Olyan Budapestért, amelyre újra büszkék lehetünk…

Ez a podo-program legújabb, 2010 májusában készített, aktualizált változata.

Az első  podo-program   2005-ben készült a  Podmaniczky-program bírálatán keresztül. Ugyanebben a kategóriában meg lehet találni  a korábbi gondolatokat, az eredeti megjelenés dátumát és helyét is feltüntetve.

Budapest, még ha nem is pozitivan, de változott azóta, ezért időről időre aktualizálom a programot, azt remélve, hogy valamely bátor politikus egyszer felvállalja és véghez viszi. Hiszen Budapest jobbátételéhez nem több pénz, csupán nagyobb politikusi bátorság, józan akarat szükséges.

A főváros problémahalmazát három nagy (A,B,C) csoportba lehet sorolni, amelyek egymással is interaktív kapcsolatban  vannak, és mindhármat alapvetően meghatározza a gazdálkodás áttekinthető, az eddigiektől merőben különböző formája.

A._ KörnyezetA meglévő városi közterületek rendezésének új koncepciója

1. Budapest XXI. századi városrésze, az új építésű területfejlesztés határozott iránya, amely tehermentesíti a történelmi városrészt az agresszív befektetői beavatkozásoktól, lehetőséget teremt a közösségi rehabilitáció kibontakozásának, és új lehetőséget nyit a városkörnyék közlekedési koncepciójának alapvető megváltoztatására.

2. A közlekedési koncepció – a maival ellentétben – nem a főváros közigazdasági határainál kezdődik, hanem figyelembe veszi az országos rendszerek állapotát, amelyek jelentősen befolyásolják a főváros közlekedési helyzetét (átmenőforgalom, ingázó személygépjárműközlekedés). A megoldás-rendszer a dinamikus egymásra-hatás elvén alapul, mely szerint a párhuzamosan indított folyamatok kölcsönhatása fokozatos javulást eredményez, a mai halogató technikával szemben („addig, míg nincs körgyűrű, négyes metró, P+R rendszer, stb. addig nem lehet bevezetni a dugóadót, stb.”)

3. A városi közterület – a közterület állapota alapvetően befolyásolja mind a városlakók, mind az odalátogatók viszonyát a városhoz. Nemcsak parkokról (sportolásra is alkalmas terekről), hanem az utcák, a terek, az aluljárók, a nyilvános WC-k is ide tartoznak, sőt, bizonyos értelemben a közbiztonság is, amely ezeken a közterületeken tettenérhető.

B._ Kultúra –

1. „Magas kultúra” – művészetek, tudományok: ennek finanszírozása a mainál árnyaltabb kell legyen, nagyobb teret kell kapjon az egyéni aktivitás támogatása, a mai intézményes támogatással szemben. A progresszív alkotócsoportok „támogatása” sok esetben már akkor is megvalósulna, ha nem gáncsolnák el őket adminisztratív eszközökkel, de a mainál sokkal hatékonyabb tehetség és produkció-támogatási rendszert kellene kidolgozni.

2. Hétköznapi kultúra – ide sorolható nemcsak a nevelés, úgy általában, hanem a természetes és épített környezetünkhöz való viszony javítása, amely eszközrendszerében a gazdálkodás, mint átfogó rendszer is szerepet kell kapjon (pl.: óvodai-iskolai speciális programok, anyagi ösztönzés, stb.) Ide tartozik a szemeteléstől a bliccelésig, a közterületi dohányzástól a komposztálásig, növénygondozásig számos terület, de még az egészségvédelem, és ennek kapcsán a (tömeg)sport is. Tekintve, hogy a szociális problémák egyik oka az alulképzettség, kultúrálatlanság, másik a tespedség és nemtörődömség, valamint a reménytelenség-érzés, innen kellene elindítani a szociális problémák megoldására tett kísérletet is.

C._ Közösség –

Nemzetközi tapasztalat szerint azok a nagyvárosok „jók”, ahol kisebb közösségek hálózatából épül fel a nagyváros. Az áttekinthetőség, amely a korrupciómentes gazdálkodásnak is alapfeltétele, kisebb közösségek szintjén valósítható meg első lépésben, a közösségi kontroll pedig általában is javítja a közbiztonságot. De ehhez, a nevelésen és a megfelelő törvényeken kívül szükség van a törvények végrehajtását ellenörző városi szervezetre, a városi rendőrségre, amely a mai rendőrség + közterületfelügyeletet egyesíti. Ennek a „policity”-nek látványosan meg kell jelennie a városban – mind információs, mind segítséget nyújtó formában, de végső soron fegyelmező erővel is. A városi szabálysértések büntető rendszerét a behajthatatlan pénzbüntetések felöl a kötelező közmunkák felé lenne célszerű terelni – pl. graffitizőket, cigaretta-csikkeldobókat, kutyaszar-elhagyókat heti 4-5 órás városi takarításra fogni. A hajléktalan- vagy a koldus-problémát nem a belvárosból való kitiltással kezelni, hanem egy olyan komplex rendszerrel, amelyben a sgítségnyújtás és az egyéni aktivitást ötvözi – pl. lepukkant bérházakat közös munkával mini-garzonokra osztani, ahol a hajléktalanok minimális, de emberi tartózkodásra alkalmas lakóhelyet találhatnak, aminek a feltétele a köztisztasági munkában való heti x órányi részvétel.

Közösségi rehabilitáció – a környezeti részben említetten, a történelmi városrészt nem befektetőkkel, hanem közösségi rehabilitáció formájában kellene megoldani, amely a különböző szintű egyéni aktivitásokat koordinálja.

Átlátható és közösségi kontroll alatt működő városgazdálkodás

A három témacsoport mindegyike egy olyan gazdálkodás részeként működik, amely közösségi érdek érvényesülése irányában ösztönöz. Kevésbé használ tilalmakat, sokkal inkább egy olyan érdekeltségi rendszert, amely egy irányba tereli az egyéni és a közösségi érdekeket.

Ennek alapfeltétele az, hogy legyen miből gazdálkodni, vagyis az, hogy az önkormányzatok (főváros) ne az állami köldökzsinóron függjenek, hanem helyi adót szedhessenek. Ez a városi adó szolgáltatásalapú és dinamikusan változó, annak függvényében, hogy milyen mértékben járul hozzá a kormányzat illetve az egyén a környezetjavításhoz. Az ingatlanok értékét csak közvetetten tükrözi, műszaki paraméterekkel jellemezhető a mértéke. Ennek az adónak a meghatározása csak egy nagyon alapos helyzetfelmérésen alapulhat, és bevezetését egy hosszútávon jól működő rendszer kiépítése kell motiválja. Az egész (helyi)adórendszert teljes mértékben új alapokra kell helyezni. (lásd a mellékelt tanulmányt)

Mindamellett ha van egy áttekinthető és elfogadható forrásoldal, akkor a bevételek elköltésének módját is tökéletesen áttekinthetővé kell tenni, mégpedig úgy, hogy a civil részvétel a programalkotás fázisában legyen meghatározó. Vagyis abban a kezdeti fázisban, hogy mire kell közpénzeket költeni, nem pedig abban a végső fázisban, hogy miként hívják a hidat, vagy milyen formája legyen egy középületnek. Másfelöl viszont, a pénzelköltés és a teljes pénzügyi helyzet totálisan nyilvános kell legyen minden adózó polgár számára – holmi személyiségi jogvédelem nem akadályozhatja azt, hogy a pénzmozgásokat on-line követhessük ( a több szem, többet lát alapon a városi korrupciós ügyek sokkal hamarabb tettenérhetők lehetnek ebben az esetben ).

Comments Closed