Munkaszervezés_6
A lakatos csak vasárnapra tudta megszervezni, hogy négy markos legény felcipelje a harmadikra a „vasakat” – a galéria előre leszabott, műhelyben előkészített részeit.
Tíz óra körül érkeztek, és igyekeztek nagyon óvatosan lépkedni, hogy a feljelentgetős szomszéd álmát meg ne zavarják…
Nem jött össze – miután felmondta a leckét, hogy vasárnap nem lehet dolgozni, sikerült megértetni vele, hogy senki nem fog neki a galéria megépítésének, csak felhordják az anyagot.
Ma reggel, a Rádió Bézsből (11:00) mentem a lakásba, és a gyerekszoba galériájának egy része már állt. Egy fotót sikerült csak csinálnom, mert a telefonom közölte velem, hogy a tárhelyem betelt – mielőbb nagytakarítást kell csináljak. Ha metrón utazom, akkor szoktam telefon-memóriát takarítani, de mostanában inkább gyalog járkálok a városban… Na majd holnap, kora reggel odamegyek, mielőtt a munkások jönnének, mert néhány mérést is el kell végezzek – amivel nem akarom feltartani őket.
Nemrég felhívott az a festő-burkoló testvérpár, akik miatt szombaton kiugrottam az ágyból, és közölték, amit már akkor sejtettem, amikor szombaton elváltunk: nem vállalják a légudvari fallal kapcsolatos javítási munkát. Túl macerás. Mivel számítottam rá, hogy ezt a választ kapom, felkészültem a további megoldás-keresésre.
A légudvar falainak külső síkja a társasház gondja kellene legyen, munkaszervezés szempontjából is egyszerre kellene megoldani az összes emeleten, de tisztában vagyok a realitásokkal – még a ház belső udvarának felújítása is több éves program, pedig az igazán látványos. Évtizedek kellenek, amíg a kevésbé szem előtt lévő részletekre is gondolnak. Ha a lehülő felületeket csökkenteni akarom, akkor nekem kell megtalálnom a kivitelezhető megoldást, még akkor is, ha az bizonyos területvesztéssel is jár.
Munkaszervezés_5
A kőműves sérülése most komoly szervezési problémákat okoz, mert a galéria-szerkezet után először a légudvari bontást kellene befejezni és megépíteni az új falat, hőszigetelni a megmaradó részt, kialakítani az ablakok helyét, felhúzni a szerelőfalakat a gépészeti szereléshez. Ez nem olyan munka, amit bárki megcsinálhat. Egy hetem van arra, hogy kitaláljam, ki fogja megcsinálni és megszervezzem a március 20-val kezdődő hétre.
Délután felhívott a kőműves, hogy begipszelték a lábát, négy hétig rá sem állhat… de azután is kérdéses, hogy mikor kezdhet dolgozni. Kereshetek új kőművest, mert négy hétig biztos nem várok rá, bármilyen jó szakember.
Ma reggel – a szombati pihenőnapomnak annyi – találkoztam egy festő-burkoló testvérpárral. Pozitív attitűd volt részükről a pontosság, és ahogy az elvégzendő feladatokat tárgyaltuk, úgy tűnik a szakértelmükben is megbízhatok, de volt valami, amit ki nem állhatok: amikor valaki hosszasan részletezi, hogy mit miért nem lehet megcsinálni… ahelyett, hogy arra nézvést lennének ötletei, hogy mit HOGYAN lehet megoldani. Nyilván, nem a legvonzóbb munka a légudvar falainak rendbe tétele, de azért mégsem megoldhatatlan feladat annak, aki meg akarja csinálni. Hétfőn kapok választ, hogy egyáltalán elvállalják, vagy egy kevésbé macerás munkát csinálnak, másutt… na ilyenektől leszek ideges.
Tegnapelőtt komoly „továbbképzésen” voltam a Devi magyarországi forgalmazójánál az Eurovill termékfelelős, Szabó Csaba irodavezetőnél. Az árajánlathoz ugyan még át kell küldjem neki a módosított tervet, de most végre megértettem, hogy mikor, milyen elektromos padlófűtést érdemes csinálni. Bár erre, majd a workshop 6. alkalmával részletesebben is kitérek, az számomra nyilvánvaló, hogy a fűtőszőnyeg akkor célszerű, ha van egy meglévő fix aljzat, amire már csak a hidegburkolatot teszik rá, viszont akkor, ha „tövig” visszabontjuk a padlót, mint az én esetemben, akkor az esztrich betonba helyezett betonvashálóra szerelt fűtőkábelek a tuti megoldás. Tehát, maradunk a „kiterített cserépkályha” tipusú padlófűtésnél, aminek a „reakcióképessége” lassúbb, de 20 éves garancia van arra, hogy nem kell felszedni a burkolatot egy meghibásodás miatt. Igaz, jó szakembert kell találnom a betonozáshoz is…
Azt hiszem, mielőtt egy újabb felújítási projektbe kezdek, előbb egy kőművesképzőt indítok – tényleg abszurdum, hogy miközben munkanélküliség dúl a magyar ugaron, nem lehet egy olyan szép szakmára, mint az építés, embereket találni…
Hétfőn kezdik összeszerelni a galéria-szerkezetét – lesznek új fényképek a helyszín metamorfórisáról…
A tervezés folyamata_3
szaniterek és burkolatok
Miközben a lakatos készíti a galériát a műhelyben, folytatom a tervezést. Az eredeti elképzeléshez képest finomodnak a részletek, ám ehhez bizonyos elemeket konkrétizálni kell.
A tervezés most a gyerekszoba, előszoba, fürdőszobák – traktusban folyik. Ehhez alapként már ott van a lakatos-terv 1:25-ös léptékben.
A poroszsüveg boltozatos födém megváltoztatta a galéria alátámasztására szolgáló oszlopok helyét – ezeket a vas gerendákra illesztjük.
Hogy semmiképp ne okozzunk kárt a valamikor leválasztott szomszédos lakás vékony falaiban, a gépészeti rendszert attól teljesen függetlenül igyekszem kialakítani. A mosógép víz-csatorna-bekötését, de még az elektromos csatlakozást is, a fürdőt és a háztartási helyiséget elválasztó falba tesszük, illetve a kád mögé egy szerelőfalat húzunk, abban lesznek a vízvezetékek és a túlfolyó elvezetése.
Ahhoz, hogy a gépész szerelő el tudja végezni az alapszerelést pontosan meg kell határozni a kiállások helyét.
A wc-k és a mosogató esetében már nyilvánvaló volt, a háztartási helyiség határát a galéria-oszlopok kijelölik, de a kádhoz és a mosdókhoz csak akkor tudjuk biztonságosan meghatározni a helyet, ha kiválasztom a konkrét kádat és a mosdókat. Miután alaposan körülnéztem az interneten, a tegnapi napot célirányos ellenörzésre szántam: elmentem néhány olyan üzletbe, ahol bele is ülhetek a kádba, mielőtt megrendelném.
Igy sikerült kiválasztanom azt a kádat, ami nem túl nagy, nem kell túl sok vizet tölteni bele ahhoz, hogy kellemesen érezze magát az ember, ugyanakkor elég széles ahhoz is, hogy alkalomadtán zuhanozni is lehessen benne. Mivel két fürdőszoba lesz, az egyik zuhanyzóval, a másik káddal, ezt a kádat alapvetően nem zuhanyozásra fogják használni, de sosem szabad kizárni ennek lehetőségét – ezért jók az aszimmetrikus kádak. Geometriájukból fakadóan viszont egészen pontosan meg kell adni a csaptelepek helyét – ott, ahol a legkeskenyebb a kád pereme.
A mosdók kiválasztása sem túl könnyű dolog, ezért jó, ha az ember 1:25-ös léptékben tervez – itt már minden centiméter jelentősége nyilvánvaló.
Sok felújító-építkezővel ellentétben én nem költök túl sokat a szanitáris elemekre, burkolatokra. Jó minőségűnek kell lennie, de egyáltalán nem szempont, hogy divatos márka legflancosabb darabja legyen. Egyik ismerősöm milliós nagyságrendű Philippe Starck kádat, wc-t, mosdót vett – mai napig nincs befejezve a lakása, mert elfogyott a pénze ezekre.
A kád lábbakkal, automata szifonnal együtt nem lesz több, mint 60 ezer forint, az egyik mosdó (Alföldi Miron mosdó, aszimmetrikus 57×37 cm), ami a kádas fürdőszobába lesz, ára 20 ezer körül, a zuhanyzóba való 25 ezer lesz. A padló és részben fürdőszobai falburkolat is 33×33-as spanyol gresslap mintás és alapszürke változatban, 4500 forint/négyzetméter volt (Bauhaus). Igy is 400 ezer fölött fizettem a burkolatokért.
Ezek a „látszó elemek” ugyan fontosak, de nem attól lesz jó egy lakás, ha 200 ezres mosdót teszünk bele!
Pár évvel ezelőtt, egy férfi építész, aki megnézte az én kis 30 négyzetméteres lakásom, ami ugyanilyen elvek szerint készült, eldicsekedett azzal, hogy ő milyen extra kilincseket vett az ajtókra, a saját tervezésű, befektetésre szánt lakásába… őszintén szólva, nehezen tudtam elnyomni a mosolyomat, pedig nekem is fontos minden apróság.
Miután eldöntöttem, hogy milyen kád, mosdók lesznek a fürdőkben, este, miközben egy dokumentumfilmet néztem fél szemmel, egy pohár bor mellett terveztem az udvari traktus két szintjét – rajtam kívül, még alig valaki érti, miről is van szó, ahhoz ezt le kell tisztázni, és a két szintet szétbontani, de éjfélkor azzal a megnyugtató érzéssel feküdtem le, hogy a problémákat megoldottam, és már a világítás rendszere is kezd kialakulni…
Munkaszervezés_4
A bontás utáni héten a terepen nem folyt építés, mert az újramérés eredményeként a terveket elkezdtem átdolgozni.
A koncepció maradt, de ahogy az egyes szakterületek kivitelezőivel találkoztam és megbeszéltük a részleteket, egyre több dolgot lehetett pontosítani.
Még mindig vannak homályos részletek, de szépen haladtunk a technológiai sorban elsődleges lakatos-szerkezet tisztázásában. A lakatos-terv elkészítése előtt és után is találkoztunk a lakatossal a lakásban, az általam rögzített méreteket együtt is ellenőriztük, mert a lakatos-szerkezet nem a legegyszerűbb: dobogó, két lépcsősor, két galéria, ami bizonyos pontokon össze is kapcsolódik.
Ezen a héten, miközben a lakatos a műhelyben dolgozik és készíti elő az egyes elemeket, amiket aztán fel kell hordani a harmadik emeletre és a helyszínen beépíteni – én egyeztetek a Devi szakértőkkel a padlófűtést illetően, mert ez a padló rétegrendjének kritikus eleme. Korábban a hőszigetelés feletti betonvashálóra kapcsoltuk a fűtőszálakat, de most szeretnék egy közvetlenül a burkolat alá helyezett fűtőszőnyeget alkalmazni, amit még nekem is meg kell ismernem alaposabban.
A fűtésrendszer nem csupán a rétegrendet, hanem az elektromos hálózatot alapvetően befolyásolja, ezért az elektromos alapszereléshez még hiányoznak adatok. A vasárnapi workshopon valaki megkérdezte, hogy milyen világítás lesz – hát, bizony még nem nagyon tudom. Az biztos, hogy különféle LED-ek, de, hogy pontosan milyenek és hová, őszintén szólva, még nem tudom. Az ilyen folyamatos tervezésnél a nagyobb dolgokból megyünk a részletek felé…
Közben beszéltem az alsó szomszédommal, és elkértem az ő redőnyösének a koordinátáit – ő is külön redőnyössel dolgozott, nem az ablakosok csinálták neki a redőnyt. Ezt a részletet is még meg kell gondolnom újra… Ha a redőnyös nem azzal kezdi, hogy miért nem lehet megcsinálni, és elfogadható árat ad, akkor talán mégis meg kellene csináltatni – ha viszont lesz redőny, akkor ahhoz elektromos pontot is kell terveznem, tehát ez is egy olyan probléma, amit a jövő hét végéig tisztáznom kell.
Sajnos, a kőműves most beteg – focizás közben lesérült, ezért azok a kőművesmunkák, amelyek haladhatnának, azok is állnak. Nem nagy tragédia, mert most a lakatos-szerkezet elkészítésével és a tervek pontosításával halad a munka, és bízom a kőművesben, hogy amint neki be kell lépnie, jó munkaszervezéssel pótolja a most kiesett időt.
A FŐGÁZ-tól ma kaptam egy levelet – azok után, hogy tegnap leszerelték a mérőt:
„Köszönettel vettük 2017. február 24-én érkezett megkeresését, amellyel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk. A(z) ……….sz. alatti felhasználási helyen felszerelt … gyártási számú gázmérő végleges leszerelési folyamatát 2017. február 02-án kérésének megfelelően elindítottuk. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a számla már korábban elkészült és kiegyenlítésre is került Önök által. Illetékes munkatársak hamarosan felveszik a kapcsolatot Önnel a megadott, … telefonszámon. Végül tájékoztatjuk, hogy a megrendelés érvényessége 60 nap, érdemi ügyintézésig szíves türelmét kérjük. Esetleges további kérdésével forduljon bizalommal ügyfélszolgálatunkhoz!”
Azt hiszem, hogy ezzel az ügyfélszolgálattal van még hová fejlődniük…
A heti programomhoz tartozik még az is, hogy fürdőkádat és két mosdót vegyek… az első fürdőkádamat úgy vettem, hogy a bemutatóteremben szépen beleültem – mivel kényelmes volt, és nem kellett hatalmas mennyiségű vizet engedni belé, megvettem. Sajnos, már nem gyártja az Alföldi azt az aszimmetrikus kádat, ami annyira praktikus és szép, hogy eddig már több projektben is használtam. Később katalógus alapján vettem kádat, amit nagyon megbántam – soha többé nem teszem! Egy sokkal nagyobb, egyenes kád – őrült sok víz kell bele, mégsem kényelmes.
Az aszimmetrikus kádaknál pontosan kell tudni, hogy hová kerül a csaptelep, ezért már az alapszerelés idején ki kell választanom a kádat. A mosdók esetében is jobb, ha ezt a döntést nem halogatjuk – kiválasztani, megvenni, maximum, ha lehet még egyezkedni az eladó céggel, hogy tartsák maguknál addig, amíg biztonsággal tudjuk a lakásban is tárolni.
Ma felhívtam egy új festőt, akivel eddig még nem dolgoztam, de nagyon jó referenciát kaptam. A hét második felében találkozunk a helyszínen, mert a bontás után nyilvánvalóvá vált, hogy a tapéták és festékrétegek sokaságát kell lehántani a falakról.
Lakás másként _ előszoba
A “Lakás másként” rovatban szavakban fogalmazom meg, amit fontosnak tartok egy-egy dologról a lakásban, mert szerintem, így, helyiségekre bontva is a közvetlen környezetünk roppant izgalmas téma:
az előszoba
Megvallom őszintén, az elmúlt nyárig nem sokra becsültem az előszobát – Izraelben a zárt lépcsőházból egyenesen a közösségi térbe, a nappali-étkező-konyha-komplexbe „zuhanunk” bele.
Bár én többször próbáltam egyfajta belépőt kreálni, tükörrel, szekrénykével, ahová le lehet tenni a kulcsokat, a napszemüveget, a postát, az éppen használatos cipőket, táskát, de őszintén szólva ez a gondolat nem különösebben ragadta meg az izraelieket.
Mint minden, ez is mentalitás, kultúra és éghajlatfüggő funkcionális kérdés.
Hagyományosan az izraeliek nem veszik le a cipőjüket a bejáratnál, mert az egész lakásra jellemző „hidegburkolatot” sűrűn felmossák. Kabátot az év nagy részében nem hordanak… Számukra sokkal fontosabb a lakás tereinek nyitottsága, és ha van is valami „belépő” – többnyire csak a családi házaknál, ahol nem a zárt lépcsőházból nyitnak a lakásba – annak nincs különösebben nagy jelentősége.
Nyáron Stockholmban voltam egy barátnőmnél és ott értettem meg igazán az előszoba fontosságát: az éghajlat miatt itt sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy hová tesszük a nedves cipőket, a kabátokat, a sapkákat, kesztyűket.
A barátnőm lakásának előszobája mintapéldája a funkcionalitás és az esztétika harmóniájának: ahogy belépünk, a tekintetünk a kis, fiókos szekrényke feletti kerek tükörre esik, alatta fonott kosárka a kulcsoknak.
Az ajtó háta mögött vannak a vállfára akasztott kabátok, alatta a cipők, de van hely a kosaraknak, táskáknak és az esernyőknek is.
Az ajtó mellett egy cipősláda, amire kényelmesen le lehet ülni, amikor cipőt cserélünk.
Mielőtt a nappaliba lépnénk, jobbra egy komód – a sok-sok sapkának, sálnak, kesztyűnek, felette a polcokon utazások emlékképei.
Na és persze, az elmaradhatatlan növények… ebben a természetve ágyazott, kertvárosi, társasházi lakásban láttam először úgy szobanövényeket, hogy azok szerves részei voltak a berendezésnek, ott voltak, ahol éppen lenniük kellett, még az előszobában, vagy a fürdőben is, nem tolakodóan, hanem a „helyükön”.
A stockholmi előszoba bútorai egyszerűségükben izlésesek – jó ide megérkezni.
Persze, egy tervező sosem akarja lemásolni egy más kultúra téralakítási megoldásait, de tanulni érdemes belőlük, hasznosítani lehet azt, ami a mi viszonyainkra is igaz.
A lakótelepi lakások egy méter széles előszobái semmire nem jók, csak közlekedők, amelyek inkább elválasztják a helyiségeket, mintsem összekötik. A falra szerelt fogas, amire egy rendes kabátot felakasztani vétek…
Ezzel szemben a régi, polgári lakások előszobái sokszor túlméretezetettek, nagy bútorok szállítására alkalmas széles ajtókkal, egy lakótelepi lakás szobájának nagyságával vetekedő négyzetméterben…
Gondos tervezéssel, minden probléma megoldható: olykor a lakótelepi előszobát célszerű összenyitni a nappalival és a megnövekedett térben már nagyobb esély van arra, a bejárat közelében megoldjuk a „megérkezés” funkcióit.
A nagy alapterületű, polgári lakások előszobáiból könnyebb jól berendezett előszobát tervezni, még akkor is, ha az előszoba területéből itt-ott elveszünk, például a szomszédos fürdőszobák vagy a háztartási helyiség javára.
A nagyon kicsi, lényegében egyterű, stúdiólakásokban is meg lehet oldani a „megérkezés” funkciót, legfeljebb nem a legszokványosabb módon: az „én váramban” a lépcsők rejtik a cipőket, a saját kabátaim a galériára vezető lépcsők alatt vannak, a vendégek kabátait pedig a háztartási helyiségben lévő vállfákra lehet feltenni, mert ha éppen vendégek jönnek, akkor nem mosok.
A lényeg, hogy az előszoba, előtér, belépő olyan kellemes érzést keltsen, amilyet maga a lakás – a funkcionalitás elsődlegessége mellett adjon ízelítőt abból, hogy mire számíthatunk a lakás többi terében.
Munkaszervezés_3
Hihetetlen! Felhívott a technikus a FŐGÁZ-tól.
Érdemes ordítani a telefonba!
Hétfő reggel 8-10 között kijönnek és leszerelik a gázmérőt! (4 és fél hét a beígért 6 hét helyett)
Eredetileg 8-11-ig kellett volna várni rájuk, de mondtam, hogy én 11-kor adásban leszek, ahhoz legkésőbb fél 11-kor el kell indulnom, tehát a szerelőknek 10-ig meg kell érkezniük ahhoz, hogy a munkát el is tudják végezni (fél óra munka 21561 forintért). Igy, nagy kegyesen megengedték, hogy csak két órát várjak az üres lakásban… és ezt nevezik szolgáltatásnak 2017-ben…
A nap mégis legfontosabb eseménye, hogy a lakatossal – a már elkészült lakatostervvel a kezünkben újramértük, amit kell a megvalósításhoz. Sabati jóhírként kapom az árajánlatot. A lakatos tudja, hogy ő fogja csinálni. Nem kérek több árajánlatot másoktól. Megbízom benne – már vagy a nyolcadik projekt lesz ez, amit vele csináltatok. Ha egyszer úgy érzem, hogy nem lehet megbízni benne, akkor többé nem dolgozom vele – ezt ő is tudja.
Mivel a gépésszel való helyszíni szemle után már megállapítottuk az új padlószintet – 2 cm-el magasabban, mint ahogy az eredetileg volt – a következő hét legfőbb teendője, miközben a lakatosok dolgoznak, hogy rögzítsük a padló rétegrendjét.
Munkaszervezés_2
Tegnapelőtt végre megkaptam a FŐGÁZ-tól a gázóra leszerelésének számláját: 21561 forint. Azonnal utaltam, és azóta megint csönd.
A „műveletet” február 2-án kezdtem, amikor bementem a központjukba és személyesen intéztem az összes papírmunkát, ami a gázszolgáltatás megszüntetésével kapcsolatos.
Eltelt egy hét, két hét, semmi. Minden héten telefonáltam, hogy mi van, miért nem küldik a számlát? Hat hét az átfutási idő! Hat hét! Az ember agya elszáll ennyi tehetetlenségen! Évekkel ezelőtt pár nap alatt túl voltunk a számlázáson, és amint befizettem, hívott a technikus, hogy mikor jöhet leszerelni. Most hat hét!
Ismerem az ügymenetet – sokadszor csinálom, mert minden lakásban, amit az utóbbi években felújítottam, kihajítottam a gázt. Kis lakásokban egyértelműen jobb az elektromos padlófűtés. Ez a lakás, a maga 68 négyzetméterével határeset, de miután a szobák frontja nyugati, sok napot kap, a lehülő felületei elég kicsik a teljes területhez képest, maradtam az elektromos padlófűtésnél, felbővítettük az elektromos kapacitást.
Amikor kezdődött a bontás, akkor is felhívtam a FŐGÁZ-t, bontás közben és amikor befejeztük, akkor is. Igen, a legutolsó alkalommal már üvöltöttem a telefonba, hogy milyen szolgáltatást ez? Hat hét – szajkózta az ügyintéző… na, lassan tényleg hat hét lesz, hogy méltóztatnak leszerelni, mert ma volt egy hónapja, hogy elindítottam az ügyet, és a gázóra még mindig ott van a lakásban…
Az ablakosoktól megkaptam az árajánlatot, de vannak bizonyos részletek, amiket tisztázni kell ma velük.
Tervezési kérdés is egyben, hogy az ablakokat redőnnyel vagy anélkül rendeljem.
Én nem szeretem a redőnyöket és az ablakokat takaró függönyöket sem. Utóbbit bármikor lehet pótolni, ha a lakásnak új tulajdonosa lesz egyszer, de a redőnynek kiépített helye van, amit ma már nem holmi gurtnikkal huzigálunk, hanem elektromos rendszerrel működtetjük.
Utóbb kiderült, hogy elég problémás és ebből következően költséges a meglévő helyre új redőnyt szereltetni – csak azért, mert valamikor, esetleg, egy másik tulajdonosnak kellene.
Az utcai homlokzatot tisztelem, restauráljuk a tok vízszintes díszítő elemét, meghagyjuk a redőnysínt, csak letisztitjuk a rozsdától és lefestjük szépen, de redőny nem lesz.
A fürdőszoba-ablakokkal kapcsolatban is van egy kis problémám, mivel azok helye még elég „képlékeny”, és valószínűleg nem éri meg túl kicsi ablakokat rendelni.
A tervezés folyamata_2
adottságok és lehetőségek – tervmódosítás
Miután kedden a lakatos elment, ottmaradtam az üres lakásban és lemértem a jövendő konyha és a lehetséges csatornabekötés távolságát, figyelembe véve, hogy az 50-es lefolyócsőnek lejteni is kell a bekötés irányába.
Rossz érzésem támadt, mert túl nagy a távolság, ráadásul a korábbi válaszfalak alatti gerendák magasabbak mint a többiek, és egy ilyen magasabb gerenda felett vezet az út a bekötésig.
Amikor a koncepcionális terv készült, még csak annyit tudtam, hogy a korábbi konyhában volt mosogató, de csak a bontás után derült ki, hogy annak a vize a szomszéd lakáson keresztül ürül, vagyis nincs önálló csatorna-strangja.
Lényegében, mióta láttam a feltárt padlót, egyre biztosabb voltam, hogy a mosogatót, a mosogatógéppel együtt át kell vinnem a „félszigetre”, és még így is előfordulhat, hogy meg kell növelnem a padlószintet ahhoz, hogy megfelelő takarása legyen a lefolyónak.
Már a galéria-terv módosításakor gondoltam arra, hogy a félszigetet meghosszabbítom, mert ha mosogató kerül oda, akkor is kell maradjon egy manipulációs pult-rész.
Ma délelőtt, amikor a gépész-szerelő megnézte a feltárt hálózatot, igazolta minden előzetes rossz érzésem.
Vagyis át kell tervezni a konyhát.
A cserépkályha kéménybekötése viszont megoldja a páraelszívó-kivezetésének gondját – minden rosszban van valami jó!
A padlószintet meg kell emelnünk 2 centivel – mielőtt a lakatos megépíti a galériát, fixálnunk kellett a jövendő padlószint magasságát a régihez képest. Ez pedig az új, rendesen kiépített csatorna-rendszer következménye kell legyen, még akkor is, ha ez a két centi hiányozni fog majd a galéria belmagasságából, és a padló rétegrendjében 2 centivel több lesz a lépésálló hőszigetelés .
A kényszer nagy úr, sokszor éppen ez indítja be a kreativitást: a félsziget 120 cm hosszú lesz, az étkezőasztal felé eső oldalon a mosogatógép, a falhoz közel eső oldalon a mosogatótálca, alatta kihúzható két fiókban a szemetesedények, a tisztitószerek. Mivel én szeretem a magas pultot, a szokásos 90 cm helyett 93 cm kényelmes nekem, a mosogatógép és a pult között marad egy „hézag”, és két oldalt is „lazán” vagyok, hiszen a 45-ös mosogatógépet veszek ide is. Vagyis, a mosogatógép „köré” tudok egy kihúzható-betolható pótpultot csináltatni… mondtam már, hogy minden rosszban van valami jó?
Munkaszervezés_1
Előzmények: Felújítás-figyelő és Napló_bontás sorozat, párhuzamos sorozat: a tervezés folyamata.
A terv csupán a gondolat közvetítője. Az újonnan teremtett valósághoz meg kell szervezni a kivitelezést. Ez nem kevésbé fontos munka mint a tervezés vagy a kivitelezés.
A lakásfelújítás nehézsége és gyönyörűsége egyben az, hogy állandó kihívásokat jelent mind a három területen. A tervezésben az a tény, hogy itt centiméter pontossággal kell dolgozni az adott kereten belül, és a hely adottságaiból kell kihozni a maximumot – alázatra tanítja a tervezőt, ezért is lenne hasznos, ha a fiatal építészek először lakásfelújításokkal foglalkoznának.
A kivitelezésnek különleges nehézsége az, hogy minden szakma megjelenik egy kis alapterületen, éppen ezért a munkaszervezés lényege, hogy ne legyenek üresjáratok, de egymást se zavarják a különböző munkacsapatok.
Tudom, hogy hol vannak a koncepcionális terv gyenge pontjai – ahol úgy kell pontosítani, vagy módosítani, hogy ne kerüljünk lehetetlen helyzetbe, ezért még a bontás közepette felhívtam egy megbízható emberemet, hogy ezen a héten vegyük meg a belső ajtókat. A képen látható részlet azt demonstrálja, hogy a jövendő konyha két, párhuzamos pultja között miként kell majd beépíteni a gyerekszobába vezető ajtót úgy, hogy a jobb oldalon is legyen elég hely a konyhaszekrényeknek, sőt egy szerelőfalnak is, hogy a vezetékek vésése során ne kerüljünk át a szomszéd lakásába (igen vékony a két lakás közti fal).
A két traktus között üveges ajtók lesznek, hogy a belső, udvari traktusba is juttassak valamennyi természetes fényt a napos, nyugati tájolású utcai frontról.
Ez a hét tehát azzal kezdődött, hogy miközben pontosítom a tervet, megvettük azokat az elemeket, amelyek a továbbépítéshez hamarosan kellenek. Nem vehetünk meg mindent egyszerre, mert az zavarná a munkát, tehát hétfőn csak az 5 belső ajtót szállítottuk a helyszínre.
Kedden találkoztam a lakatossal – egy majdnem teljesen elkészített 1:25-ös léptékű galériatervvel, amit a helyszínen kielemeztünk, mert a gyakorlati szempontokat az tudja a legjobban hozni, aki dolgozik az anyaggal. Évek óta dolgozom vele, ez a nyolcadik projekt, amit a terveim alapján készít, félszavakból is megértjük egymást, ezzel együtt vagy egy órán át beszéltük meg az összes részletet. Ma be kell fejezzem a részletes tervet, hogy holnap elkészítse az árajánlatát, pénteken felmérje a helyszínt a végleges terv alapján, a jövő héten a műhelyben legyártsa és a helyszínen beépítse a galériát, a dobogó keret-rendszerét.
Ma reggel az ablakos-cég képviselőjével találkozom, aztán a gépész-szerelővel. Egyiknek sem egyszerű a feladata…
Lakás másként _ bejárat
Fodor Jánosnak azt ígértem, hogy a Rádió Bézsben (37:15-től 53:00 -ig)”aprópénzre váltom” azt a témakört, hogy mitől jó egy lakás (lakótér)? A hétfő délelőtti „Lakás másként” sarokban szavakban fogalmazom meg, amit fontosnak tartok egy-egy dologról, mert szerintem a lakás témaköre roppant izgalmas beszélgetéstéma lehet, de ha valaki további információkkal szeretné mindazt kibővíteni, itt találhat forrást:
a bejárat
Hol kezdődik a bejárat?
Családiháznál, társasháznál a kapunál. Vagyis ott, ahol még nem az én privát szférám kezdődik, mégis „árulkodik” rólam is – hiszen ezen az úton jutok be a saját világomba…
Történetileg a kapuknak tulajdonvédelmi szerepe volt és persze ma is az, gondoljunk arra, hogy amikor a rendszerváltás után az állami bérlakásokat a benne lakók megvették, szinte az első intézkedés az volt, hogy felszerelték a kaputelefonokat és zárni kezdték a társasházak kapuját.
Mielőtt a nemzetközi silányság építészete elárasztotta a világot, a kapuk nagysága, formája, anyaga és színe szoros összefüggésben volt a használat praktikumával és hűen tükrözte a hely kultúrális viszonyait.
Ez persze a lakás, a lakóépület minden részletére igaz – mára azért veszett el ez a tudás, mert a sztandartizált, tömeges lakásépítés, a lakótelepek, a tipustervek alapján épített Kádár-kocka családiházak leszoktatták az embereket, hogy figyeljenek az ilyen részletekre.
Ugyanakkor, a jó lakás, lakóépület ismérve éppen az, hogy összhangban van a benne lakók életformájával, izlésvilágával, látványa szavak nélkül elmondja, hogy kivel állunk szemben. „Mutasd a lakásod, megmondom ki vagy” – akkor igaz, ha tudatosan formáljuk a környezetünket.
Az Oszmán Birodalom idején Jeruzsálemben a kettős kapu volt a jellemző. A nagy, kétszárnyú, nehéz kapu egyik oldalán egy meglehetősen kicsi ajtócska nyílt – ez volt a személybejáró.
A nagy ajtó méretéhez viszonyítva furcsán alacsony bejáró azonban cseppet sem volt véletlen. A ház gazdája nem tudhatta, hogy a kapu előtt álló milyen szándékkal érkezik. A belépő le kellett hajtsa a fejét, és át kellett lépje a magas küszöböt – ez a bizonytalan egyensúlyú testartás helyzeti előnyt jelentett a házban lévőnek a hatékony védekezésre az alkalmatlan látogatóval szemben.
Ugyanakkor, ezekben a nagy családos lakóépületekben tekintélyes méretű raktárak voltak, ahová az árut tevékkel hordák, tehát akkor, amikor egy-egy rakomány megérkezett, két erős férfi kinyitotta a súlyos, kétszárnyú kaput, hogy a teve a rakománnyal beférjen.
Az a ház, ahol én lakom Budapesten, 1882-ben épült, amikor a tulajdonos, báró Podmaniczky László a maga lovas hintójával érkezett haza, ezért kellett a széles és magas kapu.
Itt nincs küszöb, hiszen a kerekes hintónak ez értelmetlen akadály lett volna, viszont kétoldalt volt kerékvető, amely „egyenesben tartja” a hintót, hogy ne ütközzön az épület falaihoz.
A kapuk, méretüknél fogva itt is elég súlyosak, de amikor a báró megérkezett, akkor nem őtekintélyessége, hanem a szolgák nyitogatták a kaput.
Ma viszont komoly problémát jelent a nehéz kapu egyik szárnyát kinyitni, még a fiatalabbaknak is, nemhogy a házban lakó idősebb embereknek. A társasházi közgyűlések visszatérő témája a kapu ügye, mert az eltelt 130 évben a funkció alapjaiban változott meg, és ehhez kell megtalálnunk az adekvát formát.
A későbbi korokban épült lakóépületek kapuinak – amikor már nem kellett a lovaskocsival keresztülhajtani – a külső mérete sok esetben nem csökkent, hiszen a kapunak nem csupán az elsődleges funkciót kell szolgálnia, hanem egyfajta hangsúlyt adni a bejáratnak, vagyis orientációs szerepe is van.
Ilyenkor a kapu külső mérete még elég nagy, de a két, hatalmas szárnyat felváltja a középen elhelyezett, keskenyebb ajtó, mellette és felette tömör, vagy üvegezett fix elemekkel.
A kapuk anyaga is illeszkedett az időben változó használathoz. A tömör, nehéz fa, időnként még fémmel is borított kapukat felváltották a könnyedebb, üvegezett változatok.
Azzal együtt, hogy a kapu már csak gyalogos áthaladásra szükséges, továbbra is megmaradt az orientációs szerepe…
A korszerű kapuk lényege a társasházakban a jó vasalat, amivel könnyedén nyithatók, az elektronika, amivel a zárszerkezet biztonságát garantáljuk, kamerás kaputelefon…
A tervezés folyamata_1
a koncepcionális terv kialakulása
Előzmények: Felújítás-figyelő és Napló_bontás sorozat
Egy lakásfelújítás tervezése abban a pillanatban kezdődik, amikor az ember először látja a lakást, és felméri a benne lévő lehetőségeket.
A következő lépés a helyszín pontos felmérése és a program kidolgozása (kinek, milyen célból építünk).
A lakásban lévő potenciálból és a programból alakítjuk ki a koncepcionális tervet. Csakhogy ez a koncepcionális terv a felújítás folyamán módosulhat, illetve egyre pontosabbá válik.
A módosítások a bontás után feltárt részletekből adódhatnak. Konkrét esetünkben az, hogy a lakásban poroszsüveg boltozatra kell a zártszelvényes galériát építeni, azt is jelenti, hogy az alátámasztásokat össze kell hangolni a födém gerendakiosztásával.
A péntek délutánomat tehát azzal töltöttem, hogy igyekeztem összegyeztetni az eredeti galériatervet a feltárt adottságokkal, de közben meg kellett oldanom a központi, nappali-közösségi tér arányrendszerét alapjaiban meghatározó lépcső-dobogó-galéria összefüggéseket.
Vallom, hogy a felbukkanó problémák megoldása akkor jó, ha az nem megalkuvás-irányba jelent kompromisszumot, hanem jobbá teszi a tervet. A koncepciótervben érvényesítettem azt az elvet, hogy a „szintmozgatás” funkcionális kell legyen, de egyben javítsa is a térarányokat.
A hálószoba feletti, zárt alvókuckó a 6.00 x 2.55 x 3.90 (H) -es térarányt úgy igyekeztem javítani, hogy a legbelső 1.50 méteres szakaszon megosztottam a belmagasságot. Az alvógaléria a tér mélységének csak az egynegyedét foglalja el, ami alatt a garderobe, még akkor is, ha az nincs ajtóval leválasztva.
Már a bontási tervben módosítottam: ezen a részen megemeltem az amúgy is csak egy dupla ágynak elegendő helyet, hogy ide legalább kész szekrényt vehessek. Vagyis a 2.05 helyett 2.40 lesz az alvógaléria alatti belmagasság.
A nappaliban már az első variációnál küzdöttem azzal a problémával, hogy az 1.50-es galéria túl keskeny a 6.00 x 4.40 x 3.90 (H) térhez képest. Pénteken tehát azon gyötrődtem, hogy lehetne ezt a galériát 1.80 széles sávra felnövelni, hiszen ez szoros összefüggésben van a dobogóval, a lépcső-rendszerrel, és a konyhabútorral is.
A lépcsőnek kényelmesnek és szépnek kell lenni. Alapvető téresztétikai elem!
Kényelmes lehet egy 12 fellépésből álló 18/30-as lépcső – ilyen van az „Én váramban” – nagyon bevált, bár az OTEK szerint nem jó (2×18+30=66cm 60-63 helyett), de amint azt már több helyen leírtam, itt is nekem van igazam és nem az elavult OTEK-nak.
Ha viszont 1.80-ra akarom felnövelni a galéria szélességét akkor egy lépcsőt „előre kell hozzak”. A megoldáshoz hozzájárult az a tény, hogy a két szoba közti ajtó-nyílás bontás utáni szélességét lecsökkentem két nyerstégla oszloppal, 155-ről 90 cm-esre, ezzel a két helyiség közti térkapcsolat szolidabbá válik, elbír még egy lépcsőmélységgel való csökkentést. Igenám, de ahhoz, hogy az étkező mellé kényelmesen le lehessen ülni a dobogón 45 cm-es magasság lenne az ideális…
És itt jön az az attitűd, ami a tervezésnél elengedhetetlen: nem alkuszom meg azzal, hogy 18×3=54 cm-en legyen ez az „ülőfelület” – pedig a mostani étkezőszékekre szótárakat pakolva demonstráltam magam számára, hogy az sem katasztrófális…
A sabati vacsora után a borocskámat kortyolva, nem tudtam az asztalon hagyni a félmegoldást: a felnagyított terven, 1:25-ben próbáltam okosabb lenni, de sehogy sem ment. Még egy pohár Vylyan, és elmegyek aludni – gondoltam – sabati munkán nincs áldás… és akkor bevillant, hogy miért is ragaszkodom ahhoz, hogy a 12 lépcső ugyanolyan magasságban legyen?
Mert így szoktuk… de a dobogóra való fellépés és a lépcső többi része között van egy „pihenő”, az első három fellépés tulajdonképpen elválik a 9 többitől… mi lenne ha, az első három lépcső csak 15 cm magas lenne és a 9 következő pedig 19 cm magas? 3×15=45 pont kényelmes székmagasság, a dobogó is alacsonyabb lehetne, ami az ablakokhoz viszonyított arány szempontjából kifejezetten hasznos, ugyanakkor a felfelé ívelő lépcső 19 cm-es fellépése még mindig nem túlzás, főként, ha figyelembe vesszük a feljárás gyakoriságát (a galéria funkciója könytár-dolgozó, illetve átjárás a kuckós hálófülkébe).
Ez egy „apró” részlete a tervezésnek…
Napló_bontás 9.
A lakás kipucolva! A bontásnak vége. Minden fölösleges dolog elszállítva. Kemény munkával töltött két hét után kézfogással elbúcsúztam a bontó-brigádtól (pénzt is kaptak a kézfogáson túl…). Mindenkinek megköszöntem az igyekezetét – szerintem, nagyszerű munkát végeztek.
Persze, minden házban van valaki, aki ahelyett, hogy a saját problémájával foglalkozna, világháborús házmester módjára „feljelentget” – szívhezszóló levelet kaptam ma a közös képviselőtől, hogy 8 (!) napja nem visszük el a sittet a földszintről…
De a korábban és utánunk is ott hentergő bútorok nem zavarják az illetőt. Annak nincs gazdája, aki gondoskodna róla, hogy ne csúfítsa a bejáratot.
Három 8 köbméteres és egy 3 köbméteres konténer lett tele a zsákokkal, és a kazánba való faanyagot egy kis teherautóval két fordulóval szállították el.
Újramértem a felszabadított területet – megkezdődött a koncepció-terv felülvizsgálata.
A bontás során szembe kellett néznünk azzal a problémával, hogy a korábbi fürdőszoba légudvarra néző fala eredetileg is csak egy sor nagyméretű tégla volt (14 cm vastag), amit bizonyos helyeken 7 cm-es válaszfaltéglával pótoltak, ahol a nagyobb ablakot kisebbre cserélték.
Ez így, nyilvánvalóan nem maradhat, de a wc oldalán egy olyan tégla áthidalót találtunk, ami a szomszéd, azóta már befalazott ablaka felett végződik.
Hogy ne repedjen meg a fal a szomszédnál, megálltunk a bontással és kitámasztottuk a kritikus részt.
Jövő héten sorra jönnek a különböző szakemberek, hogy a pontosított tervnek megfelelően árat és időbeli ütemezést adjanak. Mindenki már fel van készítve egy hónapja arra, hogy kb. mikor kell belépjen, de azzal, hogy poroszsüveg boltozatú a födém, megfordult a technológiai sor – először a galéria lakatos-szerkezetét kell megcsinálni, aztán a gépészeti alapszerelést, majd az elektromos alapszerelést, utána jöhet a padló rétegrend és a vakolatjavítás.
A lakatossal megerősítjük a légudvar téglaboltozatát, hogy aztán újrafalazzuk és hőszigeteljük a légudvar felőli falat. Ugyanígy, az ablakok alatti vékonyabb falat is kiegészítjük bontott téglából, hogy minden hőhídat felszámoljunk.
Napló_bontás 8.
Ahogy tünnek el a sitteszsákok a lakásból, tisztul a tér, egyre jobban fel lehet mérni a problémákat és persze a lehetőségeket is. A koncepcionális terv folyamatosan válik pontosabb tervvé.
Miután az alsó födém poroszsüveg boltozat, célszerű a technológia sort felcserélni – a fém galéria-szerkezetet a fém gerendákra ültetni.
A jövendő galéria vonalában letisztítottuk a plafon vakolatát – fafödém, ami a padlástól elválaszt.
Az ajtók helyét kipucoltuk egészen az áthidalóig és a két szoba közti falról, a nappali felé eső részen leszedtük a vakolatot. Ez a fal nyersen marad, de ahhoz, hogy ez szép legyen, ki kell kaparászni a maltert a téglák közül egy ujjnyi mélységben, újra kell „fúgázni”, majd drótkevével lekefélni és végül lenolajjal átdörzsölni, hogy pormentesítsük.
Csakhogy ez az áthidaló nem túl szépen sikerült a hajdani mestereknek, ezért ma megbeszéltem a kőművessel, hogy a félretett szép téglákból, ami a bontásból maradt, épít a falnyílás két oldalára egy-egy 30×30-as oszlopot, gondosan ügyelve, hogy szép legyen a nappali felől, hiszen ott nyersen marad. Ezen felül, a már meglévő áthidaló alá, ami egy kicsit egy öregasszony fogsorára hajaz pillanatnyilag, egy szépen ívelt áthidalósort épít, ezzel korrigálva az elődök slampos munkáját. Igy a hálóba vezető ajtó még mindig magas lesz, ámde 155 cm széles helyett csak kb. 90 cm, ami sokkal jobban megfelel a mai használatnak.
A Napló következő része ITT
Személyes konzultáció
Workshop helyett, most személyes konzultáció!
Az egyik facebook-csoportban, amelynek több mint 37 ezer tagja van, naponta tesznek fel olyan kérdéseket, amelyeket nem lehet pár szóval megválaszolni, hiszen az ismeretek hiányának olyan mélységét kellene kitölteni, amire az internetnek ez a formája alkalmatlan. Belsőépítészek, lakberedezők, tervezők igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy milyen nagy kockázatot vállal az, aki lakásának felújítását szakértelem nélkül, maga akarja megtervezni. Legtöbb „ötletelő” a pénzhiányra hivatkozik, amikor a tervezésre nem akar megbízást adni – úgy gondolja, hogy ezt a tételt meg lehet spórolni… a szakemberek tudják, hogy az építtetők itt követik el a legnagyobb hibát, mert nagy értékű dolgokat kockáztatnak, apró megtakarításért. Az építkezés végén már ők is tudni fogják, de akkor már késő – elszalasztották a lehetőséget, hogy a lakásukból a legjobbat hozzák ki.
Szerezz tudást, mielőtt hasonló hibába esel! Filléres kiadás ahhoz képest, amit nyerhetsz! Sokszor teljesen felesleges tárgyakkal ajándékoznak meg minket, vagy mi a szeretteinket. E helyett ajándékozz tudást, olyan ismeretek megszerzésének lehetőségét, amelyek bárkinek hasznosak lehetnek!
A januári sorozat után ezeket a workshopokat pár hónapra szüneteltetjük, mert ritka alkalom adódott, hogy egy lakásfelújítás teljes folyamatát végigkísérhetik az érdeklődők. Viszont ez a sorozat már elkezdődött és minden hely foglalt.
Akit érdekelnek az alábbi témák, személyes konzultáció keretében, egy-egy közvetlenül egyeztetett időpontban lehetősége nyílik arra, hogy az adott témakörben tudást szerezzen, vagy konkrét problémáját megoldjuk.
Jelentkezni lehet itt: workshop.mihaly.eva@gmail.com
Az én váram
A lakástervezés-, átalakítás menetéről általában: a használói igények felmérése, a hely, a lakásban rejlő potenciál, az időfaktor…
Miként szolgálja a lakásunk a saját kényelmünket?
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Lakásfelújítási gyorstalpaló
Azoknak, akik a lakásfelújítás bonyolult világában nem akarnak eltévedni: alapvetően a tennivalók sorrendjét, kapcsolatát és a csapdahelyzeteket vesszük sorra.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Feminista konyha, nemcsak férfiaknak
A XXI. században újra a konyha lesz a lakás lelke – ha jól akarjuk érezni magunkat az otthonunkban.
Áttekintjük a konyhák „történeti átalakulását”, hogy jobban megértsük a korszerű konyha fontos szerepét.
A konyhabútor, mint rendszer és az apró részletek: anyagok, felületek, munkapultok, konyhai gépek. Általános szabályok és az egyediséget biztosító kivételek.
Megtárgyaljuk a konyha és az étkező, illetve a nappali kapcsolatát.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Tisztaszoba helyett, nappali tér
A jó lakás visszatükrözi a benne lakók életformáját, ettől kényelmes és szerethető.
Másfelől a nappaliban köt bennünket a legtöbb konvenció, a társadalmi elvárások szüvevénye, tehát mindenekelőtt egy rövid történeti áttekintéssel eljutunk korunk nappali terének korszerű követelményeihez, hogy aztán megtervezhessük a számunkra ideális szobát, illetve térkapcsolatot.
Az egyterű stúdiólakástól a több szalonos vidéki házig számtalan variációja a nappali fogalmának.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Hálótértől a master bedroom-ig
A hálószoba-, és gyerekszoba-variációk a stúdiólakástól a luxusvilláig.
A növekvő-változó családban mindenki privát terének a kialakításánál figyelembe kell vennünk a családtagok egymáshoz való viszonyát: egy csecsemő nagy valószínűséggel a szülői hálóban alszik egy darabig, ugyanakkor egy kamasz gyerek ideális helye minél távolabb a szüleitől…
Ezen a workshopon azt is megbeszéljük, hogy miként lehet egy lakás szobáit az életszakaszoknak megfelelően rugalmasan alakítani.
Szó lesz a bútor-divatról, az éves milánói bútorkiállítás tanulságairól…
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
…….
A praktikusan szép fürdőszoba
A fürdőszoba az egyéni tisztálkodás intim tere, ezért lehet kicsi is, ámde szuper-funkcionális, és ebből fakadóan szép.
Elszakadunk a lakberendezési magazinok divatos fotó-enteriörjétől, valóságos igényekre, megvalósítható fürdőszobát tervezünk, optimális költségekkel.
Mivel a konyha után a fürdőszoba a lakás legdrágább része, különleges figyelmet érdemel az anyagválasztás, a részletek, az amortizáció folyamata. Sokan „elszállnak” a csempék csodálatos világában, holott a fürdőszoba lényege éppen az, ami a burkolat mögött rejlik.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
……
Rumli nélkül
A legtöbb magyar lakásban a fürdőszobában van a mosógép, nincs adekvát helye a felmosóvödörnek, a partvisnak, a vasalódeszkának vagy a létrának, pedig ezek minden háztartásban szükséges eszközök.
Ahhoz, hogy rend legyen egy lakásban, precízen meg kell tervezni mindennek a helyét…
Minél kisebb egy lakás, annál inkább döntőek lehetnek ezek a részletek, hiszen a legkisebb lakásban is ott lesznek azok a kellékek, amelyek a tisztaságot és a rendet szolgálják. Háztartási helyiség még a 29 nm-es stúdiólakásban is megtervezhető, ha kellő figyelmet fordítunk rá.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
—–
Céltudatos vásárlás
Milyen lakás kell nekem, és miért nem jó az, amiben lakom?
Eladni, vagy felújítani? Mikor, milyen döntést érdemes hozni?
Hány évre keresek lakást?
Mi lesz a lakással, ha “kinőttem” vagy túl nagy már nekem?
A későbbi értékesítés mennyiben határozza meg a keresést, vagy az átalakítást?
Mi a reális pénzügyi keret?
Milyen eszközökkel lehet növelni egy ingatlan értékét a pénzen kívül? Lehet az ingatlan kellemes otthon és jó befeketetés is egyben? Ingatlanbefektetés, mint önálló nyugdíjalap.
A konzultáció időtartama: 2 óra
Ára: 18000 forint (brutto)
Jelentkezni lehet itt:
workshop.mihaly.eva@gmail.com
Napló_bontás 7.
Jelenlét
Ma reggel is konténereztünk (és holnap is fogunk), úgyhogy már hét órakor ott voltam a munkásokkal.
Az egyik szomszéd köszönés helyett azzal szólított meg, hogy:
-„De jó, hogy itt van, tegnap hét előtt öt perccel arra ébredtem, hogy viszik le a talicskát a munkásai”
– És?
– „Nyolc előtt nem lehet dolgozni!”
– Nyolc előtt nem lehet zajos munkát végezni, de a konténer fél nyolcra jön és a földszinten viszik ki a zsákokat, csendben. (a szomszéd a második emeleten lakik)
– „Ha ezt a közös képviselő megtudja” – mutatott a földszinten felhalmozott sittestsákokra…
– Tudja, mert tájékoztattam arról, hogy mit csinálunk.
– „Ha megsérül a fal, kifesteti Magukkal”
– Nem sérül meg, mert egyszer használjuk fel a sitteszsákokat, vagyis kivül tiszta, a törmelék nem érintkezik a fallal…
Vannak emberek, akiknek lételemük a kekeckedés.
Aki egy építkezést maga vezet le, nem fővállalkozóval bonyolíttatja le, hanem minden szakág munkásaival maga állapodik meg, akkor az azt jelenti, hogy minden nap ott kell legyen a „terepen”.
Nem egész nap, de minden nap.
Minden nap feljegyzem, hogy hányan dolgoztak aznap, és mit csináltak. A konténer megérkezésétől az elviteléig (másfél-két óra) ott vagyok végig, mert így „szárnyakat kapnak” a dolgozók – az én kezemben is seprű vagy lapát. Ha kiborul egy-egy zsák, véletlenül, akkor én lapátolom a konténerre, és a végén én mosom fel a bejáratot, amikor a többiek már felmentek a harmadikra, hogy felszereljék a csigát. (Minden nap elbontják, hogy a lakók életét ne akadályozzák vele.)
A jelenlét nagyon fontos eleme az építkezésnek, éppen úgy, mint az, hogy a munkásokkal való kapcsolat a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen kell alapuljon. Ez olyan apróságokon is múlik, hogy mindenkinek köszönök amikor odaérek, és elköszönök, amikor eljövök. Triviális? Van akinek nem, mert ma is volt egy szomszéd, aki keresztülnézett rajtam, amikor mostam fel a bejáratot, mert a munkásruhámban nem ismert fel, és aki ilyen munkát végez, az számára levegő…
Amikor Izraelben dolgoztam, arab építőmunkásokkal, elég nehéz helyzet elé állítottam őket azzal, hogy egy nő a főnök. Az meg végképp zavarba hozta őket, amikor alábbhagyott a munka intenzitása és erre magam is szerszámot ragadtam – „besegítettem”. Hirtelen mindegyikük meg akarta mutatni, hogy ő a férfi, és ütemesen dolgozni kezdtek…
Ma rekordot javítottak a fiúk: a konténerre háromnegyed óra alatt felhordták a 250 zsákot. Kilenc órára már a felmosással is végeztem, újra csigáztak ketten, hogy a még lakásban lévő zsákokat holnap el tudjuk vinni. Ma délután tudjuk csak felmérni igazán, hogy péntekre is kell rendelni konténert, vagy elég lesz az, ami holnap reggel érkezik.
A Napló következő része ITT
Napló_bontás 6.
Konténerezés
Ezer sitteszsákot vettem eddig, összesen.
Hétfőn lecsigáztak belőle kb. 300-at (a harmadik emeletről a földszintre).
A sitteszsákokat nem lehet teli tölteni, mert egyfelől a salakkal, vagy téglatörmelékkel őrületesen nehéz lenne, másfelől a zsákot több ízben is mozgatják, meg kell fogni úgy, hogy a benne lévő törmelék ne hulljon ki. Egy zsák 85 forintba kerül a közeli festékboltban, ahol bankkártyával tudok fizetni. A zsákokat mindig én veszem meg.
A konténert is én rendelem és fizetem ki.
Ma reggel egy 8 köbméteres konténer érkezett fél nyolcra – mi már reggel 7-kor ott voltunk, hogy helyet foglaljunk a kapuhoz legközelebb eső parkolóban.
Négy ember vett részt a munkában: két talicskás, egy aki felrakta a talicskára a három zsákot, egy aki a konténerben rakta szorosra a zsákokat. 250 zsák törmelék fért a konténerre és a jó szervezésnek köszönhetően egy óra alatt fent voltak a zsákok. Mire befejeztem a bejárat takarítását (seprés, majd felmosás) már el is vitték. A munkások folytatták a lecsigázást, holnapra megrendeltem a következő konténert.
Megkaptuk az első dícséretet a lakóktól: nagyon rendesen dolgoznak ezek az emberek – mondta az egyik kutyás hölgy. Az alattunk lévő szomszédasszonnyal is beszéltem, ők tavaly nyáron, 4 hónapon át újították fel a lakásukat. Behívott, hogy megmutassa. Közben azt is le tudtam mérni, hogy a fenti kopácsolás mennyire zavaró. Hát, kellemesnek nem mondható – a szombat-vasárnapi pihenő és az, hogy négy órakor befejezik a munkát, elviselhetővé teszi.
Miközben a konténerre vártunk, megtudtam, hogy a munkások minden nap Szolnokról járnak fel Pestre – másfél óra oda, másfél óra vissza. Reggel hétkor már itt vannak, négy órakor indulnak vissza. Minden reggel fél ötkor kelnek. Ha valaki sokallja az építőiparban dolgozók munkadíját, mindig tegye fel a kérdést magának, hogy ő ezt hajlandó lenne megtenni a megélhetéséért?
A Napló következő része ITT