Róma utcáin
Hiába vannak gyönyörű épületek egy városban, ha működése döcögős. Ezt éppen eléggé ismerjük Budapesten.
Hogy mitől működik jól egy város – az egy városgazdálkodási tanulmány témája lehetne, ám az egyszeri turista is le tudja mérni a hatékonyságot – a közlekedésen és a szemétkezelésen keresztül.
A magyar sajtó alapján kialakult előitélet szerint, ha nem is koszos, de legalábbis szemetes, rendetlen mediterrán városra számítottam.
Ehhez képest meglepően tiszták voltak Róma utcái, és csakhamar felfedezhettem, hogy mitől: rendkívül változatos méretű gép-parkkal gondoskodnak erről. Hétfőn reggel lépten-nyomon találkoztam különböző takarító-gépekkel, még a meglehetősen szűkös utcákban is megjelent az oda illő méretű, seprűvel is felszerelt szemétgyűjtő. Az Ama Róma köztisztasági cég, úgy tűnik, hogy elég jól végzi a dolgát.
A négy nap során, ahová csak tehettem, gyalog mentem. A tömegközlekedésből személyes élményt csupán a repülőtérről városba vivő vasúton, és néhányszor villamoson szerezhettem.
A jegyvásárlás és kezelés rendszere egyszerű és logikus volt egy olaszul nem beszélő számára is. A villamoson egy euróért lehetett elektronikus jegyet venni egy automatából, és egy másikon érvényesíttetni. Mivel ottlétem alatt csupán kétszer villamosoztam – nem éltem a napijegy-hetijegy-havibérlet és hasonló kedvezményekkel.
A vasúti kocsik elég lepusztultak, a pesti metrókocsik szintjéhez közelítően. A villamosok lényegesen jobb állapotban vannak.
A tájékoztatási rendszer egységes és könnyen áttekinthető.
Ám a közösségi közlekedésnek egy Magyarországon nem létező formája, a minibuszok tetszettek különösen. Nem csupán azért funkcionálisak, mert a belváros szűk utcáiban is jól manőverezhetők, hanem mert az utas-igényekhez jobban alkalmazkodik a kevés utassal, de nagy menetrendi sűrűséggel közlekedő minibusz. Nem mellesleg szépek is.
Bár magam nem próbáltam, de több helyen is láttam automata bicikli-kölcsönző helyeket.
A római forgalomról rémségeket írt még az utikönyvem is, mintha az úttesten való átkelés önmagában egy kalandtúra lenne…
Nekem erről egészen más a véleményem. A szimpla gyalogos szemszögéből sem éreztem semmilyen közlekedési agresszivitást az autósok, vagy a nagy számban lévő motorosok részéről.
Az kétségtelen, hogy a szabályokat nem valami szemellenzős módszerrel tartják be, hanem odafigyelnek a forgalomban résztvevő többiekre.
Láttam piroson átmenő autót, amikor az ellenkező irányból teljesen szabad volt a pálya – minek álljon a kereszteződésben, mint Bálám szamara? – de sosem éreztem veszélyezetetve magam amikor leléptem a járdáról. Nem kellett felemeljem a kezem sem, csak arra fordítottam a fejem, amerről az autók jöttek, és határozott léptekkel elindultam. Az autók pedig szépen megálltak.
Az utcabútorok nem hagytak bennem maradandó élményt, de megkedveltem a római, utcai szemetesedényeket, a maguk súlyosságával együtt…
Ami igazán lenyűgözött a római utcákon, az a természetes zöldhöz való viszony.
A legrafináltabb módokon és helyeken jelenik meg a zöld az utcán sétáló látókörében.
Akármilyen keskeny utca, találnak módot arra, hogy legalább a bejárat környékén legyen valamilyen zöld növény: fa, bokor, falra felfutó akármi, ha másként nem virágládákban, edényekben…
