni az adott kereten belül, és a hely adottságaiból kell kihozni a maximumot – alázatra tanítja a tervezőt, ezért is lenne hasznos, ha a fiatal építészek először lakásfelújításokkal foglalkoznának.
A kivitelezésnek különleges nehézsége az, hogy minden szakma megjelenik egy kis alapterületen, éppen ezért a munkaszervezés lényege, hogy ne legyenek üresjáratok, de egymást se zavarják a különböző munkacsapatok.
Tudom, hogy hol vannak a koncepcionális terv gyenge pontjai – ahol úgy kell pontosítani, vagy módosítani, hogy ne kerüljünk lehetetlen helyzetbe, ezért még a bontás közepette felhívtam egy megbízható emberemet, hogy ezen a héten vegyük meg a belső ajtókat. A képen látható részlet azt demonstrálja, hogy a jövendő konyha két, párhuzamos pultja között miként kell majd beépíteni a gyerekszobába vezető ajtót úgy, hogy a jobb oldalon is legyen elég hely a konyhaszekrényeknek, sőt egy szerelőfalnak is, hogy a vezetékek vésése során ne kerüljünk át a szomszéd lakásába (igen vékony a két lakás közti fal).
A két traktus között üveges ajtók lesznek, hogy a belső, udvari traktusba is juttassak valamennyi természetes fényt a napos, nyugati tájolású utcai frontról.
Ez a hét tehát azzal kezdődött, hogy miközben pontosítom a tervet, megvettük azokat az elemeket, amelyek a továbbépítéshez hamarosan kellenek. Nem vehetünk meg mindent egyszerre, mert az zavarná a munkát, tehát hétfőn csak az 5 belső ajtót szállítottuk a helyszínre.
Kedden találkoztam a lakatossal – egy majdnem teljesen elkészített 1:25-ös léptékű galériatervvel, amit a helyszínen kielemeztünk, mert a gyakorlati szempontokat az tudja a legjobban hozni, aki dolgozik az anyaggal. Évek óta dolgozom vele, ez a nyolcadik projekt, amit a terveim alapján készít, félszavakból is megértjük egymást, ezzel együtt vagy egy órán át beszéltük meg az összes részletet. Ma be kell fejezzem a részletes tervet, hogy holnap elkészítse az árajánlatát, pénteken felmérje a helyszínt a végleges terv alapján, a jövő héten a műhelyben legyártsa és a helyszínen beépítse a galériát, a dobogó keret-rendszerét.
Ma reggel az ablakos-cég képviselőjével találkozom, aztán a gépész-szerelővel. Egyiknek sem egyszerű a feladata…
A tervezés folyamata_1
a koncepcionális terv kialakulása
Előzmények: Felújítás-figyelő és Napló_bontás sorozat
Egy lakásfelújítás tervezése abban a pillanatban kezdődik, amikor az ember először látja a lakást, és felméri a benne lévő lehetőségeket.
A következő lépés a helyszín pontos felmérése és a program kidolgozása (kinek, milyen célból építünk).
A lakásban lévő potenciálból és a programból alakítjuk ki a koncepcionális tervet. Csakhogy ez a koncepcionális terv a felújítás folyamán módosulhat, illetve egyre pontosabbá válik.
A módosítások a bontás után feltárt részletekből adódhatnak. Konkrét esetünkben az, hogy a lakásban poroszsüveg boltozatra kell a zártszelvényes galériát építeni, azt is jelenti, hogy az alátámasztásokat össze kell hangolni a födém gerendakiosztásával.
A péntek délutánomat tehát azzal töltöttem, hogy igyekeztem összegyeztetni az eredeti galériatervet a feltárt adottságokkal, de közben meg kellett oldanom a központi, nappali-közösségi tér arányrendszerét alapjaiban meghatározó lépcső-dobogó-galéria összefüggéseket.
Vallom, hogy a felbukkanó problémák megoldása akkor jó, ha az nem megalkuvás-irányba jelent kompromisszumot, hanem jobbá teszi a tervet. A koncepciótervben érvényesítettem azt az elvet, hogy a „szintmozgatás” funkcionális kell legyen, de egyben javítsa is a térarányokat.
A hálószoba feletti, zárt alvókuckó a 6.00 x 2.55 x 3.90 (H) -es térarányt úgy igyekeztem javítani, hogy a legbelső 1.50 méteres szakaszon megosztottam a belmagasságot. Az alvógaléria a tér mélységének csak az egynegyedét foglalja el, ami alatt a garderobe, még akkor is, ha az nincs ajtóval leválasztva.
Már a bontási tervben módosítottam: ezen a részen megemeltem az amúgy is csak egy dupla ágynak elegendő helyet, hogy ide legalább kész szekrényt vehessek. Vagyis a 2.05 helyett 2.40 lesz az alvógaléria alatti belmagasság.
A nappaliban már az első variációnál küzdöttem azzal a problémával, hogy az 1.50-es galéria túl keskeny a 6.00 x 4.40 x 3.90 (H) térhez képest. Pénteken tehát azon gyötrődtem, hogy lehetne ezt a galériát 1.80 széles sávra felnövelni, hiszen ez szoros összefüggésben van a dobogóval, a lépcső-rendszerrel, és a konyhabútorral is.
A lépcsőnek kényelmesnek és szépnek kell lenni. Alapvető téresztétikai elem!
Kényelmes lehet egy 12 fellépésből álló 18/30-as lépcső – ilyen van az „Én váramban” – nagyon bevált, bár az OTEK szerint nem jó (2×18+30=66cm 60-63 helyett), de amint azt már több helyen leírtam, itt is nekem van igazam és nem az elavult OTEK-nak.
Ha viszont 1.80-ra akarom felnövelni a galéria szélességét akkor egy lépcsőt „előre kell hozzak”. A megoldáshoz hozzájárult az a tény, hogy a két szoba közti ajtó-nyílás bontás utáni szélességét lecsökkentem két nyerstégla oszloppal, 155-ről 90 cm-esre, ezzel a két helyiség közti térkapcsolat szolidabbá válik, elbír még egy lépcsőmélységgel való csökkentést. Igenám, de ahhoz, hogy az étkező mellé kényelmesen le lehessen ülni a dobogón 45 cm-es magasság lenne az ideális…
És itt jön az az attitűd, ami a tervezésnél elengedhetetlen: nem alkuszom meg azzal, hogy 18×3=54 cm-en legyen ez az „ülőfelület” – pedig a mostani étkezőszékekre szótárakat pakolva demonstráltam magam számára, hogy az sem katasztrófális…
A sabati vacsora után a borocskámat kortyolva, nem tudtam az asztalon hagyni a félmegoldást: a felnagyított terven, 1:25-ben próbáltam okosabb lenni, de sehogy sem ment. Még egy pohár Vylyan, és elmegyek aludni – gondoltam – sabati munkán nincs áldás… és akkor bevillant, hogy miért is ragaszkodom ahhoz, hogy a 12 lépcső ugyanolyan magasságban legyen?
Mert így szoktuk… de a dobogóra való fellépés és a lépcső többi része között van egy „pihenő”, az első három fellépés tulajdonképpen elválik a 9 többitől… mi lenne ha, az első három lépcső csak 15 cm magas lenne és a 9 következő pedig 19 cm magas? 3×15=45 pont kényelmes székmagasság, a dobogó is alacsonyabb lehetne, ami az ablakokhoz viszonyított arány szempontjából kifejezetten hasznos, ugyanakkor a felfelé ívelő lépcső 19 cm-es fellépése még mindig nem túlzás, főként, ha figyelembe vesszük a feljárás gyakoriságát (a galéria funkciója könytár-dolgozó, illetve átjárás a kuckós hálófülkébe).
Ez egy „apró” részlete a tervezésnek…