Izabella története_3.
Ebben a fázisban befejeztük a bontást…
Hunyorról, árnyliliomról és hortenziáról akartam írni, olyan árnyéktűrő növényekről, amelyeket majd elültetek a kertben, hiszen az is fontos, hogy mi vesz körül minket, a lakásajtón kívül. De az elmúlt három napban egy másfajta képet kaptam arról, hogy mi, illetve kik veszik körül az Izabellát…
A bontás nem kellemes munka a szomszédoknak…
Tudjuk jól, ezért igyekszünk a lehető leggyorsabban elvégezni, és eltakarítani a bontással járó mocskot.
Hétfőn kezdtük, pénteken délután ötkor kitakarítottuk az udvart – kivéve a használható bontott-tégla sorokat a lakás ajtaja előtt, mindent elvittek a konténerrel.
A bontott téglát fel fogjuk használni, még egy darabig kerülgetjük, ezért tettük szépen sorba az ajtó elé, ahol a legkevésbé zavarja a szomszédokat.
Az udvar bal oldalán egyik lakásban sem laknak. Megkérdeztem a szomszédoktól, kiderült, hogy nemrég meghalt a szomszéd néni, a másik lakás üres már régen, a harmadiknak külföldön él a tulajdonosa. Úgy gondoltuk, hogy akkor ezen az oldalon nem zavar senkit a bezsákolt sitt és a kibontott faanyag. A házban két helyre is kitettem egy-egy feliratot, hogy felújítjuk a lakást, elnézést az átmeneti rumliért, igyekszünk hamar befejezni, ha valami probléma van, akkor hívjanak fel telefonon.
Látkép bontás után…
Szerdán délután hívtak: az elhalt szomszéd menye be akart menni a lakásba, és nem tudott… Sűrű elnézést kértem, hiszen, senki nem akarta zavarni a szomszédokat, és megígértem, hogy csütörtökön reggel, a munkások felszabadítják a bejáratot és péntek délutánra helyreáll a rend az egész udvaron. Ezt az ígéretet sikerült is megtartani, de addig vagy hússzor elmondta a fiatal hölgy, hogy micsoda pofátlanság részünkről… Csütörtökön délután a közgyűlésen is újra és újra visszatért erre, mintha azzal meg nem történtté tehette volna azt, hogy tájékozatlanságukban „megsértettük az életterét”. Hiába mondtam én is, a munkások is, hogy nem volt szándékunkban senkit zavarni, nem tudtuk, hogy néha idejön valaki, és pont abban a pár napban, amikor a bontás folyik, ha tudtuk volna, akkor keresünk valami más megoldást, de a probléma megoldódik pénteken, csupán egy kis türelmet kérünk, hogy a munkát befejezhessük… A közgyűlés után Mexikóból hívott fel a fiú, hogy micsoda disznóság részünkről… újra elmondtam, hogy nem volt szándékunkban, de péntekre az udvar tisztább lesz, mint valaha… és az építkezés további részében még véletlenül sem tesznek a lakásuk közelébe semmit…
Tudjuk, hogy undorító a por, a piszok, ami egy bontással együtt jár, de a régi házakban előbb-utóbb, remélhetőleg minden lakást felújítanak egyszer, és akkor bizony a szomszédok szenvednek pár napig… Volt már felújítás a házban és lesz is még. Amit az ember tehet, hogy igyekszik a minimálisra csökkenteni a rumlis napok számát, és kitakarítani a mocskot maga után. Attól viszont nem dolgoznak gyorsabban a munkások, ha sorozatban kapnak a fejükre olyasmiért, amit elsőre is elismertek, hogy sajnálják, és igyekeznek csökkenteni a kellemetlenséget.
Egyszerűen nem értettem, hogy mi végre a verbális agresszió, ami néhány zsák sitt miatt fellobbant…, hogy lehet így együtt élni? A szomszéd fiú, akit még sosem láttam, megfenyeget – szerencsém, hogy most nincs itthon… – Miért, akkor mi lenne? Megverne?- kérdeztem nevetve, mert olyan értelmetlennek tartottam ezt az egészet. Kioktatott, hogy tanuljak jó modort, bár gyanítom, hogy a fiam lehetne… aztán egy sms-ben jópofizva elküldött a zsinagógába…
Sabat salom Budapest!
A sorozat ITT kezdődött, a következő rész pedig itt olvasható…
Az áttört tér…
(2014.10.05. Ide is teszek néhány képet a már megvalósult térkialakításról…)
A faláttörés értelme: az alacsony belmagasságú konyhából is érzékeljük a nappali magasságát.
