Bár az izraeliek alapjában véve meglehetősen nyitott emberek, ám az első lakás-tárlatokhoz főként építészek és képzőművészek csatlakoztak. Ez azzal is járt, hogy volt  miért bekopogtatni.

Ötödik alkalommal rendezték  meg a „házak belülről” akciót Tel-Avivban.  Úgy is mondhatnánk, hogy ez egy belsőépítészeti túra, amelyet már más izraeli városokban is megrendeztek.

Eredete olyan, mint a népdaloké – valaki elkezdte, már nem tudni hol és mikor, de jól hangzott és így mások is átvették.

Már évek óta vannak olyan képző-,  és iparművészek, akik saját lakásukban (kertjükben)  állítják ki műveiket, és időről-időre kinyitják minden érdeklődő előtt.

Az utóbbi két évtizedben egyre izgalmasabb lett az izraeli, belsőépítészeti stílus, miután egyre több régi épületet újítottak fel, vagy alakítottak át lakás cáljára.

Ezek között vannak  70-100 éves lakóházak, amelyek megörzése mostanában, majdhogynem divat lett, de olyan, valamikor ipari épületek is, amelyek nagy, egybefüggő tereikkel voltak inspirálóak a képzeletükben gazdag, de pénzben szűkösebb művészlelkeknek.

Ez persze, nem csak izraeli jelenség, de egy olyan országban ahol az új lakásba költözés volt évtizedeken át a jobb életfeltételek megszerzésének megszokott módja, és legfeljebb az új lakás belső átalakítása jelentette az egyéni igények kielégítésének zálogát, örvendetes előrelépés a régi értékek megőrzésével ötvözött felújítás.

A most megnyílt lakások többsége  szakít  az „egyen-plafon-magasság” technokrata szemléletével. Változó belmagasságú terek – szalon feletti galérián elhelyezett minimalisztikus hálószoba, mellette királyi méretű fürdőszobával. Átlátható terek, megkomponált összhangban lévő használati-, és dísztárgyak, amelyek egyenként más-más stílusukkal, mégis, humánus, sajátságosan helyi összhangot teremtenek.

A szabálytalanság szépsége dúl ezekben a belső terekben – a cél, hogy a lakás tulajdonosának nem csak fizikai, hanem személyiségbeli igényeit is tökéletesen kielégítse.

Izraelben, már jó ideje visszaszorulóban az építészeti izlésterror. Húsz évvel ezelőtt még megtehette egy belsőépítész, hogy a maga akaratát rákényszerítette a megrendelőjére. Láttam elrettentő példáit ennek, amikor a lakás tulajdonosa idegenül mozgott a bemutatóteremként ideális nappaliban.  Minden, elvágólag a helyén volt, még a dohányzóasztalra rakott folyóiratok is az aranymetszés szabályai szerint, se több, se kevesebb, a takarítónő pedig miliméterre meg kellett jegyezze mindennek a helyét, mert ha nem, akkor a visszatérő szellemként megjelenő tervező jól lehordta a házigazdát, hogy tönkreteszik az ő alkotását.

A belsőépítészek új generációja viszont megtanulta összhangba hozni a régi értékeket,  a legmodernebb  techológiával, és  az energiatakarékossággal. A bauhauslerek vonalasságát feloldotta a keleti zsidók hozta gazdag szín és formavilág, a praktikusság mellett az otthonosság. Ez az izraeli eklektika a XIX. századi belsőépítészetben.