Izabella pici és csúf - egyelőre...

Izabella pici és csúf – már nem sokáig…

Izabella egy jobb sorsra érdemes házban van.

A ház megejtően szép részletekkel  teli, de legtöbbjüket csak az arra érzékeny szem veszi észre.

Egyelőre, szerencsésen elkerülte a felújításnak álcázott pusztítást, a sorsa kétséges, de hinni akarom, hogy jobbra fordul.

Izabella pici és csúf – egyelőre. De mindent megteszünk azért, hogy ez a helyzet megváltozzon: ki fogjuk hozni belőle a mélyen rejlő lehetőségeket.

Nemrégiben láttam a Hamarosan (In a World) című filmet, és Carol hangján mondom: “Hamarosan egy nő megmutatja, hogy nincs reménytelen lakás.

Budapest belvárosának minden négyzetmétere megérdemelné, hogy alaposan foglalkozzanak vele…

Tíz éve, hogy leveleimmel kezdtem bombázni a városvezetést –  legyen már másként, figyeljenek oda arra a kincsre, ami a kezükben van…

Öt évvel ezelőtt egy falunyi népességű, pesti bérház lakóit akartam rávenni, hogy lássák meg, velem együtt az esélyt, ami a házunkban rejtőzik…

Tyúklétrával az egekbe...

Tyúklétrával az egekbe…

látkép káddal...

látkép káddal…

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Ma már nem kérek senkit, hogy figyeljen rám, teszem a dolgom: kipucolok apró pontokat ebben a városban.

az udvar...

az udvar…

Magamnak, barátoknak, ismerősöknek, aki megkér rá – szépen.

Izabella csak 30 négyzetméter, ám 4.28 magasan van a plafon. Bugyuta galéria egy tyúklétrával…

A konyha, a fürdőszoba, mintha direkt mindent máshová tettek volna, mint ahogy az ésszerű lenne…

A falakat rücskös tapétával borították, valamikor régen… a padlóhoz közel már lefeslett a nedvességtől.

Sok munka lesz vele… De a képzeletemben egy másik Izabella bontakozik ki: kivakarva minden rárakódott feleslegtől, falai megszabadulnak nem csak a tapétától, a csempéktől… Nyílásait kitárjuk a fény felé…

Az udvar valaha szép lehetett, ma felkopaszodott növények, amelyeket láthatóan senki nem gondoz – a földszinti lakások ablakai zárva, túlságosan is, az élet apró jelei nélkül… A kő oszlopokat lefestették “szép sárgára” – volt ez a ház még rosszabb állapotban is…

Valamikor a nyolcvanas években házszínház működött, a néhai Barta Tamás, korának legkiválóbb, zseniális technikájú gitárosa is itt lakott… lassan, feltárom a ház történetét, mert a megújuláshoz ismerni kell azt is.

A sorozat következő része ITT

Az egyetlen darab, ami megmaradt az eredeti lakásból: a szobaajtó. Igaz, kicsit átalakult...

Az egyetlen darab, ami megmaradt az eredeti lakásból: a szobaajtó. Igaz, kicsit átalakult…

(2014.10.05.Valóban sok munka volt vele…

Ha már nem lennék ősz, akkor ebbe biztos beleőszültem volna.

Nem a munkába, hanem a konfrontációkba, a slampos munka következményeinek kijavításába.

Mindenesetre tanulságos építkezés volt. A tanulságokról a sorozat 5. részében fogok majd írni, most csak ide illesztek néhány képet a már elkészült lakásról.)

Az ablak lényegi eleme volt a szamárhátív, amiért kb, plusz százezret kellett fizetni, de szépen megcsinálta a Bergsystem.

Az új ablak

.

.

.

Az ablak lényegi eleme volt a szamárhátív, amiért kb, plusz százezret kellett fizetni, de szépen megcsinálta a Bergsystem.

A lépcső mindig legyen kényelmes! Ha beépítjük alatta a teret, vagy ha nagyrészt szabadon hagyjuk - mindegy, de legyen kényelmes fel-, és lemenni rajta.

A lépcső

.

.

.

.

.

A lépcső mindig legyen kényelmes! Ha beépítjük alatta a teret, vagy ha nagyrészt szabadon hagyjuk – mindegy, de legyen kényelmes fel-, és lemenni rajta.

.

.

.

.

.

Comments Closed