Az N6N7 fesztivál-programban Mi lesz veled zsidónegyed? címmel hirdettek egy diskurzust, amely a civil szervezetek összefogása jegyében született.

A Zsidónegyed, mint városrész történetét ismerhettük meg (már aki nem ismerte, és vannak ilyenek…), építészeti és urbanisztikai értelemben vett fejlődését, átalakulását és különleges értékeit.

Bemutatkoztak a különböző cilvil szervezetek, miért és hogyan alakultak, és milyen problémákat látnak, amelyek megoldásra várnak. Ezek közül a legfontosabb, hogy azt a szabályozási tervet, amelyet az előző kerületi és fővárosi vezetés összehozott, sűrgősen meg kell változtatni, mert annak keretei adnak lehetőséget az eszetlen bontásra és  túlépítésre.

Nem hittem a fülemnek, hogy hat évvel azután, hogy a terület megjelölésére a “régi, pesti zsidónegyed” szakszerű, Perczel Anna tanulmánya címeként használt fogalomból az egyszerű és világos Zsidónegyednek nevezzük a városrészt, még mindig felmerül a kérdés, hogy miért zsidónegyed, és biztos, hogy az? Esetleg csak részben az, talán jelöljünk ki egy részét, mint kóser zsidónegyedet, a többi meg legyen valami más? De mi legyen? Budapest Korrupciós negyede, talán? Lehetne, de nem valószínű, hogy ebben kizárólagosságot élvezne… Értelmetlen vita, ami csak arra jó, hogy a tényleges cselekvési programról elterelje a figyelmet.

Inkább annak kellene örülni, hogy van neve ennek a negyednek, amit, akár tetszik, akár nem egyeseknek, senki nem ért félre. Hazaiak és külföldiek úgy ismerik azt a helyet, ahol zsinagógák és romkocsmák is vannak, gyönyörű és romos házak, újak és fertelmesek , intézményes elhanyagoltság és váratlan, egyedi meglepetések, amelyek miatt érdemes idejönni – ez a Zsidónegyed!

A név feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valamiről beszélni tudjunk. Minél egyértelműbb és könnyebben megjegyezhető egy név, annál inkább hajlamosak vagyunk használni és egyben túl is lépünk rajta, hogy életbevágóbb dolgokkal foglalkozzunk. A bonyolult és körülíró neveket az ember kikerüli – így a Belső-Erzsébetváros elnevezést csak hivatalnokok  használják, akiknek lételeme az értelmetlen dolgok bonyolítása.

A nyócker, a maga negatív konnotációjával nagyon nem tetszett a Belső-Józsefvárosban élőknek. Valamikor ezt a negyedet Mágnásnegyednek nevezték, de hol vannak ma már a mágnások?! Viszont a palotáik, bérpalotáik  itt maradtak, még akkor is, ha némelyik elég leroggyant állapotban – zseniális húzás volt a területet  Palotanegyednek elnevezni! Felmérések szerint az ittlakók egyértelműen  Palotanegyed-beli identitással élnek, és csak mint valami esetlegességet említik, hogy ez a Józsefváros része, de sokszor hangsúlyozzák, hogy ez inkább belváros, mint Józsefváros.

Mivel az identitás-fejlesztés  rendkívül fontos eleme egy városrész rehabilitációjának, fontos, a név, és az ahhoz kapcsolódó fogalmi kör. Nem fog több zsidó ideköltözni azért, mert Zsidónegyednek hívják a területet – nem kell izgulni! A zsidók ugyan szeretnek csoportokban lakni – a vallásos zsidók életviteléhez ez elengedhetetlen követelmény is, de Budapesten már régen nem erről van szó. Ahogy kóser szilvapálinkát sem csak zsidók szeretnek inni, a Zsidónegyben is remekül érezheti magát a nem zsidó. Esetünkben a zsidó, mint a mozgalmasság szinonímája szerepel. Hiába, a zsidókkal mindig történik valami… aki szereti ezt a mozgalmasságot, nyüzsgést, az idejön lakni, vagy csak szórakozni, aki pedig nem, az elkerüli ezt a helyet.

Nem kell minden helynek, mindenki számára jónak lennie! Felejtsük el az átlagembert, aki átlagosan kel és fekszik, megy a munkába és nézi a tv-t, ha hazaér. Hála a Jó Természetnek, különbözőek vagyunk, és ha még a szabad választás lehetőségét is megértjük, akkor mindenki olyan helyen lakhat, ami az ő életvitelének a leginkább megfelel, az adott életkorban. Persze, ehhez a feudális földhözragadtsággal is szakítani kéne, nem csak tudati, hanem az állami törvénykezés szintjén is – ma kifejezetten büntetik azt, aki cserélgeti lakóhelyét. Egy nálunk boldogabb világban az ember élete során legalább 5-6-szor cserél lakóhelyet, mert más az igénye egy kisgyerekes családnak, mint egy bulizó egyetemistának, vagy egy nyugdíjasnak. Ha azt látjuk, hogy a Zsidónegyed egyre mozgalmasabb és sokak számára izgalmas, élő hely lesz, akkor nem csendrendelettel kell a folyamatot megakasztani, hanem növelni a mobilitás lehetőségét! Természetesen, a rendészeti feladatok megoldását így sem lehet megspórolni, de ha egyértelművé teszi a városvezetés, hogy ennek a területnek a jellege sosem lesz a falusi idil, hanem a pörgős, belvárosi élet, azzal az egyéni döntések tervezhetővé válnak és kiiktathatók az értelmetlen, sehová nem vezető  viták.

Igen – Zsidónegyed. Meg Palotanegyed, Újlipócia, Belváros (nem az Új Városközpont…:) Rózsadomb, Pasarét, Hűvösvölgy, Zugló, Tisztviselőtelep és így tovább… “szomszédsági egységek” egy nagyváros egészséges építőkövei. Mindegyiknek meg kell legyen a maga identitást képző jellegzetessége – ez a XXI. századi élhető város feltétele.

Comments Closed