a kép csak illusztráció

Amikor egy család eldönti, hogy házat épít, mindenek előtt a saját életüket kell megtervezni – előre, 25 évre. Nincs átlagcsalád, nem fogok hazudni abban a tekintetben, hogy milyen emberek voltak azok, aki a “mediterrán ház” véleményezésére felkértek, de úgy gondolom, hogy hasonló családok, hasonló vágyak igenis vannak, ezért nem haszontalan, ha az életüket most elemzem.

Igen, faggatóztam, mielőtt a házról mondtam volna véleményt, hiszen egy tervezést is azzal kezdek, legyen az átalakítás vagy új ház, lakás, családi ház, vagy társasház, hogy megtudakolom, kiknek is építjük. Abban a szerencsés helyzetben voltam harminc éven át, hogy a megrendelőimet ismertem, leülhettem velük a lakásukban beszélgetni, megnézhettem, hogy élnek ott, ahol most nem kényelmes nekik, hiszen annál jobbat akarnak.

Rendkívül változatos korú és szokás-kultúrájú emberekkel volt alkalmam dolgozni, és kifejezetten élveztem ezt a “mélyinterjúzást” – aminek aztán, rendszerint az volt az eredménye, hogy sikerült a legtitkosabb vágyaikat is kielégíteni.

a kép csupán illusztráció

Ezeket az ismereteket használtam fel akkor, amikor építési vállalkozónak kellett programtervet készíteni, hiszen egy 30 emeletes lakótornyot nem terveznek “csak úgy meg”, pontosan tudni kell, hogy ki lesz a potenciális vevő, és annak milyen igényeik lehetnek, hogy menet közben ne legyen az a gond, hogy minden lakást alapjaiban át kell tervezni. Egy előrelátó vállalkozó mielőtt az építésznek odaadja a munkát egy magamfajta városgazdásszal megcsináltatja a programtervet, azt a funkcionális vázlatot, amely biztosítja, hogy a lakások eladhatók lesznek.

A magyar család tagjai fiatalok, egy pici babával, de tiszteletet érdemlőn három gyereket szeretnének felnevelni, ami önmagában hatalmas vállalkozás.

Most egy háromszobás lakásban laknak Pest belvárosában, egy újmódi dobozban, elegáns földszinti lobbival, lifttel, széles belső folyosójú házban.

A lakás, minden bizonnyal megfelel az OTEK előírásoknak, ettől még nagyon rossz elrendezésű a konyhája és a közlekedők kivételével minden elég kicsi, a lakás alacsony belmagasságú.

Nyilván szenvednek is ettől valamennyire, hiszen mindketten családi házban nőttek fel, vidéken, ezért is vágynak annyira kijutni a belvárosból és természetes környezetben felnevelni a gyerekeiket. Ennek ők, a dolgozó felnőttek fizetik meg az árát, hiszen a munkába autózniuk kell, ezért természetesen két autóval kell számolni a napi teendők ellátásához (ez már tiszta Amerika).

háló kisággyal, szoptatófotellal és gyerekjátékokkal

Amikor a kisgyerek megszületik, még jó darabig szüksége van a szülei közelségére – nemcsak a szoptatásról van szó, hanem az éjszakai felsírás, a betegségek, amikor a szülők fülelnek, hogy rendesen lélegzik a gyerek…

Ilyenkor, eleinte a hálószobába kell betenni egy kiságyat, később ideális, ha a gyerekszoba kellő közelségben van, hiszen a gyerek lassan válik le a szüleiről, hogy aztán tizenvalahány évvel később minél távolabb legyen a maga zajosságával a pihenni vágyó ősöktől. Ha valaki három gyereket akar felnevelni, akkor ez a folyamat háromszor zajlik le.

Éppen ezért nagy tévedés a tervezők részéről, ha egy háromgyerekes családnak három egyforma gyerekszobát terveznek az emeletre, miközben a szülői háló a földszinten van, mert ez ugyan jó lehet, ha kamasz-bulikat rendeznek, de amíg kicsik, kell egy plusz szoba a földszinten is. Persze, nevezhetjük ezt később dolgozónak, vagy vendégszobának, csakhogy ezek a funkciók viszont nem jó, ha túlzott közelségben vannak a szülői hálóhoz, ráadásul, ha vendégszoba, akkor a vendégnek kell egy fürdő is, ami normál körülmények között a mester bedroomhoz tartozó elem lehetne (master bedroom = hálószoba + fürdő + garderobe).

Az amerikai/izraeli sztenderd, hogy ha kétszintes házról van szó, akkor a három gyerekszoba saját fürdővel és a mesterbedroom az emeleten van, ami viszont azt jelenti, hogy egy elég hosszú folyosó köti össze a sok helyiséget. Ezen az izraeli tervezők némelyike úgy javított, hogy a lépcső lenti és fenti terét összenyitotta, vagyis, amikor megérkezünk a felső szintre, lelátunk az alsóra (nappali vagy étkező), és a fenti részt kiszélesítve, egy úgynevezett “családi szobát” hozott létre, amiből ugyan minimum 5 ajtó nyílik, de közben egy nagyszerű játszótér is a kisebb gyerekeknek, számítógépes tanulósarokkal a nagyobbaknak, és így tovább, de mindenképp a gyerekek birodalma. Nagyobb családoknál bizony nagyon áldásos időnként a felnőtt társaságot elválasztani a gyerekseregtől : ha vendégek jönnek, nem ritka, hogy apró gyerekeikkel teszik ezt, éppen ezért a gyerekeknek mindig van egy olyan “szalonjuk”, ahol fogadhatják az ő vendégeiket.

A dolgozó, úgy gondolom, hogy ma már elengedhetetlen része kellene legyen minden lakásnak, az más kérdés, hogy nem feltétlenül egy ajtóval zárható szobában – ez többnyire csak olyan családoknál igény, ahol valaki rendszeresen otthon dolgozik és a koncentrációhoz csendre van szüksége, mint a drámaíró lányomnak, a két kisgyereke mellett… A dolgozó lehet könyvtár is egyben, lehet egy átmeneti tér a nappali szintje és a hálószint között, mint a saját lakásomban, amit a dolgozó köré szerveztem. Ha egy szobát hol erre, hol arra használnak, csecsemőszoba, majd dolgozó vagy vendégszoba, akkor úgy járunk vele, mint a rendkivül “praktikus” mindenre használható háztartási kisgépekkel – valójában egyik funkcióra sem igazán jók. Ráadásul időben ütközhetnek is, mert amikor kisbaba van, lehet, hogy valamelyik anyós szívesen jönne segíteni, és az is lehet, hogy a férj pedig szívesen elmenekülne a vircsaftból, a munkára hivatkozva. Ugyanakkor, ha egy olyan házat építenek a fiatalok, ahol már eleve van három gyerekszoba, és még csak egy vagy két gyerek, akkor minek kell még a kezdeti éveket egy plusz szoba építésével is terhelni?

Ne feledjük, az épülő ház, ha korszerű gépészettel, jó anyagokkal akarjuk megépíteni, zabálja a pénzünk, tehát nem érdemes túl sok négyzetmétert halmozni feleslegesen, nem beszélve arról, hogy azt később takarítani, kifűteni és karbantartani is szükséges. A jó házakban ami fontos az alaposan körülhatárolt funkcióra elkészül, de mindig megmarad a továbbfejlődés lehetősége, olyan tartalék, amit később is hasznosíthatunk, mint például egy nagy belmagasságú nappaliban egy dolgozó-galéria, vagy kijárat a lapos-tetős részen majd kialakítandó masszázsfürdőre…

A kertes házak kapcsolata a külvilággal Magyarországon kettős – egyfelől élvezni szeretnénk a természet közelségét, amikor jó idő van, de télen, hidegben, esőben nem csattogunk egyenesen a szalonba, mint amit egy lépcsőházból nyíló lakás esetén megtehetünk… az előszoba tehát egészen más funkciókat kell felvegyen, mint egy belvárosi lakásban. Sokkal hangsúlyosabb a kabátok és a cipők elhelyezésének igénye, utóbbi levétele-felvétele akkor kényelmes, ha le is lehet ülni az előszobában. Mivel a szülők két autót is használnak majd, esőben igazán jól jön, ha a garázsból egyenesen be lehet jutni az előszobába, és ha már van ilyen kapcsolat, akkor nem árt megtoldani egy rendes kézmosó-wc blokkal, amit a vendégek is használhatnak, de az udvaron játszó gyerekek is, ha úgy adódik.

A családi élet központja a konyha – a nyolcvanas évek elején még azt hittem, hogy az étkező, ma már biztos vagyok abban, hogy az legfőképpen a konyha, és a jövőben egyre inkább az lesz, ha nemcsak a nők sertepertélnek benne, hanem a férfiak is, a gyerekek is élvezetet találnak a főzésben.

A konyha kapcsolata a nappalival és az étkezővel lehet sokféle, de miután viszonylag nagy terekről van szó, jó, ha nem egy vasuti kocsi rendszerben kapcsolódnak – egyvonalban. Tapasztalatom szerint ideális, ha egyfajta háromszöget zárnak be, aminek a befogói találkozásánál lehet a konyha, de az étkező is – szerencsésebb, ha a konyha a “vezérlőpult”, jobban szervezi a teret. Esetünkben ráadásul volt egy olyan kívánság, hogy a nappaliban legyen egy olyan cserépkályha, ami mellé le is lehet ülni (anno: kemencepadka), a konyha irányából be lehet tenni a kenyeret sütni (kemence), és a nappali felöl látni lehet a tüzet (kandalló). Ebből adódóan a konyha és a nappali valamilyen közös fallal kell érintkezzen.

háztartási helyiség

Minden lakásban kell egy háztartási helyiség, minimum a mosógépnek, egy családiháznál pedig ennél összetettebb funkciót is el kell lásson. Ezzel együtt, nem keverném össze a kazánházat és a háztartási helyiséget, vagyis a mosást és a fűtést.

A háztartási helyiségnek jó, ha van kertkapcsolata, hiszen nincs annál jobb, mint a napon, a friss levegőn szárítani a ruhát. Ugyanakkor ez a helyiség is szellőztetés-igényes, a keletkező pára miatt, de még jobb, ha a vasalódeszkát is ott lehet hagyni kinyitva – van annyi hely, és ha már vasalnunk is kell, akkor kell a természetes fény, az ablak, és miután a vasalás marha unalmas meló, de időnként mégis kell csinálni, nem árt oda egy tv- vagy legalább egy dugalj a tabletnek, amin filmeket lehet nézni…

Nagycsaládosoknak olyan háztartási helyiséget terveztem, ahol mindenkinek volt egy névvel ellátott fakkja, és aki kiszedte a szárítógépből vagy a kötélről a tiszta ruhát, az a háztartási helyiségben hajtogatta össze és rakta mindenki fakkjába a sajátját. Innen, még a kisgyerekek is maguk vették ki a tiszta ruháikat, és vitték be a szobájukba, a szekrényükbe. Két előnnyel is járt ez a dolog : az édesanyjuk megtanította őket, hogy lehet rendet tartani, a nagyobbak már egyedül is megcsinálták a hajtogatást, és sosem volt a kanapé sarkában egy halom tiszta ruha arra várva, hogy “valaki” összehajtogassa.  A jól kitalált, működő ház arról ismerszik, hogy nem kell rendet rakni, mert mindennek helye van, a takarítás nem egy rémálom, hanem egy megosztható munka, amiben a család minden tagja részt vesz.

A kamra illetve a raktár az utolsó olyan helyiség, ami jó ha van egy családi házban. Mivel a városon kívül ritkábban vannak üzletek, koncentráltabban és nagyobb mennyiségben veszünk élelmiszert, esetleg vidéki rokonoktól is kapunk befőttet, lekvárt, sonkát, kolbászt – ezeknek jól szellőztethető, hűvös helyiség kell. A pince, vagy süllyeszett raktár sem szitokszó a szememben, más kérdés, hogy az adott szabályozási terv mire ad lehetőséget. Ezen túl, nem elhanyagolható a szerszámos-raktár, és ha lehet, akkor nem a kert végében felállított OBI-műanyag, hanem egy olyan, amiben logikusan elhelyezhetők azok a kertészkedéshez szükséges eszközök, amelyek mindenképp kellenek.

Az elkövetkezendő 20-25 évben a gyereknevelés, a gyerekekkel való együttélés a program része, de aztán, amikor a gyerekek felnőnek, fokozatosan kiüresedik a ház. Persze, akkor el is lehet adni, és kisebbet venni a magára maradt, idősödő szülőknek, csakhogy még jó ideig lehet “mozgás” a házban – a legnagyobb elköltözik a barátnőjéhez, de a középső szeretne maradni és idehozni a barátnőjét… Vagy elmennek egyetemre, más városba, más országba, de időnként hazajönnek kipihenni a fáradalmakat a mamánál-papánál… Miképpen tudja felvenni egy ház a változó igényeket?

Ha végül mégis teljesen egyedül maradnak a szülők, akkor bizony kényelmes lehet a földszinti háló, de mit csináljanak a kiüresedett emeleti szinttel? Vagy nyugdíjuk kiegészítéseképpen adják ki valaki idegennek? Miképpen szeparálódhat két család egy házban?

Megint a nagymamámék háza jut eszembe, ami a változó időkben is képes volt mindig optimálisan kiszolgálni őket – talán, ma is meg lehet ezt oldani, egy kis odafigyeléssel…

folytatása következik…

a sorozat kezdete ITT

Comments Closed