Szemben a nappal
Tel-Aviv 2010.12.31. péntek délelőtt…
A napsütés megint elvarázsolt – elindultam dél felé, szemben a nappal, míg el nem takarták a felhők. Közben fotóztam, ami körülvett. A kézművészektől kapott kis könyvemben újabb dátum került – boldog nap volt a most végetért év utolsó napja.
A piac Tel-Avivban is az egyik legfontosabb hely.
Különösen pénteken délelőtt. A közismert Karmel-piacon felül, találtam egy még izgalmasabbat, és hallottam egy harmadikról is, így a jövő pénteken kora reggel nekivágok egy tel-avivi piac-túrának… A Karmel-piacról a tengerpartra mentem – gyönyörű volt és találkoztam egy kedves, régi ismerőssel – szenvedélyes és ragyogó természetfotós : Tommy Junger Ezeket nem ő készítette, éppen ezért érdemes megnézni az ő fotóit is, ha valaki a tenger szépségei iránt fogékony…
Tel-Aviv nem egy szép város. Bár a Bauhaus épületei miatt bizonyos részei a Világörökséghez tartoznak, az épületállomány zöme nem hordoz semmilyen építészeti értéket. Urbanisztikai szempontból azonban rendkívül tanulságos a spontán fejlődés és a központi tervezés egymást támogató gyakorlata. Mégis, ami miatt annyira „lakható”, az a tenger közelsége. Tel-Aviv hosszan elnyúlik a tengerparton. Azzal együtt, hogy voltak bántó építészeti hibák az elmúlt évtizedekben, még időben felismerték, hogy mindennél fontosabb a tenger, mint természeti kincs védelme. Fokozatosan kiépítették a tengerparti sétányt, megtiltották, hogy a partvonaltól 100 méteren belül építsenek. Tavasztól őszig működik a szabadstrand – az önkormányzat tartja fenn a figyelő-mentőszolgálatot, látja el a takarítást. Az ezredforduló terrorhulláma „jót tett” a tisztaságnak – minden hajnalban speciális gépekkel forgatják át és tisztitják a homokot. Télen a hullámlovasok jelentik a sportoló látogatókat, egyébként a sétány kávéházi teraszai népszerűek ilyenkor. Újabban a gyerekjátszóterek mellett építettek szabadtéri kondi-tereket.
Az elmúlt években megsokszorozódtak a kerékpártárolók a városban. Végtelenül egyszerűek, semmi nagyzoló design – viszont van belőlük bőven.
Persze, azért ez egy város, nem csak tenger – a tengerrel szemben szállodák, egy mecset minarettel és sok autó…
Nemrég, az egykori vasútállomást és környékét tették rendbe – a városgazdálkodási konstrukcióról egy későbbi cikkben írok. Nagyon tanulságos, különösen most, hogy Pécsett az EKF kapcsán a Zsolnay negyedben hasonló kultúrális alapú városrehabilitációt finanszítoztak, közpénzekből (EU-s forrásokból). Izraelben ez egészen másként működik – az alap a partnerkapcsolat, hiszen az épületek felújítása csak a feladat egyik része – a folyamatos, jó szinvonalú működtetés a kritikusabb fele.
Azért még nem minden tökéletes…
A hely nagyszerű családi programként – rengeteg apró részlet szolgálja a kisebb-nagyobb gyerekekkel érkezőket. Ami az értékítéletemben mindig fontos szempont – milyen a WC : elég nagy, kényelmes, tiszta – ebben itt nincs hiba.
Az égre lassan felhők gyűltek, imitt-amott szemerkélt is néhány csepp, ezért visszafordultam újra északra, a város központja felé.
A volt vasutállomás környéke is aktivizálódott – a Neve Tzedek negyed fejlődéstörténete is igen tanulságos, de most csak néhány kép egy lassan, szinte önmagától rehabilitálódó városrészről.
A Bauhaus stílusnak vannak sikerültebb és kevésbé vonzó példái:
A valamikor híres Dizengoff utca sarokpontjában épült az első tel-avivi bevásárlóközpont. A Dizengoff-centert 1972-ben kezdték építeni, de csak 1977-ben adták át. A kezdeteket a híres, brazil-zsidó építész Oscar Niemeyer jegyezte, de ez az épület az egyik legtöbb tervezőváltást megélt projekt volt Izraelben. Nagyon nehezen népesült be, mert az erénye a hibája is – a spirális rámpák, amelyeken sétálva el lehet jutni az épület minden részébe, nagyon rossz tájékozódás szempontjából. Több, mint húsz éven át rendszeresen, szinte naponta voltam itt, mivel a környéken van a lakásom, de mind a mai napig képes vagyok tévedni abban, hogy a keresett üzlet a kettős spirál melyik részében van.
Viszont van egy remek mozi-komplex, amit nem tévesztek el, mert a center legfelső szintjén helyezkedik el (van egy másik is a pinceszinten, de az ott vetített filmek engem sosem vonzottak), kíváló filmekkel. Ezúttal is találtam egy izraeli, doku-játékfilmet, amely igazán méltó zárása volt ennek az évnek. A film a magyar médiáért aggódók szempontjából is érdekes lehet, ezért külön, részletesen írok róla: a történet egy filmrendező 10 éves harca a „királyi” televizióval szemben, amely nagyon sok buktató után, de sikert hozott – a köztelevizió megszabadult a működését irányító politikától !
Hogy miként történt ez a csoda, szól a film, amely címe Útmutató a forradalomhoz
A Szilveszter nem akkora szám Tel-Avivban, mint másutt a világon, hiszen a zsidó naptárnak ősszel van a fordulója. Viszont, állítólag, éppen ezért, nagyon sok európai fiatal tel-avivi szórakozóhelyekre jön mulatni – 11 ezer túrista érkezik csak erre az éjszakára. Az utazó szilveszterezők körében Tel-Aviv a negyedik legnépszerűbb hely, Berlin, Párizs és Amszterdam után.
