Az alábbi írás 2008 június 1-én jelent meg az építészfórumon, de volt egy korábbi változata is, a kapcsolat.hu-n. Mindkettőt olvasta az ECOSTAT egyik munkatársa, és a 2009 II. negyedévi kiadványukba szépen be is másolták. (59-ik oldaltól a 62-ik oldalig) . Miközben a szociális földprogram kudarcát bevallva részletesen leírják a podo-kibuc szisztémát, engem, mint ismeretlen szerzőt emlegetnek, holott mindkét helyen a saját nevem alatt szerepelt a javaslat, és ilyen adatok birtokában igazán nem nagy gond megtalálni a szerzőt – persze, csak akkor, ha valaki meg akarja találni. Az eljárásuk kicsinyes és szégyenletes, különösképpen azok után, hogy telefonon és e-mailen megkerestem őket, és azt sem voltak képesek mondani, hogy elnézést.

” Magyarországon, szerény becslések szerint is 1 millió 600 ezer szegény ember él. Ráadásul, ebben a társadalmi csoportban a legmagyasabb a születések száma. Az ország jövendő aktiv korú népességének egyre nagyobb része lesz olyan, aki maga körül nyomort és munkanélküliséget látott… ez nemcsak az ő jövőjük, ez mindannyiunk problémája, aminek a megoldását nem lehet elbagatelizálni.

Egy ideje foglalkoztat, hogy meg kellene próbálni egy kibucot alakitani a nyomorgó emberekből, egy olyan csoportot, ahol a központi gondolat a tanulás, a közös munka, az alapellátás egy pénz nélküli közös, gazdasági vállalkozásban.

A dolog külön aktualitását adja, hogy a kormány készitett egy programot a segélyezési rendszer reformjára. A kibuc jobb megoldás. Mégpedig azért, mert nem kényszert és nem bürokráciát alkalmaz. A kötelező közmunka még nem nevel munkára, a büntetést pedig ki fogják játszani. Az emberekben lévő pozitiv energiákat kell felszabaditani…

Ahhoz, hogy megértsük, miért jó a kibuci életforma akkor, ha tombol a nincstelenség, és hogy lehet állami pénzpumpa nélkül beinditani egy fejlődő közösséget, érdemes elolvasni mi is valójában a kibuc, honnan indult…

Mi az, amit ma, Magyarországon hasznositani tudunk az izraeli kibuci életforma-mintából?

1. Kibucra akkor van szükség amikor senkinek, szinte semmije nincs. Akkor ugyanis, nincs baj a javak elosztásával. Ezért a kibuc egy település kezdeti stádiumában praktikus működési forma, és ahogy a kibuc egyre jelentősebb mértékben termeli a fizikai javakat, úgy kell megoldani tudatosan az egyes tagok, családok egyre nagyobb önállóságát.

2. A kibuc magja, a fejlődés kulcsa a tanulás – reggel a gyerekeké, este a felnőtteké. A kibuc minden tagja, az egyéni képességeinek fejlesztése során jut el az önnálósághoz, de ehhez a közösség segiti hozzá.

3. A kibuc minden tagja, bizony a gyerekek is, koruk és képességeik alapján különböző mértékű munkát is végeznek, minden nap. Az általános iskolás gyerekek például, napi egy órát végeznek a közösség számára hasznos munkát.

4. A kibucban, különösen kezdetben, senkinek nincs pénze. Viszont minden, alapellátást megkap mindenki.

5. Az első, ami megépül egy flexibilis elosztású képzési központ, ahol a bölcsödétől a felnőttképzésig, minden, a közösség tagjai számára szükséges oktatás-nevelési funkció helyet kap. Minden épület, tehát az első, közösségi ház és a lakóházak is, egy kisebb magból indulnak, korszerű és környezetkimélő épitési technológiákkal, amelyeket már a kibuc tagjai épitenek meg, a szükséges szakmai irányitás mellett. Egy kiválóan megtervezett, természeti környezetbe ágyazottan fejleszthető településmag – ez a kibuc.

6. A képzési központot úgy képzeljük el, mint egy szabad teret körbezáró helyiségcsoportot, amelyek 25 négyzetmétres kis helyiségek összekapcsolható és szétválasztható variációiból állnak. A szabad térrel átellenes oldalon egy felső megvilágitású folyosóra fűzve közelithetők meg a termek, a folyosó másik oldalán pedig a kiszolgáló létesitmények helyezkednek el.

7. A belső szabad tér északi oldalára ékelődik be a közös étterem, ami szintén kisebb helyiségekre is bontható, de össze is nyitható. Azon túl a konyha, amely már a zöldséges kertekhez kapcsolódik. Mert, hogy ez egy mezőgazdasági település, és az épületeket a természetbe ágyazzuk, de ez a természet nem öncélú – innen szerezzük a közösség táplálékát, később egyik megélhetési formáját is.

8. Vagyis, a képzési központ épitésével egyidőben, a kis, alakuló közösségnek megépül a közös konyhája, ahol a közösség tagjai felváltva, csoportosan főznek, és önkiszolgáló rendszerben esznek mindannyian az étteremben. Ugyanigy, közösségi munkaként dolgoznak a veteményeskertben, és ültetik az első gyümölcsfákat a képzési központ körül.

9. Még mindenki a saját, rogyadozó házában lakik a faluban, de épül a képzési központ, az étterem, a konyha, ültetik a növényeket… Aztán az egyéb szolgáltatási ágazatok épületeit, mint például a közös, automata mosodát, a varrodát, a cipészműhelyt, ruha és cipőelosztót. Mindenki tiszta ruhában kezdi a napot és a piszkos ruhát leadja a mosodában. A mosodát is ugyanúgy üzemelteti a közösség, mint ahogy a konyhát, vagy a veteményest, de mindenütt lehetőségük van azoknak, akik a legjobban szeretik az adott munkát, hogy továbbképezzék magukat. Hiszen, amig az elején bográcsokban főznak a közösség tagjainak, idővel a nagyüzemi konyha minden technikai vivmányát be tudják szerezni, és ezeket már szakértelemmel kell kezelni. Ugyanigy, a veteményeskert intenziv művelése is, már szakértelmet igényel, és az, aki ehhez tehetséget érez magában, az tanul és szakmát is szerez.

10. A lakóépületeket is közösen épitik (az épités az első értéktermelő tevékenysége a közösségnek), és mint minden épülete a kibucnak, a legkorszerűbb technológiát ötvözi az ökológiai szemlélettel. Az épitéshez is szakértelem szükséges, és ahogy a kibuc halad az idővel, kialakulnak a speciális épitőbrigádok, egyre inkább specializálódik a munka. De ez a munka nem kényszer, hanem az egyedi képességek alapján idomul az emberekre.

11. A kibuc környezeti adottságai és az emberek érdeklődése alapján határozzák meg a gazdasági fejlődési irányt. Célszerű intenziv mezőgazdasági művelést bevezetni, például biozöldség és gyümölcs-termesztést, amelyet a kibuc saját elosztó hálózatán keresztül értékesit a nagyvárosokban. Ehhez kapcsolódhat korszerű feldolgozóipar, álattenyésztés, esetleg haltermelés (a Tisza környéki szegény falvakban). Hogy pontosan mit érdemes, ahhoz nyújtanak segitséget megfelelő szakemberek, kezdetben.

12. A kibucban nincs pénz, nincs játékterem, nincs kocsma, nincs dohányzás, alkoholfogyasztás – az eredmények nincsenek ingyen. Keményen kell dolgozni. De a szórakozásnak is marad tere és ideje. A képzési központ nem csupán iskola, vagy felnőtt továbbképzés, hanem itt vannak a szórakozást is biztositó számitógépek, az internet, a kivetithető DVD, az esti filmeknek… A kibucban senki nem unatkozik.

13. Mig az elején az irányitás, a munkaszervezés az oktatás, kivülről jövő szakemberek kezében van, ez is egyre nagyobb mértékben kerül a helyi közösség választott képviselői kezébe, illetve az időközben szakképzett közösségi tagok munkájává.

14. Minden apró részletet megbeszélnek a kibucban. Amig az elején mindenki mindenféle munkát végez, a közösség döntése határozza meg, hogy mondjuk két férfi és két nő tanuljon szakács-mesterséget, mert később ők vezetnék a közös éttermet, két embert óvobácsinak, óvónéninek kell kiképezni, ki az aki erre a legalkalmasabb lenne, vagy ki szeretne a számitógépekkel foglalkozni, stb. Ezek nem elvont politikai témák, hanem a napi életük, a közelebbi, vagy távolabbi jövőjük. A kibuc nem szakemberek diktatúrája, hanem egy nagyonis tudatosan kialakitott demokratikus közösség.

15. A kibuc fejlődési vonala tehát a tanuláson és a közös munkán keresztül, az önfenntartó gazdálkodáson át, a többlet-értéktermelésig vezet. Minél képzettebbek az emberek, annál értékesebb munkát tudnak végezni, ezzel egyre inkább gyarapitják a közösséget, és egyre több értéket tudnak felhalmozni. Ha már folyamatos megélhetése van a közösségnek, ha saját erőből képeztek orvost, tanárt, számitógépes szakembert, épitettek kényelmes házakat a tagjaiknak, orvosi rendelőt, sportolási lehetőségeket teremtettek, közös autókat, szállitóeszközöket vettek, amelyeket jó hatásfokon tudnak kihasználni, akkor lassan, megindulhat a differenciált bérezés, a vagyonfelhalmozás, az önállósulás.

Ez talán a kibuc vége is, de semmi baj, hiszen egy jól működő falusi közösség jön létre igy, a kibuc ehhez, csak egy hid volt. Ha mindez egy teljesen átlátható folyamat, akkor a “privatizáció” nem egyesek érdemtelen meggazdagodását jelenti, hanem egy természetes fejlődés bejárható fokozatait. A kibuc uszodája, sportpályái továbbra is maradhatnak a közösség tulajdonában, de múködtetésüket magánvállalkozók vehetik át. A “bérleti dijakból” nyugdijalap termelődik, hiszen az egész rendszer egy dinamikusan fejlődő közösség igényeire szabott.

Ez nem álom, ezt itt is meg lehet csinálni, ha akarjuk.”

Comments Closed