A sok,  valami ellen létrejött egyesület, civil csoportosulás között üdítő élmény egy olyan, amely célja hogy “sikeressé tegye közös hazánkat, Magyarországot” Ilyen  a Szabad Európa Társaság, amely 2009 május 13-án tartotta az első nyilvános rendezvényét.

“Társaságnak tagja lehet mindenki, aki … elkötelezett az európai plurális demokrácia és a piacgazdaság értékei mellett.”

A SZET elnöke Bruck Gábor. A rendezvények koreográfiájához hozzá tartozik az ő nyitó-monológja. Az első alkalommal a következő szavakkal fordult a megjelentekhez:

“Gyakran és sokan vagyunk rosszkedvűek. Péládul azért, mert mindig azt halljuk, hogy ezt vagy azt Magyarországon nem lehet megcsinálni. Ezt mondja a politika, ezt mondja az önkormányzat és ezt mondja a hivatal.  Legyen szó az adórendszerről, vagy a városokat elborító graffitiről – a válasz mindig ugyanaz: Magyarországon ez nem megy, ez nem működik. A Szabad Európa Társaság azért jött létre, hogy a magunk limitált eszközeivel  próbáljunk ezen változtatni. A Szabad Európa Társaság abból indult ki, hogy a gondolatoknak is van egy piaca. Ezen a piacon ott vannak a nálunk is alkalmazható, sikeres ötletek, jó gondolatok, jó példák. Gondjaink többsége nem speciálisan magyar probléma. A legtöbb esetben erre már létezik valahol megoldás… ezeket szeretnénk eltanulni a világtól. Eközben olyan kultúrális miliőt igyekszünk létrehozni, amelyben egyrészt élvezhetjük a gondolatok sokszínűségét, másrészt kirajzolódik, hogy milyen Magyarországot szeretnénk.”

Majd két év telt el a kezdés óta, 19 izgalmas, fontos gondolatokkal teli összejövetel volt.

Az első kérdésem, hogy miért lett szabad EURÓPA társaság, amikor már az első videós megnyilatkozásában amerikai példát hozott. Esetleg azért, mert a Szabad Európa egyfajta fogalom, legalábbis a mi korosztályunk számára? Hiszen, ha komolyan veszem (és én, személy szerint, nagyon is komolyan vettem, ezért szinte minden rendezvényükön részt vettem) azt, hogy érdemes összegyűjteni mindazt a tapasztalatot, amelyek másutt jobbá tette a világot, és adaptálni, nem pedig újra meg újra belefutni azokba a zsákutcákba, amelyekből mások már kijöttek, akkor ezt a tapasztalatot bárhonnan gyűjthetjük.

Bruck Gábor: Mondhattuk volna, hogy Szabad Világ Társaság, de ez bután hangzik. Jobbnak tűnt a Szabad Európa Társaság, röviden: SZET. De a lényeget jól látja, nyitni akarunk a világra, hiszen annyira bezárkózunk, annyira nem foglalkozunk azzal, hogy másutt mi van. Gondolatban, világlátásban egyszerűen túl akarunk lépni a magyar kereteken, ezt jelenti a SZET. Egyébként a külföldi tapasztalatok nagyon lassan gyűlnek. Mi magunk sem tudunk mindig kilépni a magyar provincializmusból. Irtózatosan nagy késztetés él bennünk a panaszkodásra és arra, hogy mindig azt lássuk a világból és azt mondjuk, amit jól ismerünk, és ami olyan nagyon magyar.

ema: Ez elvezet a második kérdéshez, hogy mi a célja ennek az egyesületnek? Elolvastam a bevezetőt, értem én, és egyet is értek azzal, hogy gyűjtsük a jó példákat, módszereket, beszéljük meg, tanuljuk meg – ez mind nagyszerű, és a programjaik is nagyon élvezetesek, de tachlesz, mit kezdünk, kezdenek ezzel? OK, dokumentálják a honlapon, de hogy lesz ebből a magyar rögvalóságot megváltoztató cselekvés?

Bruck Gábor: A rögvalóság marad. Nekem úgy tűnik, hogy Magyarországot ma nem lehet megváltoztatni. Ez az ország ma nem akarna tanulni, nem akar egy nyugatosabb látásmódra átszokni. Nem tagadom, amikor 22 hónapja elkezdtük, inkább hittem abban, hogy egy ilyen civil szervezetnek is lehet kultúraformáló ereje. A lelkesedésem megmaradt, de most kevésbé hiszek ebben. Ambiciózus tervekkel indultunk, de ma lényegesen visszafogottabbak vagyunk. Mindenesetre a rendezvényeket szervezzük, és a meghívókat kiküldjük. Egyszerűen életben akarunk maradni, azért, hogy amikor újra nagyobb lesz a társadalmi aktivitás, ne kelljen az egészet előröl kezdeni. Ma egyfajta szellemiség életben tartása a feladat.

ema: A harmadik talán személyeskedő, izlése szerint válaszoljon. Ön egy sikeres ember, remek kapcsolatokkal – a SZET mégis, mintha egy különállás deklarációja lenne az Ön részéről. Mit akar elérni ezzel Bruck Gábor?

Bruck Gábor: 2009-ben már sejteni lehetett, hogy az SZDSZ és az MDF megszűnik. Az is látható volt, hogy a baloldal rettenetesen meggyengül és ezzel párhuzamosan az emberekben gyengülni fog Európához, az öreg demokráciákhoz tartozás vágya és igénye. A SZET-et mi, egy nagy fogadószobának terveztük, ahová azok a kevesek, akik a nagy bukás után, sem akarnak lemondani a liberális szellemiségről, bejöhetnek. Csakhogy nem jöttek be, legalább is nem elegen. Volt néhány barátunk, akikből nem száradt ki teljesen a közéleti aktivitás, de ők nem akartak együttműködni, inkább létrehozták a saját szervezeteiket. Én is hibáztam, valószínűleg nem kerestem elégé az együttműködés lehetőségét.

ema: A SZET-rendezvények profi “előadások” – minden tekintetben. Ehhez azért nem elegendők a jó kapcsolatok, úgy gondolom. Ehhez pénz is kell. Miből, kitől, ha nem vagyok indiszkrét?

Bruck Gábor: Közpénzekből egyetlen forintot sem vettünk fel, és nem is akarunk. Rossz véleményem van arról a kultúráról, amelyben tenni vágyó, aktív embereknek is csak mindig az jut az eszükbe, hogy az államtól kéne pénzt szerezni. Egyébként nagyon kevés pénzből működünk, ez is saját pénz. Ha majd elfogy, tagjainktól kérünk szerény hozzájárulást. Annyiból fogunk működni, amennyi összejön.

ema: A SZET facebook-csoportjának ma 532 tagja van. Az eseményeken is rendre megtelik a Merlin nagyterme, vagy a Szimpla emeleti tere, de “jó emberek” másutt is szerveződnek. Mióta a podo-pro-t szerkesztem, szerencsém volt sokféle, öntevékeny csoportot megismerni, és mindig az az érzésem, hogy ezeket a csoportokat össze kellene hozni, máris lenne egy pártnyi tevékeny ember, viszont külön-külön, úgy tűnik, hogy elforgácsolódik az energiánk. Éppen ezért, a saját egomat kissé lenyomva, az utóbbi időben ezeket a csoportokat szeretném összeterelni a podo-ban. Ön, hogy látja a magyar társadalom önszerveződését?

Bruck Gábor: Össze kéne hozni ezeket a csoportokat és szívesen segítenék is benne. De elég szkeptikus vagyok, ugyanis ehhez igazi vezetői kvalitások kellenek. Valaki, aki rettenetesen ambiciózus, nagyratörő, akiben több energia van, mint egy atomreaktorban, akinek agya is van, és ráadásul ebben a korlátok nélküli, primitív politikai kultúrában is képes demokrata maradni.

A fotók Bruck Gábor facebook-profiljáról valók.

Comments Closed