Hol a vége a csőcserének?

Hol a vége a csőcserének?

Miután visszabontottuk a lakást a feltöltésig, az új aljzatbeton előtt el kellett helyezni a csöveket. Egyfelől a villanyvezetékek üres csöveit, másrészt a víz-, és csatornacsöveket. A strangok elképesztően rossz állapotban voltak, az eternit lefolyó repedésein csorgott a szennyvíz, ami persze akkor vált láthatóvá, amikor kibontottuk: megszabadítottuk a rabicfaltól és a csempétől.

A házi legenda szerint az ezredfordulón volt valami probléma a lefolyóval, és azért, hogy az idős tulajdonos (akinek az örökösétől vettem meg most a lakást) fürdőszobáját ne verjék szét, a lefolyóproblémát az alatta lévő lakás konyháján keresztül oldották meg. A szennyvízlevezető csövet pedig egy gipszkarton-bővítménnyel takarták el, úgy ahogy. A szerencsétlen, második emeleti lakó a konyhájában hallotta, ha felette lehúzták a wc-t… Amikor megvettem a lakást, megígértem az alattam lévő lakónak, hogy ezt az ügyet rendbe tesszük – nem csak a lakásomon keresztülmenő strangot cseréljük ki, hanem azt a “kinövést” is.

Csakhogy a feltárás után derült ki, hogy a probléma sokkal bonyolultabb ennél: ahogy a korábbiakban már leírtam, ezt a házat több ütemben építették, bővítették. Az 1880-as években épült bérpalota a második emeletig tartott, a harmadik és a negyedik emeletet csak 1914-ben húzták rá, amikor az eredeti lefolyó vonalát némiképp módosították. Ez még nem lett volna baj, ha az 1970-es években nem pont erre a részre építették volna azt a gyűjtőkéményt, amibe a fürdőszobák gáz-boylereit kötötték. Amikor az ezredfordulón az eternit cső ezen a kritikus szakaszon “eleresztett”, a csőcserét már nem lehetett a kéményen keresztül megoldani, ráadásul egy födémgerendát is meg kellett kerülni – ebből adódott az a fura megoldás, hogy a harmadik szint alatt, a födémgerendát és a kéményt megkerülve kötötték be a csatornát, már a második emeleti lakás légterében . Mellesleg, a totál rozsdás vízfőnyomócső is itt kanyargott össze-vissza.

Az előző lakás felújításakor a strang-problémát bejelentettem a közös képviselőnek és a biztosítónak is, mert ennek megoldása nem a lakástulajdonos feladata, hanem a közös képviseleté.  A közös képviselő ragaszkodott az ő szerelőjéhez, ami nem is lett volna baj, ha olyan munkát végez, ami számomra is elfogadható minőségű, de nem volt az. Az én szerelőm rakta rendbe a másik munkáját, hogy aztán nyugodt lelkiismerettel körbe lehessen építeni.

A kritikus szakasz mindig a födémtestben maradó csonk...

A kritikus szakasz mindig a födémtestben maradó csonk…

Most eleve bekalkuláltam, hogy a strangcserét én finanszírozom, az alsó szomszéd felső szakaszának rendbetételével együtt. A házi legenda alapján azt gondoltam, hogy ez nem lesz gond, hiszen csak folytatjuk az egyenes csövet, ami a negyedik emeletről jön. Amikor kiderült, hogy mi a valódi helyzet, akkor nem tehettünk mást, mint kicseréltük az egyébként borzalmasan amatőr módon odakanyarított csövet, ezzel megszüntettük ezen a szakaszon a szennyvízszivárgást is, ami a korábbi, slendrián munkából fakadt, kicseréltük a rozsdás vízvezetéket, majd hangszigetelővel alaposan kitömködve a réseket, visszazártuk a gipszkartont. A födémben lévő hatalmas lyukat felülről a dupla rétegű betonozással megszüntetjük, de az is nyilvánvaló, hogy a negyedik emeleten lévő eternitcső és a másodikon keresztülhaladó rozsdás vízvezeték időzített bomba, csak azt nem tudjuk, hogy mikor fog robbanni, vagyis mikor mennek szét ezek az elhasználódott csövek.

Ha jól működik egy közös képviselet, akkor minden egyes lakásfelújítást, mint alkalmat megragad arra, hogy ezeket a közös vezetékszakaszokat felújítsa, az egy strangon lévő lakások tulajdonosait is arra ösztökéli, hogy a lakásfelújítás ne álljon meg a privát terület határán. Ugyanis a mi esetünkben, mind a felettem, mind az alattam lévő lakást felújították pár évvel ezelőtt, ám a régi strangokat otthagyták. Ha az alattam lévő lakásban szétmegy a vezeték, akkor legfeljebb nem lesz egy darabig víz nálam, ám ha a felettem lévő lakás eternitcsöve fárad el véglegesen, akkor elöntheti a szennyvíz az én lakásomat.

Utóirat: 2014. áprilisában kezdtük el a kartonozást… és amikor a kartonosok a strang felső szakaszához közel építették a szerkezetet, kiderült, hogy bizony “izzad” a lefolyó… a felső szomszéd fürdőszobáját szét nem vertük, de kétségtelen tény, hogy meg kellett bontani, amivel nem csupán kellemetlenséget okoztunk, hanem azt is, hogy az eredeti csempét nem tudtuk pótolni, csak valami hasonlóval… viszont kiderült, hogy csak egy 50 cm-es szakaszt hagytak benne a födémtestben, amikor ők újították fel a fürdőszobájukat – vagyis, meg lehetett volna oldani a problémát korábban, ha van olyan felelős közös képviselet, amely ilyen “apróságokkal” is törődik.

A sorozat ITT kezdődött.

A következő pedig itt olvasható…

Comments Closed