Munka – mindennekelőtt
Hat évvel ezelőtt még csak 430 orvos dolgozott külföldön, de több ezren kértek már akkor is diplomahonosítást az EU országokba. A helyzet azóta csak fokozódik, és nem csak az orvosokról van szó. Vasfüggöny nélkül nem lehet erőszakkal megtartani az embereket egy olyan országban, ahol a teljesítményt nem értékelik.
Szembe kellene nézni azzal, hogy kiemelkedő képességű emberek tömegei miért hagyták el Magyarországot, és másutt értek el jelentős sikereket az elmúlt majd száz esztendőben. Túl könnyű lenne a nácikra, a kommunistákra, a karvalytőkére, más kontextusban a magyarokat leigázó birodalmakra, törökre, osztrákra, oroszra hivatkozni, vagy elővenni az időtlen bűnbakokat, a zsidókat. Aki hajlandó a tükörbe nézni, annak ajánlom Paul Lendvai könyvét, mint a tréninget megalapozó olvasmányt, de végső soron az önvizsgálatot mindenki maga kell elvégezze. A kormánynak pedig mielőbb ki kell alakítania az értelmes munkára való ösztönzés hatékony rendszerét. Ez nem lehetetlen, másutt is megtették már.
Ha visszatérünk a korfához, amely e sorozat első részében volt látható, nyilvánvaló, hogy az ország végzete nem a születendő gyerekek alacsony száma, hanem az, hogy a munkaképes korú népesség nagy része nem dolgozik! Nem csupán a munkanélküliekről van szó, hanem az idő előtt nyugdíjba vonultakról, a trükkös rokkantnyugdíjasokról, a minimálbérre bejelentettekről, a közszférában ténfergőkről.
Tudom, hogy nem minden rokkantnyugdíjas szélhámos, hogy vannak, akik valóban minimálbérért dolgoznak, és a közszférában is vannak szorgalmasan dolgozók, de esetünkben a számok nem hazudnak – képtelen helyzet, hogy egy népesség 18%-a tarsa el a 100%-ot! Ilyen abszurd helyzet egyenes következménye, hogy lesznek, akik adóelkerüléssel játszanak a túlélésre, mások pedig veszik a kalapjukat. Ez egyre negatívabb sprilába zuhanó folyamat, ha sűrgősen meg nem állítja a jelenlegi kormányzat. Természetesen nem azzal, hogy lezárja a határokat – hiszen ezt már korábban párszor eredménytelenül, eljátszották.
A GYES meghosszabbítása vagy a nők korai nyugdíjazása ezt a helyzetet még tovább rontja – a munka és a teljesítmény átlátható, logikus rendszerét kell újra felállítani, még azon az áron is, ha az alapokig kell visszabontanunk a jelenlegi agyontoldozottat. Egy társadalomnak az adhat jelentős húzóerőt, ha az értelmesen végzett munka teljesítményarányos elismerésben részesül. Mivel ez ma sok esetben nagyon messze van a valóságtól, a helyretételt haladéktalanul el kell végezni. Hogy ezt „boszorkányüldözésnek” tartják az érdekeltek – érdektelen. Az üzenet és az eljárás egyértelmű és nyilvános kell legyen – nincs több mutyi!
A legegyszerűbb ember is jól tudja, hogy állami hivatalok sokasága feleslegesen pazarolja az adófizetők pénzét – a versenyszférába való átirányítás nem egyszerű, és nem is fájdalommentes, de következetesen végig kell vinni. Az átstrukturálást segítheti a mainál sokkal jelentősebb közmunka.
A programok kidolgozása jelentős szellemi és szervező-munkát is igényelne, amely lehetővé tenné az államigazgatásban lévő rejtett munkanélküliség drasztikus csökkentését. A programok mindegyike egy-egy probléma komplex megoldását kell kitűzze – erre példa az aluljárókba telepített policity , amely érinti a köztisztaság, a közmunka, a biztonság és a városi közlekedés jelenlegi helyzetének javítását, de ezeket nem külön-külön, hanem egy összerendezett formában. Hasonló program lehet a podo-kibuc vidéken, amely a munkanélküliséget és az oktatást a korszerűbb otthonteremtéssel hozza összefüggésbe. Rengeteg értelmes munkalehetőség van a környezetbarát építés, az intenzív, rétegigényeket kielégítő, helyi mezőgazdaság, a szintén helyi kézművesség fejlesztésében. Ehhez azonban sok-sok jó minta felmutatására van szükség – a podo-pro.hu ebben is igyekszik kivenni a részét – rajongunk az apró sikertörténetekért!
Egy sikeres közmunka-program-háló sokat javíthat az általános munkamorálon, eszközöket adhat arra is, hogy a ma még biztos „állásra” váró embereket rávegye a vállalkozásra. A kisvállalkozások indítását segítő program a közmunkaprogrammal párhuzamosan történhet, és ezen a téren az állami támogatás legfőbb eleme a bürokratikus akadályok elhárítása, vagyis, az odafigyelés, a nehézségek elemzése és a gyors változtatás képessége.
Magyarországon, ha valami nem megy, akkor azt szeretik a pénzhiánnyal magyarázni, holott a legtöbb esetben a szabályozók életszerűtlensége, a sok értelmetlen papírmunka az, ami lehetetlenné, vagy gazdaságtalanná teszi a vállalkozásokat. Tisztában vagyok azzal, hogy egy évtizedeken át megfélemlített népesség lassan tanulja meg, hogy ha valami nem jó, akkor azt kifogásolja az adott helyen. Pedig ezek nélkül nagyon nehéz jobbá tenni a rendszert. Az állampolgárnak meg kell tanulnia, hogy ha egy hivatal nem működik az elvárható módon, akkor azt bejelentse, és ha látja, hogy hol a hiba, akkor hívja fel arra a figyelmet. Nincsenek kisemberek és az arctalan hatalom – ez az „üzlet” mindannyiunk zsebére megy, mindannyian részvényesek vagyunk, és ha nem tesszük a dolgunkat, akkor a gyerekeink és unokáink jövőjét romboljuk.
Az Önemésztő nemzet cikkel kezdett sorozat a következőkben a nyugdíj-rendszer fokozatos módosításáról szól.