egy valódi mediterrán ház – Barcelona közelében

Az előzőekben a “mediterrán ház” magyarországi népszerűségéből indultunk ki, visszapillantva a spanyol pátió és a Római Birodalomban szokásos átriumos házig, illetve ennek a magyar, falusi ház építésben fellelhető nyomáig.

Engem az is érdekelt, hogy az ezen címszó alatt, a neten megjelenő új, magyar házak miért olyanok, amilyenek, mert semmi kapcsolatot nem találtam sem a Földközi tengeri térség, sem a magyar, hagyományos építészet elemeivel, hogy korunk igényeit már ne is említsem…

Ezért a cikksorozat első részét vitára bocsátottam a Lakberendezők, Belsőépítészek – Interior design facebook-csoportban, ahol a hozzászólásokból nagyon sok hasznos adalékot gyűjthettem.

Az okokról valaki ezt írta: “A magyar ún. mediterrán ház egy balkáni nyaralás emléke és a kisvállalkozások szorgos együttműködéséből következik.” Egy szakember a falusi gazdálkodás megszűnésével, egy másik a 10×10 méteres kockaházak évtizedeken át nyúló divatjával magyarázta a jelenséget.

klasszikus Kádár kocka

Főiskolás koromban a BME lakótanszékén tanító férjemmel rengeteg családiház-pályázaton vettünk részt, amelyek célja éppen az volt, hogy a Kádár-kocka helyett olyan, a térség jellegzetességeit figyelembe vevő tipusterveket készítsünk, amelyek felvehetik a versenyt a sátortetős kockákkal. A hetvenes évek elején már érezhető volt az a durva ellentmondás, ami a táj-jellegzetes falukép és az odapotyogtatott kockák között feszült. Csakhogy ezek a tervek valamiért nem lettek népszerűek…

Az egyik ok valószínűleg az a tévedés volt, hogy a kocka a leggazdaságosabb építés, hiszen a négyzet-alaprajzhoz kell a legkevesebb tégla, és a sátortető a legprimitívebb fedélszék. Vagyis az olcsót és a gazdaságosat nem tudták megkülönböztetni. Az is igaz, hogy banki hitel nélkül, kalákában épített házaknál az éppen meglévő pénz nagysága felülírja a gazdaságosságot… Ilyen helyzetben az már mellékes kérdés volt, hogy a ház legdrágább része nem a szerkezete, hanem az infrastruktúra, a vezetékes rendszerek és a burkolatok, vagyis a fürdőszoba és a konyha, majd a nyílászárók, stb.

díszítési kényszer

Most nem is az a cél, hogy a Kádár-kockát bíráljuk, de azt tudnunk kell, hogy ha Magyarországon 800 ezer ilyen ház áll még ma is, akkor abban minimum két-három millió ember élt, legalább egymillió gyerek nőtt fel, akik építészetről alkotott elképzeléseit messzemenően befolyásolta ez a környezet.

Tulajdonképpen ezért is kell beszélnünk arról, hogy 2017-ben milyen házak épülnek, mert a jövő generációnak nemcsak az életkörülményeit hanem a szemléletét is befolyásolja a lakókörnyezet! Nem feltétlenül úgy, hogy a szüleik házát akarják másolni, sokszor éppen ellenkezőleg – a praktikumot nélkülöző “egyszerűség” frusztrál, és ez tör ki egyfajta ellentétbe: nagyobbat, csicsásabbat!

A mai, vidéki települések ma már valóban nem a hagyományos faluhoz hasonlítanak, nincs számottevő mezőgazdasági termelés, állattartás, valójában az újonnan megnyitott területek beépítési terve inkább hasonlit az amerikai szuburbiák világára, mint a magyar településszerkezetre. Ez sem jó valójában, mint várostervező értelmetlen pazarlásnak tartom a széles-rövid telkeket, hiszen ezekhez több utat, hosszabb vezetékes rendszert kell kiépíteni és a 3 méteres oldalkertek két oldalt nem sok intimitást hagynak a házak lakóinak.

mediterrán életérzés

Furcsamód, ebben a helyzetben a mediterrán építés szemlélete segíthet nekünk, ha a szélesebb beépítési vonalat arra használjuk, hogy kialakítunk egy belső kertet, amelyet két-három oldalról körbeölel az épület maga, míg az oldalkertek felé kevesebb és kisebb ablakokat nyitunk. Vagyis, ha visszanyúlunk nagyanyáink oldalhatárra épült házainak ésszerűségére és ötvözzük a mediterrán hatással, úgy, hogy részletről-részletre tisztázzuk a különbségeket is.

A “kupacépítészetet”, amit egyébként a szabályozási terv is támogat, felcseréljük valami másra, ami valóban mediterrán, ugyanakkor a hagyományos, kádárkocka és budai kacsalábon-forgók előtti identitáshoz kapcsolódik.

Minden kultúrától tanulhatunk – én az utóbbi időben a montreáli és a stockholmi épületeket elemeztem magamnak, hogy kiszűrjem azt, ami nálunk is hasznos tudás lehet, de eszembe nem jutna bármelyik, ottani jó példát “átemelni” ide. Mert mint tervező, tartom magam annyira jónak, hogy nem kell másolnom másokat, hanem megalkothatom azt, ami a magyar építészeti kultúrából fakad, mégis magán viseli a változó korunk követelményeinek való megfelelést is.

A Barcelona-közeli háznak nincs pátiója, hanem a terepadottságoknak megfelelően szétbontotta a családi-ház és a vendégház funkciót két különböző szintre, és mindkettőnek megadta a maga privát terét. Jól illeszkedik a település légkörébe, anyaghasználata követi a hagyományokat, vélhetőleg a környék hegyeinek kövét használja arra, hogy ne tűnjön ki túlságosan. Arányrendszere harmonikus, helyi hagyományokat idéző, de a nyílászárók esetén bátran újít, hiszen ezen a területen valóban komoly fejlődés állt be az elmúlt évtizedekben, és ezzel mintegy megadja az épület keletkezésének korát, nem akar más lenni, mint ami.

Beresit Hotel bungalói a Negev sivatagban

A tartós anyaggal való burkolás korszerű igény, hiszen ma már nincs ideje a háztulajdonosnak minden tavasszal lemeszelni a falakat, ahogy nagyanyám csinálta anno.

A vakolat amúgy is elég vacak anyag, ha figyelembe vesszük a hőtechnikai szempontokat, akkor nyilvánvalóan olyan falszerkezetet érdemes alkalmazni, ami ellenáll az időjárás viszontagságainak kivülről, ugyanakkor befelé haladva jó hő és hangszigetelő.

A külső falburkolattal mindenképp célszerű “belesímulni a környezetbe” – erre nagyszerű példa a Negev sivatagban lévő szálló, ami egy természetvédelmi terület határán épült, és mindaddig nem kapott építési engedélyt, amíg a tervezők nem oldották meg azt, hogy maximálisan “észrevétlen” maradjon kráter szélén. Ezért az épület tömege sem hivalkodó, burkolata helyi kő, és fával “lágyították” a hatást, ami elég problematikus a szeles-napos-esős időjárási kilengésekre, de megoldották.

a környezettel való kapcsolat

Tudomásul kell vennünk, hogy bármilyen szép is a budai hegyekben a táj, a telepszerű szabályozás számunkra ismeretlen szomszédokat produkál, és ha most még akár üres is a szomszéd telek, kedves a szomszédbácsi, az elkövetkezendő 20-25 évben bármi és bárki előfordulhat ott.

Ezért is praktikus olyan beépítést választani a saját telkünkön, amelynek jól védett a privát szférája, a “külső héjat” az átszellőztetésre használjuk. Az átszellőzés valódi, és valamennyire új probléma, a globális felmelegedés hatása a mérsékelt övi Magyarországon valóban érezhetőek mediterrán éghajlati szituációk, amikor a melegtől való védelem nyáron, mint igény, közel azonos mértékben jelentkezik, mint a fűtés télen. A ház jó átszellőztetése lényegesen csökkentheti a gépi légkondicionálást, sőt, a passziv-szoláris rendszerek a téli fűtési energiaszükségletet is csökkenthetik. Mellesleg nagyon kellemes tereket lehet alkotni a megfelelően nyitott üvegfelületekkel.

A telek méretétől is függ, hogy mennyit tudunk rá építeni, de ha lehet, ne akarjunk a “magasba törni”. Az előző cikkben a “kalap tetején kalap” megoldással az alsó tetősíkból kibúvó felső szint jórészt megspórolható, ha nincs egy lépcsőház a központban, és praktikusan kapcsolják össze a tereket – minden négyzetméter létjogosultságát megvizsgálva: számtalanszor előfordul, hogy a bútorozatlan helyiségek túlméretezettek, holott megépítésük és későbbi fenntartásuk is sokba kerül. Ezért, amikor saját ház építésébe fog valaki, akkor mindenekelőtt tervezze meg a saját életét, a különböző idő-intervallumokban, és a társadalmi elvárásoktól függetlenül gondolja végig, hogy mire van és mire lesz szüksége 25 év múlva – ne építse túl, ha jó házat akar!

integrált, változatos belmagasságú térkapcsolat

A használat szempontjából az egyszintes ház ezerszer kényelmesebb, mint a két emeletes – a nők, akik még mindig nagyobb terhet vállalnak a háztartásban és a gyereknevelésben, szemszögéből triplán fontos szempont – de jót tesz egy háznak, ha szépen rácsücsül a terepre, ezért ha csak enyhe lejtésű is a telek, kellemes változatosságot jelenthet pár lépcső a privát szobák felé. A lépcsők egy lakásban fontos esztétikai szerepet is játszanak, de akkor érvényesülnek, ha “kitágítják a teret” ahelyett, hogy egy társasházi lépcsőház szintjén szakítanák el a két emeletet.

És innen jutunk el a másik fontos kérdésig, ami egy családiházat megkülönböztet a társasházi lakástól – a belmagasság és a tetőszerkezet kapcsolata. Ahogy nagyon helyesen megfogalmazta egyik kolléga, a falusi ház padlása nem egyszerűen egy hőszigetelő réteg volt, hanem terménytárolásra is használták, ennek megfelelően volt kialakítva a tetőszerkezet és a padlás és a lakótér közötti födém. Ha ez a funkció kiesik, semmi nem indokolja, hogy vizszintes plafon és üres padlástér legyen, a cseréptető alatt. Ha  bármilyen oknál fogva fontos a cseréptető, ma sokkal célszerűbb a tetősíkban megoldani a korszerű víz-, és hőszigetelést, és a “padlásteret” beintegrálni az alatta lévő helyiség légterébe. Ez aztán újabb lehetőségek tárházát nyitja meg a térkapcsolatokban is.

Vannak bizonyos berögződések tervezőknél is, különösen azoknál, akik egy bizonyos “stílusban” sok hasonló házat terveznek. Bejárat, előszoba, nappali, konyha, étkező, kamra, vendég-wc, háztartási helyiség, esetleg vendégszoba fürdővel, vagy dolgozó a földszinten, a hálók az emeleten. Csakhogy ebben a statikus elképzelésben nincs benne az időfaktor, amely alapvetően befolyásolja, hogy mikor, mit, és mennyit használunk, és ezek a helyiségek milyen kapcsolatban kell legyenek az adott időpontban.

magaságyásos biozöldség termesztése

A mediterrán házak jellegzetessége a külső és a belső nappali tér szoros kapcsolata, olyannyira, hogy szinte a kertben, a teraszon, a pergola alatt is van egy “szalon” – de a kert, éppen úgy, mint a nagymamáméban, funkcionálisan tagolt. Persze, mások az igények. Háziállatok többnyire nincsenek, de zöldség és gyümölcsös úgyanúgy része lehetne a családiház telkének, mint egykoron, legfeljebb korszerűbb mezőgazdasági technológiákkal, például, magaságyásokkal, hogy a szaladgáló gyerekeknek is maradjon hely, hogy a konyhai hulladékot komposztálni legyen érdemes.

A kerttervezés a családiház-tervezés szerves része, mellesleg tőlem a társasház-terveknél is megkövetelték Izraelben, hogy az is szerepeljen a ház mellett, hogy milyen növényeket szándékszom ültetni. Ugyanigy, a kerítés is elengedhetetlen része az építésnek, van ahol alacsony és van ahol növényeket is befogadó térfal a szomszédok felé.

Ha a terület adottságait már mind számba vettük, akkor a következő részben azt vizsgáljuk meg közelebbről, hogy egy XXI. századi családnak a ház építésétól kezdve az elkövetkezendő 20-25 évben milyenek lehetnek a házukkal kapcsolatos igényeik, ezek hogyan változnak, hogy aztán végül kitaláljuk, hogy milyen ház szolgálja az igényeiket.

folytatása következik… ITT

A sorozat első része ITT

Comments Closed