N6N7 – jövőre jobb lesz!
Kezdeti lelkesedésemben túl magasra tettem a mércét, így majdhogynem szükségszerű volt, hogy az N6N7 fesztivál némi csalódást is okoz. Alapvetően szervezési problémák, amelyekről most írok – adott esetben roppant bosszantóak persze, de utólag csak a tanulság végett fontos, hiszen merem remélni, hogy a fesztivál jövőre is megrendezésre kerül.
Arról nem tehetnek a szervezők, hogy a nyitó gyertyagyújtást, a Dob és a Holló utca sarkán, elmosta a havaseső, de annyit mindenesetre érdemes feljegyezni a jövőre vonatkozóan, hogy az időjárást ne hagyják figyelmen kívül – például, a Dublo Bor Bárral egyeztetni lehetett volna, hogy rossz idő esetén a gyülekező, esetleg maga a gyertyagyújtás is ott van. A lényeget érintő gondolat akkor is megmarad, és az egész városvédő szellemiség még egy közös élménnyel is gazdagodhatott volna.
Sajnálatos, hogy a VIII. kerület zsidó emlékeit bemutató túra, amelyet a Beyond Budapest tartott ingyenesen, a Bálint Ház programjai között szerepelt a programfüzetben, holott, logikusan, a Guttenberg-térről indult. Nem én voltam az egyetlen, akik vasárnap 11:00-re a Bálint Házba ment (a portás szerint voltak vagy nyolcan), mellesleg a Bródy Sándor utcából (gyalog két percre a gyülekezés helyszínétől). Nyilván, a Beyond rendez még ilyen túrákat, és a napsütéses vasárnapot is el lehetett tölteni mással, de azért bosszantó, hogy egy sikeresnek ígérkező program így csússzon el a pontatlan információ miatt.
Az már súlyosabb szervezési hiba volt, hogy az épített környezet iránt érdeklődők, december 2-án nem tudták, hogy most melyik ujjukat harapják, vagyis a szinte egy időben megrendezett programok közül, melyikre menjenek el.
Ilyenkor nem érti az ember, hogy ennyi energia, befektetett pénz és fáradtság után, hogy történhet ilyesmi. Az érdeklődők tábora megoszlott a 18:00 órakor, Szimplában megrendezett „Mi lesz veled zsidónegyed?” civil konferencia, a szintén 18:00-kor Tűzraktér-beli „Női város” kiállítás és diskurzus, valamint a Klauzál13-ban 19:00-kor kezdődött Élő Tűzfalak Projekt között.
Mindhárom téma önmagában is izgalmas, ráadásul, az új önkormányzati vezetés szempontjából mindhárom eseményen való részvétel fontos lett volna, hogy saját szemükkel lássák azt az erősödő civil szférát, amely segítheti az ő munkájukat is. Mert akik szeretik ezt a várost, ezt a negyedet, szeretnének végre partnerként részt vállalni a környezet rehabilitációjában, és nem csupán ellenzéki akciókban kifejezni elégedetlenségüket.
A fesztivál felcsillantotta a lehetőséget, hogy elképzelhető az összefogás még a konkurens vállalkozók között is, a közös érdek mentén – a negyed jobbátétele ugyanis mindenkinek a javát szolgálja. Az elmúlt évtized okozta kárt, ha meg nem történté nem is lehet tenni, de a tanulságokat levonva lehet továbblépni – civil összefogás és a hatalom bátor lépése kell ehhez, nem több! A Szimpla-beli estén, a korábbi, ma börtönben ülő vezetés kiszolgálója továbbra is szembeszállt a civilekkel, védte a mundér becsületét, de minél inkább igyekezett meggyőző lenni, annál inkább árulkodtak mondatai arról, hogy fogalma sincs, merre tart a XXI. századi városfejlődés, és miként lehetne a negyed hátrányából előnyt kovácsolni.
A civilek, ebben az esetben sokkal jobban tudják, hogy milyen lehetőségeket kellene megragadni, a régi városvezetéssel szembeni küzdelemben komoly tapasztalatokat szereztek. Az új városvezetés a maga munkáját is megkönnyíti, az eredményességet pedig megsokszorozhatja, ha odafigyel rájuk, és képes lesz integrálni őket.
Városvédő télünnep
Most a vallásosok ne figyeljenek ide… itt vannak a téli ünnepek- Hanuka, Mikulás, Karácsony, aztán Szilveszter – amelyek tulajdonképpen mind ugyanarról szólnak: sötét és hideg van, gyújtsunk gyertyát, csináljunk sok fényt, jöjjünk össze, szeressük egymást! Az, hogy milyen történetet kerítünk e köré, majdnem mindegy.
Szerethetjük a kultúránk által ránkhagyományozottat, de teremthetünk újakat is, mint ahogy a Negyed6-Negyed7 fesztivál szervezői tették. Valójában, ők egy városvédő télünnepet csinálnak a Hanuka idején, a pesti Zsidónegyedben.
Nem csupán az épületek megóvásáról, hanem a belvárosi élet minőségéről indítanak a maguk módján diskurzust. Nemrég, itt, a podo-pro.hu-n kezdtem egy sorozatot a városi kultúráról – többen, az itt bemutatottak közül, aktív részvevői az N6N7 fesztiválnak.
Összebeszélésről nincs szó, csak hasonlóan éreztük, hogy mitől lehet jó egy város. A cikksorozatban igyekszem rámutatni ezekre a pontokra, a fesztivál pedig egy csokorba gyűjtötte azokat, amelyek a zsidónegyedben, és körülötte léteznek. Idén ugyanis, csatlakozott a programhoz a KINO, és a nyolcadik kerületi zsidó jellegzetességeket bemutató túra is. Csupa olyan, öntevékeny ember vállalkozásáról van szó, akik az elmúlt években rengeteg munkával, komoly küzdelmek árán jutottak unikális értékükig. Mindegyikük a maga kis gyertyája fényét élesztgette, kemény ellenszélben – ezért is örvendetes az összefogásuk.
A fesztivál publicitása idén már igen jelentős, és most talán az is „átjön”, hogy itt nem csupán egy zsidó buliról van szó – ez több lehet ennél, ha sokan úgy érezzük, hogy a mi életünk megéri az összefogást ! Nem kell és nem is szabad addig várni, amíg mások megoldják majd a problémákat, hanem mindannyiunknak kell tenni egy-egy lépést, amire éppen ő maga képes, és ez a sok-sok apró lépés majd előreviszi azokat is, akik még nem tanultak meg járni a demokratikus tempóban.
A fesztivál nyitóprogramja éppen ezt az egyszerű célt tűzi ki: fény a sötétségben, a városnak egy olyan pontján, amely megérdemli, hogy több fényt kapjon, mert attól lassan, mindannyiunk élete is fényesebb lehet – a 2005-2006-os podo-programban írtam, hogy ezt a várost alaposan ki kellene takarítani a fizikai és a mentális mocsoktól, a sötét sarkokat meg kellene világítani.
A maromos fiatalok ezt teszik most, és én ősz fejjel csatlakozom hozzájuk. A programokról naponta tudósítok – előzetesen is, és a helyszínről is. Fényre fel Budapest!