Ha Sándor  Annának nem lenne “mániája” a holland és a zsidó kultúra terjesztése dafke  Pesten, akkor a város ma szegényebb lenne egy színtérrel.

A történet 2001-ben kezdődött, amikor Anna megalapította a Házat, amelyről egy 2007-es önéletrajzában ezt írta:

” A Spinoza-Ház elsődleges profilja a színház, másodsorban pedig olyan helyszín, ahol a nagyközönség szellemi életünk meghatározó személyiségeivel (Popper Péter, Heller Ágnes, Bächer Iván stb.) beszélgethet. Harmadsorban tréning- és oktatási lehetőség. A Spinozán belül jómagam az “Érzelmi management” oktatásáról, tréningjéről gondoskodom.”

Egy hideg, januári napon, sok évvel ezelőtt, még turistaként sétáltam a régi, pesti zsidónegyedben. Átmentem a lepusztult és már üres Gozsdu-udvaron, elképedtem a durva keresztbe-bontástól – csalódottan ,  dühösen és fázva értem a Dob utcába, amikor megpillantottam: kávéház Spinozáról elnevezve Budapesten – nem semmi!  Furcsa madár lehet, aki ebben a elkoszlott városban ilyen névvel nyit kávéházat, gondoltam és beléptem…

Sokat vártam és  annál is többet kaptam. Azóta minden külföldi vendégemnek ezt a helyet ajánlom elsőként. A visszajelzésekből tudom, hogy ma sem okoznak csalódást az oda betérőknek.

Sándor Annát 2004 óta ismerem. Amikor azonnal igent mondott arra a kérésre, hogy a Spinoza Házban rendezzünk egy vitaestet a Zsidónegyeddel kapcsolatban. A városi kultúráról szóló sorozat kapcsán e-mailben tettem fel a kérdéseimet, és ő is így válaszolt:

podo-pro.hu: Nemrég kaptad meg a Fehér Rózsa díjat. Hányadik ilyen elismerés, mióta a Spinoza Ház működik?

Sándor Anna: Ez már sokadik elismerés.  2005-ben Pro Cultura Urbis díj (a Főváros adja), a Poszt-ra (Pécsi Országos Szinházi Találkozó) több darabunkat kiválasztottak, a mostani Fehér Rózsa, mint mecénási díj, valamint fesztivál-díjakat nyertünk Amszterdamban és Pozsonyban.

podo-pro.hu: Kivételesen pénzt is adtak hozzá? Mert arról a hírek eufemisztikusan nem szólnak, pedig egy ilyen hely fenntartásához sok pénz kell… amennyire figyeltem a munkádat, erre a Házra a “gatyád ráment” – már bocsánat, és kivételesen elszántnak kell lennie annak, aki ilyesmibe belevág – ezért szeretném, ha erről is beszélnénk, egészen nyiltan.

Sándor Anna: Pénzt természetesen nem kaptam a díjhoz. Ezt nem is veszem rossz néven, hiszen a Fehér Rózsa díjat egy civil szervezet adja. Amit nagyon rossz néven veszek, hogy a hivatalos szervek, amelyek a kis, alternativ színházak tevékenységét támogatják, s amire van 1 milliárd forint keret – abból a Spinoza nem kap. Hogy miért nem, azt nem lehet megtudni, arról csak némi mende-monda kering. Azt sem lehet igazán megtudni, hogy melyek a kritériumai annak, hogy egy színházat támogassanak. A siker, a hírnév biztosan nem. A Spinozáról az is ’kiszivárgott’, hogy a Spinozát a maffia tartja fenn: ugyanis nincs még egy olyan színház Pesten, amelyik rendesen, és aznap mindenkit kifizet. Ezt csak az engedheti meg, aki a maffiához tartozik. Jellemző!

podo-pro.hu: A városi kultúra szempontjából alapvetően fontosnak tartom az ilyen “privát” helyek létét, de tartok attól, hogy nagyon kevesek képesek arra az erőfeszítésre, amire Te voltál – szerinted, miben kellene segítséget nyújtania a városvezetésnek, hogy a Spinoza Házhoz hasonló helyszínek megszülessenek és fenntarthatóak legyenek? Sándor Anna: Némi anyagi támogatás kellene: ajánlottam a korábbi miniszternek, hogy fizesse a Spinoza kulturális költségeinek a 10 %-át és akkor ez neki egy referencia a többiek felé, hogy igy is lehet. Természetesen, válaszra sem méltatott. Legalább ennyire kellene az erkölcsi támogatás: akik a kulturális pénzeket osztogatják, még soha meg nem néztek egy darabot a Spinozában. Az illetések legalább látogassák és véleményezzék a színház munkáját!

podo-pro.hu: Lassan tíz éved van ebben a Házban – nem kérdezem, hogy megbántad vagy sem, hogy belekezdtél…:) – miképpen változott a kezdeti elképzelés a mostani helyzethez viszonyítva és melyek a terveid a jövőre vonatkozóan?

Sándor Anna: Ha azt tudtam volna, amit ma tudok, nem kezdtem volna bele. Nem gondoltam volna, hogy 8 évi erőfeszítés, sikeres munka után sincs támogatás. Jövő évi terveimről csak annyit: 10 évet igértem magamnak, a 10 évet megcsinálom, minderről a könyvemet megírom és azután majd meglátjuk. podo-pro.hu: A környezeted, a Zsidónegyed is változott az elmúlt tíz évben – a Ház működése szempontjából milyennek ítéled meg a változást?

Sándor Anna: A Zsidónegyed közel sem változott annyit, mint amit 10 évvel ezelőtt feltételeztünk. Ami változott: több szórakozóhely van most benne.

podo-pro.hu: Van-e valamilyen együttműködés a zsidónegyedbeli, vagy városi szinten, a Spinoza Házhoz hasonló progresszív helyek között?

Sándor Anna: Semmi kézzelfogható együttműködés nincsen! Anna válaszaiból szomorúbb kép kerekedett, mint  ahogy gondoltam. A színház és a kávéház párosítás elvileg jól kiegészítheti egymást mind a közönség, mind a működtetés szempontjából, de az a szinvonal, amit a Spinoza megcélzott, úgy tűnik, hogy még mindig nehezen fenntartható kizárólag üzleti alapokon.

A Művészetek Palotája 2005-2035 között 335,2 milliárd forintos költségvetési kiadást jelent. Ebben az épületben, ha  minden előadóteremben minden hely foglalt (az állóhelyek is), valamint a múzeum, és minden “kultúrális tér” zsúfolásig megtelt, és ez az év minden napján, kivétel nélkül így van, harminc éven át, akkor minden egyes látogató az adófizetőknek 12 ezer forintba kerül! Persze ennél sokkal többe, hiszen ilyen abszurd-maximális kihasználás nem létezik a valóságban.

Comments Closed