Kanapé-kényelem-kontextus

Kanapé-kényelem-kontextus

Az én váramban nincs kanapé. Volt aki hiányolta. Én nem, de ha nem magamnak tervezek, akkor figyelembe kell vennem a megrendelő kívánságait.

Tehát a kétgenerációs lakásban van kanapénak való hely. Nem túl nagy “nappali”, de kanapé az van.

Az első skiccekben az étkező volt az ablakhoz közelebb, és a “szoba mélyén” a kanapés sarok, de miután a statikus nyilatkozott, hogy mely válaszfalakat érdemes megtartanom, változott a helyzet, és az étkező-nappali viszonyát is “felülbíráltam”.

Az étkezőasztal közelebb került a konyhához – nem mintha egy ilyen pöttöm lakásban nagyok lennének a távolságok, de a funkcionális kapcsolat mégis perdöntő. A kanapé pedig közelebb került a természetes fényforráshoz, vagyis az ablakhoz.

Az ablak külön történet, mert a házban lakók teljes megrökönyödésére az új ablakok merőben különböznek a korábbiak nyitási rendszerétől. Ennek több oka is van, de most a kanapé felől közelítek: ebben a kislakásban nem játszom el a “nagy nappalit”, mert az elég idióta dolog lett volna… a kanapéval szemben, mindjárt a bejárat mellett van egy pici dolgozósarok – laptopnak, tabletnek, kevés papirnak, tollnak, ilyesminek, és van még két “rejtett érték”, ami a nappali teret észrevétlen megnöveli:

Az ablakmélyedés értékes tér, ha a fal vastagsága 66 cm.

Az ablakmélyedés értékes tér, ha a fal vastagsága 66 cm.

– az egyik az ablakmélyedés.

A háznak ezen a részén 66 cm vastag a fal (az épület 1908-ban épült). Az ablak hagyományosan is a külső falsíkon volt, dupla gerébtokos ablak, ami kb. 15 cm helyet vett el, de így is maradt kb. 50 cm, amit a szokásos függönyökkel kizártak a térből.

Függöny azért kellett, hogy a szomszédok, akik szemben laknak, illetve az ablak alatt elhaladók (gangos ház) ne bámuljanak az ember torkába… Igen ám, de ha megváltoztatjuk az ablaknyitást, vagyis, azt alsó harmad fix üveg, a második harmad bukó-nyíló, a harmadik harmad pedig csak bukó (szúnyoghálóval a külső síkon), akkor már csak a szimpla üveg helyett tejüveget (precízen, olyan biztonsági-hőszigetelt üveg, amelynek a belső síkján lévő üveg savmart, ezért nem átlátszó, csak a fényt engedi be és a szomszédok tekintetét kirekeszti) teszünk, és ezzel a függöny kilőve.

Mivel a hőszigetelt üvegű műanyag profil csupán 6-7 cm vastag, megmarad nekünk egy 60 cm mély, esetünkben 125 cm széles ablakmélyedés, amit szépen leburkoltunk 10 cm-es rétegelt lemezzel, egészen a lábazatig, hogy kényelmesen fel is lehessen kapaszkodni rá, de legfőképpen, hogy a fény felé nyissa a teret.

– a másik a lépcső.

A lépcső elhelyezésének problematikájáról már korábban is írtam, ebben az esetben az volt a legfontosabb, hogy semmiképp ne szűkítse az amúgy is keskeny szobának a terét.

Korlát, ami takarja a cipőt és kapaszkodó, ha erre szükségünk van abiztonság-érzetünkhöz.

Korlát, ami takarja a cipőt és kapaszkodó, ott, ahol erre szükségünk van a biztonságérzetünkhöz.

Kényelmes, bár csak 75 cm széles, de azzal, hogy két “pihenő” is be van iktatva az össze-vissza 12 lépcsőfokba, csökkenti azt az érzést, hogy nincs kedvem megmászni ezt a lépcsőt, vagy fentről nézve riaszt, hogy lepotyogok. Pedig látszólag korlát sincs…

Szegény lakatos kitikkadt tőlem, hogy micsoda agyament korlátokat szerkesztettem, ráadásul vissza is kellett jöjjön a korlátok miatt, mert azok helyét csak a sok le-fölmászkálás után, tapasztalati úton határoztam meg – oda tettem, ahol szükségét éreztem a kapaszkodás biztonságának. Ezért került a falra egy vízszintes fogantyú 20×20-as profilból, míg a fordulónál a plafonig megy a 20×20-as profil. Utóbbi egy 2×15 mm-es rétegelt lemezből készült “lábazati korláttal) egészül ki, ami kicsivel magasabban megismétlődik a lépcsőforduló és az ágy találkozásánál. Fontos szempont volt, hogy a földszinten állva ne lássam az ágyneműt, mégis, a lehető legkevésbé zárjam el a teret felfelé.

Ebben a történetben minden apróságnak jelentősége van és ezzel kergetem az őrületbe a szakembereket, akik csak a saját szakmájuk határáig látnak. Egy kislakásban nincs helye a slampos részleteknek. Legyen az a szekrény, az ágy, a falilámpa vagy az alatta lévő tükör.

Funkcionalitás mindenekelőtt...

Funkcionalitás mindenekelőtt…

A kérdés, hogy milyen képek kerüljenek a falra, nem kevésbé fontos, mint az, hogy hol legyen a WC-papír-tartó…

Minek kell annyi ki-beszögelés a fürdőszobában? – dohog a burkoló, miután a gipszkartonos is elkívánt melegebb éghajlatra, amikor a vezetékek eltakarását nem holmi egyen-magasságban kértem. Csakhogy egy pöttöm fürdőszobában az is számít, hogy a WC mellett van még egy kis 15 cm-es rakodófelület, hogy a rejtett víztartály  fölött egy diszkrét dobozban ott van egy kis vatta, meg egészségügyi tapasz, illatos gyertya, és egy fotó… mert miért ne legyen ott is, ha egy férfi pisil, nem az üres falat bámulja…

Na és a színek: lejártam a lábam, amíg megtaláltam a csempéket. Itt kék és fehér kombináció.

A lakás kétfajta kék színt használ, egy markáns sötétet, ami bizonyos esetekben a feketével párhuzamosan jelenik meg (a falakon lévő fotóknak fekete a kerete, a dolgozósarok üvegasztalának szintén fekete a fém vázszerkezete, és a szekrény oldalfalai és a polcok homlokzati része fekete), illetve egy halványkéket, ami sokszor a rávetülő fénytől függően, majdnem fehér.

Ennek megfelelően vannak fehér dolgok is a lakásban, nem csak a csempe és a szaniter elemek, hanem a konyhai tárgyak jó része is az, sőt az egyik LED falilámpa, és a tükör kerete is.

Térkapcsolat - átépítés után

Térkapcsolat – átépítés után

A színekre hisztérikusan érzékeny vagyok – nem tűrök meg olyan tárgyat magam körül, ami kibillent a színbeli egyensúlyból. A kanapé halványbarna színét egy ismerősöm nagyon leszólta, holott éppen a nagy kékség miatt, borzalmasan fontos volt, hogy ne csak a lépcsők, a konyhai munkapult és az asztal, a székek anyagában térjen vissza a természetes fa-anyag és meleg szín, hanem a kanapé, a szőnyeg és a takaró színében is.

Nagy kincs volt, hogy találtam az IKEA-ban két fonott kosarat a polcok alá, és már hetekkel ezelőtt lepácoltam két irattartót a régi cuccaim közül, hogy legyen egyfajta színek párbeszéde ebben a térben.

A padló – beton. A nappali-étkező-konyha szinten. Elektromos padlófűtés van,  a kanapé előtt szőnyeg, de a lakkozott beton a választott “burkolat”. A galérián majdnem fehér laminált parkett van. A látszó-beton felület nem olcsó, de miután az elektromos padlófűtéshez amúgy is kellett két réteg beton, úgy gondoltam, hogy adekvát ez a megoldás. Megszenvedtünk érte…

Mindig bosszant, amikor egy alapvetően jó anyagot a slampos munka miatt rosszabbul értékelnek, mint amilyen az valójában. Ezt történik sok esetben a gipszkaron-falakkal, és most ezzel a betonnal is, amit sokadszori nekifutásra sikerült elfogadhatóan abszolválni.

Egy tervező-lebonyolító számára mindig az a legnagyobb gond, hogy vannak-e olyan szakemberek, akik képesek együtt-gondolkodni vele és megérteni a tervezés hosszú-távú szempontjait. Nem az a fontos, hogy lehet a legegyszerűbben megoldani valamit, hanem az, hogy miként használja az ember 20 éven át azt a dolgot, amit megcsináltunk. Mindig vannak apró hibák, amiket én látok, és ha már nem is tudom kijavítani őket, sosem felejtem, hanem még jobban odafigyelek a következő projektnél, hogy azok ne forduljanak elő. Amit persze lehet, azt kijavítunk, még akkor is, ha morog a szaki, ha csúnyán néz rám – elviselem.

A sorozat következő része: Marcus Goldson lakásgaléria  itt olvasható.

A sorozat ITT KEZDŐDÖTT

Comments Closed