Létraerdő a festéshez...

Létraerdő a gletteléshez…

A tervezés folyamata, egy kicsit mindig más, hiszen mások az adottságok, a megrendelők, sőt, a tervező is állandóan változik, tanul minden tapasztalatból.

A “doboz”-lakások százai után találtam rá az én váramra, vagyis a pesti bérházak nagy belmagasságú lakásaira, amelyek újabb kihívásokat jelentettek.

A kétgenerációs lakás ötlete is egy aránytalan tér kijavításának igényéből fakadt valójában.

Egy lakás potenciálja nem csupán a falak által határolt területre szorítkozik. Hiszen minden lakás értékét a városon belül elfoglalt helye határozza meg alapvetően. Ma már, minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy városgazdász mivoltom teszi lehetővé, hogy egy lakás maximális potenciálját megfejtsem.

A nyóckernek még az elit-részén sem lehet luxus-nagylakást tervezni egy gangos ház földszintjére. 54 négyzetméter nem sok, de nem is kevés, ha pedig 4,5 méter a belmagasság, akkor a szobák amolyan élükre állított hasábok, amelyekben az ember kellemetlenül kicsinek érzi magát. Miután megvizsgáltattam az épületszerkezetet egy statikussal, az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem bonthatok le minden válaszfalat, nem hozhatok létre átjárható tereket. Marad a három-osztatú struktúra, két szélén két szobával, a bejárattal szembeni traktusban a vizes-helyiségek. Mindenképpen szükséges a nagy belmagasság megbontása egy galériával, amely azonban nem nagyobb területű, mint a szoba 50%-a, és az ablakokkal ellentétes falra simulnak, hogy minél nagyobb fény juthasson a lakásba.

A fény szerepe döntő annak megítélésében, hogy a lakás milyen  érzetet kelt bennünk, amikor bent tartózkodunk. Ennek a sorozatnak az előző részében a nyitókép a mesterséges fény nélküli állapotot tükrözi. Valójában, ha nincsenek függönyök az ablakon (a függöny-ügyre még visszatérek később), akkor ebbe a földszinti lakásba is elég sok fény jut be, ám a nagy belmagasság miatt bizonyos ponton felül elenyészik, és az árnyékos rész nyomasztóan hat a térben tartózkodóra. Ezt igyekszünk ellensúlyozni a mesterséges fénnyel – ebben az esetben a plafonhoz közel egy rejtett világítás-sorral a szoba két szélső falán.

A galéria szerepéről már az első részben írtam,  csak ismételni tudom: nem szabad túlépíteni a galériát!  A  galéria területe hasznos funkcionális kiegészítés – többnyire hálóhelyek, azonban az aránytalan tér megosztásában is nagyon fontos a szerepe, ezért kell a méretekkel óvatosan bánni.  A konkrét esetben,  a kisebbik szobában az 566 cm mélységű helyiségből csupán 213 cm-t fed le a galéria, amit vizuálisan és funkcionálisan is egy kényelmesre méretezett lépsősor egészít ki.

A kék lakásba lépve... (Zsitva Tibor fotója)

A kék lakásba lépve…

Imádok kényelmes lépcsőket tervezni! A kényelmes lépcső ugyan elég sok helyet foglal el, de cseppet sem haszontalan, azon túl sem, hogy kényelmes fel-le járkálni rajta, mert az alatta lévő teret nagyszerűen ki lehet használni raktározásra.

Ez az a funkció, amit az építészek szeretnek kifelejteni egy lakásból. Egyszer a volt férjem, aki eredendően építészmérnök, bár ma már csak fotózik, arról panaszkodott, hogy az ő gyönyörűen megkomponált folyosójának  a végét a tulajdonos lezárta, hogy raktárként használja. Mert, hogy micsoda értetlenek ezek a megrendelők az építészi zsenialitással szemben!  Nos, ha egy építész nem tervez egy lakásba megfelelő raktározási lehetőségeket, akkor ne lepődjön meg, hogy a megrendelő talál majd magának egy szegletet, amit erre fog használni, mert egy lakásban kell raktár! Ahhoz, hogy mindennek adekvát helye legyen, a ritkán használt, de nem eldobandó tárgyakat is kell valahol raktározni. Méghozzá úgy, hogy az ember ne csak húsvéti nagytakarítás címén merészkedjen oda, rendet csinálni, hanem a rend legyen a szervező erő a raktárban is.

A lépcsőnek ezen felül is van néhány, nem elhanyagolható szerepe – esetünkben, ma, hogy az asztalos már szépen kivágta a lépcső járólapjait, nem csak felrohantam a vasszerkezeten, hanem meg is álltam egy-egy lépcsőn, felemelően jó érzés volt látni a különböző magasságokban feltáruló térkapcsolatot! Hirtelen a dupla belmagasság értelmet nyer – hasznos és szép egyszerre.

A zöld lakás lépcsője

A zöld lakás lépcsője

Sokáig vacakolok a lépcsőtervezéssel, mert nagyon fontos, hogy a térnek milyen részét foglalja el – esetünkben két, különböző lépcsősort terveztem a két szobában. A kisebbikben az volt a szerepe, hogy ne torlaszolja el a belépő tekintetét, hanem tovább-vezesse felfelé, és a “kis-nappali” terét se csökkentse vizuálisan.

A nagyobbik szobában elválasztja a nappali ücsörgős sarkot az étkezőtől, úgy, hogy ha nem is látunk át rajta teljesen (a lépcső alatti részek zártak, de felettük át lehet látni), érezhető a folytatólagos tér.

A lépcső másik oldaláról...

A lépcső másik oldaláról…

A kétgenerációs lakás nem két különálló lakás – nem az volt a cél, hogy “üzleti alapon” megosszuk, hanem az, hogy optimálisan használjuk ki a területet.

Ezért a kertből egy előtérbe lépünk, ahol ott a mosógép-szárítógép helyének alkalmas beépített szekrény, mellette a biztosítéktábla, és a takarításhoz szükséges holmik helye. Innen jobbra és balra nyílik egy-egy szeparált lakórész, amely alapegysége a korábbi szoba, ahol a tér felső szintjén a hálók, és egy-egy kisebb zuhanyzó-egység, az alsó szinten a nappali-étkező-konyha, és a lépcsők alatti raktár.

Kapcsolat a két egység között

Kapcsolat a két egység között

A két lakóegység nem azonos méretű, hanem igazodik a már meglévő épületszerkezethez. Szülők az egyik oldalon, egyetemista gyerekük a másik oldalon, vagy fiatal, kisgyerekes pár, az egyik nagymamával, ne adj Isten elvált pár, amikor mondjuk a papa költözik a kisebb egységbe, a mama a gyerekekkel a nagyobba, vagy fordítva, az apa neveli a gyerekeket a nagyobb lakásban, a kicsiben pedig a mama, hogy ha a szülők el is váltak, a gyerekek ne legyenek távol egyikőjüktől sem…

Az idő eldönti, hogy ki fogja használni, kinek lesz ez egy újszerű együttélési forma. Nekem csupán az a meggyőződésem, hogy ilyen lakásokra szükség van. Korszerű kínálat viszont, amely tiszteletben tartja mindkét fél magánéletéhez való jogát, ugyanakkor gazdaságosan hasznosítja a területet – nincs. Ezért terveztem éppen egy ilyet.

A sorozat következő része: Munkakultúra  itt olvasható…

A sorozat ITT KEZDŐDÖTT

Comments Closed